Mielőtt példázatokat kezdenénk értelmezni, feltétlenül fontos megérteni a műfaj szerepét és célját. A példázat egy olyan rejtett, titkos beszéd, melyben olyan fundamentális igazságokat találunk, melyeknek megértése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy győztesen fussuk meg keresztény pályafutásunkat.

Egy rendkívül lényeges tulajdonsága a műfajnak, hogy a Szent Szellem mindig a lehető legalkalmasabb időben egy példázat addig még rejtett esszenciáját képes a felszínre hozni és megvilágítani az Isten népe számára.

A Máté evangéliuma 21. fejezetében mondja el Jézus az egyik legfontosabb példát, mely az örökösödés alapelveit foglalja magába. Adott egy házigazda, aki szőlőt plántált a tulajdon birtokán, és azt a munkásokra bízta, míg elutazott. Mikor pedig a szőlőtermés ideje volt, elküldte a szolgáit a termésért, de a földön dolgozó munkások az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Ezt látva a birtokos újabb szolgákat küldött a földre, de azokkal is hasonlóképpen cselekedtek. Végül elküldte a tulajdon fiát, reménykedve abban, hogy ha mást nem, majd magát az örököst becsülni fogják a munkások. Azonban nem így történt, sőt a munkások összefogtak az örökös ellen, hogy megszerezzék annak vagyonát is. A példázatot hallva tulajdonképpen csak az a kérdés merül fel bennünk, hogy vajon a tulajdonos mindezt tudva mégis mit fog csinálni a hűtlen munkásokkal. A válasz pedig mindössze annyi, hogy bizony elvettetik a munkásoktól a föld, és oly népnek adatik, mely megtermi a gyümölcsét az adott területen.

Az adott példázatot leggyakrabban a helyesítési teológia egyik legfőbb fundamentumának tekintik, miszerint az egyház teljesen átvette Izrael elhívását az üdvtörténelem színpadán. Mivel alapvetően ez természetesen így nem igaz, feltétlen fontos ezt a példázatot a helyén értelmeznünk és új alapokra helyezve megvilágítanunk. A példázat főszereplői olyan munkások, akik el akarják venni a jog szerinti örököstől az örökösödési jogot és egyúttal az örökséget is.

Ahhoz, hogy a példázatot tiszta alapokon tudjuk értelmezni, le kell szögeznünk, hogy Isten királyságának nincsen abszolút kizárólagos tulajdonosa, ugyanis az örökösödési jog nem felekezethez vagy származáshoz van kötve, hanem személyes hithez, Isten igéjéhez és a megváltás gyümölcseinek a megterméséhez.

Éppen ebből az okból kifolyólag van benne esszenciálisan örök érvényű igazság, melynek abszolút apokaliptikus és egyben eszkatologikus jelentéstartalma is van.

Elsőként elengedhetetlen, hogy megértsük Isten egyetemes jogrendjének működését az embert legmélyebben érintő események kapcsán, utána leszünk képesek igazán felfogni ezen ígéretek nagyszerűségét. Akkor tudjuk átvenni az örökösödéssel kapcsolatos áldásokat, ha tanulmányozzuk a Biblia mondanivalóját a téma kapcsán, majd ezekre nézve hitet gyakorlunk.

Az I. Mózes 1:28. szerint Isten megteremtette az embert, és felruházta birtoklási joggal és hatalommal, hogy uralkodjon a földön, melyet Isten adott számára. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta örökösödés elsősorban Isten országára vonatkozik, ez pedig három főpillére oszlik, mely az uralom, kormányzás és vezetés, de miután tudjuk, hogy Isten országa a földön is jelen van, így ez a hatalmi kör egyértelműen a földre is vonatkozik, nem csupán a mennyekre.

Az ember elsősorban Istentől a földön való uralkodást kapta feladatul, a bűnbeesés után is egészen Noéig generációkon keresztül szállt ez a fajta örökösödési jog, majd amikor betelt a föld gonoszsággal, Isten úgy döntött, hogy új jogrendszert alkot erre a területre, és immár csak kegyelem által lehet bekerülni az örökösödési jogrendszerbe.

Azzal, hogy az emberiség konkrétan egy család kivitelével elpusztult, Isten megvonta az emberektől a létezéshez való jogot, örökösödés pedig csak a létezés feltételével van.

Isten a vízözön után új jogrendet alkot, mégpedig a kegyelmen alapuló örökösödési jogot, melyet Noé példáját követve hit által lehet átvenni. Noé igaz hit és istentisztelet által szerezte meg mind az élethez való jogát, mind az örökösödési jogát. A kulcs jelen esetben egyértelműen a hit és a hitből való meggyőződésen múló cselekedetek, ezek pedig a kulcsösszetevői minden áttörésnek az életben.

A néppé válás folyamatában Noé három fia között osztották fel a földet, mely alapján be is népesítették azt. Isten a nemzetek létének fenntartója és támogatója, Izrael pedig az Úrnak az öröksége, melyből megáldattak a földnek minden nemzetségei.

