Sugár Andrással, a Hit Gyülekezete lelkészével, a Bornemisza Péter Gimnázium bibliatanárával és a KERT Alapítvány vizionáriusával, vezetőjével beszélgettünk az alapítvány tevékenységéről és a fiatalok Isten felé való terelgetéséről, valamint arról, hogy ebben a sötét világkorszakban hogyan tudja megőrizni az ember a reménységét, hitét.

Az utóbbi években nagyon kiterjedt a KERT Alapítvány tevékenységi köre, be tudnád mutatni, hogy mi mindennel foglalkoztok jelenleg?

A Kert Alapítvány a Hit Gyülekezete tagjainak támogatásából működik, három fő területe van jelenleg. Az első és induló terület a közösség beteg gyermekeinek és az őket nevelő családokinak a támogatása, ezt táborokkal, mindenféle programok szervezésével, lelki és pszichológiai segítségnyújtással, szükség esetén jogi és anyagi támogatással tesszük. Elég nagy létszámról beszélünk és óriási segítséget jelentenek ezek az érintetteknek: a gyerekeknek nagy örömet, közösséget, a szülőknek pedig hatalmas könnyebbséget. Sokan el se tudják képzelni, hogy milyen az, amikor egy családtag 0-24-ben segítségre szorul, hogy milyen hit, milyen lelkierő kell ezeknek a családoknak. Megoldhatatlanul nagy problémában vannak, és életmentő a számukra, hogy a közösség nem elfordul tőlük, hanem épp hogy odafordul hozzájuk, együttérez velük, és cselekszik az érdekükben.

Erre a munkára épült rá a Covid alatt az árvák és özvegyek támogatása, mely a  leghangsúlyosabb karitatív munka, amit a Biblia elismer, Isten kiemelt helyen foglalkozik az árvák és özvegyek segítésével és meglátogatásával, sőt perrel fenyegeti meg azokat, akik kemény szívvel vannak ezek felé az emberek felé. Isten nagyon szereti az elesett embereket is, ennélfogva az istenszerető emberek is így kell, hogy érezzenek ezek iránt a testvéreik iránt. Csak a Hit Gyülekezetében több száz érintett családról beszélünk, akiknek valamelyik hozzátartozója vagy hozzátartozói áldozatul estek a járványnak. Hála Istennek a megsegítésüket célzó felhívásunkra nagyon pozitívan reagáltak a gyülekezet tagjai, azóta pedig már nemcsak a Covid áldozatainak árváit és özvegyeit támogatjuk, hanem általánosságban is pártfogásunkba vettük több hasonló helyzetű testvérünket a gyülekezetben.

Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. - Ézsaiás 1:17

A legújabb programunk pedig egy nemzeti oktatási program, amelyet a gyülekezet Oktatási Főigazgatóságával karöltve, annak erőteljes támogatásával hoztunk létre. A gyülekezet tíz iskolájában hozzávetőlegesen 120 hátrányos helyzetű gyereket támogatunk abban, hogy ne essenek ki, vagy ne maradjanak le az oktatásban. 

Horváth András főigazgató úr azt fogalmazta meg, hogy minden gyereknek joga és szüksége lenne arra, hogy ne csak közoktatásban részesüljön, hanem egyénileg is kapjon inspirációt, segítségnyújtást, támogatást attól függetlenül, hogy szociálisan milyen helyzetben van. Ez a fajta figyelem sokszor meghatározza a jövőjét is a gyerekeknek. Ezt a plusz segítséget szeretné az alapítvány nyújtani azoknak a gyerekeknek, akik nem kapnak ilyen támogatást otthon. Ezzel terhet veszünk le a gyermekről, aki egyedül nem boldogulna a tanórákon, segítjük a túlterhelt tanárokat is, akik minden más feladatuk mellett nem tudnának elég figyelmet fordítani a nehezen teljesítő gyerekekre, és a szülőket, gondviselőket is támogatjuk, akiknek nincsen megfelelő szakképesítésük, hogy segítsék ezeket a fiatalokat. Tehát jelenleg ezen a három területen dolgozunk, és vannak még további terveink is. 

Ezekről a további tervekről tudhatunk már valamit, vagy még nem publikusak?

Hát annyit talán elmondhatok, hogy azt látjuk, nagy igény van a szakmai, lelki segítségnyújtásra. Olyan nagy számokról beszélünk, hogy az már meghaladja a gyülekezet lelkészeinek kompetenciáját. Ezért elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan tudnánk segíteni ezen a területen is.

