Elestem ugyan, de felkelek

#fordulat
#bizonysag
Takács Benjámin | 2020. 09. 12.
Interjú Gyöngyösi Zoltánnal
Gyöngyösi Zoltán már fiatalon kapott érintést Istentől, mégis a világ vonzása ettől eltávolította. Belekerült a bulik világába, alkohol- és drogfüggőségbe, élete ma már mégis Isten hűségéről tesz tanubizonyságot, aki a végletekig kitartott mellette, majd teljes helyreállítást végzett az életében.

Tinédzser éveidnél kezdve: te kungfuztál. Miért kezdtél bele ebbe a küzdősportba?

Körülbelül tizenegy éves lehettem, amikor láttam egy Bruce Lee filmet, amely olyan nagy hatást gyakorolt rám, hogy már a moziból kijövet is karatéztam. Egyszerűen beszippantott a stílusa és a személyisége, ez pedig a fiatalkorom egy jelentős részét meghatározta. Olyannyira Bruce Lee bálványozásba ment át ez nálam, hogy gyűjtögettem a képeket, posztereket és a könyveket, Salgótarjánban – ahol felnőttem – sokan nem is a nevemen ismertek, hanem úgy köszöntek rám az utcán, hogy: „Hello Bruce Lee!” Szabadúszó voltam ugyan, de így is hívtak a versenyekre, mert profi voltam már ekkor.

Mi hozott változást?

A bátyám egyetemistaként Budapesten befogadta Jézus Krisztust a szívébe, és hazajött nekünk bizonyságot tenni. Megérintett, hogy Jézusról ilyen frissen és közelien beszélt hozzám, így többszöri beszélgetés után elmentem én is a Vasas Sportcsarnokba egy istentiszteletre. Nagyon megérintett Jézus, bár még nem mertem kimenni előre elmondani a megtérők imáját, de a helyemen maradva megtettem. Néhány hétre rá elmentem a salgótarjáni gyülekezetbe is, ahol ténylegesen átadtam az életemet az Úrnak. Ekkor egy nagyon drasztikus változás lépett be az életembe.

Ez mit jelent pontosan?

Mindent abbahagytam ebből a kungfu irányból azonnal. Meg is lepődött a környezetem, hogy egy hat-hét éves vonal ilyen hirtelen, drasztikusan lezárult.

Elkezdtem rajongani Jézusért, Bibliával járkáltam, mindenkinek bizonyságot tettem a gimnáziumban, nagyon aktív voltam a gyülekezetben is.

Nyilván a kilencvenes évek elején másmilyen volt a gyülekezet felé való hozzáállása az embereknek, így nekem is volt több nagyobb elutasításban részem, mikor megtértem. Például, a tanáraim kettes magatartást adtak nekem negyedikben – pedig teljesen keresztény erkölcsök szerint éltem –, amelyet akkoriban sokkal szigorúbban néztek egy egyetemi felvételin. Az első évben nem is vettek föl, egy pont híján lemaradtam, ez kicsit el is sodorta az életem. Viszont Illés Kornél (a Hit Gyülekezete lelkésze – szerk. megj.) óriási szeretettel volt irántam pl. keresett nekem munkát, amit a mai napig nem felejtek el.

Zoltán és Beni

Jelentkeztél ezután újra az egyetemre?

Igen, és egy évvel később fel is vettek, és a hirtelen jött városi élet elkezdett a bűnbe sodorni, mert már ekkor is erős volt a bulikultúra az egyetemi közegben. Ami nagyon csodálatos, hogy Isten annyira megérintette a szívemet korábban, hogy ezt sose tudtam elfelejteni, még a világban sem. Nem lettem cinikus a gyülekezet felé, Isten emberei pl. Sándor pásztor felé. De magával ragadott az alkohol, a “csajozás”, az egyetemet is félbehagytam. Ezután elmentem dolgozni.

Valahogy megérintett a pénz, meg a “szabadság” illúziója, és bele is vetettem magamat a bulizásba. Egyre jobban sodródtam lefelé, közben összeházasodtam egy olyan személlyel, akivel nem kellett volna.

