Jeruzsálem és a Szentély
közügy
A történelem és a próféciák párhuzama
Jézus Krisztus az összes bibliai próféciának a gerince, az ószövetségieket is ő nyilatkoztatta ki, az újszövetségben pedig többet ő maga mondott. A jövőre vonatkozó kijelentéseit a Szent Szellem összesűrítette a Máté 24-ben, a Márk 13-ban, a Lukács 17-ben, illetve a Lukács 21-ben. A kinyilatkoztatás történelmi tényekhez kapcsolódik, elszakíthatatlan a jövőtől.
A világrend nem lesz többé stabil, egészen Jézus Krisztus visszajöveteléig.
A fő probléma, hogy az emberek egyre gátlástalanabbul lázadnak Isten törvénye ellen, nem akarják, hogy Isten elérje a célját és újra az Ő hatalmába kerüljön a világ. Ezt csak az a válsághelyzet fogja megváltoztatni, amit előre megprófétáltak a Biblia prófétái. Az utolsó idők káosznak a célja, hogy Isten szó szerint "bepofozza” az emberiséget az eljövendő királyságába. Fontos, hogy a hívők ne a világtól várják a békét, a stabilitást, hanem imádkozzanak, mégpedig tematikusan, a világ aktuális állapotával kapcsolatban. Ehhez viszont világosan kell látniuk a problémákat a próféciák fényében.
Amikor a Biblia azt mondja, hogy “ne szeresd a világot” arra utal, hogy a rendszerét ne szeressük.
A megtérés után nem eltávolodniuk kell a világtól a keresztényeknek, hanem részt kell venniük annak a formálásában. Egyrészt be kell kapcsolódniuk az emberek életének a megmentésébe, hirdetniük kell az evangéliumot. Az így létrejött egyházak építésében, védelmezésében is részt kell venniük, támogatniuk kell, hogy az egyház Krisztus testévé váljon, lévén, hogy ez is egy folyamat, amit a Szent Szellem munkál ki a közösségekben.
Ebben a világban minden Istené, mindent ő teremtett. Isten jogot tart arra, hogy érvényesítse a tulajdonjogát és vissza fogja venni efölött a világ fölött az uralmat. Hogy ezt megvalósítsa, felosztotta korszakokra a történelmet és közeledünk az újabb korszakváltás időpontjához, amikor Isten központosítja a hatalmat a saját kezében. Isten mindenható és szuverén, azaz amit szeretne, azt megcsinálja.
A Messiás otthona
A világmindenség Isten tulajdona - ezen belül egyetlen olyan földrajzi hely van a földön, melyet a Biblia kinyilatkoztatása alapján Isten kezdettől fogva az otthonának nevezett, ez pedig a templom-hegy Jeruzsálemben. Jeruzsálem az egész üdvtörténelem szempontjából fontos helyszín, mivel itt nyerte el Ábrahám az ígéreteket, itt köttettek meg a szövetségek a zsidókkal, itt jött el a Messiás és áldozta fel magát értünk és ebből fakadóan a kereszténység is azok miatt az események miatt állhat fenn, amik itt történtek. A jövő világrendszerének az alapja a Messiás lesz, aki azon a földrajzi helyen fog lakni, ahol a templom is állt.
Isten Igéje nélkül nem értelmezhető Jeruzsálem. A Messiás elszakíthatatlan Jeruzsálemtől és a lakhelyétől.
A pontos földrajzi hely kijelölése:
Már Ábrahám is a templom-hegyen, avagy a Moriah-hegyén kapta azt a kijelentést Istenről, hogy ő “Jahve-Jireh” azaz a gondviselő, látó Isten, ezen a földrajzi helyen keresztül adja Isten az emberiségnek az ellátást, mely elsősorban a haláltól való szabadulás. Később Jákóbnak Bételben jelentette ki magát Isten, aminek a jelentése “Isten háza”. Az ortodox zsidók meg vannak győződve róla, hogy ez az esemény nem a mai Béthelben történt, hanem a Moriah-hegyén. Jákób arra ébredt fel reggel, hogy azt a kijelentést kapta, hogy itt fog állni Isten háza.
[Moriah-hegye] nem más, mint a Mennynek és a Földnek a kapcsolódási pontja.
Tehát már a pátriárkák idején is volt kijelentés arról, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol a Menny és a Föld összeköttetésben áll, de ezt sokáig elfelejtették a zsidók, többek között ezért nem tudtak társadalmilag stabilizálódni a bírák idejében. Akkor állt be változás a társadalmi rendben, amikor Dávid felismerte a templom-hegy jelentőségét és kiűzte a jebuzeusokat Jeruzsálemből, majd elkezdett hangsúlyt fektetni a frigyládárára is, ami hordozta Isten dicsőségét, képviselte a Messiást. Dávidnak szándéka volt a templom felépítése, össze is gyűjtötte rá az építési költséget, de Úr azt mondta, hogy mivel túl sok vér tapad a kezéhez, ezért ne ő építse fel azt, hanem a “béke embere”, Salamon. Később Isten azt is pontosan kijelölte Dávid számára, hogy a templomot a jebuzeus Ornán szérűjén építtesse fel a fiával, ez a hely is pont a Moriah-hegyén volt. Miután Salamon befejezte az építkezést egy nagyon fontos imát mondott el: az ember képtelen olyan házat építeni, ami befogadhatja Istent. De mivel Jézus emberré vált, mégis lehetséges az, hogy itt lakjon az emberek között. Krisztus megelőlegezett jelenléte volt a földön a ‘sekina’, ami Salamon imája után beköltözött a templomba.