Azt látjuk, hogy ahogy a világ sötétsége növekszik, úgy az emberek lelke egyre inkább olyan terhek alá kerül, amelyeket csak szakmai segítségnyújtással lehet tehermentesíteni.

Egy olyan rendszert hozunk létre, melybe megfelelő átvizsgálási  szempontrendszer alapján bekerülhetnének a segítséget kérő emberek. Ennek megvalósulása nagyban támogatja a meglévő szolgálatok munkáját és javítani fogja az egész közösség mentálhigiénés állapotát.

Hogyan dönt az alapítvány arról, hogy támogasson-e egy személyt, családot, vagy sem?

A támogatásokról való döntés úgy születik meg, hogy az alapítvány munkatársai megvizsgálják a kérelmeket és a kuratórium elé tárják azokat, akik végül hoznak egy döntést arról, hogy az adott személyt fel tudjuk-e venni a támogatottak közé. 

A KERT Alapítvány tagjai kizárólag önkéntesek, belőlük állt fel mára egy komoly bizottság, jogász, üzletember, pénzügyi szakemberek részvételével. Én a vizionáriusa vagyok az alapítványnak, igyekszem egy olyan szervezetet kialakítani, ahol mindenki azzal tud foglalkozni, amit szeretettel és örömmel csinál. Azt kell, hogy mondjam, nagyon jó kollégáim vannak, alakul a HR-osztályunk és szinte kialakult a marketingosztályunk is.

Ezenkívül pedig azt is szeretném megemlíteni, hogy az alapítvány a Hit Gyülekezete tagjainak célzott adományaiból gazdálkodik, az ő biztatásuk és támogatásuk teszi lehetővé, hogy a rászorulókat segítsük. Voltak olyan területek is, amiknek létrejöttére az adományozók biztattak minket.

Hogyan lehet ezt a munkát úgy végezni, hogy ti, akik részt vesztek benne, ne menjetek tönkre lelkileg?

Mi az alapítvány részéről azzal járulunk hozzá a nehéz sorsú emberek segítéséhez, hogy  a megfelelő szakemberekkel összekötjük őket és finanszírozzuk számukra a szakemberek költségeit: legyen szó tanárokról a mentorprogram esetében, vagy pszichológusról, coachról a lelki segítségnyújtás, gyászfeldolgozás esetében. Viszont fontos, hogy olyan terheket ne vegyünk magunkra a munkánk során, ami ellehetetlenítene a további segítségnyújtástól. Emiatt az önkénteseket képzésben részesítjük, szakmai napokat tartunk számukra, hogy építő jellegűen tudjanak részt venni a munkában, és ahogy fogalmaztál, ne menjenek tönkre lelkileg. 

Azért is tartom ezt fontosnak, mert fiatalabb koromban két évet dolgoztam egy hajléktalanokkal foglalkozó alapítványnál, és ijesztő volt számomra azt látni, hogy több munkatársam, jószívű, odaszánt emberek, az évek távlatában már maguk is úgy néztek ki, mintha hajléktalanok lettek volna. Ezt nem bántásból mondom, csak hangsúlyozni szeretném, hogy mennyire valóságos dolog az, hogy az ember könnyen azonosul azzal, amivel rendszeresen találkozik. Nem sikertörténet az, ha valaki ugyanarra a sorsra jut, mint amiből másokat megpróbál kiemelni.

Nem szabad elhasználódni a szolgálatban, hanem úgy kell tenni, ahogy Jézus. Amikor a környezete tele volt gonddal, betegséggel, depresszióval, Ő rendszeresen fölment a hegyre, lelépett a tömeg elől, majd ott feltöltődött Isten jelenlétében, és utána tért vissza az emberek közé a problémáikkal foglalkozni. Ez a követendő példa. 

Arra kell figyelni, hogy milyen sikereket láttunk a munkánk során, van olyan apuka, aki négy gyerekkel maradt egyedül a Covid után, de mára újraházasodott, vannak, akik újra munkába álltak, a gyermekeik egyetemre kerültek. Tehát nagyon sok megrendítő, hősies felállásnak vagyunk a tanúi, és ez bennünket is motivál arra, hogy tovább folytassuk azt a munkát, amit végzünk.

