Ráhangoló - Csillagszóró


mindenség, A dicséret szimfóniája

#dicseret
#hatter
Schweigert Boglárka | 2020. 02. 17.
Interjú Joób Gergellyel
A Hit Rádió Ráhangoló című műsorában Schweigert Boglárka készített interjút Joób Gergellyel két dicséret hátteréről.

Mai tematikánk a dicséret és a hálaadás köré fonódik. A hálaadást szinte mindenütt a világon megünneplik.

Amerikában a telepesek nagyon nehéz körülmények között éltek, és az indiánok megvendégelték őket; ezt hálaadással ünneplik meg. Nem csak Istennek tartozunk hálaadással, persze ez a legfontosabb, de az embertársaink felé is ki kell fejeznünk hálánkat, akár szavakkal, akár tettekkel.

Első dicséretünk egy új dal, 2019-ben kezdtük énekelni a gyülekezetünkben.

A 2017-es Hillsong albumon jelent meg, címe: „So will I”. Magyarra Pajor Tamás fordította, „Csillagszóró mindenség” címmel. A szövege hosszadalmas, sok próbát igényelt, de megérte. A dal is eléggé összetett, egy nagy ívű, kozmikus dalról van szó. A gyülekezet nagyon szereti énekelni.

Azzal kezdődik, hogy gyakorlatilag a semmiből keletkezett a világ.

A semmihez képest, mert Isten a szavával teremtette. Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet, mondja az ige, de valamilyen oknál fogva ítélet alá került a föld és az ég, így lett tohu és bohu. Az emberi történet onnan kezdődik, amikor Isten megteremtette az égitesteket, az állatokat, a növényeket, és magát az embert a saját képére és hasonlatosságára.

Valójában végigmegy a teremtés folyamatán ez a dicséret, az elején.

Ahogy egyre nagyobb lesz a sokaság a földön, úgy a zenében is érződik ez a folyamatos emelkedés. Nagyon szépen felépülő dalról van szó.

Mikor elér az ember teremtéséig, ott azt éneklik, hogy „…az embert még, ki szüntelen dicsér”. Tehát az ember teremtésében benne van a dicséret?

Isten az embert jókedvében teremtette és Istennel való közösségre. Nem öncélú az ember élete. A létezését Istennek köszönheti, és fontos arról megemlékezni, hogy nem csak a jó embereknek, az igazaknak ad kegyelmet a létezésre, hanem akkora a szeretete, kegyelme, hogy a gonoszoknak is adott életet, ezért nagy gonoszság az, hogy az ember fellázadt Isten ellen, és ellenségének látja Istent. Pedig mindent Istennek köszönhetünk.

Isten nem várja el, nem parancsolja, hogy dicsérjük Őt, hanem az ember személyéből fakad, hogy a hálaadását kifejezi dicsérettel.

Az 50. zsoltár is azt mondja, hogy nem tudunk semmi olyat adni Istennek, ami elfogadható lenne az Ő számára, egyedül az ajkaink tulkaival való hálaáldozatot. Az kedves Isten előtt, ha hálával áldozik az ember, dicséri, magasztalja Őt.

Van egy olyan rész a dalban, hogy „nem csak egy álom, de a bűn mégis látszatvilágot épít”. Mire kell gondolni a látszatvilág alatt?

A látszatvilágról tudni kell, hogy a Sátán meg tudja magát a világosság angyalaként mutatni. Az ember azt hiszi, hogy a valóságot látja. Tudni kell, hogy ez a világ nem Isten uralma alatt áll, még a bűn uralma alatt van. Ádám és Éva elbukott, ezzel átjátszotta a világot, a hatalmat az ördögnek. Ezáltal a föld olyan lett, hogy a gonoszság most még nagyobb, mint az igazság. De Isten visszaveszi az Uralmát a földön, Jézus Krisztus visszajövetelekor. Meg fog szűnni a gonoszság, és az igazság mozgatja majd az univerzumot. Addig egy látszatvilág van, ami a bűnt erősíti az emberben. Ezért kell ellenállni a gonosznak. Az ige is mondja: „Álljatok ellene a gonosznak, és elfut tőletek!” Álvalóságot, álmegoldásokat kínál az ördög, ami a bűnt hozza elő, és ha nem Istent követjük, nem Istentől kérjük és várjuk a megoldást, akkor az ördög hatalma alá kerülünk. Hallani például olyat, hogy okkult személytől várják a gyógyulást, és lehet, hogy meg is gyógyulnak, de más területen a gonosz szellemekkel kerülnek kapcsolatba, amik megkötözik őket. Jézustól kérjük a  segítséget, ne okkult személyektől! Jézus valóságos világba, a mennybe vezet bennünket, ahol csak az igazság, a jó, a világosság, az egészség, az öröm vár bennünket. Erre van szükségünk.

A dal következő részében erről van szó, amikor a valóságos világ felfeddetik a látszatvilágon túl.

A Menny az igazi világ, Isten országa sokkal valóságosabb, mint a földi lét. A dicsőséges testen, amit kapni fogunk, nem fog a betegség, a halál, és erre készülnünk kell minden nap azáltal, hogy az Istennel való közösséget építjük. Biztosak lehetünk abban, hogy a dicséretünk nem marad válasz nélkül.

gitár

Az igazi világ láthatóvá válik, és a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Jézus visszajöjjön a Földre és helyre állítsa. A „Dicséret szimfóniája” című dal is nagyon magasztos. Mit kell róla tudni?

