A jézabeli globalizmus

#gazdasag
#antikrisztus
Galgóczi Levente | 2020. 05. 29.
Németh Sándor 2020. 05. 23.-i online prédikációjának összefoglalója
A Jézabel nevével fémjelzett korszak nemcsak spirituálisan jelentett sötétséget Isten népe számára, hanem a korszak végén megvalósuló antikrisztusi világgazdaságot is előre jelzi. A rendszer gonoszságát az általa létrehozott jólét nem menti fel, éppen ellenkezőleg. A jézabeli hatalom gazdaságpolitikáját ugyanis az Isten elleni lázadás és a gátlástalanság motiválja.

1Királyok 21

Akháb, Izrael királya ebben a történetben egy - szekuláris szempontból viszonylag tisztességesnek mondható - üzleti ajánlattal kereste fel Nábótot, kifejezve felé földvételi szándékát. Azonban Izrael királyaként tudnia kellett volna, hogy Isten a Törvényben szabályozta Izraelnek a földhöz való viszonyát, amiben az első nagy szabály az, hogy a föld Istené. Ő adott használati jogot a törzseknek, és osztotta fel örökségül a földterületeket a családok között.  

Akháb figyelmen kívül hagyta azt az isteni rendelkezést, miszerint Izraelben nem lehet megváltoztatni a földosztást, tehát nem cserélgethették és nem adhatták-vehették azt. Mivel Nábót tisztelte Isten Törvényét, nem hajlott az üzletre, visszautasította az ajánlatot. Akháb gyerekes duzzogását látva a király felesége, Jézabel vette kezébe az ügyet, aki a király hatalmával és pecsétgyűrűjével visszaélve egy álnok koncepciós perben megölette Nábótot. Istenkáromlás vádjával ítélte el őt, magát ezzel az istenfélelem hamis látszatában feltüntetve.

A globalista világgazdaság összefüggéseinek megértéséhez elengedhetetlenül fontos ismerni Akháb és Jézabel házasságának hátterét. Fönícia, ahonnan Jézabel származott, Akháb király idejében is a világkereskedelem nagyhatalma volt, a teljes Földközi-tengert uralta. Izrael királyai úgy gondolták, hogy országuk felvirágoztatásához és jólétük magasabb szintre  való emeléséhez meg kell újítaniuk azt a szövetséget, amelyet korábban Salamon kötött Hírámmal, Tírusz korábbi fejedelmével. Azonban ez a szövetség nem volt minden kétséget kizáróan pozitív.

Salamon király egy tisztán pénzügyi és gazdasági rendszer kiépítését célozta meg. Akháb Jézabellel kötött házassága azzal a céllal születhetett, hogy a gazdasági prosperitás érdekében Izrael királyságát összekapcsolja Tírusszal és Szidónnal.

A történelmi, régészeti bizonyítékok arról tesznek tanúságot, hogy ez meg is valósult, azonban a Biblia szerint ez a felemelkedés nem egyezett meg Isten akaratával.

Isten áldása és a tisztességtelen vagyon

Akháb és Jézabel esete Nábóttal a gazdaság egyéni és közösségi szintjén is több ellentétpárt példáz.
Nábót azt a kultúrát, gazdagságot és prosperitást jelképezi, amelyben az istenfélő emberek a munkájuk eredményeként Isten áldásába kerülnek. Viszont mivel igaz, istenfélő ember volt, nála nem az anyagi javak szerepeltek első helyen. Hűséges volt az atyai örökséghez, ami azonos volt az Isten Igéjéhez való hűséggel. Az ő gazdagsága tehát Isten kezéből származott, és Isten igazságosságán nyugodott.

A Bibliából egyértelmű, hogy Isten az Őt szerető embereket támogatja és megáldja a munkájuk gyümölcsét, ugyanis a Jézus Krisztuson keresztül elvégzett megváltás kiterjed az anyagi életre is.

