Legyetek éberek és


imádkozzatok!

#tanacs
#bolcsesseg
Tóth Petra | 2020. 01. 22.
Baráti tanácsok Jézustól
Jézus Krisztus földi szolgálata során számtalan próféciát közölt tanítványaival az utolsó időkre vonatkozóan, melyek közül a legismertebb, és legrészletesebb tanítása az Olajfák-hegyén elmondott beszédében található, melyben közel 15 alkalommal figyelmezteti közönségét a „vigyázzatok” felszólítással.

„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? És micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?”

A korszak végét lezáró és a Messiás visszaérkezését megelőző események ugyanis rendkívüli megtévesztő erővel bírnak, amelynek célja, hogy ha lehet, „még a választottakat is” megtévessze. Ezen kérdések voltak Jézus próféciájának előzményei, melyekre válaszolva szisztematikusan összefoglalta, milyen események fogják megelőzni az ő visszajövetelét és a korszak végét, illetve azt, hogy milyen kihívásokkal kell majd szembenézniük azoknak a hívőknek, akik ebben az időszakban élnek a földön. A bevezetőben említett figyelmeztetések is ebben a kontextusban hangzanak el, amikre Jézus – a három evangélium (Máté, Márk és Lukács) beszámolója alapján - öt különböző görög kifejezést használ, melyek jelentésárnyalatai újabb és újabb oldalról világítják meg a figyelmeztetést.

Hétköznapokban az értelem szemével

Az első két kifejezés, amit az evangéliumok használnak a blepó és a horaó, amik jelentésüket tekintve elég közel állnak egymáshoz. Hétköznapi értelemben leggyakrabban a fizikai látásra, nézésre, mint aktív cselekvés kifejezésére használták őket, például: „Atyád, aki titkon néz (blepó), megfizet neked nyilván” (Máté 6:4), vagy: „az Istent soha, senki nem látta (horaó), az egyszülött fiú, aki az Atya keblében van, az jelentette ki őt” (Ján 1:18). Átvitt-, vagy nem a szó szoros értelmében véve viszont mindkét szó egy aktív figyelemmel járó tevékenységet jelöl, amiben a látás a fizikai rétegén túlmutatva együttműködik az értelemmel. Az egyik szótár kifejezésével élve: „az értelem szemével lát”, azaz észrevesz, szemmel tart, megért, figyelembe vesz, megkülönböztet, figyelemmel követ dolgokat.

Mezőn aludva, virrasztva

A következő két kifejezésnek szintén közel áll egymáshoz a jelentéstartalma, ezek a grégoreuó/grégoreó és az agrüpneó. Mind a két szó egy nagyon éber állapotot fejez ki az éberen alvástól a tényleges virrasztásig. Az agrüpneó kifejezés a szó szoros értelmében mezőn, vagy nyílt terepen való alvást jelent. Ez semmiképpen sem az ember megszokott, természetes közege, sőt, számos veszélyt is tartogathat (vadállatok, rablók, stb), amik miatt még alvó állapotban is ellenőrzés alatt tartja a környezetét. A grégoreó kifejezés jelentéstartalmában pedig már határozottan meg is jelenik az őrködés, vigyázás, ami egyben az ellenséges közegben való tartózkodást is feltételezi.

Az első két szó az ember természetes közegében és tevékenységeiben való forgolódás közben igényel figyelmet és fegyelmezettséget. Például az emberekkel való kapcsolattartásban: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok (blepó), hogy egymást fel ne emésszétek (Gal 5:15)”, és: „vigyázzatok (horaó), hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen” (1 Thessz 5:15). Vagy belül, az ember szívében: „Vigyázzatok (blepó) atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon” (Zsidó 3:12).

A második páros ugyanakkor olyan környezetben való tartózkodást jelent, ami az emberrel nem barátságos, nem befogadó, sokkal inkább veszélyes és ellenséges. Ilyen közegben az ember nem is engedheti magát nagyon ellazulni, ezért egy folyamatos, erőfeszítést igénylő, harcias készenléti állapotra van szüksége. Ez a kifejezés (grégoreó) szerepel például a Gecsemáné kerti jelenetben is, amikor Jézus arra kéri a tanítványait, hogy virrasszanak vele, amíg imádkozik.

