A reménység emberei

#Ígéretek
#profecia
Nagy Boglárka | 2020. 10. 09.
Németh Sándor 2020. október 3-i prédikációjának összefoglalója
Isten üdvtervének a végcélja, hogy szemmel láthatólag is elhozza az uralmát a földre, és újra egybeszerkessze azt a mennyel. Erről írnak a próféták, és ezért imádkozott Jézus is, hogy Isten akarata úgy valósuljon meg a földön, mint ahogy az a mennyben is jelen van. Ezért vagyunk mi a reménység emberei, mert hisszük, hogy Isten szava fog megvalósulni és egy olyan új világnak a részesei leszünk, ahol Jézus Krisztus lesz a királyok királya és az urak ura!

Erről Pál apostol az Efézusbeliekhez írt levelének az 1. fejezetében ír, ahol a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy ez az egybeszerkesztés Jézus Krisztuson keresztül fog megvalósulni, és mindez az Isten által meghatározott időrendben fog megtörténni.

„Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak.” (Efézus 1:10)

Isten célja az, hogy a látható világra is kiterjessze az ő dicsőségét, és ezért küldte el Krisztust is, hogy a halálával és a feltámadásával megnyissa az utat ebbe a királyságba mindazok számára, akik elfogadják őt mint Megváltót, Gyógyítót és Szabadítót. Ez a személyes üdvösség elengedhetetlen feltétele az Isten királyságába való belépésnek!

A személyes üdvösség megnyerése után Isten munkatársaivá válunk, akik már ebben a világkorszakban is Isten uralma alatt élnek a Szent Szellem igazsága, békessége és öröme által.

Ez azonban nem az egész látható világban valósul meg, hanem csak az egyházban, így a bűn és a halál egyetemes uralma továbbra is jelen van a földön.

Tévesen sok keresztény úgy gondolja, hogy ezt a világkorszakot közvetlenül az örökkévalóság fogja felváltani, de ez igeileg nem alátámasztható. Isten Beszéde egyértelműen kijelenti, hogy a két korszak között lesz egy közbevetett időszak, amikor a Názáreti Jézus Krisztus fog uralkodni minden nemzeten, és az ő dicsőségével lesz tele a Föld!

Honnan tudható biztosan, hogy lesz egy közbevetett korszak az örökkévalóság előtt?

A legbiztosabb érv, hogy Isten feltétel nélküli ígéretet adott az atyáknak az országukra vonatkozóan. Erről először az 1Mózes 15. fejezetében olvashatunk, ahol Isten Ábrahámnak nem csak sok leszármazottat, de földet is ígér.

„És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda neki: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őneki igazságul. És monda neki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet törökségedül.” (1Mózes 15:5-7)

„E napon kötött az Úr szövetséget Ábrahámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátesz folyóig.” (1Mózes 15:18)

Ez az ígéret sem a múltban, sem pedig napjainkban nem teljesedett még be!

Ezt támasztja alá a Szent Szellem az Újszövetségben a Rómabeliekhez írt levél 4. fejezet 13. versszakában, ahol az Egyiptomtól az Eufráteszig terjedő fizikai határt kiterjeszti az egész világra. Ez csak akkor érthető meg, ha elfogadjuk, hogy Ábrahám egyetemes karaktere az üdvtörténetnek, aki nem csak a zsidóknak, de a nemzetekből valóknak is az atyja.

„Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.”

Ez tehát feltétel nélküli ígéret Ábrahám szellemi értelemben vett utódainak, akik a következő világkorszakban lesznek a földnek az örökösei.

Az ígéret ugyanis egy olyan tény, ami a jövőben biztosan meg fog valósulni!

Ez szükségszerűen alátámasztja egy következő korszak eljövetelét, mivel ennek a beteljesedését egyértelműen nem lehet a mennybe elhelyezni.

Ezen a ponton szokták feltenni a hívők azt a kérdést, hogy vajon Izrael történelmi engedetlensége nem hiúsította-e meg az atyáknak adott ígéretek beteljesedését. Erre maga az Ige adja meg a választ, többek között a Rómabeliekhez írt levél  11. fejezetében, ahol Isten kijelenti, hogy az ő ajándékai megbánhatatlanok.

„És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadíító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nekik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket. Az evangéliumra nézve ugyan ellenségesek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása. (Róma 11:26-29)

Isten előre látta, hogy Ábrahámnak feltétel nélkül kell adnia az ígéreteket, mert ha a Törvény által adta volna őket, akkor Izrael ténylegesen el tudta volna veszíteni az ígéretek beteljesedésének a lehetőségét.

Ezt Isten Szelleme már a prófétáknak is kijelentette az Ószövetségében, ahol egyértelműen látszik, hogy ezek a próféciák nem az egyházra, hanem Izraelre és Júdára vonatkoznak.

„Íme eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izrael házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jeremiás 31:31-34)

Ezekből a versszakokból is látszik, hogy Izrael nemzeti közösségként fog bekerülni az Újszövetségbe, mint szent nép, míg az egyház tagjait személyesen, egyesével hívja el az Úr az evangélium hirdetése által.

Ez Isten szuverén akaratának a megvalósulása lesz Krisztus második eljövetele után, amikor is Krisztus kijelenti magát Izrael számára mint Messiást.

Erről prófétált Zakariás is, amikor egy olyan időszakról szólt, aminek az értelmezése egyszerűen lehetetlen lenne, ha nem fogadnánk el azt a kijelentést, hogy ezek a szavak egy másik korszakban fognak beteljesedni. A mondatokból pedig az is egyértelműen látszik, hogy ezek az események nem a mennyben, hanem a földön fognak megvalósulni.

