Kulcs a boldog házassághoz

#hazassag
#valas
Schweigert Boglárka | 2020. 02. 25.
Interjú Surjányi Csabával
A Hit Rádió műsorában Schweigert Boglárka készített interjút Surjányi Csabával a házasságról, szellemben járásról, megfelelő házastársi viszonyulásról. Mi a kulcsa a boldog házasságnak? Hogyan tudjuk megszakítani az őseink által elkezdett romlott tradíciókat?

Egy korábbi beszélgetésünkben arra tapintottunk rá, hogy sok keresztény az otthonában mintha más ember lenne, mint a gyülekezetben. Arra a következtetésre jutottunk, hogy sokaknál a kereszténység csupán egy álarc. Hogyan tudjuk eldönteni, hogy melyik a valódi énünk, hogyan tudjuk a krisztusi természetet állandóvá tenni?

Nem arról van szó, hogy szándékosan képmutatóskodnak az emberek, hanem arról, hogy nagyon nehéz az embernek a személyisége mélyében megváltozni. Jó szándékból igyekeznek a legjobb formájukat hozni a gyülekezeti környezetben.

Azonban ahhoz, hogy egy ember a szíve mélyén meg tudjon változni, nagyon komolyan kell venni a bibliai igazságokat.

Csupán kisebb része jön magától az újjászületés és a Szent Szellemmel való betöltekezés által, és ez ugyan döntő része a változásnak, de nagyon sok egyéb rész van még, amibe sok munkát kell fektetnie az embernek, hogy valójában megváltozzon. Akkor nem egy szerepet kényszerít magára, hanem az az ember, akivé valóban válni szeretne.

Ehhez nagyon tudatosan elkötelezett életet kell élni...

Ezt nevezzük tanítványi életnek. Minden nap fel kell venni a keresztet. Nem arról van szó, hogy a Via Dolorosán cipeljünk végig magunkon egy hatalmas fadarabot, hanem arról, hogy a bűnös régi énünket mindennap halálban kell tartani. Jézus magára vállalta a mi bűneinket, a mi képviselőnk lett a kereszten. A megfeszítése azt jelenti, hogy bennünket feszítettek meg, és ha mindennap felvesszük a keresztünket, azt jelenti, hogy mindennap megfeszítjük a régi énünket magunkban. Ha ezt gyakoroljuk, akkor egy idő után azt tapasztaljuk, hogy nincs már két arcunk, csak egy, és az Jézus Krisztushoz hasonló.

Ezt érdemes már házasság előtt megtennie annak, aki már a házassága előtt megtért, még akkor is, ha keresztény családba született.

Ez a házassággal szorosan nem függ össze, ezt mindennap meg kell tenni, mert Jézust akarjuk követni. Máté 10:31-ben azt mondja Jézus: „ Aki inkább szereti atyját és anyját, mint engem, az nem méltó énhozzám, aki inkább szereti fiát és lányát, hogy nem engem, az nem méltó énhozzám, aki föl nem veszi a keresztjét, és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám.” Itt inkább prioritási sorrendről beszél Jézus. Szeretni kell a szüleinket, a gyerekünket, embertársainkat, de leginkább Jézust kell szeretni! Lukács még drasztikusabban fogalmaz, a Lukács 14:26-ban: „Ha valaki nem gyűlöli meg az apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fitestvéreit, nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom, és ha valaki nem hordozza  az ő keresztjét, és énutánam nem jő, az nem lehet az én tanítványom”.  Itt sem a személyt kell gyűlölni, hanem azokat a tradíciókat, amiket örököltünk. Ezekben nem teljesen az őseink a felelősek, inkább hosszútávon van elosztva a felelősség. Sokkal inkább Ádámtól és Évától örököltük.  Azzal az énnel, amivel rendelkezünk - még akkor is, ha keresztény ősöktől származunk - senki nem tudja az új emberét átadni. Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei. Származás útján senki nem tudja a gyermekét Isten gyermekévé tenni. Minden nemzedéknek önállóan kell Istenhez kapcsolódni. Az örökölt lelket, természetet Isten nem áldja meg, nem tudunk Isten országába menni, ha nem születünk újjá. Az újjászületést mindennap meg kell erősíteni, a régi embert meg kell feszíteni, hogy a krisztusi ember legyen erős bennünk minden nap.

Házasság

A házasságban, amikor két különböző ember, különböző tradíciókkal szövetségre lép, még nehezebb megharcolni. Hogyan tudunk eligazodni, hogy miket kell kidobni a kukába, és mi az, amit átvihetünk kis változtatásokkal a közös életbe?

