A fiatalok és a politika

    Témánk, hogyan viszonyuljanak a fiatalok a közélethez, aktuálpolitikai eseményekhez, a hírekhez. Az a tapasztalatom, hogy ha a fiatal felnő a családban, olyan világképet alkot magában, amilyen a szülei világképe, viszont a kamaszkorra jellemző egy bizonyos szeparáció a szülőktől, hogy "nem olyan vagyok, mint az apám vagy az anyám", és elkezd kialakítani egy sajátos világképet. Mire érdemes figyelni, amikor meghatározzuk önmagunkat a szüleinkkel szemben? 

    Arra az iránymutatásra kell figyelni, amit a Biblia ad annak kapcsán, mi a helyes és mi a helytelen gondolkodásmód. Pál apostol azt mondja, "mindent szabad nekünk, de nem minden épít". Ha bibliai módon gondolkodunk, bibliai az értékrendünk, sok kellemetlenségtől óvjuk meg magunkat. A Róma levélben az áll, “ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása szerint, hogy megérthessétek, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata”. Az emberek sokszor élnek át olyan pillanatokat, amikor nem tudják jónak, kedvesnek és tökéletesnek látni Isten akaratát. Azt érzi, hogy amit Isten akar, az megfosztja őt valami jótól. Kulcskérdés a hitben való megmaradáshoz és a sikeres egyéni élethez, valamint a túléléshez, ami a mostani generációnak egyre nehezebb, hogy Isten akaratát jónak, kedvesnek és tökéletesnek kell látni. A teremtés után az ember bukása nem ott kezdődött, amikor Éva evett a gyümölcsből, hanem ott, amikor a fának a gyümölcsét jónak látta az eledelre, kedvesnek a szemnek, és kívánatosnak a bölcsességért. Vagyis amit a Sátán kínált, azt Éva jónak, kedvesnek és kívánatosnak látta.

Tehát összefoglalva: a sikeres keresztényélet kulcsa, hogy Isten akaratát lássuk jónak, kedvesnek és tökéletesnek, és az ördög terveit ne lássuk vonzónak. 

   Ha a világ eseményeit értékeljük, nem mindig érezhető ennyire az ellentét, hogy mi van a Sátántól és mi Istentől. Nem mindig látjuk tisztán a Bibliából, hogy például a magyar belpolitikában, választáskor, kire szavazzunk. 

   Én arra utaltam, amiben Isten egyértelmű útmutatást ad. Azért nehéz most, mert a mai világszellem sokkal direktebben megy szembe Isten akaratával, mint akár 100-150 évvel ezelőtt. Például a házasságtörés, a homoszexualitás régen büntetendő volt, míg most, szinte kívánatos a világ számára a szexuális bűnök elkövetése. A keresztény fiatalok gyakran beleütköznek abba, hogy őket tekintik deviánsaknak, mert nem nyitottak a szexuális bűnök elkövetésére. Látni kell, hogy a világban az események nem véletlenül történnek. Sokan azt gondolják, hogy a szerencsén múlik, “ezt dobta a gép”.

Tudnunk kell, keresztényként, hogy a sorsunk alakulása azon múlik, hogyan viszonyulunk Isten akaratához.

