A gazdagságról

#gazdasag
#vagyon
Galgóczi Levente | 2020. 06. 19.
Németh Sándor 2020. 06. 13-i online prédikációjának összefoglalója
Habár sok kifogásolható dolgot lehet megfogalmazni az anyagiakkal kapcsolatban, ez mégsem jelenti azt, hogy a pénzről, a vagyonról és a gazdagságról elfogultan negatív álláspontot kellene kialakítanunk. Ha minden bibliai kijelentést figyelembe veszünk, beláthatjuk, hogy a pénznek lehet pozitív erkölcsi-szellemi tartalma is. A teljes Szentírás alapján tehát elmondható, hogy a pénz önmagában se nem rossz, se nem jó, hanem az értékét mindig a felhasználó személye és a betöltött funkciója határozza meg. Bibliai értelemben tehát a pénz lehet szent, tiszta, sőt még istentiszteletre is alkalmas, azonban lehet piszkos is.

A magyar emberek - különösen a keresztények - tradicionálisan negatív értékelése a témával kapcsolatban alapvetően két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy a próféták könyveiben valóban sokkal több elmarasztalás olvasható az emberek pénzhez való viszonyáról, azonban ennek okairól a későbbiekben szólunk. A másik ok, hogy a második világháború után egy olyan ideológiai rendszer alakult ki, ami kriminalizálta a magángazdálkodást és a magántulajdont, helyette egy nem pénzközpontú társadalmat igyekezett kialakítani. A kispénzű társadalomra való tudatos törekvés viszont az emberek szívét nem változtatta meg, nem lettek jobbak tőle.

Ehhez még szorosan hozzátartozik az a felvilágosodás korából származó gondolat, mely szerint az eredendő bűn azzal kezdődött, hogy az emberek határvonalakat húztak, és kijelentették egy földterületről, hogy "ez a miénk". A Biblia azonban nem beszél ilyenről, sőt, az eredendő bűn teljesen más a Szentírás szerint, nem kapcsolatos a magántulajdonnal, emellett pedig jóval meg is előzte annak kialakulását.

A pénz története a Bibliában

A Bibliában nyomon követhetjük a pénz történetének alakulását. Arra nem látunk példát, hogy az atyák korszaka előtt pénzt használtak volna, akkoriban valószínűleg árukereskedelem zajlott. Később, a pátriárkáknál már megjelent a nemesfém is, mint fizetőeszköz. A nemesfém értéket hordozott, amit súlyban mértek, ezek alapján forgott a különböző gazdasági folyamatokban – a nemesfém tehát értékmérő volt. Ábrahám például négyszáz ezüst siklusért vásárolta meg a makpelái barlangot. Jákob és fiai már pénzen vásárolták a gabonát Egyiptomból az éhség idején. Izrael fiai az Exodus után is mindvégig fizetőképesek voltak a pusztában. A Szent Sátor felállítására, az istentisztelet rendtartásának létrehozására nemcsak ajándékokat adtak, hanem aranyat és ezüstöt is.


Az 5. Mózes 28. fejezete is tartalmaz áldásról szóló ígéreteket, melyek részei a Mózessel kötött szövetségnek, az ígéretek mellett azonban tartalmazza annak feltételeit is.

Ma gyakran vádolják azokat a keresztényeket, akik abban hisznek, hogy nem mindegy, hogy milyen földi életminőség után jut egy ember a Mennybe. Úgy vélik, ez a hozzáállás eleve rossz, mivel a jó életminőség megrontja a szívet - ez azonban előítélet.

A gazdagság hordozhat veszélyeket, és a Biblia kétségtelenül tartalmaz is figyelmeztetéseket, azonban ezek alapján nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az anyagi áldás rossz lenne, és ne kellene hitet gyakorolni ezen a területen. A Biblia alapján egyértelmű, hogy minden szövetségnek szerves része volt az, hogy Isten meg akarja áldani a gyermekeinek a földi életét is. Az Isten keresésének nemcsak az a célja, hogy örök életünk legyen - bár ez a legfontosabb - hanem a spirituális, szellemi értékek mellett Isten a földi, anyagi javakból való részesedést is támogatja.


Az Ószövetséget semmiképpen sem szabad úgy értelmezni, mintha a benne található ígéretek megszűntek volna. Az anyagi áldást az Újszövetség sem tagadja, ezért az 5. Mózes 28. fejezetében található ígéretekre sem lehet úgy gondolni, hogy azok csak Izraelre vonatkoznak.

