Thiatira: A tűzben próbált


cselekedetek

#gyulekezetek
#proba
Ferenczi Deborah | 2020. 05. 13.
Németh Sándor 2020. május 9-i online prédikációjának összefoglalója
Minden embert foglalkoztat az örökkévalóság kérdése, hiszen a földi élet oly mulandó, akár egy szempillantás, egy pillanat alatt elmúlik. Éppen ezért vágyunk arra, hogy maradandót alkossunk, hogy utánunk legalább az életművünk emléke fennmaradjon a jövő nemzedékei számára, és ne vesszünk örök feledésbe. Bár valóban fontos nyomot hagyni a földi életben, de sokkal fontosabb, hogy olyan cselekedeteket tegyünk, melyek az Örökkévaló Isten tűzpróbáját is kiállják, amelyek nem csupán a földön, hanem az örökkévalóságban is értéket képviselnek. A Thiatirabeli gyülekezetnek úgy jelenik meg Krisztus, mint akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és lábai, mint az izzó fényű érc, ezért arra inti a gyülekezetet, hogy szakadjanak el Jézabel tanításától és térjenek meg, aki pedig győz, annak majd hatalom adatik a pogányok felett.

A Jelenések könyvének egyik legtitokzatosabb és egyben talán legaktuálisabb része a hét gyülekezetnek szóló üzenet, melyet Krisztus személyesen az adott gyülekezetekhez intéz. Nem véletlenül foglalkoztatja már évezredek óta a Biblia tanulmányozókat az a kérdés, hogy voltaképpen mely gyülekezetekkel azonosítható a titokzatos hét gyülekezet. Számos magyarázat született erre az idők során, az egyik legismertebb értelmezés talán az, ami szerint a hét gyülekezet az egyház hét korszakára utal. Az elmúlt prédikáció sorozatban azonban egy másik inspiráló szemszögből közelítettük meg ezt a kérdéskört: a hét gyülekezetet nem korszakokként értelmeztük, hanem az igaz egyház típusaiként, ezáltal kifejezetten a gyülekezetek jellegzetességeire összpontosítva, aminek a tükrében a jelen korunk gyülekezeteinek a problémáit is értelmezni tudjuk.

A cselekedeteink tűzpróbája

A hét gyülekezetnek szóló üzenet felsorolásában pontosan középen helyezkedik el a Thiatirabeli gyülekezet, mely a leghosszabb üzenetet kapja a Messiástól. Fontos azzal tisztában lenni, hogy ezek az üzenetek a Szent Szellem üzenetei az egyház számára, melyet isteni tekintéllyel közvetít akár konkrét gyülekezetek felé is.

 A gyülekezetekhez intézett konkrét üzenetekben mindig nagy hangsúly tevődik arra a szimbolikus képre, ahogyan a Messiás bemutatkozik számukra.  A Thiatirabeli gyülekezetnek úgy jelent meg a Krisztus, mint akinek szemei olyanok, akár a tűzláng, vagyis  Krisztusban olyan mértékű dicsőség van, amely a szemein keresztül kisugárzik, és teljes egészünkben átvilágítja minden cselekedetünket.

Annak érdekében, hogy még jobban megértsük, mi is ez a tűzpróba, érdemes megvizsgálni az első Korinthusi levél harmadik fejezetének 13-15. versszakaszát, melyből tisztán kitűnik, hogy az utolsó ítélet napján majd személyesen kell szembenéznünk Isten mindent átvilágító fényenergiájával és dicsőségével. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ez az ítélet nem személyünkre és az üdvösségünkre vonatkozik, hanem a cselekedeteink értékére. Pál apostol a félreértések elkerülése végett konkrétan fel is hívja a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha az ítélet előtt álló személy cselekedetei nem is lennének értékelhetőek, ő maga megmenekül a tűzön keresztül az üdvözítő hit által. A cél viszont nyilvánvalóan az, hogy maradandót és értékeset alkossunk a földi életünk során, és amikor átlépünk az örökkévalóság kapuján, a cselekedeteink is értékelhetőek legyenek. Éppen ezért a cselekedeteket nem elég földi perspektívából szemlélni, hanem globális, mennyei perspektívából kell azokat megközelíteni.

Minden cselekedetünket elsősorban mennyei perspektívából kell megvizsgálnunk, hogy a mennyei cél földivé váljon, és a földön pozitív változásokat hozzon.

Amennyiben ez nem történik meg, és a cselekedeteink nem mennek át a tűzpróbán, akkor azok nem érték el az Isten által támasztott minőségi követelményeket, és abszolút nem képviseltek maradandó értéket. Ezért rendkívül lényeges, hogy a cselekedeteinket a hit és a szeretet motiválja, mivel ezeknek a hiányában az teljesen értéktelen.