Mindent megtett azért a hölgy, hogy ne tudjak visszatérni az Úrhoz, pedig Isten rendszeresen hívott magához, például a bátyámon keresztül is. 2000-ben sajnos bekövetkezett egy válás az életemben, amelyet válságként éltem meg. Ekkor már egy ideje zöldségesként dolgoztam, sokat kerestem, de sajnos ez nem csupán a sok szorgalmas munkának, hanem mások megkárosításának is betudható volt. Összeszövődött a lopással ez a kultúrkör, így nekem is az életmódommá vált az ott töltött éveim alatt.

A válás következtében féktelenné vált a bulizás az életemben. Huszonnyolc éves voltam ekkor, és az az érdekes, hogy eddig a kábítószert mindig el tudtam kerülni. Aztán eljött egy helyzet, ami nagyon tanulságos. Egy társam rendszeresen elkezdett olyan zenét hallgatni, amely a kábítószeres kultúrát közvetíti, és először nekem csak a zene tetszett meg. Kaptam egy kazettát, és hallgattam otthon én is. Képzeljétek el, korábban én el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha is kábítószerezni fogok, de ilyen ereje van a zenének. Egy buli alkalmával kipróbáltam a kokaint, ami nagyon eltalált. Lehet akármilyen profi, bombasztikus egy zene, a mögötte levő töltet hathat az emberre, ezért nem ajánlanám senkinek, hogy mindenféle zenét hallgasson össze-vissza.

Zoli

Tehát kábítószer-függő lettél?

Igen, bár akkoriban erősen vallottam, hogy nem vagyok az.

Egy idő után hetente fogyasztottam, majd elkezdtem a zoknimban hordani, sőt végül terjeszteni is. Nagyon mélyre kerültem.

Közeledünk a fordulathoz?

Így van. Zöldségesként dolgoztam, amikor egy nagyon kedves ember gyermekkel végigvonult a piacon, sugárzott róla a kedvesség, de nem jött oda hozzám. Ez többször is megtörtént. Egy vonzás alakult ki a szívemben, hogy mégis miért nem jön oda hozzám. Egyszer mégis csak megállt a pultom előtt – Szekeres Györgynek hívták (a Hit Gyülekezete lelkésze – szerk. megj.) –, és hamar kiderült, hogy én egy tíz éve elkóborolt bárány vagyok Isten népétől. Azonnal elkezdte nekem hirdetni az evangéliumot, nagyon nagy szeretettel adta ezt át, nem pedig bunkósbot jelleggel törvénykezően. Nagyon megérintett, de mégsem adtam be egyből a derekam. Megideologizáltam, hogy ha visszatérek, akkor sem a munkám, és igazából semmim nem maradhat úgy, mint ahogy azt “felépítettem.”

Időnként megjelent Gyuri, mondott egy-két kedves szót nekem, olykor hozott egy lángost szeretetből, de éreztem egy idő után, hogy ez nem mehet a végtelenségig. Ekkor történt egy megdöbbentő eset. Egy szép napsütéses napon beállt hozzám vásárolni Gyuri, majd utána fizetett és elment. Majd tizenöt méterrel odébb megállt, visszafordult és ezt mondta nekem: „Zoli, mi lesz veled, ha visszajön az Úr, te pedig itt maradsz?” - ez után megfordult, és elment. Ez a mondat nagyon durván eltalált. Eltelt egy pár hét. Gyuri sem jött többet, pedig már megszoktam. Elmentem egy elit buliba, és elkaptak a rendőrök úgy, hogy ott volt a kábítószer a zoknimban. Végül úgy engedtek el, hogy minden pénzünket, ami nálunk volt, otthagytuk az autójukban.

Ekkor hazafelé menet éreztem, hogy ez egy végső nagyon komoly figyelmeztetés Istentől, egyben óriási kegyelem is, hogy nem kerültem börtönbe.

2001. november 9-én készülődtem otthon egy buliba, leültem az ágyra, és hirtelen úgy megérintett Isten ereje, hogy abban a pillanatban tudtam, hogy ennek most véget kell vetnem. Könyörögtem Istennek, hogy vissza tudjak térni hozzá, Meghallgatta a kérésem, mert reggel úgy keltem fel, hogy nagy erőt véve el tudtam menni a Hit Parkba egy istentiszteletre, ahol előtte még sose jártam. Ahogy beléptem a kapun, éreztem, hogy hazatértem, és amikor Sándor pásztor hívta a megtérőket, előre mentem én is, és be is fogadtam Jézus Krisztust a szívembe.

Beni és Zoli

Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonlóan érzik ezt a vonzást, de nem merik meghozni ezt a döntést?