Az áldás ugyan Ábrahám, Izsák, Jákob leszármazottainak szólt, de mi is az ő Istenükben hiszünk. Ugyanaz az Istenünk van, sőt, az Újszövetségről azt olvassuk, hogy jobb ígéretek alapján köttetett.

Az áldások feltétele

A szóban forgó fejezet áldásainak első számú feltétele az Úrra való szorgalmas hallgatás, ami más, mint amit a modern, európai emberek vélnek hallgatásnak. Az európai emberek a pszichikai képességeikkel hallgatnak, aminek központjában főként az értelem áll. A pszichikai értelemnél azonban van egy kiválóbb részünk, a szívünk és a szellemünk. Ha csak értelemmel figyelünk, a szívben lévő képességek passzívak maradnak. A Bibliában Isten mindig azt kéri, hogy a szívünkkel hallgassuk őt, mivel ez ébreszti fel bennünk az intuitív képességeket: a látás, a hallás és a megértés képességét.

A következő feltétel az Ige megtartása, ami Dávid sikerének is titka volt. A “szívembe rejtettem a te beszédedet” mondatban az eredeti kifejezés „elfedést” jelent, azaz, hogy a kijelentéshez ne tudjon hozzájutni az Ördög. Jézus is figyelmeztetett arra, hogy a „beoltott Igét” ki lehet kapni az emberek szívéből, és az Ördög ezzel terméketlenné, meddővé tudja tenni bizonyos hívők életét. Ahhoz, hogy az Ige az Ördög számára ne legyen elérhető, be kell fogadnunk és elrejtenünk a szívünkben.

A Bírák könyve bemutatja, hogy az anyagi felemelkedést mindig megállította az idegen istenek imádása. Ha Izrael fiai eltértek az Örökkévaló imádásától, akkor hiába volt jó a termés, a megszálló nép elrabolta azt.

Az Isten és a népe közötti szövetségnek mindig szerves része volt a gazdasági áldás.

A patriarchák korában, a pusztai vándorlás idejében és Józsué korszakában is egyértelműen pozitív tartalommal szerepel a Bibliában a gazdagság. A királyság intézményének megalakulásakor azonban a visszaélések miatt megváltozott ennek értékelése. Az államhatalmi szinten zajló anyagi visszaélésekkel együtt megjelent a pénzzel és a gazdagsággal kapcsolatos negatív prófétai értékelés.

A királyi intézmény gazdasági hatásai

Az egyéni, emberi gyarlóságból, telhetetlenségből fakadó anyagi visszaéléseknél összehasonlíthatatlanul nagyobb baj az, ha a visszaélés beépül egy hatalmi rendszerbe, mert az szükségszerűen társadalmi igazságtalanságokat hoz létre.

1Sámuel 8: 10-18

Sámuel próféciája Salamon királysága idején teljesedett ki, majd elindult a lejtmenet. Salamon fia, Roboám nem volt hajlandó enyhíteni a szolgálaton, hanem még inkább mélyíteni akarta a nép gazdasági kiszolgáltatottságát. De vajon miért látjuk az ószövetségi királyság ideje alatt azt, hogy a gazdagság, a pénz szeretete összekapcsolódott a gonoszsággal? Azért, mert a rendszer, amibe belekényszerítették Izrael fiait, eleve bűnös volt, ezért szabályozta Isten jó előre, már Mózes idejében a királyok jogait. Különösen azok a királyok voltak gonoszak, akik teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a Mózes törvényében található királyi törvényt. Az emberek élete és vagyona fölött nem rendelkezhettek volna abszolút hatalommal, de ők nem korlátozták a hatalmukat.
Mózes szigorúan előírta azt is, hogy mi az atyai örökség öröklési rendje. Isten nem engedte, hogy egy család elveszítse a vagyonát, mert tisztában volt azzal, hogy csak így képes megőrizni az autonomitását a társadalomban, különösen az államhatalommal szemben. Ezt generációról generációra őrizni kellett volna, azonban a királyság intézménye megváltoztatta ezt a tulajdonosi struktúrát, aminek ékes példája a Nábót és Jézabel között fellépő konfliktus. A királyság tehát nagy károkat okozott anyagi területen, ezért olvashatunk negatív értékeléseket a prófétáknál a pénzzel és gazdagsággal kapcsolatban.

A bölcsesség és a gazdagság


A Szentírás egy másik könyve, a Példabeszédek viszont sokszor nemcsak pozitívan értékeli, hanem ráadásul még dicséri is a gazdagságot. Összességében, ha árnyaltan minden Igét figyelembe veszünk, láthatjuk, hogy a gazdagságot és bőséget ez a könyv többször közelíti meg pozitívan, mint negatívan.

