Heródes család

A Heródes egy család vezetékneve. Az újszövetség előtti időszakban, az úgynevezett Intertestamentális korban emelkedtek fel. 

Pomppeiustól kezdve,  i.e 63-tól lassan római befolyás alá került Izrael, az akkor uralkodó úgynevezett Hasmóneus-dinasztia (Kr. e. 141 – Kr. e. 37) egyik főembere, tanácsadója volt az első Heródes, későbbi Nagy Heródes. A folyton egymással civakodó Hasmoneus-dinasztia tagjai –a Makkabeusok leszármazottai– az időszámításunk előtti első század közepére polgárháború szélére sodorták az országot. Ez provokálta ki a rómaiak közvetlen beavatkozását, melynek végeredményeként 63-ban Pompeius több hónapi ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet. Ettől kezdve de facto csak az történhetett Júdeában, amit a római szenátus és a tábornokok jóvá hagytak. Heródes hatalomhoz lojális egyén megkapta a trónt. A Heródes család így kezdettől római befolyás alatt uralkodott. 

Nagy Heródes apja az edomita Antipatrosz volt, mint idegen származású a zsidó törvény alapján nem lett volna joga a "zsidók királya" cím felvételére: "A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia" (Mózes V. könyve 17:15). Hiába voltak az edomiták (Jákób ikertestvérének, Ézsaunak leszármazottai) szegről-végről a zsidók rokonai, ráadásul még a Templomból is ki voltak tiltva a harmadik generációig. Heródesnek tehát minden oka megvolt arra, hogy paranoiásan őrködjön csellel megkaparintott hatalma felett. 

A Heródesek amellett, hogy a nép körében nem voltak elfogadhatóak politikai kapcsolataik, származásuk és erkölcsi életük miatt gazdasági szempontból hoztak fellendülést az országban. Például Heródes Antipász építette meg Tibériás városát, csakhogy egy temetőre, ezért nem akartak beköltözni oda a zsidók, lévén, hogy tisztátalan helynek tartották. Az ő apja, Nagy Heródes uralkodásának 18. évében (i. e. 20-19-ben) építtette fel 40 év alatt a második templomot, aminek gazdagságára, nagyságára még a tanítványok is felhívták Jézus figyelmét a Máté 24-ben, bár Jézust nem nyűközte le ez az építészeti bravúr, mi több, Kr. u. 70-ben le is rombolták a templomot, ahogy Jézus megprófétálta. 

A Heródesek visszás személyek voltak, akik erőszakosan és alattomos húzások révén jutottak hatalomra, majd hatalmukat vérontás által erősítették meg. Bár többen közülük hajlottak a megtérésre, például az említett Heródes Antipász is szerette hallgatni Keresztelő Jánost, de végül mégis megölette őt. Nagy Heródes és Heródes Arkhelaosz vérengzései pedig a népharagot is kiváltották. Jellemző volt rájuk a családon belüli erőszak és a vérfertőzés is felütötte a fejét. Így a család többszörösen terhelt volt a gyilkosságok és a szexuális bűnök miatt. Az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei több Heródes királyt is említ.   

Családtagok:

Nagy Heródes volt uralmon Jézus születése idején. Egyik legjelentősebb munkája a második templom megépítése, ezen túl viszont elsősorban kegyetlenketései miatt híresült el. A fent leírt csellel megszerzett uralmához oly mértékben ragaszkodott, hogy hajandó volt saját családtagjait is lemészárolni, ha érdeke úgy diktálta. Mi több, Istennel is kész volt  szembeszállni, a Messiásra vonatkozó próféciákat úgy akarta semmissé tenni, hogy a kisded Jézus életére tört. Mivel a gyermek személyét nem tudta meghatároztatni a napkeleti bölcsek révén, ezért tömeges népirtásba kezdett Betlehemben. Jézus életét az mentette meg, hogy egy angyal szólt Józsefnek, hogy meneküljenek Egyiptomba. Heródes tette így lényegében nem hogy nem tudta megakadályozni a Messiás fellépését, hanem még segített is egy pófécia beteljesedésében: "Égyiptomból hívtam ki az én fiamat." (Hóseás 11:1) -- > "És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat." (Máté Evangéliuma:2:15) A Nagy Heródes 69 éves korában, i.sz 4-ben halt meg hosszan tartó betegség következtében. A betegség tüneteit a zsidó történetíró, Josephus Flavius örökítette ránk, a tünetek közt szerepel az intenzív viszketés, fájdalmas bélproblémák, fulladás, a végtagok rángatózása és a genitáliák üszkösödése - ennek fényében korunk tudósai arra következtetnek, hogy a fő problémája krónikus vesebetegség lehetett, melyhez egyéb kiegészítő betegségek is kapcsolódtak rontva az uralkodó amúgy is kínkeserves állapotán. Az említett Josephus Flavius történetíró Nagy Heródest a következőképp jellemezte: "Úgy került hatalomra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy kutya". 