Ragaszkodva és óvakodva

Az ötödik szó, amit Jézus a három evangéliumban feljegyzett beszédében használ, a proszekhó, ami a figyelem odafordítását jelenti valahova: odafigyel, vigyáz, odaadással figyel valamit. Ugyanakkor a kifejezéshez hozzá tartozik, hogy miközben az ember valahova odafigyel, vagy valamire odaszánja, odaadja magát, közben valami mástól (az azzal ellentétes dolgoktól) elhatárolódik, elfordul, tartózkodik, óvakodik. Ezt a kettős viszonyulást fejezi ki a Lukács evangéliumában szereplő részlet: „De vigyázzatok (proszekhó) magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek, és az élet gondjainak miatta…” (Luk 21:34)

Ezeken kívül az apostoli levelekben még két kifejezés szerepel a vigyázásra az utolsó időkkel kapcsolatban: a szkopeó és a phülasszó. Amellett, hogy ezeket a szavakat is lefordíthatjuk arra, hogy „vigyáz”, mindkét kifejezésben benne van egyfajta hűséges, ragaszkodó hozzáállás. A szkópeót úgy tudnánk körülírni, hogy: figyelni valamit, követni, és ragaszkodni hozzá (például a hajóról figyelni a partot és afelé tartani az irányt), míg a phülasszóban azon túl, hogy benne van a ragaszkodás, a figyelem tárgyául választott dolgot akár erővel is hajlandó megőrizni (vigyázva, őrködve, virrasztva megtartani). Ezt a kifejezést Isten Igéjének a megtartására, vagy letartóztatott személyek őrzésére is használni szokták.

 

"Kijővén Jézus a templomból" - a Mester a Kidron-völgyén keresztül hagyta el Jeruzsálemet és ment az Olajfák-hegyére.

Mindezeknek meg kell lenniük

Miután megismertük a szavakat, amikkel Jézus az utolsó időkben élő keresztényeket figyelmeztette, nézzük meg, pontosan mely területek azok, amiken fokozottabb figyelemre van szükség ebben az időszakban.

„Meglássátok (blepó), hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” (Máté 24:4-5)

Érdekes módon az első, amit Jézus válaszul felelt tanítványai kérdésére (Mikor lesznek mindezek, mi lesz a jele a te eljövetelednek?), az rögtön egy figyelmeztetéssel kezdődött, ami valójában nem csak az utolsó időkre érvényes, hanem az akkor aktuális hallgatóságától kezdve egészen a visszajöveteléig minden hívő emberre. A levegő már akkoriban is izzott a próféciák körüli lázas érdeklődéstől. Számos jel arra mutatott ugyanis, hogy Isten országának abban az időben kell eljönnie a földre – a tanítványok kérdése is valójában ebből a gondolatból származott. Jézus azonban ellent mondott ennek a várakozásnak, sőt, nemhogy elhozta volna Isten királyságát, hanem még maga is elment a földről. Ezért figyelmeztetett arra, hogy ez a várakozás még nem időszerű, sőt, aki nagyon „beleéli” magát abba, hogy most jött el az idő, az áldozatul fog esni a történelem hamis messiásainak csapdájába.

Meg ne ijedjetek!

„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok (horeó), hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.”

A hamis messiások után a következő veszélyt az jelenti a hívőkre, ha a Jézus által felsorolt események bekövetkezésekor pánikba esnek, ezek ugyanis még csak a szülési fájdalmak kezdetei. A jelek, amik a földön lesznek, félelmetesek lehetnek az emberek számára, de akik az Úrban bíznak, azoknak ez az időszak nem szólhat a félelemről, sokkal inkább a bizalomról kell szólnia (rövid üzenet itt: a félelem és a bizalom évei lesznek) – hiszen ismerik a személyt, aki mindezek mögött áll, aki mindezeket előre el is mondta.

„Ti pedig vigyázzatok (blepó) magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.” (Márk 13:9)

Azon túl, hogy a világra sok csapás érkezik az Úr visszajövetelét megelőző napokban, a hívők számára is megpróbáló idő lesz, mert a világ gyűlölni fogja őket, ezért sok zaklatást kell elviselniük.

 A keresztényeknek ezekre is fel kell készülniük, hogy készek legyenek bármikor felvállalni, megvallani és ha kell, szenvedni is a hitükért – mert ez az evangélium terjedésének ügyét szolgálja.

Jézus ugyanis azt mondta, hogy Isten országának evangéliuma az egész világon, minden népnek és minden nyelven hirdetve lesz az evangélium – és ha ez bekövetkezik, „akkor jön el a vég”, vagyis akkor indulhatnak be végre azok az események, amiket a korábbi generációk olyan izgatottan vártak és kerestek a messiásokban.

 „Ti pedig vigyázzatok (blepó); ímé előre megmondottam néktek mindent.” (Márk 13:23)

Jézus ezeket a támpontokat adta a tanítványainak, hogy ne legyenek elveszve Isten időszámításában, hanem együtt tudjanak működni vele. Ezek az előrejelzések azok, amiknek a bekövetkezését figyelemmel kell tartanunk, és ennek megfelelően kell készülnünk is. Amikor mindezek elkezdenek beteljesedni, akkor lép igazán életbe Jézus felszólítása, ekkor ugyanis már nem lesz elég természetes módon figyelni az eseményeket, hanem a „vigyázásnak” egy magasabb fokozatára kell kapcsolni.

