Hogyan tudjuk megőrizni


Isten kijelentéseit?

#Ige
#kijelentes
Király Tamás | 2020. 03. 23.
Beszélgetés Nasinszky Péterrel
A Hit Rádió Hitköznapok című műsorában Király Tamás az Igével való viszonyról, annak életünkbe való beépítéséről beszélgetett Nasinszky Péterrel. Mi a keresztények felelőssége az Ige hallatán? Hogyan lehet úgy megőrizni azt, ahogyan Sámuel is tette?

A háromnapos konferenciákon, minden istentiszteleten, nagy áldást vehettünk a nagyszerű prédikációkból. Ilyenkor két méterrel a föld felett érezzük magunkat, de érdekes, hogy gyakran ez pár nap múlva elmúlik. Hogyan tudjuk megőrizni Isten kijelentéseit?

Ne csak hallgassuk és érezzük az üzenetet, hanem meg is kell tartani, hogy ne zuhanjunk vissza a természetes állapotunkba. Ahogy olvassuk a Bibliában, Sámuel nem hagyott egy igét sem a földre hullani. Lényeges a magvető példázata, hogy magvetés után a madarak el akarják lopni az igét az életünkből. Ezért fontos, hogy újra olvassuk el az elhangzott igéket, forgassuk az elménkben, elmélkedjünk róla. Nagyon jó, ha jegyzetelünk prédikáció alatt, és otthon újra fel tudjuk idézni a hallottakat. Ahogy Máriáról is olvassuk, hogy forgatta az igét magában, nekünk is szellemben kell járni, gondolkozni az igéről, beszélni róla, átimádkozni, elraktározni. Az ember ilyenkor hűséges szívvel, nem elvetéli, elfelejti, hanem elraktározza.

Nagyon érdekes, hogy említetted Sámuelről, hogy egy igét sem engedett a földre hullani. Ez mit jelent valójában?

Ahogy Jézus mondja, „Az szeret engemet, aki ismeri, és meg is tartja az én parancsolataimat.” Tehát kell egy hűséges hozzáállás, hogy nem hagyom elveszni, nem akarok tékozolni, nem tartom természetes dolognak Isten beszédét, és nem csak hallgatója vagyok az igének, hanem a megtartója, és nem csak megtartom, hanem meg is cselekszem az igét. Amikor a földet eső áztatja, a föld magába szívja a vizet, és „áldás lesz mások számára, akikért műveltetik a kert.” Ezékiel mondja, hogy Izrael fiainak egy része szerelmes éneknek vette az igét, örültek neki, de nem tartották meg. Ne legyen egyoldalú az, hogy Németh Sándor készül az igehirdetésre, imádkozik, megosztja a kenetet, megosztja velünk Isten kijelentéseit, és mi csak hallgatjuk.

Nekünk is van feladatunk, és felelősségünk is, hogy milyen talaj vagyunk, mit kezdünk azzal, amit kaptunk. A jó keresztény tiszta és jó szívvel megtartja, meg is érti az igét, és ilyen módon egy sámueli hozzáállásunk tud kialakulni.

Az igéről beszélünk, mint logoszról, és mint rhémáról. Az a kérdésem, hogy a rhéma az a pillanatnyi állapot, amikor az ige eltalál, és úgy érezzük, hogy nekünk szól? Vagy az a rhéma, amit tartósan kell megőriznünk és tovább forgatni magunkban, hogy megértsük?

Mindkettő igaz. Ahogy olvassuk Dávidról, hogy öt kövecskét vett ki a patakból, és elrakta a tarisznyájába, aztán ebből csupán egy követ vett elő, amivel eltalálta Góliátot. Így kell nekünk is elraktározni, betárazni az igét. A Kolossé levélben Pál apostol írja, hogy „Krisztus beszéde lakozik tibennetek gazdagon.” Isten megszólít, kijelentést ad, megmozdul a szellemünk, de el is kell raktároznunk, öntözni, ápolni kell, meg kell őrizni, hogy megfoganjon. Ez a vízválasztó hívő és hívő között, Isten azt akarja, hogy jó gyümölcsöt teremjünk, de a hozzáállásban lehet különbség. Az egyik hívő nem foglalkozik vele, elfelejti, a másik pedig nagyon is megtartja, ápolja, értelmezi, imádkozik róla, és testévé, vérévé válik az ige, amiről szó volt.

Biblia

Említetted a magvető példázatát, ami a mag befogadásának, vagy be nem fogadásának különböző módjait taglalja. Az csak az embertől függ, vagy a környezettől is, hogy befogadjuk-e a magot?  