Az Úr elhagyta a templomot
A tulajdonjog elvitatása:
A sok bizonyíték és prófécia ellenére sem a világ, sem pedig a Jézus-korabeli zsidóság nem tartotta tiszteletben Jézus Templom-hegy fölötti tulajdonjogát, mert nem ismerték fel benne a Messiást. Ezt beszéli el a Máté 20-24 eseménysora, melynek a végén Jézus próféciát mond az akkori, és a jövendőbeli templom kapcsán is.
A Máté 20 végétől írja le a Biblia, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, majd felment az akkori templomba, és kiűzte a kufárokat. Azt mondta, hogy ezt azért tette, mert: “ez az ő háza”, amit megszentségtelenítettek. Másnap a főpapok és a miniszterek kérdőre vonták őt ugyanott, hogy milyen jogon tette ezt, azaz tagadták, hogy Jézusnak bármilyen joga lenne a templomhoz. Jézus ekkor mondta el a gyilkos szőlőművesekről és a királyi mennyegzőről szóló példázatát, valamint egy ítélő beszédet a farizeusokról. Mindez teljesen új értelmet nyer akkor, ha az ember aszerint értelmezi az eseményeket, hogy mindez a templom-hegyen zajlott. A farizeusok és a főemberek viselkedése ugyanaz volt, mint amit az ószövetségben is csináltak a zsidók: engedetlenek voltak Istennek, hátatfordítottak neki és nem hallgattak a prófétákra sem. Ez esetben Jézust a saját otthonából is kizavarták.
Korszakváltó esemény, a Messiás elhagyja a templomot:
Jézus erre adott válasza a Máté 23:37 - 24: 1-3 alapján az volt, hogy elhagyta a templomot a tanítványaival együtt és felment az Olajfák hegyére. Ez egy korszakváltó esemény volt. Ha a gazda elhagyja a házat, akkor arra pusztulás és ítélet vár. Ekkor a Messiás kijelentette, hogy nem is fog többet visszamenni oda, csak amikor már az új Templom, a Szentély elkészült. A tanítványok testi módon megpróbálták felhívni Jézus figyelmét az akkori templom szépségére, Jézus azonban egy próféciát mondott nekik, mindezt szintén aközben, hogy a templom-hegyet nézték.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? Máté 24:2-3
A tanítványok három kérdést tettek fel Jézusnak:
- Mikor lesz Jeruzsálem és a Szentély pusztulása?
- Mi lesz Jézus eljövetelének a jele?
- Mi lesz a korszak végének a jele?
Az első kérdésre a Máté 23-ban és a Lukács 21-ben találjuk meg a választ: körbe fogják venni Jeruzsálemet, ostromolni fogják, a zsidókat a nemzetek közé fogják hurcolni és addig lesznek ott, míg be nem telik a nemzetek ideje. A templom elhagyása nem csak Isten jelenlétének az eltávozását és a templom pusztulását jelentette, hanem azt is, hogy ezzel egyidejűleg a zsidóság maga is el fogja veszíteni a tulajdonhoz való jogát és hontalanná fog válni (a templomot le is rombolták 70-ben, a Barkochba felkelés után pedig a rómaiak ki is tiltották a zsidókat Jeruzsálemből Hadriánusz császár törvénye alapján. Csak a 7. század elején, a Bizánci Birodalom ideje alatt volt egy rövid időszak, amikor a zsidók elkezdhettek visszatérni Jeruzsálembe).
A kijelölt idő
Az Ezékiel 48:35 alapján eljön majd a nap, amikor az új templomba be fog költözni az Messiás személyesen is, ekkor teljesedik majd be a “Jahve-Samma”, azaz amikor “Ott lakik az Úr” prófécia. Isten országának földi eljövetele láthatóvá fog válni az emberek számára, Krisztus fog uralkodni a világ fölött és végre el fog jönni az a boldog békeidő, amikor az emberek nem fogják tönkretenni egymást.
Erről a kijelölt időről ír a Zsoltárok 102:14-18, ahol azt is kihangsúlyozza a zsoltáros, hogy fontosak az Izraelért elmondott imáink, mert meg fogja ezeket hallgatni az Úr és helyre fogja állítani a jelenlétét a földön, Jeruzsálemben. Keresztényként az a feladatunk, hogy együttműködjünk Isten tervével, mert:
Jeruzsálem és a Szentély közügy
