A szeretet himnusza

#szeretet
#megujulas
Morvay-Tóth Petra | 2020. 04. 08.
Németh Sándor 2020. április 4-i online prédikációjának összefoglalója
Sokan aggódnak amiatt, hogy a bezártság rossz hatással lesz az emberek egy részére, és emiatt a járvány lecsengése után sokkal több lesz a válás – ennek azonban nem kell szükségszerűen így lennie, pozitív eredményekkel is ki lehet kerülni ebből az időszakból.

Kik számára jelenthet krízist a jelenlegi helyzet?

Elsősorban azoknál a pároknál, akiknél nem volt megfelelő mélységű tartalommal feltöltve a kapcsolat, inkább csak a közös programok és szórakozási lehetőségek jelentették a közös pontot.

A fiatalabb generáció életében általános probléma, hogy az otthonteremtésre nem helyeztek akkora hangsúlyt, mint a korábbi generációk, most azonban sokkal szerencsésebb és áldottabb helyzetben vannak azok a családok, ahol az otthonban rendezettség, szeretet és békesség uralkodik. A háztartásvezetésnek is óriási szerepe van ebben, mert a „tűzhely melege” rendelkezik egyfajta közösségteremtő erővel, elégedetté teszi a család tagjait. Azoknak, akik eddig perifériára szorították az otthon építését, még mindig nincs elveszve minden, sőt, ez az időszak is lehetőséget nyújt arra, hogy változtassanak a gondolkozásmódjukon és helyreállítsák az otthon melegét.

A világ rengeteg lehetőséget kínál a szórakozásra, ami nagyon gyorsan fel tudja emészteni az emberek bevételeit, a jelen helyzet azonban arra is rávilágít, hogy mennyire fontos előre gondoskodni a jövőnkről. Azoknak, akik mindig felélték az aktuális jövedelmüket, a járvány gazdasági hatásai sokkal bizonytalanabb helyzetet hoz létre, mint azoknak az életében, akik takarékoskodtak, és igyekeztek félretenni esetleges nehezebb időkre.

Az úgynevezett „karantén” tehát sok tanulságra felhívhatja a figyelmünket, ha építő módon közelítjük meg ezt az időszakot. A futkosó életmódból kifolyólag az elmúlt években sokszor háttérbe szorult az ünnepekre való felkészülés és ráhangolódás, a megváltás igazságaival való azonosulás – pedig a húsvét a Biblia egyik legfontosabb ünnepe. Most, hogy „be vagyunk zárva” és jobban rá vagyunk kényszerülve, hogy letelepedjünk az Úr lábai mellett, tegyük félre a többi ügyünket, és figyeljünk arra, mit akar nekünk az Úr mutatni ebben a helyzetben.

A teremtés ősi oka a szeretet

A szeretet üzenete egy olyan fontos téma, amivel kapcsolatban most nagyon fontos megújítani a látásmódunkat.

1 Kor 12:31-13:13

A Szent Szellem erejének különböző megnyilvánulásai és ajándékai alapvetően a test, a lélek és a szellem építését szolgálják, az apostol szerint viszont mindez semmit nem ér, ha nincs bennünk szeretet. Mit is kell érteni ez alatt?

Ahhoz, hogy szeretni tudjunk, először el kell fogadnunk, hogy szeretett lények vagyunk, méghozzá Isten gyermekei. A szeretetet sokan csupán egy érzelemnek tekintik, a Biblia szerint viszont a szeretet ennél sokkal több. A szeretet egy személy. Isten maga a szeretet.

A világmindenségben az Atya az egyetlen személy, akinek nincs kezdete. A Fiúnak már van kezdete, őt az Atya „minden útjának kezdetéül” szülte. Az ő születésével kezdődött minden, ezért ő a kezdet. Benne az Atya a saját természetét szülte meg egy másik személyben, aminek lényege a szeretet.  Mivel a szeretet alapvetően nem magának való, hanem kiáradó valóság, mindig szüksége van egy másik személyre, akire irányulhat. A Fiú volt az a személy, akire az Atya kiárasztotta a szeretetét, ő pedig ezt elfogadta és viszonozta is az Atyának. Ezzel a szeretetkapcsolattal hozható összefüggésbe a Szent Szellem személye is, aki kijött az Atyából, ő az Atya és a Fiú egymás iránti szeretetének személyes manifesztációja, a Szent Szellem ezért a szeretet szelleme.