Ha engedelmeskedünk Istennek, akkor biztosítva van számunkra a túlélés. Győzelmes életet ígér az evangélium. Isten akarata az emberiség sorsára vonatkozóan különválasztható egy globális, "makro" isteni tervre, ami az egész földre, az egész emberiségre vonatkozik, és egy "mikro-tervre", ami személyesen az ember életére vonatkozik. Mindkét tekintetben jó összhangban lenni Isten akaratával. Vannak próbák, megpróbáltatások, de Isten gondviselő, oltalmazó kegyelme keresztül visz bennünket mindenen, megőriz a veszedelemtől. A világ egészére vonatkozóan a bibliai próféciák ismerete és a Szent Szellem vezetése szükséges ahhoz, hogy eligazodjunk. A Biblia a világkorszakot kezdettel és véggel rendelkező időszaknak írja le. Kezdődött a teremtéssel, és ez a világkorszak véget fog érni, amiről Dániel próféta könyvében, a Máté 24-ben és a Jelenések könyvében is látunk prófétai ígéreteket. A próféciák nem olyanok, mint egy órarend a diákoknak, hogy pontosan ettől eddig tart. Derek Prince úgy fogalmazta meg, hogy olyanok, mint a hegycsúcsok, melyek egymástól való távolságát nem tudjuk pontosan, és azt sem tudjuk, mi van a hegycsúcsok között. Bizonyos csúcspontokat tudunk a prófétai látásokból, ígéretekből. Ezek a látások alapvetően Izraelhez és az egyházhoz kötődnek. Ha belegondolunk, egy-kétszáz évvel ezelőtt a Jelenések könyvében szereplő rész, hogy Jeruzsálemben a tanúbizonyságokat megölik, és azt az egész világ látni fogja, elképzelhetetlen volt. Ma viszont, ami történik Jeruzsálemben, azt az egész világ látja, és azt teljesen természetesnek vesszük.

   Felmerült bennem, hogy amikor a fiatalok kikerülnek a keresztény iskolákból, és más, világi közegbe, egyetemre kerülnek, akkor hat rájuk az a világi közeg, és kicsit másként kezdik értékelni a híreket és eseményeket. Hogyan lehet a gyakorlatban ettől megvédeni magukat? 

   Egy kereszténynek tudnia kell, hogy az ige arról tanít bennünket, hogy a rossz társaság meg tudja rontani a jó erkölcsöt. A rossz társaság nem mindig jelenti a baráti társaságot. Mindazok, akikkel együtt töltjük az időnket, a csoportokban, a munkahelyen, vagy az interneten, lehet a rossz társaság.

Sok egyetemista azért kerül válságba, mert gyenge a keresztény identitása, és nem mer szembekerülni a csoporttársaival, de még önmagukkal sem.

Így lépésről lépésre hagyják el a keresztény identitásukat. A bibliai alapú értékrend ma nagyon könnyen kiközösíti az egyéneket a világi társaságokból. Van, ahol a politikai témák vagy a szexuális témák, akár a homoszexualitás kerül előtérbe, más társaságokban az abortusz vagy a menekültkérdés. Tehát mindaz, amiben nekünk lelkiismereti alapon van egy meggyőződésünk. Ha egy világi társaságnak szeretnénk a része lenni, akkor nagyon bölcsnek kell lenni. Ahogy Jézus mondja: legyünk szelídek, mint a galamb, és eszesek, mint a kígyó. Meg kell találni a módját, hogyan tudjuk megtartani a keresztény identitásunkat. Európának az egyik problémája, hogy ezt az erőteljes keresztény identitást nem tudta megtartani a házasság ügyében, a házasságon kívüli szexualitás ügyében és az abortusz ügyében. Sok keresztény egyháznak mondott közösségben, katolikus és református közösségekben sem tudták megtartani, és gond nélkül válnak a házastársak, és élnek szexuális életet házasságon kívül.

   Említetted, hogy az internet is rossz társaságnak számít. Szinte mindenki az interneten tájékozódik arról, mi zajlik a világban. Mit tanácsolsz, hogyan és milyen oldalakat érdemes látogatni, és hogyan értékeljük azokat?

   Az információfogyasztás olyan, mint az ételfogyasztás. Ott is megnézzük, mit fogyasztunk el. Mit tartalmaz, mennyi a szavatossági idő stb... Nagyon káros, ha olyan információkat fogyasztunk, amik tönkre teszik szellemi értelemben az állapotunkat, vagy lelki értelemben összezavarnak bennünket. Minden látható dolog a láthatatlanból áll elő.

Minden történés mögött van szellemi erő, és a hírek mögött is.

