Szabadulás a foglyoknak

#borton
#fordulat
Galgóczi Levente | 2020. 03. 02.
Interjú Sárközi Györggyel, a börtönmisszió vezetőjével
Évtizedek óta példaértékű csapatmunkával végez sikeres szolgálatot a Hit Gyülekezete börtönmissziója az elítéltek felé. Az evangélium Isten ereje azok számára, akik hisznek - mondja Pál apostol. Ezt a börtönökben, a kortársaink között megvalósuló pálfordulások is egyértelműen bizonyítják. A börtönszolgálat vezetője, Sárközi György számolt be Isten falak között végzett munkájáról.

Mikor kezdődött el a Hit Gyülekezete missziója a börtönben lévők felé?

Németh Sándor pásztor szívéből indult ki ez a szolgálat. Körülbelül 20 éve, a sopronkőhidai börtönnel kapcsolatban hívta fel rá a figyelmet, pont Sopronban. Már akkor előrevetítette, hogy ez egy fontos terület lesz.

Milyen jogi lehetőségei vannak a Gyülekezetnek a börtönmisszió kivitelezésére?

Minden börtönnek kötelező jelleggel szükséges egy börtönlelkészt alkalmazni, de mivel akkortájt - csaknem 20 éve - a gyülekezet társadalmi megítélése még nem olyan volt, mint ma, a 29 intézményből csak néhányba engedtek be bennünket. Ha a konkrét börtönintézmény parancsnokának szimpatikusak voltunk, bemehettünk, ha nem, akkor nem. Azóta drámaian megváltozott a helyzet pozitív irányba. 2013-ban történt egy átfogó keretmegállapodás a Hit Gyülekezete és az országos börtönparancsnokság között, amellyel Istennek hála, nagyon jó kapcsolatunk van. Egy 2017-es törvény pedig különbséget tesz a „misszionárius” és „börtönlelkész” intézménye között. Az országos parancsnok úr, a BVOP (Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága - szerk. megj.) vezetője teljesen átértelmezte, új alapokra helyezte a BVOP és a Gyülekezet együttműködését, lehetőséget adott nekünk. 

Mit jelent az, hogy „misszionárius”?

Alapjában véve annyit, hogy beviszed az Igét, ott elmondhatod, majd kijössz. A lelkész munkájához viszont hozzátartozik a lelki-spirituális gondozás is, mi pedig ilyen tevékenységet végzünk. Az evangéliumot hirdetjük, és igyekszünk tanítvánnyá tenni azokat, akik befogadták Jézus Krisztust. Már nem “csak” fogolylátogatások vannak, hanem bent tudunk lenni 3-4 órát,  istentiszteleteket, vízkeresztséget, Szent Szellem keresztséget, Biblia iskolákat tarthatunk. Mára több százan tértek meg Jézushoz a szolgálatunkon keresztül, és elképesztő bizonyítékaink vannak, amikből majd meg is osztok jópárat. 

Börtönmisszió

Ahogy Jézus mondja, hogy „más munkájába álltatok bele”, ez a börtönmisszióra is igaz. Ez a munka évtizedek óta nagyon sok ember áldozatos munkája által működik így, elképesztően odaszánt keresztények végezték és végzik ezt a küldetést, tehát minden személyes bizonyság igazából csapatmunka, közös siker, természetesen Isten kegyelméből.

Körülbelül hányan vesznek részt a szolgálatban?

Több mint hatvanan vagyunk. Gyári munkások, szakemberek, vállalkozók, teológusok, lelkészek (de nem feltétel a teológiai végzettség), ügyvédek, top managerek, zenészek, művészek, volt élsportolók, egyetemi tanárok mind letett élettel szolgálják Isten királyságát. Szeretném külön kiemelni a hölgyeket, akik igazi harcosok, Jáhelek. Harcostársaink között vannak fiatal lányok és nagymamák is. Mindannyian a sötétségbe viszik a fényt. Szóval ők mind letett életű tanítványok.

Hogy kell ezt értenünk, mi a szolgálat lényege?

A munkatársainkkal egységben Isten királysága eljövetelének az előkészítésén munkálkodunk, és állíthatom, hogy egytől egyig alárendelték az életük minden részét az Egyház küldetésének: a Messiás Királynak gyűjtünk népet. A Hit Gyülekezete három dimenzióban van jelen: a mennyei szférában, a földi társadalomban és az alvilágban - azaz a börtönökben, ahogy Németh Sándor összefoglalta.

