HIT GYÜLEKEZETE
2020. 06. 07.
Isten nélkül nem lehet élni!
Interjú Molnár Istvánnal

Mikor találkoztál először a Hit Gyülekezetével?

A 1997-ben, az év vége fele. Előtte egy nagyon súlyos vesebetegségben szenvedtem, vesekővel műtöttek és egy cisztám is volt. Sorra jártam Budapestre a különböző vizsgálatokra, és arra a döntésre jutottam, hogy valamit kezdenem kell az életemmel. Fiatal vagyok, van egy gyönyörű feleségem, két gyermekem, és mégis folyamatosan betegeskedek. Egy jól menő vállalkozást vittünk, de nem szerettem volna leélni úgy az életemet, hogy állandóan kórházról kórházra megyek. Úgy éreztük, hogy itt valamit lépnünk kell. Ekkor elkezdtük keresni Istent.

Hány éves voltál ekkor?

Harmincöt.

Vallásos neveltetést kaptál?

Katolikusként neveltek, voltam elsőáldozó, részt vettem bérmálkozáson és hasonló rendezvényeken, de nem gyakoroltam a vallásomat, míg beteg nem lettem. Feleségemmel elmentünk templomba, beszéltünk a helyi pappal, vittünk ajándékot, de mégsem éreztem, hogy megtaláltuk volna az Élő Istent.

Úgy éreztem, hogy szükségem van valamire, de még nem tudom, hogy hol találom meg.

Ekkor bizonyságot tett a szomszédom és egy ismerőse, aki a Hit Gyülekezetébe járt. Azt mondta, hogy jöjjek el Keszthelyre egy istentiszteletre. Nagyon megérintett Isten jelenléte, és miután véget ért az alkalom, elmondtam a megtérő imát. Ott helyben azon az istentiszteleten meggyógyultam, és egyből eltűntek a fájdalmak a testemből. 

Interjú Molnár Istvánnal

Onnantól kezdve már nem is kellett feljárnod Budapestre?

Nem, és mivel jött a következő kontrollvizsgálat, amin nem jelentem meg, rögtön kaptam is egy írásos levelet, hogy nem tartom be az egészségügyi szabályokat, amit a műtét után előírtak nekem.

Ennyire azt érezted, hogy neked most már semmi bajod?

Igen, ennyire! Semmi! Telefonon felhívtam a klinikát, és mondtam, hogy nagyon köszönjük, hogy eddig segítettek, de Isten segítségével ezek a betegségek már teljesen elmúltak. Úgyhogy én panaszmentesnek érzem magamat!

És elhitték?

Tudomásul vették. Azt mondták nekem, ha én ebben hiszek, elfogadják, de ha bármikor úgy érzem, hogy szükségem lenne egy kontrollvizsgálatra, akkor bármikor szívesen látnak. Azóta sem jártam náluk.

Ettől kezdve Keszthelyre jártál gyülekezetbe?

Igen, amikor megtértünk, nagyon kevesen voltunk Tapolcán, talán nyolcan-tízen, így házicsoport jelleggel működtünk.

Említetted, hogy ekkor már volt egy feleséged is – Ő is követett téged ezen az úton?

Először érdekes volt, bár Ő is jött velem az istentiszteletekre és tetszett neki a dolog, de még nem adta át az életét Jézusnak.

Egy alkalommal viszont azt mondta, hogy úgy érzi, elveszített engem, mert nem az az ember vagyok, aki előtte voltam, hanem egészen megváltoztam.

Jó irányba, de a változás miatt mégis azt érezte, hogy elvesztette a régi férjét, akit megismert. Az alkalmakra azért továbbra is eljárt velem, és az egyik alkalommal őt is megérintette az Úr, és azt mondta neki, hogy újra a férje mellett kell lennie. Ekkor ő is átadta az életét Jézus Krisztusnak, és teljes szívéből megtért.

És hogyan alakult ez a gyermekeidnél?

