Lehet-e keresztényeknek piercinget hordani? Tudtok erre választ adni az Ige alapján?

Gyurkó Tamás: Mindent lehet, de nem minden használ! Direkt kezdtem ilyen provokatívan. Itt egy nagyon határterületről van szó.

Szobota Orsolya: Az Ézsaiás 53:5-ben az a sor, hogy „megsebesíttetett bűneinkért” ott a megsebesíttetett szó angolul  pierce, tehát maga Jézus vállalta, hogy megsebesítteti magát a mi bűneinkért. Tehát aki feltétlen Igét akar erre, annak itt van.

Gy.T: Ha ezt innen közelítjük meg, akkor Jézus mindent elhordozott a kereszten, hogy nekünk ne kelljen. Vagyis a legnagyobb piercinget bevállalta, hogy nekünk ne kelljen.

Ez egy nagyon érdekes megközelítése a dolgoknak. Én először azon a vonalon kezdtem gondolkozni, hogy ennek milyen ősi tradíciója lehet.

 Gy.T: Rendkívül kultúra függő a megközelítés, a tetoválás esetén hasonlóképpen. Pszichológusok is foglalkoznak ezzel, miért egyre népszerűbbek ezek a beavatkozások. Az Igéből nem tudjuk megmondani, hogy miért ne csináltass magadnak piercinget, ezért tágabb kontextusban kell feldolgozni. Én magam nem tartom szerencsésnek a dolgot. Az Ige azt mondja, hogy a testünk a Szent Szellem temploma. Mindkét beavatkozás a test roncsolása. Nyílván vannak fokozatai, szigorúan véve a fülbevaló is egy piercing. Ez azonban már annyira megszokott évszázadok óta a hölgyeknél, hogy már nem kapcsolódik hozzá semmiféle hátsó tartalom, csak egy ékesítési forma. Az már hordozhat bizonyos üzeneteket, hogy mit tesz a fülébe egy hölgy. Ennél extrémebb helyeken is előfordulhatnak piercingek: nyelvbe, szájba, orrba, de még a nemi szervekre is rakhatnak. Hol a határ? Nyílván a fülbevalót már senki nem teszi szóvá, de a legextrémebb változaton, amit az előbb említettem, azon már elgondolkodik az ember. Nem is kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy belül érezze az ember, hogy ez nem előnyös.

Sz.O: Egy átlagos világinak is felfordul ilyentől a gyomra. Egyébként ez kötődik egy szubkultúrához, nekünk viszont nem egy ilyen szubkultúrához kellene kötődnünk. Nem ítélek el senkit, aki az orrában piercinget hord, de én nem hordanám. Ismerek olyanokat, akik a megtérésük után kivették a piercingjüket. Nem a törvénykezés miatt, hanem mert érezték önmagukban, hogy ez nem helyénvaló. Amikor Jákob elindult Bételbe, az Úr szólt nekik, hogy „Hányjátok el magatoktól az idegen isteneket, tisztuljatok meg, változtassátok meg az öltözékeiteket!” Akkor elásták a Sikem melletti cserfa alatt a függőiket, majd így mentek tovább Bételbe, ami az Isten háza.

Azért érdekes kérdés, mert akik a világból megtérnek, azok elhagyják az efféle dolgokat. A kérdés az, hogy már megtért keresztények csináltatnak-e maguknak ilyeneket.

Gy.T: Én úgy gondolom, hogy a divat és a kultúra változása nagy hatással van rájuk. Ugyanaz zajlódhat le a keresztényekben, mint a zsidókban, amiért Isten többször is ostorozta őket: miért akarnak kívülálló népekhez hasonlítani. Miért probléma nekik az, hogy az ő Istenük olyan, akinek a törvényei különállóságot hoznak létre? Felhívom a figyelmet a motivációra! Csak az a motiváció, hogy szép, szolid,  igényes dekoráció legyen, vagy a feltűnőség, extravagányság, vagy a kultúrához való igazodási vágy? Ha az a cél, hogy a kultúrához igazodjon, akkor hol a határ? Mert ha a szokásokhoz igazodnak, akkor nem fognak ezen a ponton sem megállni. Vannak olyan kulturális szokások, amik az Ige szerint is bűnök. Ennyi erővel elmehet addig, amíg a Biblia nem mondja konkrétan az adott dologról, hogy bűn. A végletekig is elmehet, de ha elkezdődött a világ felé való sodródás, onnan már nehéz visszabillenni.

A Bibliában nincs mindenről konkrétan megfogalmazva, hogy bűn vagy nem. Egy keresztény hogyan döntse ezt el?

Gy.T: Ha valaki azt érzi, hogy mások felé is hangsúlyozni kell egy adott témában, hogy az bűn, akkor sem biztos, hogy ezt állandóan mondogatnia kell. Ne legyen törvénykező! Van, aki magától érzi, hogy jó vagy nem jó egy piercinget vagy tetoválást feltetetni.

Sz.O: Gondoljuk végig azt, ha kijövök az imakamrámból, az Úr jelenlétéből, akkor eszembe jut, hogy föltetessek egy piercinget? Valószínűleg nem. Vagy ha találkozunk az utcán a gyülekezetből valakivel, akit tisztelünk, vagy akár Pál apostollal találkoznánk, fel mernénk vállalni előtte?

Mikor mi kicsik voltunk, a szüleim mindig azt mondták, ha valamit nem tudtunk eldönteni, hogy lehet-e csinálni, hogy „Sándor előtt fel mernéd vállalni?”

Sz.O: Igen, fontos kérdés, hogy egy tekintélyes ember előtt, akit tisztelek a gyülekezetben, fel merném-e vállalni.

Gy.T: Lehet azt mondani erre, hogy ezek régi, vaskalapos szokások, nincs is a Bibliában, de akik egy közösséghez tartoznak, ott is vannak bizonyos kulturális szabályok. Mi a motiváció? Az, hogy kimutassa, hogy önmagára nézve nem tartja azokat kötelező érvényűnek? Csak azért is ki akarja kényszeríteni a környezetéből, hogy bizonyítsák be, hogy benne van a Bibliában?

Polgárpukkasztás…

Gy.T.: Ez nem jó szellem! Nem így kell az igazság mellett kiállni! Én nem tartom ezt jó iránynak, sem kultúrálisan, sem bibliailag. Aki ilyet tesz, annak valószínűleg érintésre, megtérésre van szüksége, mert minden bizonnyal nem csak ez a problémája.

A megtérés előtt készíttetett tetoválásokkal mi a helyzet? Kell takargatni?

Sz.O.: Többeknek is van ilyen problémája, és azt látom, hogy próbálják takargatni.

Gy.T: Én is ismerek olyanokat, akik nem villogtatják, hanem el igyekszenek takarni. Ha olyan helyen van, amit nem tudnak eltakarni, akkor sok esetben el is távolíttatják, mert érzik, hogy nem jó – bár ez egy nagyon fájdalmas és drága beavatkozás.

Talán az a legjobb, ha az embert a Szent Szellem vezeti! Érzi, hogy valami jó vagy nem jó. Ha istenfélő és Szellemben jár, akkor az jelezni fogja neki.

Sz.O: Érdemes odafigyelni a belső bizonyosságra, illetve a külső visszajelzésekre (pl. prédikáció eltalálja).

Tietze Debóra | 2019. 12. 05.