A Példabeszédek Könyve többnyire a következő okokból látja pozitívumnak a gazdagságot: ha azt szorgalmas munka előzi meg, ha bölcsesség előzi meg, illetve, ha Isten Igéjének való engedelmességből származik.

A bölcsességbe nyilvánvalóan a munka is beletartozik, aminek látványos példája  Salamon gazdagsága, amely bölcsességének a kifejeződése volt.

„Szegénnyé lesz, aki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)

A magántulajdonra épülő társadalmakban ez mindig is világos, nyilvánvaló igazság volt, ezzel szemben a kommunizmus azt hozta létre, hogy gyakran pont a lusta emberek tettek szert nagyobb vagyonra, mint a szorgalmasak, illetve utóbbiak szinte semmire sem jutottak. Ez az örökség sajnos jelen van ma is: az emberek olyan munkahelyet keresnek, ahol „keveset kell dolgozni és sokat lehet keresni”. Viszont a példabeszédben szereplő szellemi törvényszerűség pontosan a szorgalmat, szorgalomból eredő munkát hangsúlyozza.

A vagyon megőrzése, gyarapítása, a leszármazottaknak való átörökítése sokkal jobban inspirálja az embert a munkára, és ezért egészen máshogyan is áll hozzá. A "nyárban gyűjt az eszes fiú" megállapítás pedig azt jelenti, hogy bizonyos időszakokban könnyebben előre lehet lépni anyagilag, és ennek érdekében az eszes ember aktív tevékenységet folytat. Ezzel szemben a „megszégyenítő fiú” álomba merül az aratás idején. Az aratás a javak begyűjtésének ideje, ami a bővölködést tudja eredményezni, de az utóbbi fiú „ilyesmivel nem foglalkozik”.

A Példabeszédek 14:24 a gazdagságot egyértelműen a bölcsességgel hozza összefüggésbe. A bölcsességnek koronája, ékessége, koszorúja a gazdagság.

Ha valakit nem a hatalmi rendszer tett gazdaggá, hanem az a szorgalmas munkájának és bölcsességének a megnyilvánulása, akkor ez a fokmérője annak, hogy minőségi ember.

Az ilyen személyek régen köztiszteletnek örvendtek - különösen az USA-ban, de egykor Nyugat-Európában és még Magyarországon is jelen volt valami ebből a kultúrából. Ha viszont a meggazdagodás nem bölcsesség, vagy munka, hanem spekuláció által történik, azt nem becsülik az emberek.

„Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.” (Példabeszédek 24:3-4)

A Bibliában a ház kifejezés alatt mindig a családra kell gondolni. Itt három különböző dologról van szó, ami anyagilag is meg tud erősíteni egy családot: a bölcsesség, az értelem (ezek mellett ne felejtsük el a szorgalmas munkát sem), a harmadik nagyon fontos dolog pedig a tudomány, azaz az ismeret, a tudás, a munkában való jártasság és képzettség. Ez nemcsak diplomát jelent. Más dolog az, hogy valaki képes a gyakorlatban kamatoztatni a tudását, és más az, hogy információk vannak a fejében. Vannak diplomás emberek, akik anyagilag nem tudnak egyről kettőre jutni, viszont látunk olyan nagyszerű embereket, akik nem rendelkeznek diplomával, viszont olyan tudományuk, bölcsességük, értelmük és munkához való hozzáállásuk van, hogy képesek vagyont felhalmozni az utódaik számára is. A Példabeszédek Könyve tehát pozitívan értékeli a gazdagságot és a pénzből való részesedést.

A gazdagság küldetés

Bibliai értelemben a vagyon lehet szent és tiszta, sőt még istentiszteletre alkalmas is, ha nemes ügyeket szolgál.

Ha az ember jövedelmének bizonyos része az istentisztelet részévé válik, akkor az visszahat a bevételének azon részére is, amelyet a családjára, magára, vagy egyéb célokra használ föl.

Az istenfélő emberek gazdagsága a bűnnek a megakadályozását, egy fékrendszer felállítását szolgálja, nem pedig a bűn társadalmi térhódítását. Ezért nagy szükség van arra, hogy egyre több istenfélő ember életében legyen áldás, gazdagság, bővölködés. A keresztényeknek úgy kell nézni az anyagi áldásokat, hogy hogyan tudják azzal az igazságosságot, a jót, Isten tökéletes akaratát szolgálni, ezzel összefüggésben pedig enyhíteni társadalmi igazságtalanságokat.