Ennek a szolgálatnak az a célja, hogy kiraboljuk a sötétség kincseit. Ha nincsen elhívástudatunk, akkor nem ér semmit az, amit csinálunk. Másként nem is lehet végezni ezt a munkát, csak inspiráltan.

Ma hány intézménybe van bejárásotok?

Összesen 22 intézményben vagyunk jelen országos szinten. Bámulatos kapuk nyíltak ki az utóbbi időkben, hasznosak, de vannak szellemi akadályok is, pont úgy, ahogy Pál apostol korában. Viszont, az ajtót, amit Isten megnyit, azt senki be nem zárja!

Milyen kapuk ezek?

Nagyon sok pozitív példát tudok mondani, rengeteget változott a társadalmi megítélésünk az elmúlt években. A börtönparancsnokok között is terjed a jó hírünk, van respektünk. Egy ateista parancsnok például azt találta mondani, hogy “aki magukat nem akarja beengedni egy intézetbe, az nem látja, hogy érdekazonosak vagyunk”. Egy másik intézményben példának okáért egy komplett börtönvezetési bizottság előtt kellett beszélnünk a szolgálatunkról. Éppen kezdtük volna bemutatni a gyülekezetet, a szolgálatot, mire a második mondat után közbevágtak, hogy: “ne fáradjanak, ismerjük a társadalmi szerepvállalásukat, és nagyon egyetértünk. Hol voltak már?” Tehát igazából sokan kaput nyitnak az ébredésnek. Megbeszéljük, hogy vannak közös céljaink, és szinte mindig elmondható, hogy ha mi jól végezzük a munkánkat, akkor nekik kevesebb lesz. 

Börtönben

Volt egy hely, ahol nem tarthattunk vízkeresztséget, aztán egyszer csak behívatott a parancsnok, és megkérdezte, hogy az micsoda. Beszélgettünk, megértett engem, és az óta tarthatunk vízkeresztséget. Szerintem több mint gyanús, hogy ennyire kedvesek legyenek, ennyire támogassák az evangélium hirdetését. Mi úgy véljük, az Isten kegyelmének a látható, megtapasztalható megnyilvánulása ez.

Szerinted ebben van szerepe a Vidám Vasárnapnak?

Egyértelműen, legalábbis ott, ahol elérhető, igen. Van egy olyan - a híradásokból szerintem mindenki által ismert bűnöző - aki azt mondta, tudja, hogy soha nem fog szabadulni, de ha egyszer szabadulna, akkor ő a Hit Gyülekezetéhez szeretne tartozni, mert az a lelkész, aki ott prédikál (Németh Sándor vezető lelkész – szerk. megj.) igazat mond. A börtönben lévőknek nagyon kifinomult szaglásuk van arra, hogy megállapítsák, ki őszinte velük. Itt csak az őszinte beszéd működik. Nagyon nagyívű gengszterek is megtértek az elmúlt időben. Nem azt mondom, hogy egy zsebtolvaj srácért nem halt meg Jézus, de ezeknek a zsiványoknak a körében nagyon intenzíven dolgozik Isten! Bűnbandák vezérei, bérgyilkosok, gazdasági csalók, megtévedt újságírók, ügyvédek, ismert művészek és sportolók térnek meg sorban a börtönben. Vannak köztük olyanok is, akik 20-25 éve bent vannak. A Máté evangéliumának 21. része szerint Jézus azt mondta a farizeusoknak, hogy a bűnözők és a prostiuáltak „meg fognak előzni benneteket”. Ott még szerepel egy mondat, hogy azért, mert amikor Keresztelő János eljött, és mindezt látták, ők ezek után sem tértek meg, és hittek neki. Ezzel tulajdonképpen az Úr a bűnözőkkel és prostituáltakkal teszi féltékennyé a hedonista, elpuhult, cinikus közép- és felsőréteget! Nem azt mondom, hogy elfordult tőlük, de hogy a börtönben levőkhöz odafordult, az egészen biztos!

Miből látszik, hogy valaki tényleg megtért?