Isten Igéje szerint a pénz lehet piszkos, azonban lehet szent is. Sok esetben a pénz szent, mivel az Isten szeretetének és a neki való engedelmességnek áldásából származik.

Az ilyen ember a bevételét nem a bűn terjesztésére és mások megrontására, hanem az Isten szolgálatára használja, mint Ábrahám, Izsák és Jákob.

Ezzel ellentétben Akháb és Jézabel vagyoni gyarapodása Jézabel módszerein alapult, amelynek lényege, hogy teljességgel figyelmen kívül hagyta az erkölcsi normákat az üzleti kapcsolatokban. Semmibe vette az emberi méltóságot, az emberi élet védelmét és tiszteletét.

Jézabel egyben gazdasági szereplő is, aki a kapzsiságon, gátlástalanságon alapuló vagyon felhalmozás jelképe.
 

Ez a szellemiség az utolsó időkben is meghatározza a világ - különösen a nyugati világ - gazdaságát. 

Nagyon nagy különbség van tehát, hogy valaki gátlástalanság alapján, vagy Isten igazságának a követésével lesz-e áldott. 

A globalizmus ősmintája

Isten áldása mellett Nábót a nemzeti gazdaságot is jelképezi, mert az általa képviseltek Izraelhez, mint nemzethez kötődtek. Akháb király ajánlata már globalista felfogást tükrözött, Jézabel pedig már teljesen az erőszakos globalizálásnak és vagyonfelhalmozásnak a jelképe és előképe is, a nemzetietlenség példája.
Tíruszt – azaz Föníciát -, mint kereskedelmi szereplőt Ezékiel könyvének 27. fejezete egy igazi kozmopolita, multikulturális, mindenből hasznot húzni igyekező entitásnak írja le. A prófécia előre jelzi azt, ami a Biblia alapján az utolsó időkben is fog zajlani, sőt már napjainkban is történik. Ez nevezetesen az erőszakos globalizáció, amely a nemzetek feletti dimenziókban zajló világegységesítés fő motorja.

A két személy fölött álló istenség között is ellentét figyelhető meg. Nábót Istene maga a Teremtő, aki az anyagi áldásokat feltételesen, az istenkeresésre való válaszul adja az embernek, ha az Ő igazságában jár. Jézabel viszont Baál szolgálatában állt. Ezzel a hamis istenséggel a termékenységet, a földi jólétet, prosperitást, és az erkölcsöt nélkülöző szexualitást hozták kapcsolatba. Baál tiszteletére vérfagyasztó módon gyermekeket is áldoztak, amik után orgiákra került sor.

Habár ezt az istenséget ma kultikusan nem tisztelik, a nyugati emberek döntő többsége spirituális értelemben mégis ezeknek az istenségeknek a szolgálatában áll. Legfontosabb céljaik a jólét és szexuális élvezetek, melyekkel kapcsolatban sokan ma már nem ismernek semmiféle erkölcsi korlátot. Ez nem más, mint Jézabel szellemének a működése és térhódítása. Azokban a nemzetekben, amelyek kinyitják a kaput ezen mozgalmak előtt - mint Tírusz -, megjelenik a multinacionalizmus, a kultúrák, vallások, és etnikumok keveredése.

„Egyél, igyál, csak ne nézz ide!”

Jézabel módszeréhez hozzátartozik a demoralizálás. Miután Nábót visszautasította az ajánlatot, Jézabel nyugtatgatta a királyt, hogy egyen, igyon, szórakozzon kedvére, ő majd odaadja neki az áhított szőlőbirtokot, ezek után pedig totálisan visszaélt a hatalommal. Jézabel egyáltalán nem tiszteli az emberi méltóságot, csak egy létezik számára: az érdek, és annak a gátlástalan eszközökkel való elérése.

Az első lépés az erkölcsnek, Isten törvényének a kikapcsolása az érvényesülésből.