Nagyon fontos a magvető példázata. Elgondolkozhatunk azon, hogy lehet, hogy a mag nem minden esetben kel ki. A négyből, csak egy talajban kel ki. Nincs az igének ereje, hatalma? De van! De csak akkor fog gyümölcsöt teremni, ha az ember foglalkozik vele. Ne keményítsük meg a szívünket, hittel párosítsuk a hallott üzenetet! „Akinek van füle, hallja!”- mondja Jézus. Tehát együtt kell működni! Az emberen múlik, hogy Isten igéje mennyi gyümölcsöt terem. Időnként Isten igéje kegyelemből, irgalomból, objektív módon meg tudja érinteni, áldani az embert. Nagy üzenet van abban elrejtve, hogy Isten miért így dolgozik.

Az ember megváltozik, odafigyel, hallgatja Isten igéjét, beszélget Istennel, és ebben Isten tanít bennünket, hogy személyes kapcsolatunk legyen Ővele.

Előfordulhat, hogy istentisztelet után kibeszéljük magunkat az Úr jelenlétéből?

Igen, lehet. Pedig fontos lenne, hogy ez ne történjen meg, hogy természetes beszélgetéssel kibeszéljük magunkat Isten jelenlétéből. Ne vetéljük el a hallott igét, elmélkedjünk róla, és  beszélgessünk róla. Lehet természetes beszélgetés, de fontos, hogy az ne negatív, hiábavaló, kritizáló, vagy keserű beszéd legyen, mert azzal mérget öntünk arra az ételre, amit kaptunk. A legjobb, ha hallgat az ember. Ha mégis beszél, fontos, hogy megőrizze a lelkében, szívében, hogy miről volt szó az istentiszteleten.

Van olyan kijelentés, amit még a legközelebbi hozzátartozónknak, házastársunknak sem mondhatunk el?

Attól függ, milyen kijelentést kaptunk, és kivel beszélnénk meg. Szellemi emberrel meg lehet beszélni, ez fontos is, azt azonban nem gondolom, hogy a házastársunk előtt titkolózni kellene.

Vannak személyre szóló kijelentések is?

Igen, volt is szó róla, hogy az Úrral való személyes beszélgetéseket nem kell kibeszélni másokkal. A személyes kijelentés nem tartozik másokra.

Lehet olyan, amit a házastársunknak sem mondhatunk el?

Előfordulhat. De fontos, hogy világosságban járjunk. Isten a világosság istene. Olyan van, hogy érlelni kell magunkban, megvizsgálni, hogy tényleg az Úrtól van-e, tesz-e bizonyságot a Szent Szellem mellette. Fontos, hogy szellemi emberrel tanácskozzunk róla, mert lehet, hogy éppen azzal erősítjük, vagy épp meggyengítjük, ha beszélünk róla. Írja a Biblia, hogy mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok.

Plántálás

Sámuelnél maradva: amikor az Úr megszólította őt, ott szükség volt Élire, hogy tudja, az Úr hívta őt, de amikor már kijelentést kapott, akkor Sámuel maga kezdte feldolgozni, és nem Élitől várta a magyarázatot. Ha kap az ember kijelentést, mennyire kell külső segítséget kérni, hogy megértse? Vagy érlelni kell magunkban?

Attól függ, milyen érett a keresztény. Az első években jó, ha kérünk segítséget, ez normális, de később már éretté válik az ember, és Isten azt akarja, hogy minden ember szellemi legyen. Isten mindenkinek adja a Szent Szellemet az Újszövetség óta. Mindannyian Isten Szellemének vezetése, és Isten tanítása alatt állunk. Isten azt akarja, hogy Isten emberei segítsék a hívőket, de egy idő után már fontos, hogy személyes kapcsolata is legyen Istennel. Amikor az ember már érett, Isten közvetlenül tanítja, vezeti.

Hogyan lehet azt elérni, hogy az ember érett legyen?

Ez egy folyamat. A szellemi élet is alá van rendelve a fejlődésnek, növekedésnek. Sámuelnél maradva, ott kell lenni, hallgatni, tanulni, forgolódni, taníthatónak lenni, megőrizni az igét, „Aki kicsin hű, sokra bízatik.” Imádkozni, ott lenni az Úr házában.

Ha az ember el van kötelezve Isten iránt, a gyülekezet iránt, akkor Isten adja a növekedést, erősíti a szellemét, és egy idő után már két lábra áll, és személyes kapcsolata van az Úrral.