Akkor már volt két gyermekem, Barbara és István. Barbara, ha jól tudom, olyan hetedik-nyolcadik osztályos lehetett ekkor, és nagyon szeretett egy katolikus templomba járni. Mi a megtérésünk után is azt éreztük fontosnak, hogy semmiféle kényszert ne érezzen, hogy most egy új vallást kell felvennie a régi helyett, így nem tiltottuk el, és nem is tettük kötelezővé a számára. Ugyanúgy hallgatta a tanításokat Keszthelyen a gyülekezetben, és Tapolcán a templomban. Egy reggel viszont azt vettük észre, hogy Barbara hamarabb hazajött a templomból. Meg is kérdeztük, hogy mi történt. „Nem történt semmi - válaszolta - de ő többet nem teszi be a lábát arra a helyre, mert amit halott, azt nem tudja összeegyeztetni a Bibliával”, amit a gyülekezetben megismert. Ez után eljött velünk Keszthelyre, és befogadta a szívébe Jézust.

Tapolcai Hit Gyülekezete
Tapolcai gyülekezet

Hány év is telt el az óta?

1997-ben tértem meg, annak most már huszonhárom éve lesz.

Mi az, amit megtanultál ennyi év alatt a keresztény életről?

Mindig is fontos szempontnak tartottam, hogy mielőtt meghoznék egy döntést, azt nagyon alaposan megvizsgáljam. A Gyülekezettel kapcsolatosan is így voltam, hallottam mindenféle információt, jót is, rosszat is, de mikor ezt megvizsgáltam, középen egy személy állt: az Élő Isten. Akkor úgy döntöttem, mivel az Élő Isten meg tudott engem szabadítani ilyen betegségből, Ő lesz az első az életemben.

Az elmúlt évtizedekben, amit leginkább megtapasztaltam, hogy Isten nélkül lehetetlen élni, és mindent meg kell tennünk azért, hogy az Ő munkája előre menjen.

Emlékszem, hogy bármilyen munkát is végeztünk a városban, vagy a környéken, olyan tűz volt bennünk, hogy mindig hirdettük az evangéliumot és lehetett akár tél, a legnagyobb hóesésben is mentünk a következő istentiszteletre.

Az Agroszra rátérve, ismerted már korábban ezt a helyet?

Igen, hallomásból ismertem ezt a helyet, mert az egyik jó barátomé volt, aki a turizmusban akarta hasznosítani, de nem különösebben jártam erre.

Hogy jött képbe a Hit Gyülekezete?

Úgy, hogy az egyik keszthelyi ifjúsági tábor előtt Németh Sándor, a gyülekezet vezető lelkésze megkérdezett engem, hogy nem tudnánk-e találni a környéken a gyülekezet számára egy - az Alsó-Tekeresi gyerektáborhoz hasonló - helyet, ahol lehetne szintén programokat szervezni és állatokat tartani.

Miért pont téged kérdezett meg?

Korábban a véletlenek folytán ismerekedtünk meg egy autómosóban, és úgy alakult, hogy többször találkoztunk, amikor lejött a Balatonra, például a táborok miatt. Mivel kezdettől fogva ebben a környékben gondolkodott, így a helyismeretem segítség volt a számára. Bár vegyész végzettségem van, az élet úgy hozta, hogy az építőiparban kezdtem el dolgozni, és alapítottunk egy kisebb céget. Voltak kőműveseink, villanyszerelőink, és egy kis autóval mászkáltunk a környező településekre, hogy építkezésekben segítsünk be. Ebből kifolyólag hamar tudomást szereztem a különböző lehetőségekről.

Elsőre rátaláltál erre a majorra?

Nem, már jó néhány helyett megmutattam, de mindig csak annyit mondott, hogy „szép-szép, de…” Mivel mindig úgy kezdtem, hogy „na, most aztán megtaláltam az igazit”, legközelebb már úgy fogadott, hogy „Várjál, Pisti! Várjál… Sokszor mondtad már ezt!” Amikor végül Kisapátiban nézelődtünk, rámutatott Sándor pásztor erre a helyre és megkérdezte, hogy: „Ez szerinted milyen?” Mondom, egy ismerősömé, megkérdezem. Miután utánajártam, visszaüzentem, hogy eladó, csak egy baja van, hogy olyan húsz hektár, sok lesz az nekünk. „Komolyan? Az nagyon jó, az szuper!”- válaszolta, és így elkezdődtek a tárgyalások.

Agrosz Rendezvényközpont
Agrosz Rendezvényközpont

Hogy nézett ki akkor a hely?

