Hogyan szolgálj a


Szentháromság erejével?

#szentszellem
#Teremtés
Tóth Petra | 2019. 12. 12.
Németh Sándor december 7-i prédikációjának összefoglalója
A Biblia nem a testi emberek történetéről szól, hanem a világtörténelem haladóiról, akik Isten Szellemének az emberei voltak.

A Biblia nem a testi emberek történetéről szól, hanem a világtörténelem haladó személyiségeiről, akik Isten Szellemének az emberei voltak. Ők vitték előre a történelmet és vezették át az emberiséget egyik korszakból a másikba – nélkülük ma már nem is lenne emberiség. Isten minden korszakban támasztani akar olyan spirituális embereket, akiken keresztül az ő természetfeletti hatalma és akarata be tud hatolni a természetes világba. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy helyes képünk legyen a Szent Szellem személyéről, a történelemben betöltött szerepéről, erejéről és hatalmáról.

Ma sokan gúnyolják Isten embereit, akik spirituális valóságról beszélnek, amin nem érdemes meglepődni, hiszen évtizedeken keresztül azt tanították az embereknek, hogy az anyagi, természetes világon kívül nincs semmi más.

Kezdetben volt a semmi?

A Biblia szerint nem csak egy világ létezik, hanem több is, amikről mi viszonylag keveset tudunk. Az viszont nyilvánvaló a Bibliából, hogy létezik természetfeletti világ, ami nagymértékben befolyásolja a természetes világban élő emberek sorsát, és az itt zajló eseményeket, még akkor is, ha ők azt nem is veszik tudomásul.

A világunk ugyanis nem az anyagból származik, hanem egy intelligens befolyás következtében jött létre, amiben nagy szerepe volt annak a Szent Szellemnek is, akit a Jézus küldött el a tanítványaihoz.

Az Atya és Jézus Krisztus számunkra nem közvetlenül elérhető ebben a világban, hanem a Szent Szellem az, aki jelenvalóvá teszi őket az életünkben. Bár sokan úgy gondolják, hogy ez a korszak alacsonyabb rendű az Ószövetségben megjelenő kegyelmi szintnél, ez azonban nem igaz. A Szent Szellem korszaka a legmagasabb kegyelmi szinten áll mind közül, viszont a kereszténység csak akkor tudja átélni ennek a forradalmiságát, ha a hívők benne vannak Isten Szellemének jelenlétében, hatalmában és erejében.

Az igazi kereszténység alapja nem az emberi psziché, hanem Isten teremtő és halottakat feltámasztó ereje.

A Szent Szellem szerepe a teremtésben

1 Móz 1:1-2 - „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.”

Ha figyelemmel követjük a szöveget, láthatjuk, hogy a 2. versszakban nem az első teremtésről van szó, mert a föld, a víz és a káosz már létezett. A teremtés szó elsődleges jelentése egy olyan cselekvés, ami során Isten a semmiből hoz létre valamit – ezek a dolgok viszont valójában nem a „semmiből” jönnek elő, hanem Isten természetéből lépnek elő.

A 2. versszakban szereplő teremtés viszont más jellegű, mert Isten egy már meglévő dolgot alakít át valami mássá. Isten Szelleme már az első sorokban is különálló személyként jelent meg, és vett részt ebben az újjáteremtési folyamatban.

Az „Isten Szelleme” kifejezés egyébként a Szentírásban sokkal gyakrabban fordul elő, mint a köznyelvben ismertebb „Szent Szellem” kifejezés, ezek viszont egymással felcserélhetők, behelyettesíthetők, Isten Szelleme ugyanis valóban szent – nincs benne bűn, tiszta, hibátlan és teljes mértékben bírja Isten dicsőségét.

Tehát a Szent Szellem már ott lebegett az őskáosz fölött, ebből tudható, hogy a Szent Szellem kiáradása az Atyából nem az időben, hanem jóval előtte, valamikor az örökkévalóságban történt meg.

A Szentháromság szerepe a teremtésben

„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” (3. vszk)

A személy, aki az egészet megtervezte és kitalálta, az Atya volt, akinek nincs kezdete, ő mindennek a forrása. A tervek megvalósításához szükséges volt a kijelentés, az Ige is, János ugyanis azt írja az Igéről, hogy „nála nélkül semmi sem lett, ami lett”(Ján 1:3). Később kiderül, hogy az Ige a Krisztus volt, aki Jézus Krisztus személyében testté lett. Minden őáltala jött létre. Amikor az Ige kijött Isten szájából, az volt a Krisztus. A Szent Szellem egészen eddig nem tett semmit, hanem várakozó állapotban volt, de ahogy elhangzott a kijelentés az Atya akaratáról, a Szent Szellem összekapcsolódott az Igével és létrehozta a kimondott valóságot. 

A teremtésben a teljes Szentháromság megjelent és részt vett.

IFrameÍgy működik együtt a Szentháromság három személye. Az Atya olyan személy, aki képes önmagát is kimondani, képes az önközlésre, az Ige pedig az ő önközlése, ezért ahol ott van az ő beszéde, az kiépíti Isten jelenlétét.