Isten várakozási időtartama véges és - mint láthatjuk a példázatban is - bizony a tulajdonos ideje is, vagyis Isten számon kéri a munkásokat a gyümölcstermés felől. A történetben szereplő személyek mind képviselnek valakit az üdvtörténet szempontjából. Az Atya a tulajdonos, az örökös maga Jézus Krisztus és őbenne vannak mindazok, akik az ő gyermekei, vagyis akik hisznek benne és az ő keresztáldozatának jelentőségében. A munkásoknak kötelezettségük és adósságuk van a tulajdonos, vagyis az Atya felé.

Maga a példázat többek között a tulajdonosi jog tiszteletéről szól, hiszen a munkások pont ezt akarták elvenni az örököstől. Amikor visszajön a gazda, azok alapján hoz ítéletet, hogyan viszonyultak a munkások a tulajdonoshoz, az örököshöz és az örökös képviselőihez. Viszont ezt a tulajdonos nem engedi, és visszaveszi azt, ami az övé, éppen ebből azokból kifolyólag adott Isten véges időtartamot a földnek, ennek lejártát pedig megmutatja a csillagokban, az égnek a jeliben, kijelenti próféciákban és történelmi események alakulásában. A Messiásban miden hívő örökös, ezt az örökösödési jogot pedig arra kell felhasználnia, hogy keresse és kutassa Istent a földi életének minden percében, aki pedig ezt eltékozolja, nem nyer üdvösséget.

Az említett jogot azok tudják elnyerni, akik Noéhoz hasonlóan kegyelmet nyernek az ítéletidőben, és Isten kijelentésébe kapaszkodva engedelmeskednek és aszerint cselekednek még akkor is, ha nem értik, hogy miért kell a szárazföld közepére bárkát építeni. A kulcs a hit és a hitnek a cselekedete, mely egy szilárd személyes kinyilatkoztatáson alapul.

Akik így cselekednek és ennyire erős hittel ragaszkodnak Isten kijelentéséhez, kegyelmet nyernek még a legnagyobb sötétségben is.

Ábrahám volt a első, aki nem csupán a földi örökségét nyerte el, de emellett Isten javainak örökségét is megszerezte, őáltala pedig a fiai is elnyerték, hiszen nem véletlen nevezi magát az Örökkévaló Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének. Sem Izsák, sem Jákób nem tétlenkedtek az atyjuk áldásában, hanem elfogadva ezt a hatalmas előnyt még tovább építkeztek. Ennek köszönhető, hogy a harmadik generációtól származott Izraelnek mind a 12 nemzetsége. Tisztában voltak azzal, hogy az örökséget nem elég csupán elfogadni, hanem komoly munka is jár vele, amit ha hajlandóak vagyunk belefektetni, még nagyobb áldásba tudunk belépni. Ez hatalmas üzenet a második és harmadik generáció számára.

Ábrahám ezt a fantasztikus örökséget Krisztus által nyerte meg, mivel megértette, hogy hit által lehet megszerezni ezt az örökséget. Ahhoz, hogy megnyerhesse a földön bárki ezt az örökséget, szükség volt egy végrendelkezésre, hiszen csak végrendelet által lesz jogerős egy örökség. Természetesen a végrendelet még nem elég az örökség átvételéhez, hiszen ahhoz még szükséges a tulajdonos halála.  A kérdés az, hogy ha a bűnbeesés miatt az emberiség átjátszotta a Sátánnak a föld használati jogát, hogyan szerezheti vissza azt az eredeti tulajdonos? A megoldás az, hogy emberi testben lejön közénk Isten, mivel az emberi természet képes a halálra az istenivel ellentétben, és önmagát feláldozva mindenét odaadva meghaljon az emberiségért, hogy őbenne minden a miénk lehessen.

Így egy zseniális taktikával jogerős lett a végrendelet és az ő halálában és feltámadásában való hit által válunk mi is örökösöké.

Ábrahám azért nyerte el Isten javainak az örökségét is, mert megértette azt, hogy Isten halottakat is képes feltámasztani, ez által a hit által kapjuk meg mi is az örökséget. Ábrahámnak és Ábrahám hitéből valóknak adja Isten az örökséget, ugyanis maga Ábrahám ugyan még csak az ígéretet szerezte meg erre vonatkozóan, de Krisztusban mindez teljessé lett, így őbenne lett megszerezve számunkra az örökség. Ebbe az örökségbe beletatozik az üdvösség, a halhatatlanság, a romolhatatlanság és a dicsőség, mindezt pedig Krisztusban nyerjük el, hiszen a fiaivá fogadott minket a megtérés és a keresztség által. Miután már bekerültünk a fiúságba, jogunk van az örökséghez, az örökös pedig mindennek az Ura. Ahhoz, hogy átvegyük ezt az áldást Ábrahám hitét kell követnünk és hinnünk kell abban, hogy aki meghalt és feltámadott, minket is fel tud támasztani a halálból, és oly örökséget tud adni, mely örökkévaló és felbecsülhetetlen, a mi feladatunk csupán az, hogy elhiggyük azt, hogy Őbenne van a mi örökségünk!