Biztos vagyok benne, hogy Isten sokakat vonz. Ezért tegyék félre bátran a szégyenérzetet, esetleg keserűséget, merjenek dönteni Jézus mellett! Mert Isten nem mond le könnyen emberekről, küzd értük, ahogyan értem is megtette. Tíz éven keresztül folyamatosan jött hozzám, nem mondott le rólam. Isten nem vádol, hanem tárt karokkal vár, megölel, meg akar bocsátani, meg akar tisztítani, meg akar menteni.

Benned is nagy változásokat hozott.

Igen, egyből megszabadultam a kábítószerektől, alkoholtól, káromkodástól stb.  Másnap már nem loptam, nem csaptam be az embereket a zöldséges pultban. Isten teljesen kicserélte a szívemet, azóta is folyamatosan tisztít és változtat. Az ördög nagyon feldühödött, hogy megtértem. Pár nappal később kirabolták a lakásomat. Ott ültem az üres szobában a betört ajtóval, és a kilencvenegyes zsoltárt ismételgettem – mert még csak ezt tudtam fejből friss keresztényként. 

Isten elképesztő módon helyreállította az életemet. Anno zöldségesként hajnali négykor keltem fel, hogy imádkozhassak, aztán mentem ki a pultba hajnali ötre. Sándor pásztor tanított egyszer Józsefről, hogy milyen szívvel dolgozott, ez pedig engem nagyon inspirált. Ezután először munka területén jöttek egyre jobb lehetőségek. Az elején az irodai közegben lenéztek engem, mint egy kis senkit, de én kiírtam a falamra azt az igét, hogy „Isten feljebbvalóvá tesz engem minden népnél”, és gyakoroltam ebben a hitemet, emellett persze nagyon keményen dolgoztam. Viszonylag rövid időn belül elkezdett felemelni engem az Úr, és annyit kerestem én a cégnek, mint akkor az egész cég összesen. A másik ige, amit kaptam az volt, hogy „az ember ajándéka utat tör, és a nagyok arca elé vezet”, amely azóta is élet igém. Ma már több éve tulajdonostársként dolgozom egy stabil cégnél, ahol két istenfélő társamnak - Mihálynak és Mártonnak - nagyon sokat köszönhetek.

Azóta sok befolyásos emberrel találkozhattam, nagy multicégekkel volt együttműködésünk. Sok nagy befolyású ember előtt tett kedvessé az Úr.

Sándor Pásztor és Judit szolgálatának, igehirdetéseinek köszönhetek mindent, ami jó az életemben, és ami ma lehetek.

Mi volt még jelentős helyreállítása Istennek az életedben?

Tíz évig voltam egyedülálló keresztényként, amely miatt voltak kemény küzdelmeim. Mindamellett, hogy elkötelezett voltam az istentiszteletre járásban, a Biblia olvasásban, sokat evangelizáltam, mégis időnként padlóra kerültem pl. pornográfia fogságába vagy bulikba, de ezek már egy-egy alkalmak voltak. Viszont volt egy akkori élet igém Mikeástól: „ne örülj én ellenségem, elestem ugyan, de felkelek, és még ha sötétségben ülnék, az Úr az én világosságom, és kihoz engem a világosságra”. Ez az ige nagyon sokszor mentette meg az életemet.

Zoli

Sajnos ma a fiatalok életében a pornográfia pusztító tűz. Azt tudom nekik mondani, hogy ne adják fel a harcot, fel kell állni, mert Isten nem mond le róluk. Nekem is voltak bukásaim, mégsem mondott le rólam az Úr. Ha mást nem is tudsz, feküdj le, borulj le az Úr elé.

Ha ezerszer elestél, és úgy érzed, senki se tudna segíteni és elborít a szégyen, Isten ott is veled van, ekkor sem hagy el, és megadja a kiutat, merj segítséget kérni.

Az életemre három dolog volt nagy hatással: Isten, Jeruzsálem, és a feleségem. Tíz év után egyszer csak Kecskeméten egy Arató Ádám (Hit Gyülekezete lelkésze – szerk. megj.) által szervezett rendezvényen megláttam azt a nőt, aki ma már a feleségem. Megismertük egymást, meg is kértem a kezét rövid időn belül. Ahogy megláttam őt, abban a pillanatban tudtam, hogy ő lesz az. A jegyességünk is egy szárnyalás volt, sok támogatást kaptunk Nagy Józseftől (Hit Gyülekezete lelkésze – szerk. megj.) és feleségétől.