Az Evangélium sok helyen tartalmaz figyelmeztetést a pénzzel kapcsolatosan, illetve feltárja annak a helytelen használatát is, ezért szükséges figyelnünk ezekre a szakaszokra. A legismertebb történetekről elmondható, hogy gyakran téves értelmezések terjedtek el róluk, mert azt a következtetést vonták le emberek, hogyha ilyen visszaélés van a pénzzel kapcsolatban, akkor” jobb nem jutni hozzá a pénzhez és szegénynek lenni”. Viszont sem a szegénység, sem a gazdagság nem teszi jobbá a szívet, hanem Istennek a kegyelme változtatja meg a szívünket. Mind a kettő gonoszabbá tudja tenni az embert abban az esetben, hogyha a szívben nincsen benne az Isten kegyelme.

A gazdag bolond

Jézus egyik ismert példabeszéde a Lukács evangélium 12. fejezetében arról a gazdag emberről szól, aki bolond volt. A bolond nem azt jelenti a Bibliában, hogy nem beszámítható, hanem azt, hogy kevély, gőgös, öntelt, és a saját maga akaratát szolgálja, tehát sok fontos körülményt nem vesz figyelembe, mert a gazdagság megvakítja őt.

Látjuk, hogy ebben a történetben nem buta, hanem gondolkodó emberről van szó, aki viszont rosszul gondolkozott. A bő termését a régi raktárak lerombolása után az újonnan épített, nagyobb csűrökbe akarta gyűjteni. Tulajdonképpen ugyanazt okoskodta ki, mint József a fáraó udvarában, azonban a vagyon gyarapodása nála a hedonizmust, a munkából való mielőbbi kivonulást, az evést, ivást, szórakozást szolgálta, Józsefnél viszont a közjót és az éhség idején való megmenekülést.

Az anyagi javak olyan külső körülmények, amelyekkel az ember tudja a családját, az utódait, illetve Isten munkáját szolgálni, valamint az embertársainak is képes segíteni. Ilyen segítség például a munkahelyteremtés, amikor valaki jövedelemforrást biztosít mások számára, amely különösen a mai korban nagyon nagy áldás. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a vagyongyűjtés ne ego-centrikus legyen, hanem a személyes célok mellett közösségi érdekeket is szolgáljon!

A gazdag ember azért volt bolond, mert teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az ember lelke fölött csak Istennek van hatalma, mert a lelket nem mi hoztuk létre és nem az evolúció terméke, hanem Isten ajándéka.

Mi csak egyet tudunk: ebben a percben még vagyunk, de az életünk Isten kezében van, és ha Ő úgy akarja, akkor elkéri, ez hozzá tartozik a szuverenitásához. Ekkor felmerül a kérdés: ki fogja örökölni mindazt, amit összegyűjtött, ha ma éjjel elkérik a lelkét az embernek?

A tanulság a 15. versszakban van leírva: “meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget”. Itt arról van szó, hogy nem a „vagyonnal való bővölködésben” van az embernek az élete. A vagyonnak megvan a funkciója, de nem azonos az élettel, mert az élet maga Krisztus. 

Ez a történet tehát nem arról szól, hogy az embernek ne legyen semmije és féljen a bővölködéstől! Arról van itt szó, hogy minden féltett dolognál jobban kell őriznünk a szívünket, és nem engedhetjük bele a telhetetlenséget és a kapzsiságot. 

A gazdag ifjú

A gazdag ifjú történetének (Márk 10) a hagyományos értelmezése is úgy hangzik, hogy “egy kereszténynek mindenről le kell mondani és nem lehet semmije sem.” Viszont ha figyelmesen megnézzük Jézus szavait, látjuk, hogy Ő egészen mást mond. “Milyen nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!” Azért fogadták ezt a kijelentést csodálkozással a tanítványok, mert az Ószövetségben a gazdagság alapvetően pozitívan volt értékelve. Jézus erre a csodálkozásra azt mondja, hogy azoknak, akik a gazdagságban bíznak, milyen nehéz az Isten országába bemenni. Jézus ezzel a mondattal tehát értelmezte a szituációt.

Itt arról van szó, amikor az emberek Isten személyébe, mindenhatóságába vetett bizalma áttevődik a vagyonukba. Jeremiás könyvében azt olvassuk, hogy átkozott az a férfi, aki testbe helyezi az erejét, mert olyan lesz mint a hangafa a pusztában: kiszárad.

