A válásról

#valas
#hazassag
Kulifai Máté | 2020. 01. 28.
Interjú Surjányi Csabával
A Hit Rádió Full kontakt című műsorában Kulifai Máté beszélgetett Surjányi Csaba, lelkésszel a válásról, annak gyermekekre tett hatásairól és következményeiről. Mit gondol Isten a válásról? Mit tudnak tenni azok a keresztény fiatalok, akiknek szüleik elváltak, hogy ne ismétlődjön meg ez a tragikus esemény az ő életükben is?

Egy felmérés szerint a keresztény házasságokban ugyanannyi a válás, mint a világi házasságokban. Mi lehet ennek az oka?

Magyarországon nem készült ilyen felmérés, de sajnos az Egyesült Államokban ezt mutatja a statisztika. Nálunk, a Hit Gyülekezetében ez biztosan nem így van. Nagyon sok jó keresztény házasság van az újjászületett keresztények között.

Viszont egyre több a válás világszerte.

Sajnos így van, de egyre kevesebb a házasságkötés is.

Mi lehet ennek az oka?

Mindenképpen az emberi bűn az oka, amely miatt elveszítik a társas létre való képességüket, antiszociálisak lesznek. Egyre rosszabb állapotba kerülnek az emberek, ezáltal a házasságok is romlanak.

Mi a helyzet, ha mindkét fél keresztény, megtértek, megszentelődtek?

A keresztényeknek nagyobb az esélye a jó házasságra. Az Istennel való szövetségnek nagy szerepe van ebben. Az Istennel való kapcsolat nagy hatással van a társas kapcsolatokra. A házasság olyan szövetség, amely ráépül az Istennel való szövetségre. Két nagy parancsolat van, szeresd az Uradat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat, és ez a házasságokban mutatkozik meg a legerőteljesebben. A jó keresztények jó házasságban fognak élni. Ahol mégis válás van, ott az egyik fél, vagy mindketten, nem veszik komolyan a keresztény életet. Azt gondolják, hogy egy megtérő imával és a vízkeresztséggel megvettek egy jegyet, és nincs más dolguk, mint ülni a kupéban, és várni, hogy megérkezzenek a mennybe. Ők nem a krisztusi énjükkel vesznek részt a házasságban, hanem azzal a bukott, romlott énjükkel, mint a világi emberek. Nem is várhat az ember más eredményt, ha csak nem a keresztény tradíció tartja vissza őket, ami a válásokat megakadályozza például a katolikus egyházban, ahol nem engedélyezték a válást. Ettől nem lett jobb a házasság, hanem kitalálták a rossz házasság fenntarthatóságának különböző módját, mint a piros lámpás negyedeket. A tradíciónak is van megtartó ereje, de szerintem az igazi megtartó erő a szív változásában van. Ahol a szív változása ígéretesen zajlik, ott a házasság jó, ahol ez nem működik, ott a házasság romlik. Az első terület, ahol a hívő ember válságot tapasztal, amikor az Úrral való kapcsolatot elhanyagolja, az a házassága lesz.

A világi embereknél nem tűnik olyan rossz döntésnek a válás. Kérlek, hasonlítsd össze, hogy a világ hogy gondolkodik a válásról, és mit gondol erről az egyház!

Először is hogyan gondolkodnak a házasságról? Ha alacsonyra teszik a lécet, akkor nem olyan nagy gond, ha leverik. Ha azt gondolják, hogy ha nem sikerül, legfeljebb elválnak, ez látszólag nem okoz nagy drámát. A valóságban viszont nagy drámát okoz. Egy szakításnál legalább az egyik fél biztosan megsérül, de lehet, hogy mind a kettő. Ha egy éjszakás kapcsolatokban gondolkodik valaki, annak látszólag nem okoz nagy problémát, de a szellemi része biztosan megsérül. A keresztények nagy elvárással mennek bele a házasságba, és ez így jó, mert Isten is a lehető legnagyobb elvárást támasztja a házassággal kapcsolatban. Ha valaki holtomiglan - holtodiglan jellegű ígérettel lép a házasságba, annak nagy frusztrációt okoz a válás, az egész élete el van rontva.

Miért mondja Isten a válásról, hogy utálja?

Azért, mert szövetségszegés, hűtlenség. Ember és ember közötti, valamint Isten és ember közötti szerződésszegés történik. Azt az integrációt rombolja, amit Isten célul tűzött ki. A két legnagyobb parancsolat elleni lázadás a válás. Emberi oldalról nézve, ha az ember belemegy a személyiségének mélyét érintő megnyílásba, és összekapcsolódik egy másik emberrel, ezt nem lehet elképzelni törés nélkül. Soha nem lesz ugyanolyan az állapota, mint házasság előtt. Az isteni kegyelem meggyógyíthatja a törést, de már soha nem lesz ugyanaz. Isten ezért gyűlöli a válást, a szerződésszegést.

Evezzünk rá kicsit gyakorlatibb területre! Mit tehet az a keresztény fiatal, akinek a szüleinél mást lát a gyülekezeti viselkedésében és mást az otthoni viselkedésben?