Fel kell készülnünk az Úrral való személyes találkozásra, arra a pillanatra, amikor szembe fogunk állni vele, és a dicsősége teljes egészében átvilágít minket, minden cselekedetünket látja. Az értéktelen, halandó dolgok leperegnek rólunk, így amennyiben nem alkottunk maradandót, csak az üdvösség ruhája marad rajtunk, ellenben ha a cselekedeteink kiállják a tűz próbáját, akkor ékesíteni fogják a dicsőséges, mennyei ruhánkat. Így már most pozícionálni tudjuk magunkat az örökkévalóságban.

Krisztus az egyház szegletköve

Ahhoz, hogy jobban megértsük a Thiatirabeli gyülekezetnek szóló üzenetet, fontos leszögezni azt, hogy bár sok Bibliatanító úgy tartja, hogy ez a gyülekezet a hamis egyház része, ez abszolút nem igaz. A Thiatirabeli gyülekezet az igaz egyház részre, hiszen a fundamentuma stabil kősziklára építtetett. Az igaz egyház fundamentuma adott, ugyanis Krisztus leszögezte, hogy ő maga a szegletkő, és aki erre a fundamentumra építi fel az egyházát, azon a pokol kapui sem fognak diadalmat aratni, így amely gyülekezet erre a szegletkőre épít, az győztes lesz!  Ennek az értelmében világos, hogy a fundamentum mind a hét gyülekezet esetében ugyanaz, csak éppen hét különböző építmény.

Az apostoli örökség része, hogy hogyan kell felépíteni az egyházat, ez Krisztusnak a titka. A fundamentumra lehet romolhatatlant és lehet romlandót is építeni. A Thiatirabeli gyülekezetnek problémája pontosan az volt, hogy a romolhatatlan és szent fundamentumra romlandó dolgokat épített, olyan tanítások felé volt toleráns, melyeket nem szabadott volna befogadnia. Ettől függetlenül az igaz egyház része az adott gyülekezet, csak a fő üzenet számukra éppen a megtisztulás.

Az izzófényű érc, avagy a nyomorúság felett aratott győzelem

A második rendkívül jelentőségteljes motívum ebben a részben Krisztus lábai, melyek hasonlatosak az izzófényű érchez. Ez a motívum a nyomor kemencéjén való átmenetelt szimbolizálja, a láb pedig az efelett való uralkodásnak és győzelemnek a szimbóluma.

A teljes kép arra emlékeztet minket, hogy Krisztus az, aki átment a nyomor tengerén, és legyőzte azt, vagyis uralmat vett a nyomor, a szenvedés és a halál felett.

Ez számunkra elöljáró példa arra, hogy azt a sorsot, melyet Isten nekünk rendelt, teljes egészében fogadjuk el annak a harcaival egyetemben, mert a szenvedéseinknek az a célja, hogy megtanuljuk megfeszíteni a makacs emberi akaratunkat, és azt teljes egészében Isten akarata alá tudjuk rendelni. Ezek az élethelyzetek olyan sorsformáló erővel hatnak ránk, mely által Isten formálja a személyiségünket az ő tökéletes akarata szerint. Amennyiben ezek elől elmenekülünk, nem fog Isten akarata érvényesülni az életünkben. Ezek a nehézségek a hitnek a harcai, a saját keresztünk, mely által Isten formál minket, hogy olyan emberré váljunk, amilyennek ő kezdetektől fogva eltervezett.

A Thiatirabeli gyülekezetnek szóló dicséret

A Szellem először a gyülekezet dicséretre méltó tulajdonságait hangsúlyozza. Az első a szeretet. Ez alatt a szeretetnek mind a négy formáját kell érteni, az Isten iránti szeretetet, a testvéri szeretetet, a felebaráti szeretetet és természetesen önmagunk szeretetét is. Ez a szeretet nem egy elvont fogalom, hanem a Krisztusi természet alapja, hiszen Ő maga a Szeretet. Akiben nincsen szeretet, az nem Krisztusé, hiszen a személyiségének a lényege a szeretet, éppen ezért kell mélyen meggyökerezni a szeretetben.

A szeretetnek egy szintén nagyon fontos aspektusa az igazságnak a szeretete, mely különösen lényeges az utolsó időkben, mivel az igazság és a hazugság szétválasztása létfontosságú lesz, hiszen ezeknek az időknek az egyik legfőbb jellemzője, hogy hamis Krisztusok támadnak, akik a hazugságaikat bibliai igazságként tüntetik fel, és sokakat elhitetnek. Viszont, akiben az igazságnak a Szelleme van, és a Bibliát tekinti mérőzsinórnak, azt nem tudják a hamis tanítások elterelni az igazságtól.