A Fiú születése után vette kezdetét az univerzum életbe szólítása, a menny és az angyalok megteremtése, majd végül az emberé, melynek célja, hogy a mi természetünk lényege is ugyanez legyen: szeretett személyek legyünk.

Isten azt akarta, hogy a Fiú is kiáraszthassa az ő szeretetét egy olyan valóságra, amely aztán visszatükrözi az ő szeretetét.

A Mindenség ős oka tehát a szeretet, mi pedig arra vagyunk teremtve, hogy befogadjuk és viszonozzuk a szeretetet afelé a személy felé, akitől kaptuk, a Fiú felé.

A férfi a Fiú képére lett teremtve, ezért neki is szüksége van egy személyre, akire ki tudja árasztani a szeretetét, ez pedig a felesége. Kettejük közösségében ezért a Krisztus és az Egyház közötti szeretetkapcsolat a minta. A házasság eredeti célja, hogy a Fiú és az Egyház közötti szeretetközösség földi „megtestesítője”, megjelenítője legyen, földi szinten jelenítse meg azt a szeretetet, ami az Atya és a Fiú, illetve a Fiú és az Egyház között van.

Isten szeretete az újjászületéskor árad ki ránk először, a szívünk ekkor válik alkalmassá arra, hogy ezt befogadja, és benne is kialakuljon a krisztusi szeretet. Az újjászületés előtti időszakban mind képtelenek voltunk igazi szeretettel szeretni, mert a harag gyermekei voltunk, a természetünkből hiányzott a tartós szeretetre való képesség, mert az ember szeretete önmagában olyan, mint a reggeli harmat, ami reggel még megvan, de délre elillan.

Szent Szellem, a szeretet szelleme

Amikor Jézus emberré lett és kiüresítette magát, egy időre az Atyával való szeretetkapcsolatában is egyfajta távolság állt be. Ez a közösség akkor állt helyre teljesen, amikor a vízkeresztsége után leszállt rá a Szent Szellem. Az Atya már nagyon várta ezt a pillanatot, és örömében megnyitotta az eget, és hallható hangon kinyilatkoztatta, hogy Jézus Krisztus az ő „szeretett Fia”. Isten szeretete tehát a Szent Szellem által árad ki – ahogy Jézusra, úgy miránk is. Ezt is fontos szem előtt tartanunk a Szent Szellemmel való kapcsolatunkban, mert a szeretet munkálása nélkülözhetetlen része a keresztény életnek.

Persze, ahogy Pál is írta, törekedni kell a hasznosabb szellemi ajándékok működésére is, hiszen ez által épül az Egyház, ugyanakkor, ha csak a karizmák működésére teszünk hangsúlyt, akkor eltévesztjük a célt, és letérünk arról az útról, amire a csodák, jelek, karizmák akarnak minket vezetni. Nem torzíthatjuk el azt a harmóniát, ami a Szent Szellem megnyilvánulásai és a szeretetközösség építése között van.

Ahogy az utolsó időkben megsokasodik a törvénytelenség az emberek között, úgy a szeretet is sokakban meghidegül, ezért különösen fontos most megújulnunk Isten szeretetében, ami több, mint pusztán ismeretet szerezni róla. Az isteni szeretet nélkül akármilyen erősen működhetnek az életünkben különböző szolgálatra adott ajándékok, vagy akármilyen tiszteletet is vívunk ki magunknak a társadalomban, belül üresek maradunk, mert a tartalmat Isten szeretete adja a szívünkbe.

Isten szeretete történelmi tény

Sokan korábban elszenvedett sérelmek miatt nehezen tudják befogadni Isten szeretetét, és sokkal könnyebben hiszik el azt, hogy ők gyűlöletre, megvetésre méltó személyek.

Isten szeretete objektív történelmi tényként jelent meg Jézus áldozatában, ebből kifolyólag először nem is érzelmi szinten kell megragadni azt, hanem ki kell lépnünk magunkból, és hittel elfogadni a tényt, hogy szeretett emberek vagyunk.

Felül kell írnunk magunkban azt a képet, ami a szüleinkkel, vagy más emberekkel való kapcsolataink alapján kialakult bennünk Istenről. Ő nem olyan Isten, aki mindig haragszik és mindig ítél, mert az ő szeretete rendkívül mély, és nagyon széles az ő hosszútűrése a bűnös emberek felé. Türelmesen várja, hogy a változási folyamatok végbemenjenek bennünk, ehhez pedig folyamatosan kegyelmet ad nekünk és képességet arra, hogy valóban meg tudjunk változni.