„És lészen, hogy akik megmaradnak mindama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jőnek, esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. És lészen, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.” (Zakariás 14:16-17)

Ugyanezt a kijelentést adta Isten Szelleme Ézsaiás prófétának is:

„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; és eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő utaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.” (Ézsaiás 2:2-4)

Ezékiel prófétán keresztül még hangsúlyosabban kijelenti a Szent Szellem, hogy Isten nem Izrael érdemei miatt fogja ezeket megtenni, hanem az Ő szuverén kegyelméből, azért mert megemlékezik az Ábrahámnak adott ígéretekről!

„És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertőztetett a pogányok között, melyet ti fertőztettetek meg köztük; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemük láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok nektek új szívet, és új lelket [szellemet] adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. És az lelkemet [szellememet] adom belétek és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ezékiel 36:23-27)

Ezeknek az igéknek a beteljesedése már napjainkban elkezdődött, ugyanis a modern zsidó állam megalakulása és Izrael egybegyűjtése a politika színterén már évtizedek óta zajlik. Súlyos tévedésben vannak azok, akik ennek a létjogosultságát megkérdőjelezik, és azzal vádolják a modern zsidó államot, hogy a bűnös állapota miatt nem alkalmas arra, hogy Isten szent nemzete legyen.

Fontos megérteni, hogy Izrael egybegyűjtése és megszentelődése nem ugyanabban a fázisban fog megvalósulni!

A következő érv, ami alátámasztja Jézus Krisztus földi uralmának a létjogosultságát az maga a Biblia egységes értelmezése.

Nem tanácsos elszellemiesíteni a Krisztus második eljövetelével kapcsolatos ígéreteket, különösképpen azért sem, mert ha az első eljövetelére vonatkozó igék szó szerint beteljesedtek, akkor biztos, hogy a második eljövetelére vonatkozó ígéretek is szó szerint fognak megvalósulni.

Ez a legszembetűnöbben a Lukács evangélium 1. fejezetében érhető tetten, ahol Gábriel arkangyal egyszerre prófétál a Messiás első és második eljöveteléről. Ha szó szerint értelmezzük, hogy Jézus  egy szűztől fogant meg, akkor logikus, hogy azt is szó szerint értelmezzük, hogy Dávid király székén, vagyis Jeruzsálemben fog uralkodni.

„És íme fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magassásos Fiának hívattatik; és neki adja az Úr Isten a Dávidnak az ő atyjának, királyi székét; és uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!” (Lukács 1:31-33)

A Dávid trónjának az elfoglalása a zsidók számára kulcskérdés, hiszen a babiloni fogság óta senki nem töltötte be ezt a politikai tisztséget Izraelben, mivel Heródes nem a Dávid leszármazottja volt, Zorobábelt pedig annak ellenére, hogy dávidi gyökerekkel rendelkezett, nem kenték királlyá.

Majd az Antikrisztus lesz az, aki elhiszi magáról, hogy beülhet Dávid királyi székébe, és meg is fogja tenni, sőt Messiásnak is fogja magát nyilvánítani, de érdekes módon pont ezzel fogja a zsidóságot eltaszítani magától.

Jeremiás próféciája a 32. fejezetben kiegészíti a Lukács evangéliumában megtalálható kijelentéseket, mivel itt részleteiben kijelenti a Szent Szellem, hogy Isten vissza fogja őket hozni a földjükre és a népéve fogadja őket.

„Íme én összegyűjtöm őket mindama földekről, amelyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nekem, én pedig nekik Istenük leszek. És adok nekik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nekik és az ő fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívükbe, hogy el ne távozzanak tőlem.” (Jeremiás 32:37-40)

Isten tehát szakaszokban valósítja meg a zsidóság visszatérését a nekik ígért földterületre, ami már elkezdődött az első világháború előtt, zajlott a második világháború alatt és után, és lesz egy nagyobb volumenű visszatérés is közvetlenül ennek a világkorszaknak a lezárása előtt, amiről János apostol a Jelenések könyvében prófétál.

„És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” (Jelenések 18:4)

Ez a kijelentés Babilonra, mint ennek a világnak a sátáni berendezkedésére vonatkozik, amikor a zsidóságból valók tömegesen fognak elmenekülni a világ más országaiból Izraelbe.

A fejezet végén a 22. és a 23. versszakban a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy milyen következményei lesznek az utolsó idők ítéleteinek, amik ezt a gonosz és bűnös babiloni világrendszert fogják megítélni.

Az ítéletek sújtani fogják a kultúra minden területét: zene, drog, szexualitás „és hárfásoknak és muzsikusoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik (...) és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned” gazdaság és pénzügyi rendszer „és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned (...) mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.”

Mi, akik ebben a világkorszakban élünk fizikailag is látjuk és tapasztaljuk, milyen mértékű szellemi leépülésen megy keresztül az emberiség nap mint nap. Ezért még inkább oda kell figyelnünk és tanulmányoznunk kell a próféciákat, hogy értelmezni tudjuk a napjainkban zajló eseményeket, mert ezt a rendszerszintű gonoszságot Jézus Krisztus földi uralma fogja felváltani. A mi reménységünk pedig az, hogy a Messiással együtt fogunk élni és uralkodni ebben az új világban, mert az egyháznak adott ígéretek is ugyanúgy szó szerint be fognak teljesedni, mint a zsidóságnak adott ígéretek.  

Nagy Boglárka | 2020. 10. 09.