Hatalmas ajándék a feleségem számomra. A házasság más minőségi szintre emelte az életemet. Ezért egyedülállóknak bátran tudom tanácsolni, hogy kérjenek segítséget, mert nagyon diszkrét, bölcs elöljárók vannak a gyülekezetben. Ne hidd el, hogy Te már egyedül maradsz! Isten készített neked egy csodálatos személyt, a másik feledet. Mi is kilenc éve vagyunk házasok, minden nappal egyre jobban szeretem a feleségemet, született két csodás gyermekünk Benája és Joel. Amikor még anyagilag is nehezebb helyzetben voltunk, eldöntöttük, hogy a bibliai családmodell szerint szeretnénk élni, és Isten elkezdett felemelni minket. Azt azért hozzátenném, hogy már akkor is lelkes elkötelezett adakozók voltunk, amikor még szinte semmink nem volt, mert hittünk Isten munkájának a támogatásában: abban, hogy ez ki fog bennünket emelni.

Séta

Lehet, valaki úgy olvassa ezt, hogy épp abban a helyzetben van, mint amilyenben te voltál –  elszakadt az Úrtól, és úgy érzi, hogy nem tudna visszatérni. Mit mondanál neki?

Isten Igéje azt mondja, hogy senki nem mehet hozzám, hanem csak az, akit az Atya vonz. Ha valaki érzi ezt a hívást az életében, akkor nincs olyan, hogy ne tudna visszatérni, mert csak engedni kell ennek a hívásnak. Ne hidd azt, hogy nem tudsz engedni neki! A napokban olvastam Lázár történetét, aki teljesen halott volt, ami nehezebb helyzet, mint amiben bárki élő lehet. Lázár neve azt jelenti, hogy "akit Isten megsegít". Bethánia pedig az "alázat háza". Jézusról pedig meg van írva, hogy szerette Lázárt és fel akarta támasztani. De a követ a sír elől neked kell elvenni!

 Ez lehet a szégyen, lehet bizalmatlanság, egy kapcsolat, lehet bármi, ami visszatart. Vedd el ezt a követ a szívedről, és Isten fel fog támasztani! Leveszi rólad a köteleket, leveszi a leplet a szívedről, a szemedről, fogsz tudni járni, és többé nem kerülsz vissza abba a helyzetbe, mert nem olvassuk Lázárról sem ez után, hogy megbetegedett volna. Isten elhívásai megbánhatatlanok. Ha éppen szenvedsz, mert szétvert a buli, a pornográfia vagy a keserűség, Isten nem mondott le rólad.

Ő akkor se bánta meg, hogy elhívott, de arról a helyről, abból a helyzetből ki akar hívni. De az első lépest neked kell megtenni. Bízzál az Úrban.

Van valami, amit még a szíveden érzel, hogy elmondanál?

Egy rövid bizonyságot mondanék. Körülbelül tíz évvel ezelőtt történhetett, amikor metróval utaztam, láttam a bejáratnál egy idős bácsit a jegykezelő automatának támaszkodva. Az őrök nagyon csúnyán bántak vele, azt hitték, hogy részeg. Én is csak elsétáltam mellette, majd éreztem, hogy forduljak vissza és menjek oda hozzá. Kiderült, hogy nem részeg, hanem annyira idős, hogy nem tudott rendesen menni. Felültem vele a metróra és kiderült, hogy kilencvenkilenc éves, korábban rendőrkapitány volt. Éreztem, hogy nem véletlen ez a beszélgetés, így elkísértem a Jászai Mari térre. Bementem vele a boltba, segítettem vásárolni neki, utána kijöttünk, megkérdeztem, hogy hazakísérhetem-e, és út közben megállítottam az utcán, majd elkezdtem neki Jézusról beszélni. Képzeld el, elkezdett könnyezni, nagyon megérintette az evangélium, és ott az utcán befogadta Jézus Krisztust a szívébe! Miután elmondtuk a megtérő imát ezt mondta: „Ezért érdemes volt élni.” Isten szeretete, türelme messze felülhaladja az ember képzeletét, és az utolsó másodpercig megadja az esélyt arra, hogy az ember ne vesszen el, hanem örök élete legyen.

Takács Benjámin | 2020. 09. 12.