Az eredetije a Passion gyülekezet által kiadott Hill for You című lemezen van. 2019-ben jelent meg, „Symphony" az eredeti címe. Németh Judit írta a magyar szöveget. A Vidám Szimfonikusok is előadja, ott Varga Szabolcs énekli. Nagyon magasztos, grandiózus hangzása van, az Úrhoz méltó dicséret. Bár nem tudunk olyat alkotni, ami hasonlítani tudna az Úr dicsőségéhez, de próbálkozunk. Ezt a dalt is nagyon szereti a gyülekezet.   

Az Úr dicséretével kezdődik, azt mondja, hogy a csillagok, a hó, a köd, a zápor, minden az Úrnak mond dicséretet, a hegyek harsognak, az erdők tapsolnak. Az egész teremtett világ is az Urat dicséri.

Az ember kitalál gondolatokat, ideológiákat, hogy kit és hogyan kell dicsérni, de ez nem jó, hanem gyermeki lelkülettel kell folytatni Isten dicséretét, ahogy minden teremtett lény is teszi. Jézus is azt mondja: "Ha nem leszel olyan, mint a gyermek, nem mehetsz be Isten országába!"

Ezért is lett az a címe, hogy a Dicséret szimfóniája, mert ez a sok teremtett lény dicsérete együtt alkotja a szimfóniát?

Az ember létezésének a célja, a dicséret lényege, hogy egy Szellemben és igazságban tudjuk dicsérni az Urat.

Van ennek a dalnak egy kóda része, ahogy még feljebb is megy, mert azt mondja, hogy az angyalok a mennyben is dicsérik az Urat.

Azt tudjuk, hogy a milliónyi angyal mind azt zengi, hogy „Szent, Szent, Szent a Seregek Ura!”, ahogy írja a Jelenések könyve.  Fantasztikus hangulat lehet a Mennyben! Nem lesz az unalmas, ahogy dicsérjük az Urat, mert teljesen más dimenzió a Menny, teljesen más lesz azt megélni. Az angyalok serege, kerubok, a szeráfok, a szentek, a vének, mind az Urat dicsérik. Csodálatos szimfónia lehet ott a mennyei személyek között!

Van, ahol az Úr jóságáról énekelünk. Egy szakasz után már nem azt mondja, hogy jó az Úr, hanem hogy érezd, hogy jó az Úr. Mi a különbség aközött, hogy tudja az ember, hogy jó az Úr, vagy hogy érzi is?

Óriási a különbség! Ahhoz hasonlítanám, amikor az ember lát egy tortát az asztalon, és tudja, hogy jó. Elképzeli, milyen lehet az íze, de csak  akkor tud bizonyságot tenni arról, hogy milyen finom, ha meg is kóstolja. Így van ez az Istennel való személyes közösséggel is. Azt tudom, hogy jó, mert Ő teremtett bennünket, a világot, elkészítette számunkra a megváltást. Megint más, amikor át is élem, meg is tapasztalom a mindennapokban, hogy Isten valóságos jót készített a számomra, megszabadított dolgoktól, megtapasztalom imameghallgatások által, leveszi a vállamról a terheket. Más átélni Isten szeretetét, jóságát. Benne van az igében, hogy hiszem, hogy Isten egy, ez jól is van. A démonok is hiszik, és rettegnek. Más, amikor a fejben van egy tudás róla, és más, amikor a szívünkbe beleég Isten szeretete, kegyelme. Ahogy Pál apostol is mondja, hogy sem magasság, sem mélység, sem élet, sem halál, sem angyalok, sem fejedelemségek semmi nem szakaszthat el Isten szeretetétől, amely van a Jézus Krisztusban. Ez az ige mutat arra, hogy aki megtapasztalta Isten jóságát, szeretetét, annak úgy beleég a szívébe, hogy semmi sem tudja kimozdítani onnan.

Miután megéreztük, törekedni kell arra, hogy továbbra is személyes tapasztalat legyen!

Ha megmarad az Istennel való személyes kapcsolat, akkor ragaszkodik Isten igéjéhez, a Szent Szellem bátorító, buzdító személyéhez, akkor ezt ápolja az ember. Akkor azt ő is el tudja mondani, hogy nincs olyan erő, nincs olyan hatalom, ami ki tudná őt mozdítani abból a bizalomból, abból a hitből, ami Isten iránt van benne. Isten sem hagy el bennünket, ezt csak az ördög akarja sugallni.

Ezt nem szabad elhinni, mert Isten mindig mellettünk áll, fogja a kezünket, és ez nagyon bátorító a mindennapok számára.

Fontos, hogy a reménységünket ne veszítsük el! Ha folyamatosan dicsérjük az Urat, hálaadással vagyunk Isten iránt, az embertársaink iránt, ha megvan bennünk ez a jó szellem, akkor semmi nincs, ami el tudna távolítani bennünket Isten szeretetétől.

Schweigert Boglárka | 2020. 02. 17.