A világ ma is ugyanezt üzeni: “Ne foglalkozz morális kérdésekkel, igazságossággal, majd én elintézem neked ezt az ügyet!”

Sajnos a szórakozás ma azt a célt szolgálja, hogy az embereket a fontos kérdésekkel kapcsolatban közömbössé tegye, és feladják a negatív folyamatokkal szembeni ellenállásukat.

Az ifjúságot is rengeteg egyetemen így demoralizálják, hogy a rendszer függőségébe vezessék őket, és a döntő többségükből is Akhábot és Jézabelt hozzanak létre. A keresztényeknek viszont különösen fontos megőrizni a szabadságot, mert az Isten a saját képére teremtett bennünket azért, hogy Ő uralkodjon rajtunk és ne rendszerek. A technológiával és a digitális valósággal szemben is meg kell őriznünk a szabadságot, hogy meg tudjon rajtunk valósulni Isten uralma a Szent Szellem által!

Béliál fiai

A kirakatperben résztvevő hamis tanúkra a Szentírás eredetileg a „Béliál fiai”, azaz a hitvány, értéktelen emberekre utaló kifejezést használja. Gonosz embereket azonban nyilvánvalóan nem lehet hamis tanúnak állítani, mert az ő szavuk már a hírük alapján is hiteltelen.

Béliál fiai fel tudják tüntetni magukat tisztességes embereknek, de nincsen bennük erkölcsi, szellemi érték - illetve ha van, akkor is a relativizmus talaján, szituációs erkölcs alapján áll. Egyes esetekben tisztességesek, máskor – különösen, ha pénzt szimatolnak - vállalják a hamis tanúságot is.

Nekünk is vigyáznunk kell, nem engedhetjük, hogy a szívünkből elvesszen az érték, amit Isten Igéje létrehozott bennünk! Máskülönben az ember értékvesztetté válik, mint Bálám, aki a gonoszság díját kedvelte és hitvány emberré vált, habár pozitív szereplőként is belekerülhetett volna a Bibliába.



Jézabel istentelenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy pontosan azzal a váddal gyilkoltatott meg egy igaz embert, hogy az Istent és a királyt szidalmazta, saját magát ezzel istenfélő nőnek tüntetve fel. Ő az egyik megtestesítője annak, amiről Jézus is prófétált: istentelen emberek keresztény védőknek tüntetik fel magukat, azokkal az igaz keresztényekkel szemben, akik Isten ismeretét terjesztik. Ezért azt, hogy a Teremtőt tiszteli-e valaki, mindig az dönti el, ahogy Isten munkájához és annak egy adott időben, helyen való képviselőihez viszonyul.
Jézabel talán megúszta volna a gátlástalan módszereit hazájában, Szidónban, de Isten választott népe között, Izraelben nem. Illés próféta azonnal tolmácsolta nekik a rájuk vonatkozó isteni ítéletet: az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt, Akháb vérét pedig a kutyák nyalják fel ugyanott, ahol az igaz Nábót vérét is felnyalták. Ott, ahol a Szentlélek jelen van, Isten választ ad ezekre a törvénytelenségekre.

Salamon és a 666-os szám

Már utaltunk a Salamon és Hírám között köttetett szövetségre, amely addig példátlan anyagi felemelkedést hozott Izraelnek, azonban sajnos lejtőre, a romlás és hanyatlás útjára is vezette a királyságot. A Templom építésénél még jól működött a szövetség, azonban a későbbiekben már jóval árnyaltabb a kép, ugyanis a Salamon és Hírám közötti kapcsolatnak lettek olyan következményei, amelyek az utolsó időknek is a jelképei.