Azt, hogy ki tért meg valóságosan, nyilván csak Isten tudja, mert Ő a szívek vizsgálója. Mi a gyümölcseiből próbálunk következtetni erre, de amikor emberekre úgy kiárad a Szent Szellem, hogy a többiek előtt, vagy négyszemközt bevallják a gyilkosságaikat, akkor én elhiszem nekik, hogy megbánták. Amikor őszintén bevallják, sírnak és megtörnek, látom, hogy darabokra összetörik a szívük. Én nem tudnék beléjük rúgni még egyet, hogy: mit csináltál?

Épp elég büntetés neki annak a bűnnek a súlya, amit csinált. Nem tud aludni, keserves élete van a bűnök, és azok következményei miatt. Viszont Isten nem azért küldte el a Fiát a világba, hogy elveszítsen minket, hanem azért, hogy megmentsen.

Hogy látod? Jézus vére eltörli a bűnöket, viszont ezeket az embereket az embertársaik ellen elkövetett bűncselekmények miatt a társadalom mégis kiszorította magából?

A társadalom tényleg kiszorította őket, viszont ha nem ismerik meg Jézus Krisztust, Isten sem fogadja be őket. Érdekes a párhuzam a Messiás kereszthalálával: Jézust az emberek taszították ki a földről, pedig nem volt bűne, Isten pedig a mi bűneink miatt utasította el őt. Tehát sem a föld, sem pedig az ég nem fogadta be. A börtön is azért átkozott hely, mert sem a föld, sem az ég nem fogadja be az elítélteket. A bűncselekmények miatt az emberek kitaszítják őket - tehát a föld nem fogadja be őket - az ég pedig csak akkor fogadja el őket, ha elfogadják Jézust megváltójuknak, királyuknak.

Börtönmisszió 2

Hogyan kell viszonyulnunk ezek fényében az elítéltek felé?

A mi feladatunk elsősorban az evangélium hirdetése, ez által pedig az, hogy igazság alapján gondolkodjanak magukról. Mi nem mentjük fel őket az elkövetett bűncselekmények alól, nem mondjuk, hogy “semmi gond”. Nem, mert a társadalomnak ők tartoznak. Tehát nem azt hirdetjük, hogy nem bűnösök, hanem azt, hogy Isten szemében nem azok, ha megbánják! Ha megnézed Ézsaiás próféta könyvének 61. részét, akkor mindegyiket tudod vonatkoztatni a börtönben lévőkre! “Az Úr Isten szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak.” Egyrészt, nekik nincsen semmijük, még a ruhájuk sem az övék. Fizikai, lelki, spirituális szinten - egyszerűen minden szinten - igaz, hogy szegények. Nekik örömöt tudunk mondani, jó hírt! Nem azt, hogy nem bűnösök, hanem, hogy Isten nem tulajdonít nekik bűnt, ha megbánják.

És hogyan fogadja ezt egy elítélt?

A legtöbbjük olyan terhet cipel a bűn miatt, amit elkövetett, hogy össze-vissza van törve a szíve, még akkor is, ha játssza egy darabig a nagy menőt. Ha ütköztetve van az evangéliummal, széttörik. Ahogy Ézsaiás próféta idézete is folytatódik: “Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket!”. Ez erről szól. Nap mint nap látjuk, hogy akkora menők, kigyúrt, kemény fickók képesek megtérni, hogy ez a szolgálat egy nukleáris bomba azoknak a szívében is, akik részt vesznek benne. Volt olyan eset, hogy egy jómódú fiatal srácot elítéltek, mert ittasan vezetett, és elütött két embert. Egy börtön-istentisztelet alkalmával elmondta, hogy volt már a Gyülekezetben korábban, de akkor kinevette, leszólta. Ő ott úgy tért meg, hogy zokogva mondta el a megtérők imáját, majd mikor rátettük a kezünket, hogy imádkozzunk érte, Isten ereje úgy megérintette, hogy ott helyben összeesett, mire  hirtelen az egész gyülekezetre rászállt Isten Szelleme, és a földre estek, meg potyogott a könnyük! Erre kinyílt az ajtó, benézett egy őr és megszólalt: “Az Úr áldjon meg benneteket!”, majd kiment és behajtotta az ajtót.  Azóta sem láttam. Komolyan mondom, lehet, hogy egy angyal volt… Ezek olyan jó sztorik. Hatalmas dolgokat cselekszik az Úr! Jézus azért jött el, hogy “a foglyoknak szabadulást hirdessen és a megkötözötteknek megoldást!”