Iszonyú mértékben megváltozott az emberek hírekhez való hozzájutása. Ma már pillanatok alatt, egy mobiltelefonról is tudunk a világ bármely tájáról élőben közvetíteni eseményeket. A hírek torzulásához az vezetett, hogy feladták az elveket, ami az volt, hogy két vagy három független forrásból kell meggyőződni a hír hitelességéről. Ma már az a lényeg, hogy minél többen megnézzék a híreket, akár igaz, akár nem, mert abból jön be a több pénz, minél nagyobb a nézettség. Feltesznek figyelemfelhívó címeket, erre jó sokan odakattintanak, végül találnak egy semmitmondó eseményt. Ráadásul rengeteg hír árasztja el az embereket, és képtelenek eligazodni. Az ember két ok miatt kerülhet döntési nehézségbe: ha túl kevés az információ, vagy ha túl sok. Ma már az egyik hír elmossa a másikat. Ezeken a híreken keresztül nagyon sok szellemi töltet jön át. Közvetíti a hírt közlőnek az esetleges okkult, hazug, rágalmazó szellemiségét is. Ennek nem szabad kiszolgáltatni magunkat! Meg kell válogatni azokat a hírforrásokat, amelyekből tájékozódunk, és önmérsékletet kell gyakorolni, ne nézegessük ötpercenként a híreket, üzeneteket. Hírfüggőség jön létre, és a rengeteg hírből egyre kevésbé lehet megítélni, mi az igaz és mi nem. 

   Mit tudnál mondani azzal kapcsolatban, hogy a politikai választásokkor hogyan lehet eldönteni, melyikük a kisebb rossz a parlamenti politikusok közül?  

   Kezdjük azzal, hogy sehol sem szentek harcolnak a politikai hatalomért, hanem bűnös emberek akarnak befolyást gyakorolni különböző területeken.

Keresztényként nem az a kérdés, hogy ki az Úr barátja és ki az ellensége, hanem hogy fontos kérdésekben ki, milyen álláspontot képvisel.

Fontos kérdés például a menekültkérdés, és a kulturális identitás kérdése, hogyan viszonyulnak az iszlám radikalizmushoz. Fontos, hogyan viszonyul Izraelhez és a vallásszabadsághoz. Itt nem csak az, hogy az egyházi státuszt megengedi-e, hanem hogy büntetendőnek ítéli-e meg a Biblia bizonyos részeinek a hirdetését, például a Róma levél első részében a homoszexualitásról szóló részt, ami miatt egy lelkészt büntetés alá vontak. Politikai döntéseknél az is számít, hogy például egy házasságot férfi és nő közötti szövetségkötésnek tekinti-e. Keresztény értelemben ezek fontosabb kérdések, mint az, hogy egy vagy kétkulcsos adót akar-e bevezetni. A lényeg, hogy a bibliai értékrendhez áll-e közelebb. Nem feltétlenül kell a Biblia erkölcsi rendjét állami eszközökkel rákényszeríteni egy országra. Helyes, ha keresztények is részt vesznek a politikai életben, de nem tiszta keresztény pártként, hanem a saját értékrendjüket képviselve. A Biblia a népeket nemzeti alapon látja, a nemzetek határairól azt mondja, hogy Isten állapította meg. Ebben a tekintetben a kormányunknak igaza van, hogy a nemzeti alap fontosabb. Minden tekintetben jobb, ha hozzánk minél közelebbi döntések születnek, mert jobban tudunk befolyást gyakorolni rájuk.  

   Keresztényként hogyan lehet viszonyulni például az amerikai választásokhoz?  

   Azt tudni kell, hogy az amerikai választások eredménye jobban befolyásolja az életünket, mint a magyar választások. Például az Obama korszak a legrosszabb változásokat hozta a világban. Keresztényként imádkozni kell, hogy Isten akarata legyen meg! Ne kapkodjuk el az értékítéletet, ne a világ szelleméből mondjunk véleményt, és nézzük meg, hogy a fontos kérdésekből ki, mit képvisel! Figyelnünk kell, és imádkoznunk, hogy békesség maradjon a földön, ne legyen se betörés, se kirohanás, se kiáltozás, ne legyen háború, mert a háború ellensége az evangéliumnak. Adjon Isten még kegyelmet a világ számára, hogy még nagyon sok ember meg tudjon térni!

Kulifai Máté | 2020. 07. 02.