Hogyan védhetjük meg


gyermekeinket a kudarctól?

#gyermekneveles
#Kudarc
Király Tamás | 2019. 11. 01.
Interjú Petrőcz Lászlóval és Katalinnal
Petrőcz László és felesége, Katalin a Hit Rádiónak adott interjújában a gyermeknevelés tárgykörével foglalkozott. Király Tamás műsorvezető a gyermekek kudarcélményeiről, példamutatás fontosságáról beszélgetett a Petrőcz házaspárral.

Petrőcz László: Sok szülőt foglalkoztat az, hogy hogyan védheti meg gyermekeit a kudarcoktól, és mi a teendő, ha mégis fájdalmas élményben van részük. Én is átéltem ezt látván, mennyi kudarc és tragédia van az emberi sorsban, és sok gyerek elszakad és eltűnik a rossz életbe. Igyekeztünk elkötelezettségben állni Istennel, és azt éltük meg, valamint a barátainkat is azzal bátorítottuk, hogy nem kell félni attól, hogy bármi váratlan dolog közbejön, mert ha az Úrral járunk, akkor az Ő jelenléte, dicsősége, szentsége és szövetsége együtt jár velünk az életünk során. Ha alárendeljük magunkat ebben a szövetségben, az Úr megígérte, hogy a gyerekeink is tanítványokká válnak. Ehhez olyan típusú jelenlétre van szükség, hogy ki tudtunk lépni az istentelen világi életünkből. Az Úr érintésére volt szükség ahhoz, hogy megszólított és elhívott bennünket. Ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk Ővele, szükség van arra, hogy megszólítson, ahogy Ábrahámot is megszólította. Az ember így nap mint nap az Ő oltalma, vezetése alá kerül, ezáltal az Úrral való beszélgetés nagyon természetessé válik.

Petrőcz Katalin: A beszélgetés lényeges kérdés. Szeretném eloszlatni azt a feltevést, hogy sokkal könnyebb annak, aki eleve jó keresztény családba születik. Akik hívőként szeretnék fölnevelni a gyerekeiket, azoknak tudnia kell, hogy Isten szuverén módon hívja el az embereket, Ő dönti el, hogy ki, melyik családba, hogyan, mikor szülessen. Nem kell nekünk születési előjogokat keresni, Istennek nem rövidült meg a keze! Olyan embereket is elhív, akik széttört családokban élnek, borzasztó trauma után, akár olyan szülőktől születtek, akik elhagyták az Urat. Azok, akik maguk is szeretnének közreműködni abban, hogy az Úrhoz vezessék a gyerekeiket, azoknak beszélgetni kell a gyerekeikkel. Olyan miliőt kell teremteni, amiben példát mutatnak nekik. A viselkedésünkből, a beszédünkből kapnak képet az Úrról. Ábrahámot is azért hívta el Isten, hogy majd a gyerekeiket is erre nevelje. Mózes törvényében is benne van: „Mondd el a fiaidnak!” Ha olyan miliőt teremtünk, ahol nem beszélünk ki másokat, nem foglalkozunk olyannal, ami nem ránk tartozik, akkor a gyerek megtanulja azt a hozzáállást Istenhez, az emberekhez, a környezethez, ahol egy egészséges közegben, egészséges kérdéseket tud feltenni. Így taníthatjuk őket arra, amit Isten ránk bízott. Így kicsi koruktól fogva azt éli meg, hogy Isten van. Nincs szó arról, hogy hisz vagy nem hisz, mert az ember természetes állapota az, hogy hisz. Később majd Isten szuverén módon megszólítja, és akkor eljut a személyes hitre.

Azt a szülő is meg tudja tenni, hogy megismerteti gyerekével Isten igéjét. Bibliát olvas neki, megszeretteti vele a gyülekezetbe járást.

P.L: Ez a szülőn múlik. A bibliaolvasás kisgyerekkorban ne legyen kötelező, hanem úgy alakítsuk, hogy megszerettesse a gyermekkel a bibliai történeteket, amiből kitűnik, hogyan bánik Isten az emberekkel, hogy Ő teremtette a világot, és ennek része vagyunk mi is, és hogy Isten jó. Izgalmassá teheti az olvasást, a történeteken keresztül, hogy a gyerek odafigyeljen rá, és megszeresse az olvasást, természetessé váljon számára. Az olvasás elsőbbséget élvezzen a számítógépes játékokkal, a televízióval szemben. Kialakulhat egy közösség, amiben a szülők átadhatják a Szellem világosságában az ismereteiket. A médiajátékok blokkolják a figyelmet, függőség alakulhat ki. Nekünk, szülőknek kell jó irányba terelni a gyerekeket, hogy kialakuljon benne a szorgalom, a jóság, az együttérzés. Lássa rajtunk az irgalmat, a megbocsájtást, így tudja meg, hogy Isten is irgalmas és jó. Ha így nő fel, akkor olyan istenképe lesz, hogy nem fél majd mindig odafordulni Istenhez, és bátran meg tudja szólítani. Nagyon fontos, hogy ezt az istenképet lássa rajtunk is és át tudjuk adni neki! Sámuellel is az Úr jelenlétében volt, majd az Úr megszólította Sámuelt.

Először azt olvassuk Sámuelnél, hogy nem hagyta, hogy egyetlen Ige is földre essen, ezután pedig az Úr megszólította Sámuelt.

P.L: Nyílván olvasták Élivel a Tórát, így Sámuel meg tudta szeretni az igét. Amikor az Úr először megszólította, nem ismerte fel az Úr hangját, de Éli felhívta erre a figyelmét, majd megértette, hogy Isten szólt hozzá. Szülőként a legfontosabb célunk, hogy a gyerekeinket ebbe az állapotba vezessük. Ehhez nekünk olyan életvezetés kell, hogy ők ezt az életszemléletet át tudják venni, és saját hitük által tovább tudják vinni.

P.K: Nem szabad hagyni a gyermeket visszaesni a materializmusba, mert akkor minden gyerek kezdeti elölről a nulláról. Istennek nem ez az akarata. Eleve úgy teremtette az embert, hogy közösségbe legyen vele. Ha elhívott bennünket, és szülőkké válunk, akkor a gyerekeinkkel nem az a célja, hogy materialista gondolkodásmódot vegyenek át. Ez nincs az Isten teremtési céljai között!

Liberális gondolat az, hogy majd a gyerek eldönti a világnézetét…

P.K: Akkor nem hiszünk igazán Isten létében, ha ráhagyjuk a gyerekre a választást, hogy szerinte van-e Isten. Mi el tudjuk neki mondani, hogy van, a döntés viszont rajta áll, hogy elhiszi-e. Mi nem kínálhatunk neki lehetőségeket abban a kérdésben, hogy létezik-e, csak abban, hogy elhiszi-e!

 

Király Tamás | 2019. 11. 01.