Az idei év első imatábora az Agroszban ismét a szellemi épülésre tette a hangsúlyt, de természetesen a közösségépítés és a pihenés is fontos eleme volt az együtt töltött időnek. Hogyan maradhatunk meg Isten jelenlétében a próbák idején? Mit jelent valóban követni Jézust, és hogyan formál bennünket az ima és a Szent Szellem munkája? – ez volt az elhangzott igehirdetések központi üzenete.
Február 19–22. között került sor az Agroszban az év első imatáborára, ahol gyakorlatias és bátorító üzeneteket hallhattak a résztvevők arról, hogyan mélyíthetik el személyes imaéletüket, és hogyan tapasztalhatják meg Isten jelenlétét a közösségi imában is. Ismét különleges élményt jelentettek a közös könyörgések – mind a táborhelyen, mind pedig a kisapáti arborétumban (Balatoni Mediterrán Botanikus Kert), ahol a természet csendje és szépsége segített még inkább Istenre hangolódni.
A tanítások középpontjában az imádkozás és az Úrral való személyes közösség állt. Morvay Bátor, a tábor egyik szervezője és egyben megnyitója Dávid életének egy nehéz időszakát világította meg, amikor látszólag minden összeomlott a bibliai hős körül – a filiszteusok elutasították, az amalekiták elhurcolták a családjaikat, és saját emberei is ellene fordultak. De Dávid „megerősítette magát az Úrban”, nem a körülményekre nézett, hanem Istenhez fordult tanácsért. A győzelem kulcsa végül az lett, hogy az Urat kérdezte meg, és engedelmesen cselekedett.
Illés Kornél, a salgótarjáni Hit Gyülekezete lelkésze Jézus hívásáról beszélt: az Úr nem egyszerűen egy vallási identitásra hív, hanem személyes követésre. A tanítványság kapcsolatot jelent: időt tölteni Vele, figyelni Rá, és egyre inkább Hozzá hasonlóvá válni. A követés két gyakorlati lépése elválaszthatatlan egymástól: 1. Az időtöltés Jézussal – csendben, figyelmesen, tudatosan. 2. Nemcsak hallgatni, hanem megélni és megcselekedni Isten Igéjét. Fel kell tennünk őszintén a kérdést magunknak: kit követünk a mindennapokban? Mi formálja döntéseinket? A tanítványság folyamatos növekedés, amelyben Jézus nemcsak Megváltó, hanem Úr is.
Ortutay Gábor, a pápai Hit Gyülekezete lelkésze az ima átalakító erejére hívta fel a figyelmet. A Zsidókhoz írt levél (4:15–16) mindannyiunkat arra bátorít, hogy bizalommal járuljunk Isten elé. Nem kell kiérdemelnünk az Ő elfogadását – Jézus áldozata által gyermekekként mehetünk az Atyához. Az ima nem vallásos formalitás, hanem őszinte találkozás, Isten előtt nem kell álarcot viselnünk. Amikor belépünk az Úr jelenlétébe, Ő formál bennünket. Az aggodalom helyett hálaadással tárhatjuk fel kéréseinket (Filippi 4:6–7), és az Ő békessége őrzi meg a szívünket.
Baráth Attila, az ajkai Hit Gyülekezete lelkésze a Miatyánk mentén mutatta be az ima lényegét: Isten nevének megszentelése, az Ő országának keresése és akaratának elfogadása. A Jelenések könyve szerint a szentek imái jó illatként szállnak fel Isten elé (Jelenések 5:8). Az ima sokszor láthatatlannak tűnik, mégis mennyei jelentősége van. A Szentírás számos példát mutat arra, hogy az imameghallgatás időbe telhet. Ábrahám, Izsák, Jákob vagy Dávid életében az ígéretek beteljesedése hosszú folyamat volt. Az imádkozás után van, amikor várni kell, máskor cselekedni – de minden esetben hitből kell szólnunk és lépnünk.
A záró tanításban Morvay Bátor a Szent Szellem kitöltetéséről és az agapé szeretetről beszélt (Joel 2; Róma 5:5). A kérdés nem csupán az, hogy hiszünk-e, hanem hogy növekszik-e bennünk a krisztusi szeretet. A Szent Szellem teszi valóságossá Isten szeretetét a szívünkben, és Ő formál át bennünket „dicsőségről dicsőségre”.
Az intenzív szellemi élet mellett a testvéri közösség építésére is hangsúlyt helyeztek a szervezők. Jó hangulatú beszélgetések, közös társasozások és még egy vidám frizbi-golf is hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a résztvevők. Ezek az egyszerű, mégis mély kapcsolódásokat hozó pillanatok különösen értékessé tették az egymással töltött időt.
A háttérben munkálkodó önkéntes csapat nagy odaadással és profizmussal végezte ismét a munkáját az előkészítés, az elhelyezés, az étkeztetés, a takarítás és minden egyéb szervezési feladat terén. Az ő szolgálatuk nélkül ez a néhány nap nem valósulhatott volna meg ilyen gördülékenyen.
Külön ajándék volt a táborozók számára a hóesés a Balaton-felvidék lankáin – ritka és csodálatos látványt nyújtott a hófehér táj, amely még emlékezetesebbé tette ezt a néhány napot.
