HIT GYÜLEKEZETE
Kulifai Máté
2021. 01. 27.
Miért engedi Isten ezt a sok rosszat?
Interjú Ruff Tiborral

Az Ószövetségben sok tragédiát látunk, amit Isten rendelt el. Hogyan egyeztethető össze a bűnt megbocsájtó és kegyelmes Isten képével az ítéletet gyakorló Isten?

Az emberek előtt minden időben fennállt a változás lehetősége. Ezek az ítéletek azonban olyanokat sújtottak, akik nem voltak hajlandóak a bocsánatkérésre és a változtatásra. Isten az Újszövetségben nyilatkoztatta ki szívének a mélységét, az Ő fián, Jézus Krisztuson keresztül, akiről az Ige azt írja, hogy az Atya szívében van.

Az evangélium lényege az Isten szívének legmélye, vagyis a szeretet.

Ennek kinyilatkoztatása a golgotai kereszten történt meg, abban a tényben, hogy a testté lett Isten ahelyett, hogy bennünket büntetett volna meg, magára vette a bűneinket és belehalt azért, hogy megváltson minket. Jézus kereszthaláláig azonban nem mutatkozott meg Isten szívének legmélye, még szellemi lények, az angyalok számára sem.  Jézus is azért tudta kinyilatkoztatni, mert Isten kebelében volt. Az utolsó vacsorán János, Jézus kebelére hajtotta a fejét, ez egyben egy szimbólum is. Ő volt az, aki Jézus szívéhez a legközelebb állt, és szívét legmélyebben tudta kifejezni. János leveleiben szerepel az a fő állítás, hogy Isten a Szeretet, illetve, hogy Isten a világosság, akiben nincs semmi sötétség. A teremtés utáni világ működése a szabad akaraton alapult, mely magába foglalta a rossz megcselekvésére való szabadságot is. Bár eredetileg a világ abszolút jónak lett teremtve, ahol nem lett volna szenvedés és halál, de a szabad akarat következtében mégis a bűnök és ítéletek helyévé vált, mivel Isten ellen fordultak az emberek. Az így kialakult világ nem felel meg Isten tökéletes akaratának, ezért teremt majd új eget és új földet, ahol tökéletes lesz a létezés és hitem szerint a szabad akarat is megmarad. Következésképpen, amikor Istent, mint ítélő és büntető személyt látjuk, nem arról van szó, hogy Istenben van gonoszság, hanem arról, hogy a világban van, és neki meg kell hoznia azt a döntést, hogy hagyja az egész világot és a benne lévő összes lényt elmerülni a gonoszságban és kárhozatban, vagy fájdalmas műtétekkel beleavatkozik a világ menetébe.

Lehet-e azt állítani, hogy az Ószövetségben látható drasztikus események a jó emberek elkárhozásának megakadályozása miatt történtek?

Részben igen, de vannak más lények is, akik személyiséggel rendelkeznek. Ilyenek az angyalok, a kerubok és a démonok is. A fő konfliktus nem Isten és az emberek között zajlik, hanem az Isten és a Sátán, illetve bukott angyalok és démonok között. A tétje a világmindenség feletti kontroll megszerzése Istentől vagy megvédése a Sátántól. A küzdelem eredménye befolyásolja minden lény sorsát. Emiatt Isten inkább kivágja a világ egy részét, minthogy az összes lénye a kárhozatra kerüljön. Vannak olyan lények, akik már Isten számára sem szerethetőek. Ez mégis hogyan lehetséges?

A démoni lény olyan, aki teljes mértékben démonivá vált, és saját gonoszsága által képtelen szeretetet fogadni és adni. Pontosan a szeretet atmoszférájában éli át a legnagyobb szorongást, ugyanis ilyenkor tapasztalja meg legmélyebben a szeretetből való végleges kirekesztettségét.