Jó hírem van, mert ugyanaz a követelmény a jó házassághoz, mint a jó keresztény élethez. A jó házasság követelménye az I. Mózes 2. fejezetének végén van leírva: "Elhagyja a férfiú apját és anyját, ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Itt nem arról van szó, hogy a szülőket bántjuk, hanem arról, hogy a továbbadott romlott örökséget kell megtagadni. Ha az ember jó keresztény, akkor tud lenni jó férj, vagy jó feleség. Ha nem jó keresztény, akkor nem tud jó házastárs sem lenni. A két fél úgy van összekötve, hogy egymást az Istennel való kapcsolatban erősítse. Ezt nevezik hármas kötélnek. Az egymáshoz való erős kötődéshez szükséges a Jézussal való erős kapcsolat. Ha meggyengülne a kapcsolatuk egy válság miatt, de mindketten Jézushoz közelednek, akkor helyre lehet hozni a kapcsolatot.

A házasságra ugyanúgy kell felkészülni, mint a keresztény életre. Tehát nagyon érdemes elkezdeni a felkészülést már házasság előtt.

Aki nem kezdi el, az kellemetlen meglepetésre számíthat házasságkötés után. A karakterünk nem teljesedik ki egészen, csak házasságkötés után.  A házasság előtt még nem tudjuk, milyen férj vagy feleség leszünk. Az a karakterünk csak házasságkötés után jön elő. Amíg egyedülállóak vagyunk, addig másféle karakter jön elő belőlünk, utána jön ki ahogyan az apánk viszonyult az anyánkhoz, vagy a másik nemnél ugyanúgy.

A másik félnél csak az tud jó biztosíték lenni, ha az a fél nagyon odaszánt keresztény.

Nagy vonalakban azt mondhatjuk, hogy két nagyon odaszánt keresztény képes jó házasságban élni. A kérdés az, hogy az apró részletek hogyan állnak össze. Jézus követőjeként meg tudjuk áldani a feleségünket vagy a férjünket.

Hogyan tudunk tudatosan készülni előre, hogy jó feleségek vagy férjek legyünk?

Meg kell vizsgálni a felmenőket, a szülőket, nagyszülőket! Látjuk bennük az örökölt tulajdonságok kibontakozását. Keresztény szülőktől meg lehet kérdezni, hogy mit, hogyan kellett megharcolniuk, mennyiben voltak sikeresek, hol szenvedtek kudarcokat, és tovább lehet adni ezeknek a tanulságait.

És ha nem keresztény szülőktől származnak?

Akkor az eleve látszik. Tudatosan ellene kell menni! Ha a férfinak az apja agresszív volt az anyjával, akkor ez benne is benne van, de lehet, hogy csak akkor jön elő belőle, amikor a felesége valamit nem jól csinál.

Ezek a zsigerből jövő reakciók. Ilyenkor el kell kezdeni tudatosan harcolni.

Ilyenkor már kicsit késő. Egész fiatal korban kell elkezdeni a harcot, már akár 14 éves kortól el kell kezdeni felkészülni a házasságra. Ha már tapasztalható bennük a rossz, azonnal ellene kell menni, és mire eljön az idő a házasságkötésre, akkor már felkészülve, a régi életüket alaposan meggyengítve köthetnek házasságot.

Közös ima

Ha két fiatal már jegyességben jár, hogyan tudnak tudatosan felkészülni a házasságra?

Úgy kell rá készülni, hogy komolyan kell venni, mint a vizsgaidőszakot. Külön-külön is, de amikor már jegyesek, akkor beszéljenek róla. Próbálják feltárni az ősök örökségeit!

Megismerik egymás szüleit, rokonait, és fel kell készülni olyan szellemi családfával, hogy mi az, amit folyamatosan kezelni kell ahhoz, hogy Jézus útján tudjunk maradni, és ne a tradíciók nyomán járjunk.

Fel kell számolni azokat a tradíciókat, ahol például van okkultizmus, bálványimádás, idegen vallás követése, szélsőséges kultusz, a tízparancsolatot érintő nagy bűnök, szexuális bűnök, életellenes bűnök, anyagi javak elleni bűnök, házasságtörés, milyen életszínvonalon éltek a szülők, voltak-e veszekedések, vagy a békesség szigete volt, hűtlenség, családon belüli erőszak, válások. Úgy tűnik, hogy a szennyesben turkálunk, de ha ezt nem tesszük, a szennyes a nyakunkba szakad.

Ha megvan, hogy mi ellen kell harcolni, akkor kérdés, hogy felveszik-e a harcot.