A szíved kincse

 „De vigyázzatok (proszekhó) magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: (…) Vigyázzatok (agrüpneó) azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Luk 21:34-36)

Ennek az időszaknak a tétje már igen nagy: akik figyelnek Jézus tanácsaira, azoknak lehetősége nyílik arra, hogy elkerüljék mindazokat az ítéleteket, amiket Isten végre akar hajtani a világ gonoszsága miatt. Abban pedig, hogy egy kalap alá fogunk-e esni a világgal, a döntő tényezője a szívünk állapota lesz.

Jézus három dolgot emel ki, amik súlyokat helyeznek a szívre: a mámort, a részegséget és az élet gondjait. Az apostoli levelek azonban tovább árnyalják a képet az utolsó időkről, amiket olvasva kiderül, hogy a szívet rajtunk kívülálló tényezők is fenyegetik.

A hamis messiások, hamis próféták legnagyobb csapása például az, hogy hazugságaikkal szétzúzzák az emberek szívében létrejött igaz hitet, és helyette csak ócska meséket, mítoszokat hagynak maguk után, amik nem képesek lényegi változásokat hozni az életekben. Ezen túl gyakran démonok tanításait sulykolják az emberekbe, relativizálják a bűnöket, szétzúznak gyülekezeteket, rombolják az Istentől kapott tekintélyt.

Ekkor lesz nagy jelentősége a „vigyázás” ama két fajtájának, amikről az apostoli levelek beszélnek (szkopeó és phülasszó), és kiderül, hogy milyen a hozzáállásunk az Istentől kapott kincseinkhez.

 „Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok (szkopeó) azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.” (Róma 16:17)

„Óh Timótheus, őrizd meg (phülasszó) ami rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek.” (1 Tim 6:20)

Magyányos őrtorony a napoleoni háborúk idejéből. Az itt szolgáló katonáknak mindig készen kellett állniuk a támadásra.

Legyetek éberek és imádkozzatok!

A szívünket akkor tudjuk megtartani Isten akaratában, ha Isten Igéjét abszolút mércévé tesszük az életünkben és ragaszkodunk hozzá, mint féltve őrzött drága kincshez, mert ez az időszak már nem az átmenet időszaka, hanem az az idő, amikor ellenszéllel szemben, ellenséges közegben, erőfeszítések árán lehet csak ébren tartani a szellemünket, mert a sötétség egyre sűrűbb a világban. Az éjszaka pedig a virrasztás időszaka.

„Vigyázzatok (grégoreó) azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok (grégoreó)!” (Márk 13:35-37) – hangzott ismét Jézus felszólítása.

A virrasztás kemény tusa tud lenni, ezt ábrázolja Jézus példázata a tíz szűzről, akik kivétel nélkül mind elszunnyadtak, vagy elaludtak a várakozás közben, ezért a virrasztás elengedhetetlen kelléke az égő lámpás, ami a Szent Szellemmel betöltött emberi szellemet jelképezi. Azt azonban látjuk, hogy nem elég, ha csupán a szellemünket itatta át a Szent Szellem.

Mivel nem tudjuk, hogy az éjszakának mely szakában jön vissza az Úr, minden tartalék olajra szükségünk van. A tartalék edényeinknek, azaz a testünknek és a lelkünknek is fel kell lennie töltve a Szent Szellem olajával, a személyiségünk teljességének a krisztusi természetben kell állnia.

Nem elég pszichikai, vagy lelki szinten megélni a kereszténységünket. Szellemi emberekké kell válnunk Ehhez le kell vetni az ótermészet cselekedeteit és az új, krisztusi természetben kell járnunk - a virrasztás ugyanis egy életmód.

Az erre való felkészülés nem tud egyik pillanatról a másikra megtörténni, időre van hozzá szükség. Idő kell ahhoz, hogy az ótermészet örökségeit és beidegződéseit lehámozzuk magunkról és a teljes személyiségünket új alapokra helyezzük: stabilizáljuk Krisztus természetében és teletöltsük a Szent Szellem jelenlétével. Ezekre az előkészületekre ugyanis mind szükségünk lesz a virrasztás során.

A ház ura

„Vigyázzatok (grégoreó) azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.

Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna (grégoreó), és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Máté 24:42-44)

Jézus Krisztus visszajövetelének az időpontját nem ismerjük, mégis együtt kell működnünk vele ebben a stratégiai fontosságú kérdésben. Jézus ugyanis azt mondja: ha az Atya elárulná, hogy az éjszaka melyik szakaszában érkezik vissza Jézus, nem csak mi, hanem a Sátán is virrasztana abban az időpontban. Így viszont egy olyan időpontot fog választani, amikor a „ház ura” éppen nem lesz ébren, nekünk azonban virrasztanunk kell, hogy ne maradjunk le erről a nagy eseményről. „Boldog az a szolga, akit az ő Ura, mikor haza jön, ily munkában talál.” (Máté 24:46)

Készült Szüle Beáta 2017-es "Vigyázzatok" című szakdolgozata alapján.

Tóth Petra | 2020. 01. 22.