Nagy Heródes halála után a három fia uralkodott Izraelben, Heródes Antipász, Heródes Arkhelaosz Heródes Fülöp, az országot négy tartományra osztották fel, ezek felett uralkodtak. 

Heródes Arkhelaosz lett Szamária, Júdea és Idomea uralkodója, a közgondolkodás alapján kegyetlenebb király volt még apjánál is, ezért József és Mária nem költöznek vissza délre, hanem északra, Názáretbe, ahol Heródes Antipász volt az uralkodó. Az Arkhelaosztól való félelem nem volt alaptalan. A zsidók később panaszt is benyújtottak a Római Birodalomhoz, mert Arkhelaosz kegyetlenül és igazságtalanul vérengzett. A  császár kivizsgáltatta a panaszlevelet és igazságosnak ítélte azt  és Galliába száműzte a feleségével együtt ott is halt meg (ez i.e. 6-ban történt). Heródes Antipász Galilea és Perea negyedes fejedelme (i. e. 4-től i. sz. 39-ig uralkodott), „Nagy” Heródes egyik fia. Ő az a Heródes, aki az Evangéliumokban a legtöbbet szerepel, olyannyira, hogy egész jellemrajza is kikerekedik azokból. Vallási meggyőződését tekintve mindenesetre inkább zsidó volt, mint a betlehemi tömeges gyermekgyilkosságért felelős apja. A Pilátus elleni tiltakozó mozgalomban mindamellett a nép pártján állt, amikor a helytartó kitűzette a római jelvényeket a Templomra – amint az Evangéliumok is említik, hogy ellenségek voltak. Részt vett a húsvéti ünnepeken is. Ő építtette Tibériás városát a Galileai-tenger partján, a tartomány fővárosául. A hithű zsidók nem akartak letelepedni benne, mert temetőre épült, ezért erőszakkal kellett benépesíteni. (Az Evangéliumok egyetlenegyszer sem említik, hogy Jézus járt volna ott.) Antipász Heródiást, féltestvérének, a Rómában élő Heródes Fülöpnek feleségét vette el, amelynek érdekében mind annak, mind neki el kellett válnia. Ez a házasság azonban végül királyságába került: Heródiás biztatta ugyanis fel, hogy kérjen királyi címet a 37-ben trónra lépő Caligula császártól. Ezt a kérést azonban Caligula összeesküvésként értelmezte, és megfosztotta Antipászt méltóságától, majd Galliába száműzte. 

Az Apostolok cselekedetei már Heródes Agrippa kapcsán tesz említéseket, aki a Nagy Heródes unokája volt. Rómában nevelkedett, Tiberius császár fiának barátjaként nőtt fel - így abszolút Róma-barát is volt. Rövid uralkodása mindössze két évig tartott i.sz 39-41 között, de ezidő alatt is tevékenyen gyilkolta a keresztényeket. Az Apostolok cselekedetei 12 írja, hogy "Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül", többek között ez János apostol testvérének, Jakabnak a halálához is vezetett. A nyilvános kivégzés úgy tűnt, hogy tetszik a népnek, ezért Pétert is erre a sorsra akarta juttatni. A keresztények együtt könyörögtek Péterért, aki már meg volt láncolva a börtönben. Péter nyugodtan aludt, amikor egy angyal eloldozta és kivitte az őrök között a szabadba - mivel ez épp azelőtt történt, hogy Heródes hívatta volna az őrségben levőket kivégeztette Péter eltűnése miatt. Agrippa ezután lement Cézáreába, ahol a helyiek meg akarták nyerni a kegyeit. A király aznap egy fényes szálakkal szőtt ruhában ült le a trónra, a rásütő napfény pedig ragyogóvá tette a testét, mire a nép felkiáltott: "Isten szava ez és nem emberé". Isten angyala pedig megverte Heródest, mert nem istennek adta a dicsőséget, férgek rágták szét a testét.