A Szent Szellem pedig mindig várja, hogy az Igét kimondják, és amikor ez megtörténik, azzal összekapcsolódva létrehozza, megvalósítja Isten akaratát.

Ezért írja azt Ézsaiás próféta, hogy az Ige soha nem tér vissza üresen, hanem mindig megcselekszi azt, amiért ki lett küldve. Ő a hármasság végrehajtó hatalma, aki megvalósítja az Atya akaratát minden helyen, ahol az emberek alárendelik magukat Isten beszédének. A Szent Szellem jelenlétét is Isten Igéjével lehet kiépíteni egy helyen, az Igét viszont a Szent Szellem tudja világossá tenni és működésbe hozni.

A teremtésről nem csak az első két fejezetben olvashatunk, hanem Jób könyvében és a Zsoltárokban is sok részlet szerepel, amelyekből további részleteket ismerhetünk meg.

A Szentháromság szerepe az ember megteremtésében

Jób egy helyen például azt mondja: „Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.” (Jób 33:4)

Az emberek nem úgy lettek megteremtve, hogy el legyenek választva Isten jelenlététől, még a fizikai testünk is könnyedén átjárható a Szent Szellem számára.

E rövid leírás szerint Isten Szelleme nem csak Ádám megteremtésében vett részt, hanem Jóbéban is (aki közel 1000 évvel Ádám után született) és ha ez igaz rá, akkor ránk nézve is az, mert a Szent Szellem az élet természetes megfoganásában is jelen van.

„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1 Móz 1:26)

Az itt megjelenő többesszámmal kapcsolatban sokan úgy tartják, hogy nem a Szentháromság megjelenítésére szolgál, csupán az ókorban használt „királyi többesszámnak” tudható be, a Mózes előtti időszakban viszont a királyok még nem beszéltek magukról királyi többesszámban.

Ha a beszélőnek, Istennek a személyét itt egyesszámra szűkítjük, akkor a mondat kissé nehezen értelmezhetővé válik, és felmerül a kérdés, hogy kihez szól a megszólítás.

IFrameA másik értelmezés szerint viszont ez az igerész az egyik bizonyítéka annak, hogy az ember teremtésében az egész hármasság, az Atya, a Fiú és a Szent Szellem együttesen vettek részt. Az Atya az, aki megszólal és kimondja az akaratát, amiben már benne van az Ige, a Logosz is, aki a Krisztus, Jób könyve pedig kiegészíti a képet az egyértelmű állítással, miszerint Isten Szelleme is részt vett benne – nem is akárhogyan.

A végrehajtó hatalom

„Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1 Móz 2:6-7)

A Szent Szellem volt az, aki rá szállt a kiválasztott földrészre és megnedvesítette. Ebből lett megformálva az emberi test, amibe Isten Szelleme, mint szél belefújt és életre keltette.

Ha a Szent Szellem életre tudta kelteni a holt anyagot, és részt vett a világmindenség teremtésében, akkor miért ne tudna felülkerekedni a problémáinkon, meggyógyítani minden betegségből és megszabadítani minden függőségből?

A teremtés leírásából továbbá az is kiderül, hogy Isten egeket és nem csak eget teremtett. A bibliai világnézetet ez az információ alapvetően meghatározza. Az univerzum három égre van osztva, mi pedig az első ég alatti világban élünk. Erről beszél Salamon, amikor azt mondja, hogy az első ég alatt nincs semmi, ami boldoggá tudná tenni az embert, csak felette nagy hiábavalóság és a lélek gyötrelme. A harmadik égről pedig azt állítja a Biblia, hogy azon a helyen lakik Isten. A földi dolgokat az érzéki tapasztalataink által ismerjük meg, de azon túl csak Isten kijelentéséből tudunk információkat szerezni.IFrame

A vízzel kapcsolatban is gyakran beszél többesszámban a Biblia. Jézus például azt mondta: „aki abból a vízből iszik, amit én adok, soha többé meg nem szomjazik.” (Ján 4:14) Sokan azt gondolják, hogy Jézus ezt jelképesen értette, de miért ne lehetne igaz szó szerint is? Miért ne szólhatna ez a mondat egy másikfajta vízről, ami a természetfeletti világban létezik, és másfajta módon is jelenik meg?

Jézus azért jött, hogy vizet adjon számunkra. Az igazi, eredeti víz pedig a mennyben van, mert mindaz, ami itt van a földön, az csak árnyéka a mennyei dolgoknak. Az egyik vízből a test számára jön élet, a másikból pedig a szellemünk számára, ezért mondja Jézus, hogy legyünk szomjasok arra a vízre, amit ő ad nekünk. A Szent Szellemre is használja a Biblia az „élő víz” és a forrás kifejezéseket, ő az, aki kiépíti az életünkben Isten jelenlétét és megelégíti a vágyakozó szellemünket.

A Szellem emberei

 „Bolond a próféta, őrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt, és mert akkora a gyűlölség.” (Hós 9:7)

A próféta azonban rávilágít arra, hogy ahol sok a bűn, ott a Szellem embereit bolondoknak tartják – így volt ez a Hóseás-korabeli Izraelben is, amikor elveszítették a látást Isten dicsőségéről és belső természetéről.