Konkrétan milyen motiváció kell ahhoz, hogy az ember hatékonyan tudjon szolgálni?

Elsősorban együttérzés. Tehát irgalommal és részvéttel tudni kell azt mondani, hogy Jézus őérte is meghalt, hogy Isten kész felírni a nevét az Élőknek a Könyvébe. Nem mi, emberek döntjük el, hogy kinek írják be oda a nevét, és kinek húzzák ki. Van egy dolog, amit nagyon fontos megérteni. Több kívülálló úgy gondolja, hogy a bibliai történetből ismert gadarénusokhoz, meg emberevőkhöz megyünk be, akiknek vér csorog a szájából. Ez így nem igaz.  Egyszer egy börtönben dolgozó személy megkérdezte tőlem, hogy “hát mit lehet mondani ezeknek?”

Hát azt, hogy Jézus Krisztus megbocsátja a bűneit, hogy megszabadul azokból a sötét szellemi erőktől, amik fogva tartják, hogy Isten képes új éltet, új szívet adni, ha elfogadja az evangéliumot.

Tudjátok, van úgy, hogy veled szemben ül 30 ember, soha az életben nem láttad őket, hirdeted nekik az evangéliumot egy olyan helyen, ami ultra-brutális módon démonizált. Keveredik bennük a reménytelen düh és a gyűlölet, meg az őrök és fogvatartottak között - érthető módon - meglevő feszült miliő. De ők mégis lejöttek egy istentiszteletre valamiért, mert keresik a Messiást, vagy keresi őket a Messiás! Volt egy fickó, aki csak azért jött el egy istentiszteletre, hogy bosszúból végezzen azzal, aki ellene vallott. Már meg is faragta a kést. Mikor belépett a börtön-gyülekezetbe, és belelépett abba az isteni, természetfeletti erőbe, úgy megérintette a kenet, hogy azon az összejövetelen sírva megtért, és ma már mind ketten dicsérik az Urat!

A börtönben

Ezek olyan vaskos falak, amelyeket nem lehet emberi erővel áttörni. Hogyan zúzzátok le őket mégis?

Az a lényeg, hogy az Igét a Szent Szellem erejével hirdessük. Mert a Szent Szellem ajándékai folyamatosan meg akarnak nyilvánulni rajtunk az elítéltek hasznára. Sokat segít a falak áttörésénél a dicséret is, tehát Isten természetfeletti ereje kell a győzelemhez. Van egy börtön-zenekarunk, Szent Rock a neve. Van, hogy úgy kiárad rajta keresztül a Szent Szellem, hogy leomlanak kőkemény falak, amelyek az embereket elválasztják Istentől. Most már hét vagy nyolc koncerten is túl van a zenekar. Ilyenkor igyekszünk meghirdetni a rendezvényt az adott helyen, hogy ezzel is minél több embert tudjunk bekapcsolni Isten dicséretébe, magasztalásába, imádásába. Egy-egy ilyen esemény közben és után is érezhető a szellemi áttörés. Rendszeresen előfordul, hogy ilyenkor a felügyelők is elfogadják a názáreti Jézus Krisztust megváltójuknak, szabadítójuknak. A Filippi börtön őrének a történetét szinte mindig el lehet mondani nekik.

Istentiszteletek, Bibliaiskolák, vízkeresztségek és rengeteg más rendezvény is tartozik a misszióhoz. Milyen rendszerességgel mentek egy-egy börtönbe?

Van ahová hetente kétszer, máshová hetente egyszer, megint máshová kéthetente megyünk. Az egyik testvérüknek van olyan napja, amikor három istentiszteletre is megy. Kezd Budapesten egy gyűjtőben, aztán megy Baracskára és Martonvásárra.

Hogyan épül fel egy istentisztelet a börtönben?

Teljesen úgy, mint kint, csak nincsen adakozás. Mindig az igehirdetés, az Ige, tehát a Messiás áll a középpontban, mert Ő a lényeg. Vannak nagyon karizmatikus összejövetelek is, sokszor kiárad a Szentlélek, sok-sok gyógyulás történik, és erről rengeteg bizonyítékunk is van.