Elég elhanyagolt volt. A telek közepén volt két kiszáradt halastó-meder, fákkal körbe ültetve, a régi istálló, az intéző lakása és egy épületszárny két apartmannal, mindez elég rossz állapotban. Sándor pásztor többször kijött megnézni és látszott, hogy inspirálja a hely megvétele. Volt egy másik vevő is, aki megvette volna a legelőt jó pénzért, ezért először csak az épületet akarták nekünk eladni, viszont a Gyülekezet kikötötte, hogy csak egyben érdekli az ingatlan. A tárgyalások végül 2016-ban lezárultak, és a tapolcai gyülekezet épületében alá is lett írva a szerződés, az adás-vétel megtörtént.

Téged személyesen mi inspirált a majorban leginkább?

Hát az épület nem volt szép, de maga a telek gyönyörű volt.

Pont olyan helyen van ez a terület, mintha ezt az Úr valamilyen oknál fogva szándékosan nekünk tartogatta volna.

Van tágas tér a növekedésre, az épületet ki lehet bővíteni, így Keszthely után a fiatalok számára is hosszú éveken át megfelelő lesz a táboroztatásra. Ez a hely annyira megérintett, ahogy a többi nem, esetükben nem láttam azt a csodát, ami itt van.

Mik voltak az első teendők a vásárlás után?

Az első feladat, amit kaptam, az a belső udvarrész és az apartmanok rendbetétele volt. Már a nyárra próbáltuk olyan szintre hozni, hogy az intézmény fogadni tudjon látogatókat. A tetőtérben, a padláson 50-60 év alatt összehordott lomot és szemetet – minden, amit el tudsz képzelni – lomtalanítottuk és kialakítottunk egy ideiglenes egyterű szálláslehetőséget külön a lányok és a fiúk számára. 2017-ben már fogadni tudtuk az idejövő kirándulókat. Sokan megszálltak itt, és rengeteg fiatal eljött ide dolgozni.

Agrosz Rendezvényközpont - Diska major
A munkálatok megkezdése előtti állapot
Az Agrosz Rendezvényközpont mai megjelenése
Az Agrosz Rendezvényközpont mai megjelenése

Eredetileg is tervbe volt véve, hogy egy ilyen volumenű konferencia-központ kerül itt kialakításra?

A vásárláskor még nem, de miután 2017-ben egy napra lelátogatott ide az Ifjúsági Tábor és mindenki „tüzet fogott” a helytől, utána nagyon felgyorsultak az események…

Akkor ezek szerint ez egy kulcsmomentum volt?

Igen, és emlékszem, mennyire készültünk, hogy sikerüljön, és nagyon jó legyen. A szabadtéri színpad helyén több köbméteres földkupac volt, amit kézzel kellett lehordani, hogy használható legyen. Arra is emlékszem, hogy este 11 órát határozott meg a vezetőség, hogy addig kell elhagyni a majort, hogy utána lehessen takarítani, rendet pakolni. A fiatalok azonban nem akartak elmenni, annyira beleszerettek a hely különleges atmoszférájába.

Az építkezések egy része közösségi munkában történt. Mit láttál bennük, miért jöttek le ennyien segíteni az építkezésbe?

Talán először azzal kezdeném, hogy amikor az építkezés előkészületei elkezdődtek, akkor nagy kihívás volt olyan építőipari céget találni, aki a Gyülekezet és a helyi önkormányzat, valamint az építési hatóság (természetvédelmi területről beszélünk) magas elvárásainak is megfelelt. Örülök, hogy annak idején a Szegletkő Kft.-t választotta a Gyülekezet, mert nagyon elégedettek voltunk a munkájukkal, és rugalmasan alkalmazkodtak az igényeinkhez.

Emellett persze rengeteg kisegítő feladat volt, amire az ország minden pontjáról érkeztek segítő kezek.

Legtöbbjükkel akkor találkoztam először, így nagyon sok jó embert ismerhettem meg. Több gyülekezeti vezető megkeresett, hogy ha bármikor, bármilyen segítségre van szükség, jönnek – és tényleg, rendszeresen jöttek is segíteni mindenfelől a bontási, vagy tereprendezési, kertészeti munkálatokban.

Tapolcai gyülekezet is megszerette ezt a helyet?

Igen, a közösségünk egyfajta támaszgyülekezetként működött, mert a közelségünk miatt mindig, mindenben segítenünk kellett. Mézes András pásztor úgy látta, hogy Tapolcának helyt kell állnia mindenféle munkálatokban. Például, ha éjszakai rendezvény volt itt és szükség volt emberekre, akik vigyáztak az értékes berendezésekre, akkor hívők jöttek le, és hajnalig vigyáztak az épületre.