Abból már lehet válás, ha valaki nem komolyan, nem őszintén éli meg a kereszténységet. Mit tehet a keresztény fiatal? Nem lehet ezzel a fiatalokat terhelni, nem avatkozhatnak bele, a szülők nem is engednék. De mégsem tehetetlenek, mert Istenhez lehet kiáltani, lehet pásztorokhoz is fordulni segítségért. Ha időben segítséget kérünk, akkor még lehet változtatni a helyzeten, lecsillapítani az indulatokat.

Ha egy fiatal látja, hogy otthon nagyon eldurvul a helyzet, akkor azt gondolja, inkább jobb elválni, ez lehet egy kimenekedés.

A Biblia ad egy kiskaput erre az I. Korinthus 7-ben, Pál apostol azt mondja, ha ilyen helyzetben nem tudnak együtt élni, akkor inkább éljenek külön, de ne váljanak el. Külön élve rendezzék a helyzetüket az Úrral, és később talán együtt is megy. Ha mégsem megy, akkor, ha elválnak, maradjanak házasság nélkül, mert ha rossz volt a házasságuk, akkor valószínű mindkét fél hibás, és nem alkalmasak a házasságra. Ilyenkor nem helyes mással újra próbálkozni, mert az sem fog sikerülni. Próbálják egymással újrakezdeni! A házasságokban a veszekedéseknél, kiabálásoknál ne dobálózzanak rögtön a válással, mert annak megvannak a tradíciói. Olyan családokban, ahol már volt válás, ott a következő generáció nagyobb eséllyel kerül a válás útjára. Úgy látom, a mi nemzedékünkben elsősorban azt kell keresni, hogyan lehet száműzni ezeket a tradíciókat. Ha nem megy, azt kell keresni, hogyan megy mégis! Van út, Jézus az út!

Mit mondanál egy fiatalnak, akinek a családjában volt válás?

Elmondanám az én bizonyságomat: nálunk a szüleim is elváltak, a szüleim testvérei is elváltak. A feleségem családjában is volt válás. Mi az esküvőnk után hamar szembesültünk azzal, hogy veszélyeztetettek vagyunk, ezért már az elején ellene mentünk imával, megvallásokkal. Újra és újra megerősítettük a házassági szövetségünket. Ennek meglettek a gyümölcsei, már közel harminc éves házasok vagyunk. Ismerem a statisztikákat, hogy elvált szülők gyerekei jóval nagyobb arányban válnak, de nálunk ez fel sem merült. Voltak problémák, de mi nem abban az irányban kerestük a megoldást.

Fiatalon nem volt benned ellenérzés a házasság intézménye ellen?

Nem. Nálunk  nem csupán nemi vágyból történt az egymásra találás, az egymásba szeretés. Nagyon is vágyódtunk egymáshoz, és ez a mai napig is így van. Abban az életkoromban, amelyben a szüleim voltak a válásukkor, volt bennem egy irracionális érzés, hogy rosszul nősültem. Semmi tényszerű oka nem volt, csak a gondolat bombázott. Céltudatosan elkezdtem ellene imádkozni, és el is múltak a gondolatok.

Találkoztam fiatalokkal a Deák téren, akik a szülei rossz példáját látva azt mondták, hogy nem szívesen házasodnának. Inkább együttélésről gondolkoztak. Mit tanácsolnál az ilyen fiataloknak, akik nem akarnak kockáztatni?

Azok a fiatalok biztos nem keresztények voltak. Nekik az evangélium elfogadását, a megtérést javasolom. Az újjászületett keresztényeknek azt tanácsolom, hogy ne fogadják el a rossz családi örökségeket! Nem kell az őseik által felhalmozott romok alatt élniük! Meg kell újítani a gondolataikat a házasságról! A házasság nem az, amit a rokonaiknál láttak, az bűnös emberek egymás iránt megnyilvánuló agresszivitása. A házasság nem arról szól, hogy a saját bűnös érdekeinket érvényesítsük a másik kárára. Arról szól, hogy szolgálatba helyezzük magunkat Isten számára, elérhetővé tesszük magunkat, hogy rajtunk keresztül megáldja a másik felet. A házasság a keresztényi testvériség legmagasabb rendű formája, életre szóló elkötelezettséggel napi szinten szolgálunk egymás felé, és folyamatosan áldjuk egymást szóban és tettekkel is minden területen. Ennél jobbat el sem tudok képzelni.

Nem népszerűsíteni szeretném a válást, de a Biblia is tudomásul veszi bizonyos esetekben.

Házasságtörés esetén, ha az egyik fél már elkövette a szerződésszegést. Olyankor a vétlen fél kiszállhat a helyzetből, Isten engedélyezi a válást. De ez nem kötelező, mert a vétlen fél rendelkezhet olyan kegyelmi tartalékkal, hogy képes megbocsájtani, ahogy Isten is megbocsájt. Ki tudja imádkozni magából, és túl tudja tenni magát a helyzeten. Ehhez az kell, hogy a vétkes fél őszintén megbánja tettét, szívből megtérjen, adjon valamilyen kárpótlást, megfogadja a lelkészek tanácsait, mindent elkövessen, hogy megváltozzon. Van ilyen példa is. Amennyiben ezt a másik fél nem tudja elfogadni, Isten nem bünteti meg, ha elválik, de már nem lesz ugyanaz az ember, mint azelőtt. Sérül a személyisége, sok éves gyógyulási folyamattal kell szembenéznie.

