A Szent Szellemmel való betöltekezés nemcsak Isten ajándéka, hanem felelősség is, amely arra hívja a hívő embert, hogy engedelmesen, megszentelt életben járjon, és folyamatos közösségben maradjon Istennel. A Szent Szellem vezetése által keresztényként képesek vagyunk ellenállni a bűnnek, megújulni hitben és erőben, valamint Krisztus tanújaként szolgálni a világban – erről beszélt Németh Sándor vezető lelkész a szombati istentiszteleten.

Maradjunk meg a Szent Szellem jelenlétében

„Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Korintus 6:19-20)

A Szent Szellemmel való betöltekezést Isten nem azért adja, hogy játszunk az Ő Szellemével, hanem azért, hogy megajándékozzon olyan dolgokkal, amiről Pál apostol azt mondja, hogy olyan ajándékok ezek, amelyeket szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg sem gondolt. Ez a kötelezettség tehát nem egy külső norma, hanem egy belső állapot. Akkor tudunk helyesen járni az Úrral, ha vágyunk az Ő jelenlétére, hogy egyre többet kapjunk abból. Mindezt Jézus Krisztus megváltása tette lehetővé számunkra, amely a Szent Szellem-keresztség alapja. Ezzel Isten egy új perspektívát hozott létre, amely egy új korszak alapköve, ami nem embereken múlott, hanem Isten ajándéka számunkra. 

Ebben az új korszakban kulcsszereplő a Szent Szellem, mivel Ő az, aki be tud vinni bennünket az Atya és a Fiú közösségébe. Ő az összetartója ennek a közösségnek Isten és ember között. Ennek a közösségnek az eredményeképpen tudjuk Istent szellemben és igazságban imádni. A megváltás azonban nemcsak a Szent Szellemmel való betöltekezés lehetőségét hozta el számunkra, hanem helyreállította Istennek a birtokjogát az életünk felett azért, hogy többé ne a bűnnek legyünk kiszolgáltatva. Ehhez azonban az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust kellett elküldenie a Földre, Akinek a vére által történt a megváltás. A vérbe vetett hit pedig létrehozta bennünk a bűnbocsánatot, amely az alapja annak, hogy az Istennel való kapcsolatunk helyreálljon. 

Jézus Krisztus vérébe vetett hit által tehát megszűnt a Sátán uralma az életünk felett. Azzal tehát, hogy az Isten uralma alá kerültünk, fontos, hogy a gondolkodásmódunkat is szabjuk Őhozzá, hiszen nem vagyunk független teremtmények. Vagy az Isten, vagy a Sátán uralma alatt tudunk lenni, független állapot nincs. Az Úr uralma és a Sátán uralma abban különbözik egymástól az életünkben, hogy Isten uralma alatt megmarad a szabad akaratunk, a bűn uralma azonban megkötöz. A szabaduláshoz pedig nincs más út, csak Jézus Krisztus keresztje, Aki átvezetett bennünket a halálból az életbe.  

A megtérésünk után azonban több kötelezettségünk is van ahhoz, hogy a Szent Szellemmel együtt tudjunk járni. Isten a Szent Szellemet elsősorban azért adja, hogy vezessen bennünket. Amikor tehát beteljesedünk az Úr Szellemével, akkor ezáltal átadjuk a vezető szerepet az életünk felett Neki.  

„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”(Róma 8:14)

Ez alárendelődést és odaszánást is igényel részünkről, hiszen így tud érvényesülni az Úr akarata az életünkben. Ha a Szent Szellemet nem követjük, akkor ezzel korlátozzuk a hitünk fejlődését, mivel a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. 

A hit azonban kiszorítja a bizonytalanságokat, szorongásokat, aggodalmaskodásokat belőlünk, és egy olyan meggyőződést hoz létre, amely stabilitást ad minden körülmények között számunkra. Ezért tehát nem szabad eltávolodni az Úr jelenlététől, mert ha mellette maradunk, Ő is velünk marad. A jövőre vonatkozóan pedig fel kell tudnunk készülni, hogy lesznek olyan változások, amelyeket nem tudunk előre, de ha a Szent Szellem vezetése szerint járunk, akkor nem lesz olyan élethelyzet, amelyben – ha belekerülünk – ne vezetne bennünket. 

