Futball és erkölcs?

Most az Interhez tartozik-e a csapat, vagy megmaradt e ugyanúgy Szent Pál Akadémia, hogyan kell ezt elképzelnünk?

Az egyesület továbbra is a Szent Pál Akadémia, de együttműködési szerződést kötött az Internazionale-val. Érdekes ennek a történetnek a kezdete. Az, hogy létre tudott jönni egy ilyen egyezség, abszolút egy isteni csodának tudható be. Egy milánói keresztény csoport Budapesten járt, és ennek az egyik vezetője mondta Németh Sándornak, hogy szerinte az Internek és a Szent Pálnak, illetve a Bornemisza Péter iskolának, mint egyesületnek együtt kéne működnie. Egy fél éves tárgyalás után jött létre ez az egyezség. A két csapat ugyanolyan értékrendet képvisel. Az olasz klubnak azért jó ez a megállapodás, mert ezzel is tudja a saját brand-jét népszerűsíteni, az SZPA pedig komoly szakmai ismeretekre tehet szert. Az egyik legfontosabb cél a két klubnál, hogy a gyerekekből elsősorban jó embert, utána pedig jó tanulót, végezetül jó játékost neveljenek ki. A munkák pedig már teljesen jól zajlanak ennek a célnak az érdekében.

Említetted, hogy a Szent Pál Akadémia komoly szakmai tudást tud átvenni. Ez miben nyilvánul meg? Jön-e esetleg szakember a klubhoz?

Igen, az év nagy részében mindig van jelen egy-egy nagyon képzett olasz edző, illetve a magyarországi utánpótlás-edzők részt vehettek egy milánói továbbképzésen, amelyről Javier Zanetti adta át az oklevelet. Azóta is folyamatosan vannak itt Budapesten olasz edzők által tartott továbbképzések. Kint vannak az edzéseken, figyelik az edzők munkáját, tanácsokat adnak, hogy miben lehetne még fejlődni, illetve mi az, amit nagyon jól csinálnak az edzőink. Van egy egész éves programterv, amin időnként csiszolunk is. Az a cél, hogy a gyerekeknek minél több értéket tudjunk átadni, emberileg és szakmailag egyaránt.

Hogyan látod, te, – mint aki már az egyezség előtt is a klub edzője voltál– milyen szakmai pluszt tudott hozni ez a megállapodás az edzések menete tekintetében?

Szakmailag elképesztően nagy lépést tett előre a klub ez alatt a másfél év alatt. A klub életének minden területére hatással volt, hogy ide került az Internazionale. Ők nem egy készterméket akarnak átadni, hanem egy filozófiát, egy gondolkodásmódot, amely sok dologban megegyezik az SZPA által képviselt keresztény értékrenddel. A szakmai tudásból is sok mindent át tudunk venni. Például, hogyan fejlesszük a gyermekek gondolkodásának gyorsaságát, kreativitását, a döntéshozatalra való képességet és a technikát. Erre van egy terv, ami átfogó képet ad arról, hogy honnan-hova akarunk eljutni a fejlődésben. Az Intertől egy sokkal modernebb felfogást is átvehettünk, ami már egyébként a magyar utánpótlásban is jelen van, de még idő kell, hogy ez az új gondolkodásmód kibontakozzon. Közös célunk, hogy a gyerekekből minél gyorsabban olyan gondolkodó embereket tudjunk képezni, akik értik a futballt, és helyt tudnak állni a játék minden egyes részében.

Az ide jelentkező gyerekeknek vannak lehetőségeik komolyabb programokra, táborokra?

Nálunk nem az az elsődleges cél, hogy profi futballistákat neveljünk ki, hanem egyszerre támogatjuk a tömegsportot és az élsportot is. Akiben meg van a potenciál, hogy profi labdarúgó legyen, az természetesen megkapja a kellő szakmai képzést, aki pedig csak szereti a futballt, és hozzánk hasonló értékrend alapján szeretne focizni, annak is egy nagyon jó lehetőség - akkor is, ha nem válik belőle profi játékos -, mert az itt megtanult értékeket az élet többi területén is tudja kamatoztatni. Emellett igen, vannak táboraink is, amelyek nyitottak más klubok játékosai előtt is, és szoktunk tartani nyíltnapokat is, ahol más egyesületek játékosai is bele tudnak kóstolni ebbe az atmoszférába.

Népszerűek ezek a nyíltnapok?

Igen, 80-100 gyerek szokott részt venni ezeken a napokon, illetve a táborok is körülbelül 120 fővel szoktak elindulni. Idén két táborunk is volt, az egyik Budapesten a másik a Balatonnál, mindkettő nagyszerűre sikeredett. A szülőktől is nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett.

Egy-két konkrét visszajelzést tudnál mondani?

Több olyan szülő van, akik nem keresztényként jöttek el a klubhoz, de nagyon megragadta őket az edzők személyisége, értékrendje, például, hogy a gyerekektől el van véve a telefon, nem káromkodhatnak. Miután hazament a gyermeke a táborból, a következő héten nem káromkodott és egészen máshogy viselkedett, ami több szülőt annyira megragadott, hogy elhatározták, mostantól sehova máshova nem akarják vinni a gyereküket, mert meggyőződésük, hogy erkölcsileg itt válhatnak a legjobb emberré - miközben a klub szakmai részével is teljesen meg vannak elégedve.

Sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy anyagilag nem túl megterhelő-e a klubtagság, illetve a táborok, programok költsége. Ezek mindenki számára elérhetőek?

Szerintem abszolút elérhetők. A havi tagdíj sem olyan megfizethetetlen összeg, amit ne tudna kifizetni bármelyik család, de természetesen van ennek egy költsége, hiszen sok mindent kell fenntartani egy klub életében. A táborok valamivel drágábbak, például a tavalyelőtti budapesti táborban négy olasz edző is volt, idén pedig 2-2 jött el. Abszolút támogatva van a családok részvétele is, a klub mindenkit szeretettel, kitárt kapukkal vár.

Visszatérve az olasz edzőköz, ők hogyan tudtak beilleszkedni Magyarországon?

Személy szerint én nagyon kedvelem, és kedveltem az összes olasz edzőt, és nagyon jó kapcsolatot ápolok velük. Ami számomra megdöbbentő volt, az, az őszinteség, ami bennük van. Ha valamit jól csinál az ember, ők képesek azt megdicsérni, akár a gyerekeket, akár az edzőtársukat. Nem félnek kimondani a véleményüket, megfogalmazzák a kritikát, köntörfalazás nélkül. Ez pedig sokat segít abban, hogy az ember igazán fejlődni tudjon. Szenvedélyes emberek, és tényleg azért vannak itt, hogy vessenek a klub életébe, hogy egy minél profibb és nagyobb akadémiává tudjunk növekedni. A gyerekek is mind nagyon szeretik az olasz edzőket, mindig nagy mosollyal, üdvrivalgás kíséretében üdvözlik őket. Az olaszok is hatalmas szeretettel, odafigyeléssel gondozzák a gyerekeket. Minden egyes gyerek egy-egy sors, ami nagy felelősség, amivel el kell majd számolnunk. Számot kell adnunk arról, hogy hogyan vetettünk a gyerekek életébe. Jelenleg a Gianluca Chierici tartózkodik itt, akiről ugyanúgy elmondható ez a hozzáállás. Minden tudását át akarja adni a gyerekeknek, próbál megtanulni magyar szavakat, részt venni a velük való közösségben. Kijár az összes csapat mérkőzésére, ott van minden edzésen. Több száz gyerek van a klubban, de mindegyiküknek egyenként tudja a nevét. Elképesztő odaadással, szívvel vesznek részt az egyesület életében.

Tehát akkor könnyen beilleszkedtek.

Abszolút, bár szerintem az SZPA edzői gárdája is egy fiatalos, vidám csapat.

Élén veled?

Így van, engem sem kell félteni, ha humorról van szó. Így hát az olaszokkal is nagyon sokat szoktunk együtt humorizálni, nevetni, mindennapos a klub életében a remek hangulat. Természetesen folyamatosan dolgozunk, a szakmán van a hangsúly, de a humor és az élet szeretete benne van az edzések hangulatában. Főleg a legkisebb korosztálynál, de később is fontos, hogy a gyerekek szeressék és élvezzék, amit csinálnak. Fontos, hogy ne az legyen az első, amiről álmodik, hogy ő milliomos lesz a futballból, hanem igenis legyen benne szenvedély, kitartás, küzdés, mindeközben pedig ott legyen rajta a gyermeki mosoly, a csillogás a szemében, még a komoly intenzitású edzések közben is. Igazából nem nagyon tűnik fel a gyerekeknek, hogy milyen intenzitása van az edzéseknek, mert nagyon játékos feladatok vannak. A komolyabb taktikai, technikai képzések is játékos feladatokban vannak elültetve. Az olasz személyiség, és temperamentum pedig nagyon jól illik ebbe a közösségbe.

Bárki jelentkezhet az egyesületbe, nem csak az, aki profi labdarúgó szeretne lenni, hanem az is, aki mozogni szeretne, és a tanulás melletti sporttágként a futball volt számára szimpatikus?

Igen, minden gyerek számára nyitva van a kapu. Az nagyon fontos, hogy a gyerek szeressen focizni, szeressen eljárni edzésre, és ne csak a szülő álma, elvárása legyen, hogy „a karriert, ami neki nem sikerült, azt majd a gyerekének most megcsinálja”. Nem baj, ha egy gyereken látszik, hogy nem lesz belőle futballista, mert ha meg van benne a sport, és a közösség iránti szeretet, akkor olyan értékeket tanulhat meg, amelyeket az élet többi területén is tud majd kamatoztatni. Úgy van felépítve az egész rendszer, hogy a korosztályokat több csoportra osztjuk, és az azonos képességűek tudnak egymással edzeni, egymással játszani, hogy ne menjen el a kedvük, és meg legyen a folyamatos fejlődés. Ha valamelyikük szintet tud lépni, akkor feljebb tud kerülni az erősebb csoportba. Ez pedig sokkal inkább motiválja a gyerekeket, hogy még ügyesebbek legyenek. A legfontosabb, hogy meglegyen a gyerekben a motiváció, a szenvedély, a szorgalom pedig előbb vagy utóbb legyőzi a tehetséget.