Isten azt az űrt is be akarja tölteni a szívünkben, ami a karanténban folytatott élet során jön fel a felszínre. Ahogy az apály és a dagály követik egymást, úgy az életünkben is előfordulhatnak olyan időszakok, amikor kiszáradóban van bennünk Isten szeretete, míg máskor túlcsorduló módon áraszt el minket. A kulcs ezekben az időszakokban az, hogy minden körülmények között őrizzük meg az Atyával és a Fiúval való kapcsolatunkat, mert abból mindig újra meríthetünk, hogy meg tudjunk újulni a szeretetben. A boldogságért és az örömért ezért soha nem kívülről kell koldulni, hanem az Istennel való kapcsolatunkból kell meríteni.

A boldogságot a Biblia nagyon sokszor a bűnbocsánathoz köti, például „boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít”. Miért? Azért, mert megtapasztalja Isten szeretetét, amit nem jó cselekedetekkel érdemelt ki, hanem érdemei ellenére árad rá Istentől. A saját erőnkből soha nem tudtunk volna bocsánatot szerezni a bűneinkre, sem megtisztulni belőlük, ez Isten kegyelemből való ajándéka – amiért valakinek egyszer nagyon drága árat kellett fizetnie. Jézus fizette ki az árat, hogy a bűnbocsánatot és Isten szeretetét megkapjuk. Ezt a szeretetet és jótéteményt, amit ő tett minden emberért, soha nem tudjuk teljesen megérteni, csak a szeretetünkkel tudjuk ezt viszonozni. A szeretet ezért mindig előrébb való, mint az ismeret.

Hogyan kell megújulni az emberek iránti szeretetben?

Az igazi szeretet és az emberi kapcsolatok viszonya sem egyértelmű mindenki számára, sok humanista például az emberiséget, mint eszményt emeli fel és állítja a szeretete középpontjába, a körülötte élők felé ugyanakkor rideg, elutasító és szeretetlen. Ha ugyanis a szeretetünket egy elvont valóság felé irányítjuk, könnyen kegyetlenné válhatunk a környezetünkben élő emberek hibáival szemben – pedig a mi feladatunk elsősorban a mikrovilágunkban élő személyek, a házastársunk, gyermekeink, családtagjaink, barátaink, gyülekezetünk, honfitársaink szeretete.

Még a látszólagos jó cselekedetek és a jótékonyság során is fontos, hogy tetteinkben a szeretet legyen a fő motiváló erő, mert nélküle mindez semmi haszonnal nem fog járni számunkra, belül továbbra is olyan üresek maradunk, mint azelőtt.

Mi jellemzi Isten szeretetét?

A Korinthusiakhoz írt levél alapján először is: a türelem. A szeretet béketűrő, még olyan helyzetekben is képes türelmesen elhordozni a terheket, amiket nem élvez, és nem saját akaratából, hanem külső kényszer hatására kell elviselnie. Ide sorolhatjuk, ha úgy tetszik, a mostani kényszerű bezártságot is. A szeretet ilyen helyzetekben is nagyon leleményes tud lenni, megtalálja, hogy mi az a jó, amit abban a helyzetben cselekedni tud.

Isten szeretete emellett a „kegyességben”, más szóval élve a jóságosságban, a jónak a kedvelésében is megnyilvánul. A szeretet mindig törekszik és vágyik a jóra, mert ebben leli örömét.

Továbbá, a szeretet nem irigykedik, tehát a mások felé való magatartása nem illegális vágyakon alapul, nem elvenni akarja azt, ami a másé, sokkal inkább adni akar, mert a szeretetben nyugalom van, ami az Istennel való békességből származik. A lelkünk csak Istenben képes valódi nyugalmat találni, ezért aki ezzel már rendelkezik, az nem a vágyai ösztönzéséből cselekszik, hanem megelégedettséggel éli az életét. Ebben az állapotban az Ördöggel szemben is védelem alatt vagyunk, mert nem tudja a romlott vágyaink által befolyásolni a sorsunkat. A romlott vágyakat az ótermészettel együtt halálba kell adni. Ez fontos feltételei annak, hogy a szellem gyümölcsei megteremjenek az életünkben.