Ha nincs házasságtörés, vagy agresszivitás, de mégis válságban van a házasságuk, mit tudnak tenni a felek?

Mindenképpen meg kell újítani az Úrral való közösséget! Imaélet, az igével való közösség, mert az emberi szellemnek élő inspirált állapotban kell lennie az ilyen jellegű kapcsolatokban, hogy folyamatosan adni tudjon. Ha ez megvan, akkor tanácsot kell kérni, pszichológiai jellegű vagy baráti módon, hogy vizsgálják meg, hol rontották el! Felelősséggel kell gondolkodni, ne a másikat akarja megváltoztatni, hanem saját magát, mert a másik nincs a hatalmunk alatt, ő Isten kezében van. Saját magunkat meg tudjuk változtatni. Ha kitűzzük ezt célul, akkor működni fog. Tehát először az Úrral való kapcsolat, utána saját magunk regenerációja, az ó emberünk megfeszítése, a bennünk lakó Krisztusnak kell a pályát átadni. Mert a bennünk lakozó Krisztus, és a másikban lakozó Krisztus nagyon jól kijönnek egymással. Ha  két krisztusi ember lakik egymással, az maga a Paradicsom! A házassági problémák oka a bűnös karakter. Ha két bűnös lakik egymással, rövid ideig jól kijöhetnek egymással, de hosszú távon biztos egymás torkának fognak esni.

Sok fiatalnak biztos volt a családjában ilyen probléma, de ha még házasság előtt állnak, és szeretnének biztosra menni, hogy ne hibázzanak, hogyan tudják megalapozni, hogy ne kerüljenek olyan helyzetbe?

Elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a házasság Istentől származik, ő minden embernek akar házastársat adni. Nem az a kérdés, hogy megadja-e, hanem az, hogy vagyok-e olyan helyzetben, hogy megadja? Vagyok-e olyan jó sáfár, hogy rám lehet bízni olyan értéket, mint egy emberi lélek. Meg kell vizsgálni a motivációt. Ha az a motivációnk, hogy mindenki megházasodott körülöttem, csak én vagyok egyedül, az nem jó motiváció. Vagy az, hogy attól várom a pornófüggőségemtől való szabadulást, az sem jó motiváció. Az a jó, ha azért szeretnék társat, mert szeretnék valakit folyamatosan megáldani, szeretnék adni neki, szeretném támogatni, gyámolítani, erősíteni, gondoskodni róla. Vannak ilyen indulatok, vágyak az ember szívében, ezeket kell felfokozni, megerősíteni. Törekedni kell arra, hogy az Istennel való kapcsolat nagyon minőségi, nagyon jó legyen, mert Isten fogja megmutatni az igazit. Ha emberi módon keresik, nagyon nehéz 4 milliárd nőből vagy 3 milliárd férfiból megtalálni. Találni valakit nem nehéz, de az igazit megtalálni, akivel életre szóló szövetséget lehet kötni, az olyan kihívás, amit csak Istenre bízhatunk. Ő nála megvan, kit akar társul nekünk, és a megfelelő időben meg fogja adni. Jó kereszténynek kell lennünk, szolgálni az Urat, és a megfelelő időben ott lesz a társunk, könnyen, gyorsan meg fog történni.

Emlegetted, hogy a válás mindig sérüléssel jár. Nem csak a felnőttek sérülnek, de a gyerekek is. Mit tudsz tanácsolni az olyan fiatalnak, akik megélték a szüleik válását, és sérüléseket éreznek magukban?

Sajnos, úgy kell elszakadni szellemi és lelki értelemben a szüleitől, mintha bűnös emberek lennének, és ő tért volna meg elsőként a családban. Nem kell Ábrahámnak és Sárának tekinteni a szülőket, hogy az ő áldásaikból részesedik, és a nyomdokaikon jár, hanem úgy kell komolyan venni az Urat, hogy új apám van, és új családom. Egyszerűen, szellemi módon ki kell lépni a családból. Ha egyik szülőre sem támaszkodhatunk, akkor is meg kell adni a tiszteletet, de az atyaságot nem szabad őhozzájuk kapcsolni szellemi szinten, mert van mennyei Atyánk. Az nagy áldás, ha van egy keresztény pásztor, vagy szolgáló testvér, aki be tud lépni a képbe, tanácsadással, példaadással, és segíteni tud. A lelki, érzelmi, identitásbeli gyógyulást komolyan kell venni, és imával kérni az Urat, hisz sok ígérete van, például, hogy minden gondunkat vessük az Úrra, mert neki gondja van ránk, és hogy semmi felől ne aggodalmaskodjunk, hanem mindenben hálával vigyük elé kérésünket. Ő felkínálja a szolgálatait, a széles vállait, hogy tegyük rá a terheinket.

Kulifai Máté | 2020. 01. 28.