Ugyanis, amikor egy társadalom bűn uralma alatt van, az emberek elveszítik a mennyei látást és az Isten jelenlétére, a Teremtő személyére való transzcendens érzékenységet – helyette a szellemük az okkult tevékenységek előtt nyílik meg (pl.: varázslás, bálványimádás, boszorkányság, spiritizmus, stb.).

Pedig Isten szellem és őt szellemben és igazságban kell imádni. Ez azt jelenti, hogy tele kell lennünk Isten Szellemével és igazságával, mert akkor vagyunk egységben és harmóniában Isten személyével. Az igazság Jézus Krisztus, a Szellem pedig a Szentlélek. Ha velük jó kapcsolatban vagyunk, akkor tudunk kapcsolatba lépni az Atyával, és ha ebben az állapotban borulunk le Isten előtt, akkor beszélhetünk imádásról. Ez nem jóga gyakorlat, hanem az Atya imádása, ami során a szellemünk a Szent Szellem által, mint egy folyó, beleömlik az Atya jelenlétébe. Az imádás közben ezért általában csend van, ez a menny állapota is. A Szentek Szentjében nagyon sok kijelentés van, ezért fontos, hogy engedjük a Szent Szellemnek, hogy kiépítse az ő jelenlétét és bevezessen bennünket az Atya imádásába.

Ha viszont nincs jelen a Szellem és az Igazság az életünkben, akkor hiába borulunk le, az nem lesz Isten imádása. A pogány gondolkozás az, amelyik azt hiszi, hogy a sok beszéd által nagy benyomást tehet Istenre, ez viszont nem így van. A „sok beszédre” az imádkozásban nem azért van szükség, hogy hassunk Istenre, hanem ezért, hogy félre toljuk az akadályokat a kapcsolat útjából. Isten jelenlétében viszont már nem kell a szót szaporítani, csak hallgatni és hagyni, hogy Isten szóljon hozzánk és adjon valamit önmagából.

Az imádás lényege, hogy az ember szelleme és lelke érintkezik és egybeolvad az Atya természetfeletti jelenlétével és erejével, így az imádó személye egyre mélyebben kerül bele az Atya szívébe, az Atya természete pedig egyre mélyebben átjárja az imádó természetét.

Ha viszont egy helyen nagy a bűn, ott Isten Szellemének dolgait bolondságnak látják, Isten embereit pedig bolondoknak. Pedig a Szent Szellem által vezetett emberek tartják fenn a helyes irányvonalat és vezetik át az emberiséget egyik korszakból a másikba.

Szolgálat a Szentháromság erejével

1 Móz 18.

A spirituális emberek egyik ikonikus példája Ábrahám, akinek az életét végig kísérte Isten kenete. A kenet pedig azért jön, hogy megtanítson minket minden igazságra és kijelentse nekünk Isten akaratát. Ez a kenet tett bizonyságot Ábrahámnak és Sárának, hogy figyeljenek és vegyék komolyan a történetben szereplő rejtélyes látogatók üzenetét, akik látszatra teljesen beleolvadtak a természetes férfitársadalomba. Nem kísérte őket semmilyen természetfeletti jelenség, mégis természetfeletti lények voltak és Isten csodatevő üzenetét hozták Ábrahámnak - és Sárának egy év múlva valóban gyermeke lett.

A jelenés egy olyan esemény, amely során a természetfeletti lény természetes érzékszervekkel is érzékelhető, materializálódott formát ölt magára, hogy látható, hallható, érzékelhető legyen az emberek számára, ismereteket adjon át nekik. Ezek a személyek eközben nem lettek materiális lénnyé, sem emberré, nem csörgedezett vér a testükben, csupán a formát öltötték magukra. Sára és Ábrahám tehát nem képzelődtek, hanem egy valóságos látogatásban részesültek.

Az ilyen események viszont soha nem öncélúak, hanem mindig valamilyen közhasznú célt szolgálnak,

A jelenés célja nem az, hogy kiragadja az üzenet címzettjét a valóságból, hanem az, hogy a természetfeletti világ kenetét és erejét behozza a látható világba.

A látogatás során pedig Isten formálja, alakítja az ő emberének a jellemét és felruházza a küldetésükhöz szükséges kenettel, erővel.

Isten bennünket is használni szeretne az ő munkájának elvégzésére, de ehhez nekünk is oda kell szánnunk magunkat neki. Az egyik legfontosabb szolgálati eszköz az ő kezében a nyelvünk és a beszédünk, ami egyszerre tud áldás és átok közvetítője lenni. Isten ezért odafigyel a beszédünkre, különösen akkor, amikor az ő beszédét mondjuk (azaz „megvallást teszünk”). Ezáltal tudunk szinkronba kerülni az ő akaratával, így teremthetjük meg azt a miliőt, amiben a Szentháromság személyei együttesen tudnak munkálkodni, és így hívhatjuk be az életünkbe azt az erőt, ami az ő együttműködésük során megnyilvánult a teremtésben.

Tóth Petra | 2019. 12. 12.