Rio-tól a Mennyig

#bizonysag
Takács Benjámin | 2020. 01. 25.
Interjú Correa Andersonnal
Hogyan lehet egyszerű, – kezdetben ártatlannak tűnő – unaloműző időtöltésből belesodródni egy már életveszélyes bűnözői létbe? Ki lehet e lépni az események és körülmények egyre sebesebben pörgő, kényszerítő sodrásából törések nélkül, teljes épségben? Mikor két út áll előtted: börtön, vagy halál; tudsz e hinni egy mindent helyreállító „titkos” harmadikban? Anderson Correa élettörténete újabb bizonysága annak, hogy Jézus, engesztelő áldozatával valóságos szabadulást szerzett az Őbenne bízóknak!

Az életedben számos fordulat történt, de talán kezdjük az elején. Brazíliavárosban, Brazília fővárosában születtél?

Így van, 1988-ban kerültem Magyarországba, kiskoromban. Édesapám a nagykövetségnél dolgozott. Én vagyok a legkisebb gyermek, van három bátyám. Elég konzervatív családba születtem, erkölcsösen neveltek.

Konzervatív, de keresztény neveltetést kaptál?

Hát igen kereszténynek mondhatjuk…

Mondjuk Brazíliában mindenki érintettségben áll a kereszténységgel.

Igen, nem egy materialista ország. Bár a keresztény nevet is eltorzították már egy kicsit. Katolikus családba születtem, de a szüleim nem voltak vallásos emberek. Most már utólag látom, hogy az Úr hogyan terelgeti az útjainkat, mert a nagyszüleim korán meghaltak, és egy újjászületett keresztény család nevelte fel az édesapámat. A születésem maga is csoda volt: A válság idején apának két munkahelye volt, a külügyminisztériumban dolgozott, illetve taxisofőr is volt és az egyik taxizás során háromszor fejbelőtték.

Ez pontosan hogyan történt?

Egy bankrablásban való közreműködésre akarták rávenni, de ő bátor fiatalemberként azt hitte, hogy megoldja, és ellenállt. Ennek következtében lőtték háromszor fejbe, majd volt annyi ereje, hogy kiugorjon a taxiból, és csodálatos módon megmenekült.

A gondviselés rajta volt az életén.

Igen azt gondolom, hogy ebben benne volt Isten keze. Ez után az eset után anyukám annyira féltette apámat, hogy aludni se tudott. Apám látta ezt, és amikor felépítették a fővárost, úgy döntött, hogy otthagyják Rio-t.

Szigorú neveltetést kaptam, amiért – ha akkor nem is, de – most már hálás vagyok. Viszont, ahogy a Biblia is mondja: a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság. Velem is így történt.

Ez már Magyarországon történt?

Igen, ekkor 16 éves voltam. Mindenféle illegális dolgokba belekerültem, végül egy ukrán brigádban kötöttem ki.

A maffiában?

Igen-igen…

Elég deviáns életmódot folytattál fiatalon, nem?

Igen, sokat buliztam. Általában reggel 8-ra értem haza.

Iskolába sem jártál?

Nem, nem foglalkoztam vele. A Bornemiszában érettségiztem le, már felnőttként, a megtérésem után. Úgy voltam vele, hogy jó lenne, ha előbb érettségiznék le, mint a fiam.

Anderson

Hogyan kerested meg a pénzt ehhez az életmódhoz?

Hát különböző illegális dolgokban voltunk benne, amiket nem részleteznék. Egyik éjjel, amikor hazaértem, ránéztem a fiamra és a feleségemre, és mélyen elgondolkoztam. A feleségem ekkor már újjászületett keresztény volt.

Te még ekkor nem, gondolom…

Ekkor még nem. A feleségem 8 évig imádkozott értem. Én úgy gondolom, hogy egy ember megtérésében nagy szerepet játszanak az imák.

Hazaértem korán, hajnali négykor – ami nekem ekkor koránnak számított – és néztem az alvó fiam és a feleségem. Már tudom, hogy az életemért is számot kell majd adnom Isten előtt, de akkor úgy voltam vele, hogy rendben van az, hogy én veszélyeztetem a saját életem, de amikor láttam, hogy a feleségem és a gyermekem életét veszélyeztetem, eldöntöttem magamban, hogy be kell fejeznem ezt az életmódot.