Ha viszont eltávolodunk Istentől, akkor nem tud érvényesülni az Ő tökéletes akarata az életünkben, és ezáltal mi sem leszünk boldogok és elégedettek. Isten azonban a legjobbat készítette számunkra, melyet csak akkor tudunk átvenni, ha a Szent Szellem vezetése szerint járunk. A feladatunk tehát az, hogy járjunk együtt az Úrral és tanuljuk meg a vezetését, hogy azok az áldások, amelyeket Jézus Krisztus megszerzett számunkra a keresztáldozata által, láthatóvá váljanak az életünkben is. 

A Szent Szellemmel való együttjárásban nélkülözhetetlen az Istennek való engedelmesség is, hiszen így tud Istennek a vezetése megvalósulni az életünkben. A vezetését viszont csak tiszta szívvel tudjuk megérteni, amelynek engedelmeskednünk kell. Ezáltal el tudjuk kerülni azt, hogy öntörvényűen éljünk, és így tudjuk az Igéhez szabni a gondolkodásmódunkat. 

Hogyan járjunk helyesen az Úrral?

Ahhoz, hogy az Úrral helyesen tudjunk együtt járni, elengedhetetlen a megszentelődés, mivel a Szent Szellem a szentség szelleme. Ezért fontos, hogy folyamatosan töltekezzünk be Szent Szellemmel, hogy végezni tudja bennünk a megszentelődés folyamatát, amely létrehozza az alkalmasságot arra, hogy Isten jelenlétében tudjunk tartósan maradni. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy a bűnöket elhagyjuk az életünkben, és engedelmesen kövessük Isten vezetését. Ezáltal az Isten bennünk lévő jelenléte meg tudja akadályozni, hogy bűnös vágyak jöjjenek létre bennünk, amelyek testi cselekedeteket eredményeznek. Figyeljünk tehát arra, hogy folyamatosan a Szent Szellem uralma alatt maradjunk. A keresztény élet sikerének a kulcsa tehát az, hogy a vágyak helyett a Szent Szellem vezetése uralkodjon bennünk, és fel tudja tölteni a bensőnket igaz vágyakkal. 

„Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel [szellemmel] megöldökölitek, éltek.” (Róma 8:13)

Fontos figyelnünk arra, hogy a Szent Szellem szabadsága mindig megmaradjon bennünk, hiszen a Szent Szellem csak szabadságban tud munkálkodni az életünkben. Ha viszont megszomorítjuk Őt, akkor nem tud hosszú távon munkálkodni az életünkben. A szabadsághoz azonban a legfontosabb, hogy mi is legyünk szabadok a Krisztusban, mert csak ezáltal tud Isten Szelleme nagy dolgokat cselekedni az életünkben. 

Vegyünk erőt a Szent Szellem által

Isten a Szent Szellemet arra is adja, hogy erőt tudjunk venni, azért hogy a Krisztus mellett tudjunk tanúskodni, hiszen ezt a munkát Isten az Egyházon keresztül akarja elvégezni a világban. Napjainkban láthatjuk, hogy az Antikrisztus szelleme folyamatosan erősödik, ez főként Európára jellemző. Az Antikrisztus szellemének megerősödése pedig egy spirituális konfliktust eredményez, amely romboló erőket szabadít fel. Fontos tehát, hogy az Egyház és a keresztények fel legyenek ruházva a Szent Szellem erejével, hogy ennek az ellenséges erőnek ellen tudjanak állni, és rombolni tudják az ördög munkáját, Isten országát pedig építeni. 

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (Apostolok cselekedetei 1:8)

Ezért az egyéni életünkben sem szabad megengedni azt, hogy teret adjunk a csüggedésnek, hanem vegyünk erőt a Szent Szellem által, Aki által meg tudunk újulni, és ne engedjük azt, hogy a körülmények meghátrálásra kényszerítsenek bennünket. Bízzunk az Úrban, és meg fog újulni az erőnk is, amely által szilárdan meg tudunk állni a Krisztusban.

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás 40:29-31)

Az erővétel mellett pedig kívánnunk kell a Szent Szellem ajándékait is, ehhez viszont szükség van az egyéni képességeinkre. Ezért kérni kell az Urat, hogy töltse be a Szent Szellem által a képességeinket is, hiszen részben a mi felelősségünk, hogy a Szent Szellem ajándékai által építsük az Egyházat, amely által hasznos keresztényekké tudunk válni mások számára is.

„Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (1Korintus 9:25-27)