Vegyék fel a harcot! Imádkozzanak együtt is, és ne csak azt kérdezzék, hova menjenek nászútra! Annál fontosabb, hogy elkezdjék a közös szellemi harcot. Arra vigyázzanak, nehogy a közös imádkozásból bűnbeesés legyen! Együtt is, külön is imádkozzanak, és beszéljék át ezt a területet!

Itt is megvalósul, hogy jobb a kettőnek, mint az egynek.

Pontosan. Az is megvan benne, hogy az ember a saját tradícióit magától értetődőnek tartja, de egy kívülálló könnyebben meglátja, ha valami nincs rendben. Ezt finoman kell közölni a másikkal szeretetteljesen, nehogy az legyen, hogy kritizálják a másik hátterét, vagy okoskodjanak. Ha ezen összevesznek, akkor látszik, hogy nincsenek jó szellemi állapotban.

Az ó embert könnyű megsérteni.

Az ó ember meg is akar sértődni, mert akkor tudja önmagát visszapozícionálni. Az új embernek megvan a békessége, nyugalma, mert tudja, hogy az örök élet vár rá, és nem kell magát diszponálnia.

Mi a helyzet az ünnepekkel, amiben minden családnak megvan a maga tradíciója? Az új kialakuló kis család hogyan tudja eltervezni? Nálatok ez hogy volt?

Igazából mi nem tudtunk jól felkészülni a házasságra. Többször is meghallgattuk Sándor és Judit tanításait. Mi fokozatosan építettük le az örökölt hagyományokat. Ma már mindent kiirtottunk. Voltak szikrák közöttünk, ezért javasoljuk a fiataloknak, hogy a jegyesség előtt vagy közben próbáljanak ezekre felkészülni, de menet közben még sokat lehet csiszolni rajta.

Pár

Lehetnek olyan helyzetek, amiben az erős családi kötődést el kell vágni, holott nem konkrét bűnről van szó?

A tradíciók nagy része nem bűn, de olyan ragaszkodással jár együtt, ami megakadályozza, hogy Jézus számára elérhetőek legyünk. Kialakulnak az örökségek mentén merevségek, és nehezen változtat rajta az ember. Lehetnek jó tradíciók is, amik a Szentlélek vezetése szerint Isten igéje alapján kialakulnak, de tudjuk,  hogy a tradíciók részleteibe szeret az ördög belebújni, ezért érdemes szkeptikusnak lenni.

A házasfelek hogyan tudják segíteni egymást? Ez egy jobb helyzet, mert ketten együtt könnyebben tudják felvenni a harcot.

Mindenképpen jobb helyzet, a szerelem beteljesedése miatt is, de egy szempont van, ami miatt drámaibb. Az együttlakás során minden apró rezdülés láthatóvá válik. Ilyenkor nem megy az álarc, vagy a jobb szerepben feltűnni akarás.

Ha valaki csak szeretne jó keresztény lenni, de nem az, az együttéléskor nagyon kijön, és a házastárs lesz a szenvedő alany.

Általában mind a ketten hibáznak, és a házastárs felismerheti a másikon, hogy „tiszta apád vagy” vagy „úgy beszélsz, mint az anyád”. Lehet jó szellemből is közölni, építő módon, de lehet egymáshoz féltéglaként hozzávágni.

Ezzel egyre távolabb kerülhetnek egymástól.

Attól függ, milyen karakterrel rendelkeznek. Van, aki ettől összetörik, és van, aki jól el tudja viselni.

Itt jön be az eredeti témánk, hogyan tud az ember a társához szellemben viszonyulni.

Így van! Mindig alap, hogy bármi történik is, elkötelezetten szeretjük egymást, felbonthatatlan szövetségben vagyunk. A szeretet akkor is működik, ha az érzések mást mutatnak. Mindig a Szent Szellemre kell figyelni, nem arra, hogy az a pillanatnyilag visszataszító viselkedés bennem mit vált ki. A test nem győzheti le a testet, a psziché sem a pszichét. A rosszat csak jóval lehet legyőzni, ezért arra kell törekedni, hogy ha a társam hülyén viselkedik, akkor én ne tomboljam ki magam erre válaszul. Nekem kell okosabbnak lenni, és úgy alakítani a beszélgetés menetét, hogy visszakerüljünk egyensúlyba.

Egyébként jó hír, hogy amikor két szellemi ember lakik együtt, akkor új dimenziók nyílhatnak meg.

Az rendkívül izgalmas helyzet, amikor ez elkezd működni. Kölcsönösen a szellemi tapasztalataikkal, meglátásaikkal tudják egymást építeni, és ugyan olyan izgalmas tud lenni az otthon, mint a gyülekezet.

Schweigert Boglárka | 2020. 02. 25.