Isten szeretete először a szellemünkre árad rá, majd onnan túlcsordul, és a lelkünkben is lényegi változást hoz létre, Krisztus jelleme jelenik meg bennünk. Az ádámi lélek a bűnbeesés óta romlott állapotban van. Megmaradt benne a jó is, de már benne van a Sátán mérge is. Amikor egy ember megszületik, a rothadásnak még csak egy pici magja van benne a lelkében, az eredendő bűn. Később azonban, mire felnő, a természete a bűn miatt tele lesz a rothadással és használhatatlanná válik Isten királysága számára.

A szellem gyümölcsei is mind a szeretet különböző megnyilvánulásaihoz köthetők különböző élethelyzetekben. Bennünk való munkálkodásának egyik legszembetűnőbb eredménye az, amikor a lelkünk is elkezd szellemi természetűvé válni, és szellemi értékek jelennek meg benne. Ilyen értékek a szeretet, a békesség, az öröm, a hűség, a jóság, az egyenesség, a türelem, a béketűrés és az önuralom – a szellem kilenc gyümölcse.

Ezeket a gyümölcsöket nem a Szent Szellemnek kell megteremnie, hanem nekünk, ezért ezek a gyümölcsök a mi szellemünknek a gyümölcsei – aki pedig gyümölcsöt terem, azt Isten is megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt tudjon teremni.

A szeretet újabb tulajdonsága, hogy nem kérkedik. Az „élet kérkedése” kifejezés nem a szellemi életre vonatkozik, mert abban teljesség és elégedettség van, a biológiai élet ellenben alacsonyabb szintű, megváltatlan állapotban van, még benne van a rothandóság, ezért szereti magát a valóságosnál magasabb rendűnek feltüntetni. Akiben viszont benne van az isteni szeretet, az már nem dicsekszik, és nem kívánja magát mások felé emelni, sokkal inkább az a jellemzője, hogy ő szolgál mások felé.

A szeretet emellett nem cselekszik illetlenül, azaz nem okoz másoknak megütközést vagy botránkozást – ez persze nem jelenti azt, hogy megalkuvó volna.

A szeretet nem önző, hanem tud önzetlen lenni, felemeli a hátrányosabb helyzetben lévőket, mert ez okoz neki örömet.

A szeretet nem lobban haragra és nem rója fel a gonoszt, nem tartja állandóan szem előtt mások hibáit, hogy azokkal „fojtogassa” őket, hanem nagyvonalú és kiengesztelhető. Akiben nincs szeretet, az önzetlenül, érdek nélkül nem tudja elengedni mások hibáit.

A szeretet nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. Nem szolgáltatja ki mások hibáit, hanem „mindent elfedez”, bizakodik, hisz, remél és tűr. Tehát, a szeretetteljes ember magatartása a bizalmon és a reménységen áll, ezért képes a tűrésre. Ez nagyon fontos tulajdonság, mert szeretetet imitálni mindenki tud addig, amíg valami ki nem zökkenti a nyugalmi állapotából. A különbség pontosan abban áll, hogy amikor kizökkentenek, akkor is képes vagy-e megmaradni az isteni szeretetben.

Végül, a szeretet egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy soha nem fogy el. Előfordulhat, hogy olykor sekélyessé válik, de mindig képes megújulni.

Amikor az emberek azt mondják, hogy a szeretet elfogyott, vagy elmúlt, többnyire nem a valós problémáról beszélnek, hanem ezzel a „fügefalevéllel” takargatják azt, hogy ki akarnak lépni a kapcsolatból. Az ilyen kapcsolat valójában sosem állt az igazi szeretet alapján, legfeljebb az emberi természet harmatszeretetén.

Ez a szeretet valóban el tud fogyni, de ha egy keresztény ember ezzel mentegetőzik, az a kereszténységének a minőségéről is rossz bizonyítványt állít ki, mert ez azt jelenti, hogy elszakadt Istentől és a szíve kiüresedett, nincs benne semmilyen időtálló érték. Ilyenkor nem a házastárs hibáztatása és a válás a megoldás, hanem az, hogy újra odaállunk Isten elé, és helyrehozzuk a vele való kapcsolatunkat, mert abból újra tudunk meríteni szeretetet. Ha ezt tesszük, a házastársunk, gyermekeink és a családunk többi tagja felé is meg fog újulni a szeretetünk, és a próbából nem kisemmizve, hanem megújulva és áldásokkal megtelve fogunk kijönni.

Morvay-Tóth Petra | 2020. 04. 08.