Pláne mostanában, amikor kifejezetten terhes időket élünk - ahogy azt te is említetted -, felidézi az ember, amit a Biblia mond, hogy az utolsó időben lesznek emberek, akik meghalnak a félelemtől. Szerinted hogyan tud az ember túlélni egy olyan helyzetben, amikor tragédiák sorozatát kellett elszenvednie? 

Ehhez a kulcs az örök életbe vetett hit. Ennél nagyobb, valóságosabb és egyedibb vigasztalást nem tud senki sem adni, hiszen Jézus Krisztus azért jött, azért adta a szent és bűntelen életét értünk, és azért támadt fel a halálból, hogy ebben mi is követni tudjuk Őt. Az újjászületésnek, Jézus Krisztussal való találkozásnak és a bűnbocsánatnak az első számú eredménye, hogy az ember egyszer csak felismeri a szívében, hogy örök élete van, és az örök élet az egy másik dimenzió, igazi vigasztalás olyan helyzetekre, amik másképp nem nagyon dolgozhatók fel a drámájuk és az igazságtalanságuk miatt.

Az Isten jóságára épített bizalom pedig megtartja és megőrzi az embert.

Ezért mondja azt az Írás, amit én a bibliaoktatás kapcsán az egyik vezérfonalamnak tekintek, hogy érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr. Boldog ember az, aki bízik benne. Tehát mi a boldogság alapja? Hogy az ember kegyelmet nyer Istentől arra, hogy megérezze, van egy mindenható, örökkévaló, szent Isten efölött a sötét világ fölött, aki jó. De nemcsak azt mondja, hogy érezzétek, hanem azt is, hogy lássátok meg, hogy jó az Úr, ezt a látást pedig a szellemében kapja meg az ember. Ez a szellemi látás a boldogság egyetlen olyan alapja, amely nem múlik el ötpercenként. És ezt szeretném, ha a diákjaim megéreznék, mert ha ez megvan, akkor létrejön bennük a bizalom Isten iránt. 

Ez által a látás által az a tinédzserkori kétségbeesés, deviancia, az útkeresésnek az a szenvedése, amely sokszor rossz irányba viszi a fiatalokat, minimalizálódni tud. Ez felülről jön be az ember szívébe. Ha kinyitja.

Mi az, amivel inspirálni lehet a mai fiatalokat az Ige tanulmányozására, mi fogja meg őket leginkább Istenben?

Nagy küzdelem zajlik azért, hogy olvassák a Bibliát, és nem is a Bibliával van problémájuk, hanem magával az olvasással. Ez azért nagy gond, mert Jézus azt mondja, hogy kritikus helyzetekben a megfelelő pillanatban eszünkbe fogja juttatni a Szentlélek által a szavait. Na de mit tud eszembe juttatni? Azt, ami egyszer már benne volt a fejemben. Amit soha életemben nem olvastam, az nem fog az eszembe jutni.

Isten azt ígéri, hogy a megfelelő pillanatban életmentő szavak fognak eszünkbe jutni, viszont eszünkbe jutni csak az tud, amit már hallottunk, olvastunk. Ezért nagyszerű dolog a Bibliát tanulmányozni.

Amikor legutóbb újra elém került ez az ige, felismertem, hogy mennyire fontos az, hogy a bibliaórákon közösen olvassuk az Igét a fiatalokkal. Ezért hittel végzem ezt a munkát, magvetésnek gondolom. Igyekszem olyan atmoszférát teremteni az órákon, amely valamelyest kiemeli a diákokat az iskolai környezetből. A Bornemiszában tanuló diákok többsége a gyülekezetben, a családban kapott egy keresztény értékrendet, ez bizonyosan benne is van a szívükben. Viszont a világnak olyan értékvesztett, értékromboló a gondolkodásmódja, kultúrája, hogy az le tudja uralni őket. Ezért is fontos velük megismertetni, hogy mit mond a Biblia az igazságról, a hazugságról, erkölcsről, bűnről, a világról és magáról Istenről. Mert ha megismerik azt, hogy Isten hogyan gondolkodik ezekről, és ez elkezd beépülni az életükbe, út nyílik a számukra arra, hogy Isten Igéje elkezdjen hatni rájuk. A megfelelő órában, pillanatban pedig eszükbe fogja juttatni az Ige azon részeit, melyekkel meg tudják majd hozni azokat a személyes döntéseket az életükben, ami nem eltávolítja őket Istentől, hanem közelebb viszi őket hozzá.