Agrosz Rendezvényközpont

Egy lakóház építése is nagy kihívás, még inkább egy ilyen volumenű nagyberuházás. Volt benned félelem, hogy valahol megakad a projekt?

Teljesen magabiztos voltam. Ismerve a gyülekezet múltját, hogy mire képes, ha valahova beteszi a lábát, és mit tud megalkotni, semmi kételkedés nem volt bennem azzal kapcsolatban, hogy ez a munka el fog készülni. A környékbeli polgármesterek is érdeklődni kezdtek, hogy mi készül itt. Különösen, amikor a kivitelező idehozta az óriási toronydaruját. Évek óta nem volt ilyen volumenű nagyberuházás a környéken, így hamar híre ment. El kell mondanom, a közel két éves beruházás alatt egyetlen hatósági megrovást sem kapott a Hit Gyülekezete – sem szóbelit, sem írásbelit.

Németh Sándornak és a Gyülekezetnek pont emiatt itt a környéken nagyon jó híre van, azt mondják, hogy ezek a keresztény emberek mások, mint a többiek: „ha ilyen lenne az összes ember, megváltozna az egész ország.” A falubeli emberek a védelmünkre kelnek, ha rágalmaznak minket.

Milyen érzés most körbenézni, és látni teljesen kész állapotban az Agrosz rendezvényközpontot?

Nagyon hálás vagyok azért Istennek, hogy ebben részt vállalhattam. Nagyon nagy öröm van a szívemben, amikor reggel kijöhetek ide, leülünk a nagy diófához és látjuk, ahogy az erdőből jönnek át a mókusok, berepülnek a madarak és énekelnek az ágakon. Az egész környéknek van egy különleges miliője, ez a csend és a nyugalom szigete.

Az épület körül az összes fát és virágot a gyülekezet ültette, és ezért benne van mindenkinek az odaadó munkája és szíve. Ez is különlegessé teszi a helyet.

Idén viszont beütött a karantén, pont amikor minden elkészült. Hogyan csapódott le benned mindez?

Hát nagyon megviselt. Emlékszem, pont egy márciusi erdőtakarítást szerveztünk a budapesti fiatalokkal, mikor meghallottuk, hogy Sándor pásztor lefújta a szerdai, majd a hétvégi összejövetelt is. Onnantól kedve Jenci kollégámmal ketten tartjuk a frontot és várjuk, hogy visszatérjenek az emberek. Minden szobában meg van már ágyazva, be van vetve, még a párnákat is beigazítottuk. Rendszeresen áttakarítjuk a szobákat, az alsó és a felső termet, a konyhát, készen állva, hogy bármikor megnyissuk a kapukat.

Molnár István

Most, hogy gyakorlatilag minden intézményünk kiürült, talán a hiány is jobban rádöbbent minket arra, hogy milyen nagy áldás, hogy közösségben dicsérhettük az Urat…

Abszolút egyetértek veled. Nekem a személyes véleményem az, hogy mindenkinek át kell értékelnie még határozottabban az Istenhez való viszonyát. Ugye most nincs háromnapos konferencia, tömött sorok belépő kapunál, parkoló teli autókkal. Át kell gondolnunk, hogy milyen nagy értéket kaptunk és úgy látom, hogy Sándor pásztor nagyon sokat, sőt sokkal többet dolgozik a Gyülekezetért, így van élő Ige, tudunk miből meríteni.

Ez a gyülekezet lélegeztetőgépe.

Igen, infúzióra vagyunk kötve. Isten valahogy, ahogy te is mondtad, parkoló pályára irányította a gyülekezetben lévő embereket, ezért ahogy Sándor is utalt rá, fel kell ébrednünk.

Nem automatikusan megy minden! Látod, Isten egy szempillantás alatt az épületeket üressé tudta tenni, de ahogyan megtette, én hiszek abban, hogy egy szempillantás alatt föl is tudja tölteni, akár még több emberrel, mint korábban.

De mi már nem lehetünk ugyanazok az emberek, akik 2020 februárjában voltunk. Hiszem, hogy az Agrosz is kulcsfontosságú szerepet fog játszani a jövőben, és ezen a helyen is tömegek fogják befogadni a szívükbe az élő Istent, vagy gyógyulnak meg. Isten ereje és csodái várnak ránk!

Agrosz Rendezvényközpont

 

Aktuális híreink