A gyülekezet második erénye a szolgálat. A szolgálat legfontosabb elve, hogy különbséget kell tenni a munka és a szolgálat között. Meg kell vizsgálnunk a motivációinkat, hogy vajon a cselekedetünknek a tisztelet és az alázat kifejezése-e a célja, vagy a pénzkeresés motiválja. Természetesen ettől függetlenül alapvető igazság, hogy a szolga soha nem marad koldus, mert Isten mindig megáldja az ő hűséges és engedelmes szolgáit, de nem ennek kell a fő motivációnak lennie, hanem a tiszteletnek és az alázatnak afelé a személy felé, akinek szolgálunk.

A harmadik pozitívum a hit, melynek szintén több formája van: először is az üdvözítő hit, melynek halottakat feltámasztó ereje van, a szellem egyik gyümölcse is a lehet, amely a lélekben is létrehozza a hitet, és a szellem ajándékaként is megnyilvánulhat, mely krízishelyzetekben hozza létre az emberben az adott helyzetben való győzelemhez szükséges hitet. Fontos megértenünk, hogy a hit soha sem lehet passzív, folyamatosan épülnünk kell a hitben.

Végül pedig a tűrést emeli ki dicséretként a Messiás, ami a szenvedés és a nyomás elhordozására való lelki és fizikai képesség.

Ezen a területen folyamatosan edzeni kell magunkat, hogy megerősödjön a tűrőképességünk, ezt pedig azzal tudjuk fejleszteni, ha az Úrban járunk és megfelelő szellemi életet folytatunk.

A fenevadon ülő asszony, avagy Jézabel szelleme

A Thiatirabeli gyülekezet legnagyobb problémája Jézus Krisztus szerint az, hogy engedték Jézabel szellemét beszivárogni a gyülekezetbe. Érdemes megemlíteni, hogy ebben az esetben nem feltétlen Jézabel személyén van a hangsúly, hanem sokkal inkább az „asszonyon”. Ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen asszonyról beszél itt a Szellem, szükségszerű megvizsgálnunk azt, hogy az asszony milyen két fő szimbólumként jelenik meg a Bibliában.

Az első jelkép a szeplőtelen szűz, aki a Krisztus menyasszonya, a másik pedig a fenevadon ülő parázna, aki minden valószínűséggel azonos az itt említett Jézabellel. Tehát egy parázna, varázsló asszonyról beszélünk, aki prófétának adja ki magát, és olyan hamis tanításokat tanít, melyeket egyenrangúvá tesz Istennek az Igéjével, ezáltal létrehozza a hamis egyházat.

A fenevadon ülő asszony az ősi Babilon terméke, így érthető, miért olyan nagy probléma, hogy a Thiatirabeli gyülekezet egy ilyen jellegű vallási világot engedett be a gyülekezetbe. Ennek a szellemnek a beszivárgása komoly problémákat okozott, ugyanis a gyülekezeten belül elindult egyfajta keveredés az igaz és a hamis egyház között.

Éppen emiatt szokta némely Bibliatanító úgy értelmezni ezt a részt, hogy ez a gyülekezet a hamis egyház, de ez nyilvánvalóan nem ilyen egyszerű. Addig, amíg meg nem történik az elragadtatás, egyetlen felekezetre sem lehet kollektíven ráhúzni, hogy hamis egyház, mert az igazi hamis egyház csupán a végtermék lesz. Ebben pedig kulcsszerepe van a nagy paráznának, aki sok nemzetet elhitet azzal, hogy az okkultizmust és a bálványimádást keresztény színezetben tünteti fel, így a világ kereszténységként fogadja el azt.

Érdemes a fenevadon ülő asszony szimbóluma mellett Jézabel személyét is alaposan megvizsgálni, ugyanis az ő cselekedetei is előremutatók lehetnek a hamis egyház cselekedeteire nézve. Jézabel állami szinten képviseltette Izraelben a Baál-kultuszt és államhatalmi eszközökkel üldözte Istennek az embereit, tehát megengedte, hogy az államhatalom összefonódjon a vallással. Továbbá szintén rendkívül lényeges tevékenysége volt, hogy a papi és a királyi hivatalt is össze akarta mosni, mely szintén teljes mértékben antikrisztusi cselekedet, hiszen egyedül a Messiás lesz képes arra, hogy egy személyben betöltse a papi és a királyi hivatalt, mivel ő maga az Igazság.

Érdemes átgondolni, hogy a kultúrában ma is milyen nagy mértékben van jelen az okkultizmus ezerféle ágazata, illetve hogy milyen jelentős mértékeket öltött a modern kor bálványainak az imádása.

Az utolsó idők gyülekezeteinek legfőbb kihívása, hogy minden tévtanításnak és igézésnek ellenálljon, és a legnagyobb nyomorúságban is kitartson Isten mellett.

Ebben a küzdelemben pedig a személyes életünk szintjén is részt kell vennünk, mert csak így tudunk majd megállni a Messiás tűz-tekintete előtt és kiállni a tűz próbáját, akik pedig győznek, azok Krisztussal együtt uralkodhatnak majd az ő királyságában.

Ferenczi Deborah | 2020. 05. 13.