Ezzel szemben, aki az Úrban bízik, olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, állandóan hozza a termést és nem szárad, nem fonnyad el, hanem folyamatosan produktív gyümölcsöző, virágzó életet él. 

Habár a gazdag ifjú vagyona a Törvénynek való engedelmességből származott, mégis úgy látszik, hogy a bizalma a vagyonában volt, ami már nem sáfárságot jelentett, hanem öncélú birtoklást. Jézus arra kérte, hogy ezt adja át Istennek. Az Úr tudta, hogy a fiatalember szíve akkor tud felszabadulni ebből a kötelékből, ha a vagyonát úgy, ahogy van, szétosztja. Ezek után azonban nem a „semmi” várt volna rá. Jézus elmondja, hogy az ő követéséből is származhatnak kiugró gazdasági fejlődések, növekedések, mert ezek nincsenek ellentétben az örök élettel.

Nekik három élettapasztalatban lesz részük: Isten a földi életükben megáldja őket, mert az Urat követik, az áldásokra az emberek üldözésekkel, nemtelen támadásokkal válaszolnak, de ez a kettő egyensúlyban tartja őket, az eljövendő korban pedig megnyerik az örök életet.

Az elmulasztott jótétemény

A gazdag ember és Lázár története (Lukács 16) sem arról szól, hogy “minél szegényebb valaki, annál nagyobb kárpótlást kap a mennyben”, vagy azt, hogy „pusztán a szegénység miatt a mennybe lehet kerülni”, míg „egy gazdag ember bármit is csinál, akkor sem fog üdvözülni.” A példabeszéd üzenete, hogy ez a jómódú ember szociálisan teljesen érzéketlen volt. Kegyetlen volt a szíve és egyáltalán nem indította meg az embertársának a szenvedése. Ha ez a férfi Lázárt megetette, felöltöztette, gyógyíttatta volna, egészen biztos, hogy nem a pokolba került volna, viszont a fő problémát a karitatív tevékenység elmulasztása jelentette. Isten ennek a gazdag embernek azért küldte a kapuja elé Lázárt, hogy áldja meg, de ő ezt elmulasztotta, mert a gazdagsága, vagyona volt az istene. 

Nem arról szól tehát ez a tanítás, hogy “jaj, nehogy már megáldjon minket valamivel az Isten!” Sajnos ma már sokan tartózkodnak az áldástól, mert attól félnek, hogy a pokolba fognak kerülni. Nem fog az ember oda kerülni, ha a szíve tiszta marad!

A Mammonnal kapcsolatban (Máté 6) sem azt mondja Jézus, hogy a pénz egyenlő a Mammonnal. A Mammon egy olyan szellemi lény, amely megragadja és rabszolgává teszi a pénzt szerető, gazdagság után sóvárgó embereket. Ekkor megnyílik az ember élete ennek a gonosz szellemi lénynek a tevékenysége és befolyása előtt, így a Mammon szolgálatába kerül, amely nagy rabság.

A Mammon szolgálatában

A II. Timótheus 3 szerint az utolsó idők egyik fontos jele a pénz utáni sóvárgás, az I. Timótheus 6:6-10 pedig részletesen leírja, hogy hívők hogyan kerülhetnek a MAmmon hatalma alá. Pál apostolon keresztül a Szentlélek kijelenti, hogy minden bajnak a gyökere a pénznek a szerelme.

A probléma elkerülésében kulcs dolog, hogy legyünk elégedettek azzal, amink van. Ennek a szintje az élelem és a ruházat, amelynek a jelentéstartalmába beletartozik a ház, fedél, a védett hely.

A gazdagságot tehát nem akarni kell. Rendkívül sok baj és keserűség tud származni és roppant gyűlölködővé tudnak válni emberek akkor, mikor ezt nem tudják elérni. Nyilvánvaló, hogy meg akar bennünket áldani az Úr, ha Őt követjük. Ábrahám gazdagságát befolyásolta, hogy népet kellett alapítania. Józsefnek a felemelkedését az befolyásolta, hogy szabadulást kellett biztosítania a családja számára. Hogyha Isten valakinek gazdagságot ad, annak mindenképpen megvan a célja. 

Ezért rendkívül fontos, hogy figyeljünk az első alapelvre: arra amit Isten ad, ne úgy tekintsünk, mint a saját tulajdonunkra, hanem mint Isten tulajdonára, amivel mi sáfárkodunk az Ő dicsőségére. Ekkor a rossznak a gyökerétől, a pénz szerelmétől meg tudja őrizni a szívünket a kegyelem.

Galgóczi Levente | 2020. 06. 19.