Ekkor már ismertem a Hit Gyülekezetét. 1996-ban tértem meg, és aznap meg is keresztelkedtem. Viszont, mivel nagyon mélyen voltam benne a bűnökben, nehezebb volt a helyreállás. Nem találtam a helyem a gyülekezetben, úgy éreztem, hogy csak rontom a levegőt. Világiként is támogattam a gyülekezetet, mert meg voltam győződve róla, hogy jó ügy mellett állok ki.

Megtértél, de az életmódod nem tükrözte ezt még.

Igen, nehezen indult, sok dologgal voltam megkötözve, például paráznasággal. Hála Istennek alkohollal nem, és kábítószert sohase fogyasztottam. Brazíliában, az én gyerekkoromban, aki egy füvescigit elszívott, az azonnal ki lett rekesztve a társaságból, mert volt egy közerkölcs. Most az van, hogy aki nem kábítószerezik, azt kirekesztik, de az én gyerekkoromban ez még fordítva volt.

A maffiáról sok rémtörténetet ismerünk, akár a filmekből is. Hogyan sikerült kilépned?

A feleségem Oroszországban végezte el az orvosi egyetemet, és ő hozzá mentek mindig az oroszok, fenyegetődztek, hogy meg fognak engem ölni, de én bíztam abban, hogy az Úr megvéd engemet. Egyszer egy volt üzlettársam, aki fegyveres rablásban vett részt, és a névjegyzékében levő összes nevet felkeresték, kivéve engem. Ekkor már meg voltam térve. Két évig felemás életet éltem, hol keresztényként, hol nem. Volt is egy balesetem emiatt, és azt hittem, hogy el fogom veszíteni a lábamat.

Elkaptál egy fertőzést?

Igen, csontvelőfertőzést. Három műtéten estem át. Az ottani kórházi szobatársaim közül mindenki elvesztette a lábát. Én egy csoda folytán gyógyultam meg, egy istentisztelet alatt. Sántikálva mentem be, Sándor a gyógyulásról prédikált, én meg egyszer csak felpattantam, futottam egyet a színpad előtt, visszafutottam a helyemre, és ekkor meggyógyultam teljesen.

Ekkor erősödött meg az Istennel való kapcsolatod?

Igen, innentől éreztem, hogy Isten mindig velem van, és nem élhetek világi módon többé. Ha kellett volna a börtönt is vállaltam volna az Úrért, de hálás vagyok, hogy erre nem került sor. 10 évvel a megtérésem után, egy nap szóltak nekem, hogy az egyik üzlettársam meg akar engem ölni. Onnan gondolom, hogy ez komoly szándék volt, hogy másnap a híradóban láttam, hogy ezt a személyt holtan találták az utcán. Volt egy gyilkos szándéka ennek az embernek, de Isten nem hagyta, hogy ezt megtegye, és amit akart, hogy velem legyen, az esett meg ővele.

Anderson 2

És hogyan kezdted az új életed?

Nagy váltás volt. Egyik nap mercivel járni, utána meg tömegközlekedéssel. Nulláról kellett újrakezdenem. Portugál tanárként, illetve sofőrként kezdtem el dolgozni. Ma ugyanebben a cégben többségi tulajdonos vagyok.

Nulláról kezdted, de saját vállalkozásig jutottál?

Igen, de nem úgy, hogy kiloptam a tulajdonos alól a céget, hanem keményen dolgoztam. Elsőnek húsz százalékot ajánlottak fel, megvettem, majd a válság alatt az egyik társam ki akart szállni a cégből, én pedig megvásároltam a céget, és azóta szárnyal. Ma körülbelül négyszáz milliós bevételi forgalma van a cégnek.

Ez fantasztikus, akkor mondhatjuk azt, hogy te hiszel abban, hogy nem csak szellemi és lelki megmenekülést ad az Úr, hanem az anyagi felemelkedésben is támogat?