Mit javasolsz, amikor az istentiszteletnek vége van, és ki kell jönni abból a szent légkörből, lehet érezni a kontrasztot a környezetben, hogyan lehet feldolgozni, és megőrizni azokat a kincseket, amiket kap az ember?

Az Efézusi levél 5. fejezetében van írva, hogy egymás között zsoltárokban, hálaadásokkal és szellemi énekekkel beszéljünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy odaállunk a másik elé, és elkezdünk nyelveken énekelni neki, hanem azt, hogy Szellemben kell maradni, Szellemben kell köszönteni, szellemi módon válaszolni. Isten nincs ellene a közösségnek, a természetes dolgoknak. A Szent Szellem nem megy el, ha természetes dolgokat teszünk, hiszen van testünk is, és a Szent Szellem nem ideges a természetes dolgokra. De mindezt szellemi módon tegyük, közvetítsük a szeretetünket, mutassunk jó példát. Meg lehet őrizni a Szent Szellemet, bár ez a legnehezebb.

Elgondolkozom néha, hogy könnyebb a szerzeteseknek, mert ők elkülönülve élnek a világtól. De nem ez a cél, hanem vissza kell menni a társadalomba.

Isten nem azért adja a kenetet, nem azért érint meg, hogy meneküljünk a kihívások elől, hanem épp fordítva. Visszamenve abba a közegbe, bevigyük a sót, bevigyük a kenetet, az életet. A szerzetesi élet nem Isten akarata! Jézus rendszeresen visszament az emberekhez, ha néha el is vonult, hogy feltöltődjön, de mindig visszament a tömeghez. Most is, a mennyben, kétezer éve intenzíven dolgozik, közbenjár, szolgál, vezeti az egyházat, készül a világ fölötti uralomra, Izrael megváltására.

Gyülekezet

Hogy látod, a keresztények mennyire gyakorlati emberek? Elméletben tudják, mit kell tenni, de a gyakorlatban nem mindig jön össze.

Az összhangot kell megteremteni a cselekedet és a látás között. A Biblia mondja, hogy a hit cselekedet nélkül halott. Jézus azt mondja, hogy az fog kősziklára építeni, aki meg is cselekszi az igét. Hangsúlyt kell helyezni arra, hogy gyakorlatban is, a tettekben és valóságban is realizáljuk az igét. Ezt tanulni kell! Nagy áldás, hogy olyan gyülekezetbe járunk, ahol nem csak teológiák vannak, szép beszédek, eszmék, ideológiák, szent lecke, aztán mindenki éli a saját kis életét, hanem hús-vér valóság az ige, és mindenki arra törekedik, hogy úgy is éljen. Ne csak szájjal valljuk, hogy Istent ismerjük, hanem cselekedetekkel! Össze kell hangolni a hit, a szív, a test cselekedeteit! Tanulni, fejlődni, élni kell az igét. Élvezni fogjuk az igét, át fog törni az életünkben a szellemi élet.

Az miért van, hogy amikor olvassuk a Bibliát, időnként birkózni kell, hogy el ne aludjunk, hogy megértsük, mit is olvasunk?

Mert nem a mennyben élünk. A földi valóság nagyon vegyes szellemi hatású. Támadnak bennünket, gonosz szellemi erők, démonikus befolyások, sokszor szidják a gyülekezetet, vagy egyéni támadások alatt vagyunk, sok minden lehet... Ábrahámnak is el kellett zavarni a madarakat az áldozatról a szövetségkötésnél.

Tehát nem kell megijedni tőle? Velem sokszor előfordult, főleg fiatal keresztényként, hogy semmit nem értettem, amit olvastam a Bibliában, és már azt gondoltam, feladom.

Nem szabad feladni! Ki kell tartani! Csak azért is olvassuk, harcoljuk meg, imádkozzunk, vagy ha nagyon nem megy, akkor holnap újra meg kell próbálni.

Sokszor van olyan, hogy ha negatív élmény éri az embert, akkor feladja a bibliaolvasást.

Mi szellemi emberek vagyunk, hitben járunk, a Szent Szellemet követjük.

Nem az érzésekre, hangulatra, nyomásokra irányul a hitünk, hanem a mennyei dolgokra! Ott meg változatlan minden.

Isten ott van, a Szent Szellem bennünk van, az ige nincs bilincsbe zárva! Derek Prince mondta, hogy tények, hit, érzések, és nem fordítva. Először az ige, a tények, és a belé vetett hit, utána minden más.

Tudja az ember befolyásolni, hogy mi legyen a sorrend? A személyiségünknek melyik részét kell megedzeni?