A két király közös hajókkal indult el Izrael déli, Vörös-tengeri kikötőjéből az aranyban gazdag Ofirba. Egyes feltételezések szerint ez a hely Kelet-Afrika, mások szerint egy távolabbi földrészen lévő terület. Egy másik bibliai rész arra utal, hogy három évig tartott ez az út, tehát biztos, hogy világkereskedelemi távolságról volt szó. Azért is elgondolkodtató, hogy miről is szólnak ezek a leírások, mert az együttműködés kapcsán az I. Királyok 10:14-ben feltűnik a világkereskedelem szimbóluma, a 666-os szám. Ezen a helyen jelenik meg először a Bibliában, azonban az utolsó időkre vonatkozóan újra előjön a Jelenések Könyvében is, ezért úgy gondoljuk, nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a Salamon és Hírám által vezetett világkereskedelem valamiféleképpen előképe az antikrisztusi világgazdaságnak. A Bibliában nincsen véletlen, így ennek a számnak az első bibliai előfordulását sem lehet véletlenként értelmezni. Ez az előkép a Jelenések 13:16-18-ban teljesedik be.

Annak a rendszernek a száma ez, mikor a pénzügyi, gazdasági, politikai és vallási rendszer eggyé válik, amelyben ez a négy nincs egymástól szétválasztva.

Az emberek zsebéből hiányozni fog a készpénz, és a rendszerhez való tartozás alapján tudnak részesedni a munkából és a munkájuknak a jövedelméből is. A folyamatok már napjainkban is látható módon egy olyan gazdaság felé haladnak, ahol a készpénz kikerül az emberek zsebéből, a jövedelmük fölött egyre inkább pénzügyi intézmények rendelkeznek, ilyen módon az emberek elvesztik a jövedelmük felhasználására való szabadságukat is. Ebben a rendszerben nem csupán ellenőrzésről van tehát szó, hanem teljes gazdasági-pénzügyi kontrollról, teljes elnyomásról.

Az ellenőrzés még nem jelent feltétlenül elnyomást, de már az előszobája lehet annak. A Jelenések könyve szerint ugyanis, aki nem tagozódik bele ebbe a rendszerbe, az ki lesz közösítve belőle, és olyan egzisztenciára lesz ítélve, mint Illés.

Illés akkor evett, ha a hollók hoztak neki, vagy akadt egy özvegyasszony, aki megsütötte neki a maradék kis lisztjét, és akkor ivott, ha valaki vizet adott neki. Akik kimaradnak ebből a rendszerből, azok Illéshez hasonlóan az emberek irgalmából fognak fennmaradni.

A jelenlegi korszak végén megvalósuló rendszernek az előkészülete már régen elkezdődött, az egyik legfontosabb előfutárai pedig a tírusziak vagy föníciaiak. Nem véletlenül idézi a Szent Szellem az Ezékiel könyvében található próféciát, amely pontosan Tíruszról szól.

Tírusz bukása

Ezékiel próféta három egész fejezeten keresztül Tíruszról beszél (Ezékiel 26-28). Ezekből a szakaszokból nagyon sok értékes információt lehet megszerezni a jövőre vonatkozóan. A 26. fejezet Tírusz (azaz Főnicia) pusztulásáról szól, a 27. fejezetben pedig feltűnik a hajó, amely a világkereskedelem szimbóluma és egyértelműen a multikulturalizmust, illetve multinacionalizmust ábrázolja. A 28. fejezet bemutatja, hogy ki is áll a gazdasági, pénzügyi rendszer mögött: az első részben az Antikrisztusra ismerünk rá, a második részben pedig magára a Sátánra.
Ezékiel tehát egy gazdasági nagyhatalomról prófétál, amely a világkereskedelem által nagyon híressé vált a „tengerek szívében”, tehát a nemzetek között. Azonban elkövet egy nagy hibát, amit a 27. fejezet 26. versszaka ír le:
Nagy vizekre vivének téged a te evezőid, a keleti szél összetört téged a tengerek szívében.”