Természetesen, de fontos látni azt, hogy az anyagi áldás egy hiteles hívő élet következménye. Istennek el kell bennünk készítenie azt az alapot, amire rá tud majd szállni ez az anyagi áldás, mert nem akarja azt, hogy tönkre menjünk az áldás terhe alatt. Mindig annyit ad neked Isten, amennyiben nem mész tönkre. Fontos a türelem, a várás, a hűség, csakúgy, ahogy az ember arra is vár, sokszor talán éveket is, hogy megtalálja a társát.

Valóban fontos a türelem, és a hűség. A feleséged is nagyon hűséges lehet, ha így kitartott melletted.

Az biztos, én egy hónapot se bírtam volna ki magam mellett. Isten kegyelme ez is, mert amikor a feleségem megtért, Uzoni Péter – egy kiváló keresztény ember – mondta, hogy legyen hozzám hűséges, mert Isten akarata is ez.

Nem egyszerű a keresztény élet, de tudom, hogy semmim nincs most, amit ne Istentől kaptam volna. Három gyermekem van, egy feleségtől, akivel egyre jobb a kapcsolatom. Hiszen mi mínusz tízről indultunk, el tudod képzelni. Mindig örülök, amikor látok egy fiatal házaspárt, hogy ők minimum a nulláról kezdhették, ami egy nagy érték. Persze tudom, hogy a mai fiataloknak sem egyszerű az élete, de mindenkinek meg kell harcolnia a maga harcát.

Családod (szüleid, testvéreid) kint élnek Brazíliában?

Igen, ritkábban utazok ki, bár a 2007-es válságban haza akartam költözni, a feleségem is velem jött volna. Én hiszem, hogy az ember egy-két nagyobb megtapasztalást kap az életében Istentől. Akkor, amikor az a gondolat fészkelt a fejemben, hogy elhagyom Magyarországot, éreztem, hogy az Úr azt mondja nekem, hogy ez nem az Ő akarata. Nagyon sokat gondolkoztam ezen. Aznap este az istentiszteleten Sándor arról prédikált, hogy mindenki éljen a saját hazájában. Én összezavarodtam. Mondtam magamban, hogy: „Uram, Te teljesen mást mondtál nekem, nem értem!” Mikor véget ért az istentisztelet, Sándor elsétált mellettem, majd megfordult, és barátian ezt mondta: „Ez nem neked szól, te itt maradsz!” Ekkor éreztem azt, hogy a helyemen vagyok.

Nem is mondtad Sándornak előtte, hogy van egy ilyen dilemmád?

Nem, otthon ezen gondolkodtam, eljöttem az alkalomra, és teljesen elképedtem, hogy Isten így szól hozzám, személyesen. Mikor megtudják az emberek, hogy Brazíliából jöttem, sokan kérdezik meglepődve, hogy miért maradtam itt. Nekem erre meg az az egyszerű válaszom van, hogy a Hit Gyülekezete miatt. Magyarnak is tekintem magam, és a hazámnak tartom Magyarországot.

És már a nyelvvel sincsenek problémáid.

Hát fejlődik az ember, de még van hova.

Hogy látod így külső szemmel, mennyire nehéz a magyar nyelv?

Az egyedi jellege miatt nem egyszerű. Tudok portugálul, spanyolul, olaszul - ezeket a hasonlóság miatt könnyebb volt megtanulni -, viszont a magyar nyelvben az egy pozitívum, hogy fonetikus, többnyire azt mondod, amit olvasol.

Mit mondanál végszónak?

Ha Isten nem avatkozik közbe az életembe, két lehetőségem lett volna: vagy börtönbe kerülök, vagy meghalok, de Istennek volt egy harmadik terve. Tudnunk kell segíteni másoknak, úgy ahogy voltak olyan emberek, akik nekem segítettek helyreállni. Hatalmas érték a Gyülekezet. Nekem régen nem volt természetes az, hogy hazajöhetek, és egy boldog, nyugodt családban élhetek, nyugodtan aludhatok, nem kell félelemben élnem. És tudom, hogy az én családom csak egy a sok család közül, akik a Gyülekezetnek és Istennek köszönhetően álltak helyre.

Takács Benjámin | 2020. 01. 25.