Emiatt volt, hogy amikor Jézus hirdette a kegyelem üzeneteit az embereknek, akkor a démonok üvölteni kezdtek, hogy ne gyötörje őket, mert számukra ez gyötrelmet jelentett. Egy démont azzal lehet a legjobban megkínozni, ha szeretetet árasztanak rá. Ekkor begörcsöl és elfut. Vannak olyan emberek, akiknek paranoid, szorongásos tüneteik vannak, ezt is okozhatják démonok. A démonok a saját érzéseiket éreztetik az emberekkel. Ezekből a személyekből ki lehet űzni őket, azonban megtörténhet az emberrel, hogyha mindvégig kitartóan jár a gonoszság és lázadás útján, a szelleme egy idő után démoni szellemmé válik, és ez egyben a személy elkárhozását is jelenti. Ez történt Kóré, Dátán és Abirám esetében is, és ezért süllyedtek le élve a pokolba.

Ninive is az utolsó utáni pillanatban menekült meg, mert pozitívan reagáltak a Jónás által közvetített üzenetre.

Így van, mivel az emberek szellemének van egy félreismerhetetlen jele, ez a lelkiismeret. Amíg valaki bánatot és gyötrelmet él át a bűnei miatt, addig emberi szellem van benne. A Messiás szelleme azt mondja a Példabeszédek 8-ban, hogy aki engem gyűlöl, az a halált szereti. Aki szembefordul Isten Igéjével és ismerve azt kijelenti, nincs rá szüksége, az a saját szelleme ellen vétkezik. Ilyenkor démoni lénnyé változik. Az emberiség történetében is találunk néhány példát rá. Például az özönvíz előtti időkben is hasonló gonoszság ment végbe, továbbá Hitler és Sztálin sem tekinthetőek emberi lénynek.

Mi a helyzet a kollektív bűnösséggel, amikor egy ember bűne miatt egy egész család bűnhődik?

Isten alkalmaz kollektív büntetést. A kollektív büntetés megegyezik a kollektív felelősségre vonással. A modern nyugati szemlélet, ami elkülönült individuumokban gondolkodik, irreális.

Minden egyén egy közösség tagja és bizonyos mértékig felelős a közösség bűneiért, ugyanakkor a közösség is felelősségre vonható az egyén bűnös tetteiért.

A konkrét esetek vizsgálatakor felfedezhetjük, hogy a cselekedetekben szerepet játszik a neveltetés, a szülői minta, az oktatás és a kultúra egyaránt. Ha reálisan nézünk egy bűntettre, akkor látjuk, hogy bár az egyén döntött a bűn elkövetéséről, mégsem függetleníthető a közegtől, amiben él. Isten kollektív büntetései elsősorban Izraelre vonatkoztak. Arra tanít, hogy a közösség nem viselkedhet úgy, mintha semmi köze nem lenne az egyénhez, ezért a kollektív felelősségre vonásnak szellemi szempontból mindig van érvényessége. Kiemelten fontos azonban, hogy az ember nem alkalmazhatja ezt. A Tóra azt mondja, hogy Isten számon kéri az apák vétkét a fiakban harmad-negyedíziglen, ugyanakkor azt is mondja, hogy az emberi jogszolgáltatásban az atyák ne ölessenek meg a fiak vétkeiért, és a fiak sem az atyák vétkeiért. El kell fogadni, hogy Isten mindennek a tulajdonosa. Ő adta és tartja fenn az életünket, Ő a világmindenség Ura, ezért abba is bele kell nyugodnunk, ha felelősségre vonást alkalmaz a nevelésünk szempontjából a közös felelősségtudat növelése érdekében. Ő a jogalkotó, akitől a lét fakad, ha úgy is döntene, hogy az egész világot megsemmisíti, akkor sem követne el bűnt, mert csak azt veszi vissza, amit adott. Ő adta a lelkiismeretet, ami tudja mi a jó és rossz, mi pedig azt várjuk Istentől, hogy jó legyen.

A Biblia szavai egyértelműen kijelentik, hogy Isten jó, így mindig igazságosan ítélkezik.

Mivelhogy nem tudjuk mi a tétje mindennek, időnként úgy gondoljuk, hogy Isten igazságtalan. A kananeusok csecsemőiről, illetve Dátán és Abirám gyermekeiről tudjuk, hogy ártatlanul haltak meg az apjuk bűnei miatt. Ezek a gyermekek azonban meg lettek mentve az elkárhozástól, ugyanis olyan gonoszság jelent volna meg az életükben, ami a kárhozatba vitte volna őket. Nem felejthetjük el, hogy ami számunkra a halál, az nem az élet vége.

Aktuális híreink