Hányan térnek meg egy-egy istentiszteleten?

Tavaly nyártól év végéig több száz ember mondta el a megtérő imát, mi pedig azon igyekszünk, hogy tanítvánnyá is váljanak. A megtéréssel nem ér véget a munka, sőt bizonyos értelemben ott kezdődik. Van olyan hely, ahol egy emberhez megyünk, van ahová tízhez, de van olyan is, ahol 50 fős, vagy még nagyobb létszámú a gyülekezet. Az elmúlt két hét alatt például legalább 100 ember adta át az életét az Úrnak. Ha van egy elítélt, aki valóságos megtérésre jut, akkor ő tanúskodik, a többiek látják rajta, hogy változik, tüzet kap, elkezd lángolni, majd lesz belőle  8, 10, 20, 50 ember, akik szintén átadják az életüket Jézusnak. A hullám egy megtérőről áramlik, ugyanúgy, mint ahogy kint, semmi különbség nincsen.

Börtönmisszió 5

Hallani olyat is, hogy valaki megtér és a jó magaviselet miatt előbb szabadul. Ilyen perspektívával is szoktátok bátorítani a rabokat?

Ha valaki valóságos hitre jut, akkor igazából úgy érzi, hogy mindegy hogy kint van, vagy bent. Akkor tényleg – egyrészt az igazság alapján gondolkodik magáról, másrészt - azt mondja, hogy “itt a börtönben sínylődök, de belül szabad vagyok, még ilyet!”

Van elítélt, aki életfogytiglanit kapott és boldogan énekli az “Ez a hely jó nekem” kezdetű dicséretet! Elképesztő dolog ez.

Van egy gyerekkori barátom, akinek éttermei vannak, jómódú ember. Egy bűncselekmény elkövetése miatt kapott három évet. Mielőtt meglátogattam a börtönben, egy balesetben az unokája meghalt, a lánya pedig élet és halál között volt. Mutattam neki igéket, beszélgettünk világnézetekről, másfél hónap után pedig átadta az életét az Úrnak és azt mondta, hogy ezek életének a legboldogabb napjai. Egy ilyen tragédia után, fogvatartottként azt mondta, hogy élete legboldogabb napjai! Mert egyszerűen belül megszabadult. De ha lehet szó szerint értelmezni azt, hogy “a foglyoknak szabadulást hirdetünk”, akkor igen, elmondható az is, hogy van, akit előbb kiengednek. Volt egy srác, aki 10 évet kapott, de külföldre szökött a börtön elől. Ott, külföldön megtért. Mikor hazajött, először eljött a Hit Gyülekezetébe, és utána ment be a börtönbe, egy év után pedig kiengedték! A jó magaviselete miatt elengedték a 9 évet.

Ez fantasztikus! Beszéljünk most a reintegrációról. Mi történik azzal, aki szabadul?

A reintegráció egy nagyon fontos terület, hiszen valójában itt mérhető igazán a szolgálatunk gyümölcse. A társadalom felé ez megkérdőjelezhetetlen legitimitást ad a szogálatunknak, továbbá bizonyítja Isten jóságát. Egyesek a börtön előtt sem voltak igazából részei a társadalomnak, de azoknak a szabadulóknak sem könnyű, akik azelőtt a társadalom elismert tagjai voltak. Ezért hangsúlyozzuk azoknak, akik megtérhettek, hogy ők már ott bent, a börtönben is tagjai a Krisztus Testének. Ez nagyon lényeges, mert amikor ott megtért, már az Egyháznak a tagjává vált. Az egyik legfontosabb feladatunk, és erről is prédikálunk, hogy ők is a Testnek a tagjai, és higgyék el, hogy kint imádkoznak értük, szeretik őket ugyanannak a Testnek a kinti tagjai! Amikor pedig szabadul, akkor annyira lesz része a társadalomnak, amennyire be van épülve ebbe a spirituális valóságba, amennyire tagja a Messiásnak. A bizonyítékok igazából ebben az értelemben is körülvesznek bennünket. Istennek hála, a tavalyi évben is sok-sok ember integrálódott vissza a társadalomba, és ami ennél még fontosabb, hogy Jézus Krisztusban járnak!

Galgóczi Levente | 2020. 03. 02.