Mindenképp a szellemet, a belső emberünket, mert a belső emberünk uralja a lelkünket, a testünket, a szellemünk pedig a belső emberünket, ezáltal az egész személyiségünket. A szellemi embereken látni, hogy mindig hitben járnak, és töretlen az odaszánásuk. Ők sincsenek mindig teljesen jó állapotban, hiszen ők is a földön élnek, de töretlen a hitük, mindig az Urat követik.

Imádás

Melyik állapot a jobb? Sokszor van, hogy akik bajban, nehézségekben vannak, azok jobban kapaszkodnak az Úrba, akiknek jól megy a dolguk, hajlamosak elfelejtkezni róla.

Fontos, hogy mindig az Úr legyen az első helyen, a középpontban! Dávid is, ha bajban volt, jobban kapaszkodott Istenbe, de amikor király volt, és jól ment a sora, akkor is Istennek adott hálát, őt dicsérte. Vagy a tíz bélpoklosból, kilencen csak a gyógyulást akarták, de egy rájött arra, hogy nem csak gyógyulás van, hanem ott a Messiás van, aki többet tud adni, nem csak áldást. Isten kell, Szent Szellem kell, Jézus kell, a vele való közösség a legfontosabb számunkra.

Lehet Istent még mélyebben megismerni?

Igen ezt lehet fokozni, Isten is azt akarja. Odaszánás, éhség, szomjúság kell egész földi életünkben. Dicsőségről dicsőségre vezet minket Isten, de még mindig nem tudunk mindent megismerni. Biztos vagyok abban, hogy a mennyben még nagyon sok meglepetés fog érni bennünket.

Beszéltél arról, hogy a tények, az ige ismerete legyen az első helyen. De vannak olyan vélekedések még a keresztények között is, hogy az ige ismerete, a teológia veszélyes, mert az ember szellemét az Úr iránti szenvedélyét eltompítja. Te hogy látod ezt?

Én nem a teológiáról beszéltem az ige ismeretével kapcsolatban. A tények alatt nem ezt értettem. A teológia lehet jó és kevésbé jó. Ha a Szent Szellemet kihagyják, akkor a teológia lehet betű, elmélet, okoskodás, tévtanítás, eretnekség. Ne ezt kövessük, hanem az ige és a szellem, a szellem és az ige, ez a két valóság!

Amikor az ige azt mondja, a betű öl, a szellem az, aki megelevenít, akkor a „betű öl” az a teológiára, a magyarázatra vonatkozik, vagy a szellem nélküli igére?

A szellem nélküli igére. Vagy emberi agyaskodással, okoskodással belemagyarázunk valamit az igébe, vagy testi, vagy vallásos módon. Tehát a betű az önmagában megöl, és mindig a Szent Szellem eleveníti meg az igét. Mindig a Szellem által megelevenített ige, az igének a tartalma, ereje, valósága, ezek a tények. Nem a teológiák, hanem az ige. Az igén kell állni, a  Szent Szellemet pedig inni kell! Jézus azt mondta a szadduceusoknak, akik nem hittek a feltámadásban, hogy: tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem Istennek az erejét, hatalmát.

Az ige ismeretére van szükségünk, és az Isten erejére. Ha a kettő harmóniában van, akkor nem fogsz tévelyegni, akkor egyenesen fogsz járni, és a Hit Gyülekezete ilyen gyülekezet, ahol mindkettő jelen van: az ige és a Szent Szellem is.

A Szent Szellem nem csak az érzelmekre hat.

A Szent Szellem személy, és vannak érzelmei. De szellemi érzései vannak. A Szent Szellem gyümölcsei, az valójában a Szent Szellem természete. Meg tud szomorodni, és tud örvendezni. A Szent Szellem a személyiségünk minden részét át akarja itatni, be akarja tölteni, tehát fontosak neki az érzéseink. Az Isten teremtette, Ő akarta, hogy legyen lelkünk, testünk, szellemünk, és a szellemi embereknek az érzéseik is szellemiek. A Szellem gyümölcsei ott vannak az életünkbe. A Szent Szellemmel való betöltekezés okoz érzéseket, lehet sírni, nevetni, lehet örömujjongás, extázis, ez nagyon jó dolog. Nem elég az élmény, előre haladni a szellemi életben csak következetes szellemi élettel lehet. Az élménycentrikusok nagyon felszínesek lehetnek, de csalódhatnak, mert mi van, ha nem jön élmény? Akkor abbahagyom? Isten nem egy élmény, de élményeket ad.  

 

Király Tamás | 2020. 03. 23.