Olyan messzire ment a pénzügyi, gazdasági rendszerének a kiépítésében, hogy ítélet jött rá, ami a keleti szél által csapott le rá. A keleti szél valószínűleg egy keleti hatalomra vagy keleti országok szövetségi rendszerére utal. Ez a szél a tengerek szívében összetöri ezt a kereskedelmi, pénzügyi hatalmat. Ezékiel próféta szemmel láthatólag arról az összeomlásról beszél, amiről a Jelenések Könyvének 18. fejezete is. Az újszövetségi szakasz Babilon pénzügyi-gazdasági rendszerének az összeomlásáról szól. A világ kereskedői, kalmárai hirtelen nagy válságba kerülnek, és elkezdik gyászolni Babilont, hasonlóan mint az Ezékiel prófétánál szereplő gyászénekben is.

A kereskedők kifejezés is jelképet hordoz: a nemzetek fölött lévő milliárdosokat, szupergazdag embereket jelenti. Nem hétköznapi üzletemberek, kalmárok ők, hanem a globális pénzügyi rendszer gazdái és nagy nyertesei, akikről Jakab apostol is beszél a levelében. A pénzügyi rendszer nyerteseire mind ugyanaz a jellemző: gátlástalan vagyon felhalmozással szerezték meg a nemzetek feletti hatalmukat, ezért a hatalmuk törvénytelen. E miatt Isten gondoskodik arról, hogy olyan keleti szél támadjon fel, ami elsüllyeszti a hajójukat, azaz össze fog omlani a világkereskedelem.

A különböző idegen istenek és bálványok imádását jelképező nagy parázna szoros összefüggésben áll az üzletemberekkel. A rendszer végrehajtója és létrehozója, aki ebbe az irányba viszi a nemzeteket, összezúzza a nemzeti hatalmat és gazdaságot, nem más, mint Jézabel szelleme.

Megfosztja az embereket és a nemzeteket a gazdasági önállóságot biztosító kis- és középvállalkozásaiktól és rabszolgává teszi őket.

A gazdagság nem véd meg az ítélettől

Fontos azonban kiemelni, hogy a Bibliában kétféle gazdagság van. Az egyik Nábót gazdagsága, amit Isten ad. A másik pedig az, ami a Mammontól származik. E mögött a vagyon mögött is szellemi lény van, de egy bukott lény. Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhattok két istennek, hanem vagy Istennek, vagy a Mammonnak. Jézus itt a vagyon fetisizálása ellen beszélt, ami az embert elidegeníti Isten igazságától, és elveszíti az Istenre való érzékenységét sőt, az erkölcsi érzékét is.

Nem arról van tehát szó, hogy Isten nem akarná a hívőket megáldani! Isten meg akarja áldani a hívőket. Ez is a megváltás szerves része.

Jakab apostol azonban levelének 5. részében a világgazdaság nagy nyerteseiről beszél, akik rabszolgamunkából, embereket kihasználva jutnak óriási vagyontömeghez.

A kalmárok ebben a felhalmozott tőkében reménykedve azt gondolják, hogy így megszerzik a biztonságukat, ezért Jakab figyelmezteti őket: a Bárány haragja és az ítélet így is utol fogja érni őket.


Isten véget fog vetni ennek a szemünk előtt kiépülő rendszernek, amely amelytől függőségbe, fogságba, rabszolgaságba taszítja az embereket, kivesztve belőlük mindent - nemcsak Istent, hanem mindazt is, ami emberi. Sajnálatos módon a globalizmus ide fogja juttatni az emberiséget. A nemzeti ellenállás ezért több mint politikai program. Össze van kapcsolva a hit és az emberi értékek megőrzésével. A keresztények ezért nem lehetnek különböző divatos, kozmopolita, globalista politikai eszméknek a zászlóvivői, hanem Jakab apostol azt tanácsolja a hívőknek, hogy viselkedjenek úgy, mint a farmerek: vessék el a magokat és várják a jó gyümölcsöket, Jézus Krisztus visszajövetelét.

Galgóczi Levente | 2020. 05. 29.