Ha valakiben meg van az a potenciális lehetőség, hogy professzionális labdarúgóként folytassa a pályafutását, és esetleg a top ligákban játsszon majd, akkor az Inter Akadémiában van lehetősége arra, hogy felemelkedjen ezen a területen?

Abszolút, szerintem a szakmai színvonalban utol tudtuk érni a magyar top ligás klubok akadémiáit. Akiben meg van a lehetőség, hogy profi futballista legyen, az SZPA-nál nem fog hátrányt szenvedni, hanem a legmagasabb szintű képzést fogja megkapni. Egy idő után, 14-15 évesen, amikor már kezd kialakulni a gyerek személyisége, általában tovább szoktuk adni NB1-es csapatoknak az adott gyerekeket, ha meg van bennük az ambíció, hogy ki szeretnék próbálni magukat profi futballistaként. Ez pedig azért fontos, mert egy idő után túlnőhet az adott csapaton, és akkor a többi játékos miatt nem tud fejlődni - nem az edzések szakmaisága miatt, hanem mert annyival a társak fölé nő -, illetve már a bajnokságok sem annyira erősek neki, ezért egy új környezet kell, és abban kell megállnia a helyét. Az egyén egész játékára kihat, hogy milyen csapattal edz, ezért neki fontos növelnie az intenzitást, hogy gyorsabban gondolkodjon, -hozza meg a döntéseket, és technikailag is új hibák jöhetnek ki. Ezért a szintlépéshez olykor csapatot kell váltani. Szerintem a kezdetekhez, illetve 14-15 éves korig a Szent Pál Akadémia tökéletes választás annak, aki profi futball álmait dédelgeti. Ez pedig az Internazionale-val kötött egyezségnek is köszönhető.

Ez pedig nyilván ad egy brand-et is a csapatnak.

Így van, marketing szempontjából is egy nagyon jó lehetőség, sokkal nagyobb a figyelem a klubbon, de szerintem a fő elismerése a Szent Pál, illetve Inter Akadémiának a hitelességéből fakad, ahogy az értékrendjét képviseli, ami mellett megjelenik a szakmaiság is. Most már  – főleg a legkisebb korosztályban – elkezdtek jönni a komoly eredmények, egyre erősebb bajnokságban, egyre erősebb csapatokkal vesszük fel a versenyt.

Összegezve, mi az a különbség, ami miatt te egy szülőnek az Inter Akadémiát javasolnád, a többi híres magyar utánpótlás-csapattal szemben?

Ez a fajta modern filozófia már több helyen elkezdett megjelenni a top csapatoknál is, de kell ennek még pár évtized, míg Magyarországon is teljesen el lesz sajátítva. Ami igazán nagy különbség, az az, hogy nálunk az edzők pedagógusok is, ahogy véget ér az edzés nem felejtik el a gyerekeket. Olykor próbálnak többek lenni, mint edzők, mentorként, barátként is odafigyelni minden egyes gyerekre. Ahány gyerek, annyi féleképpen kell kommunikálni velük. Próbálunk mindenkire figyelni, segíteni nekik a tanulásban, hogy meg tudjanak tanulni győzni, veszíteni, csapatként együttműködni, egy igazi, szenvedélyes küzdővé válni. Abban is előrébb van az SZPA szerintem, hogy az edzők hitelesek a magán életben is, nem élnek teljesen más életet a színfalak mögött, a pályán mutatotthoz képest. A magánéletükben is olyan személyiségek, mint amilyent mutatnak a gyerekeknek.

Példaképként állnak ki.

Igen, az edzők példaképek lehetnek a gyerekek számára, az életmódjukban mindenképpen. Nincs ebben semmi színészet. Szívük-lelkük van benne ebben a munkában, látszik, hogy tisztában vannak azzal, hogy emberi sorsok vannak a kezükben. Lehet, hogy egy edző újra tudja kezdeni, fel tud építeni egy új generációt, vagy egy év múlva jó edző lesz belőle, de a gyerekből nem lesz újra hatéves, ezért nagyon fontos, hogy egy edző minden nap a legjobbját tudja nyújtani, mert az a gyerek már nem lesz újra gyerek. Az edző a következő generációban lehet, hogy tud korrigálni, de a gyereknek csak ez az egy élete van.

Biztos vagyok benne, hogy sok sikerről való hírt fogunk még hallani az Inter Akadémiáról.

Igen, mi is reménykedünk abban, hogy a fejlődés töretlen lesz. Bízunk benne, hogy szakmailag minél magasabb szintekre juthat el a klub, de emellett fontos, hogy továbbra is a bibliai értékrend legyen a klub központi része, ez adja a szívét, és bármekkora akadémiává nőnénk is ki magunkat esetleg, ezt sohase felejtsük el.

Takács Benjámin | 2020. 01. 28.