Derek Prince: Imafajták

#DerekPrince
#archiv
Galgóczi Levente | 2020. 04. 09.
Derek Prince 1983-as vendégszolgálatának összefoglalója
Az imádkozás egyike a keresztény élet azon tevékenységeinek, amiket soha nem tudunk túlzásba vinni. Jézus sem arra tanította a tanítványait, hogy hogyan kell prédikálni, hanem arra, hogyan kell imádkozni. Az az ember, aki tudja, hogyan kell ezt helyesen csinálni, a földön a legbefolyásosabb személy. A tanítás során 12 különböző imafajtát fogunk megvizsgálni Isten Beszéde alapján.

Ézsaiás 56:3-7

Az Úr különleges ígéretet tett azoknak az embereknek, akikről ebben az igeszakaszban szó van: azt, hogy ha szorosan ragaszkodnak az ő szövetségéhez, akkor ő különleges módon meg fogja őket áldani, beviszi őket az ő imádságának a házába, és örvendezővé fogja őket tenni. Az ima tehát valami olyan tevékenység, ami minket megörvendeztet, boldoggá tesz. Ezért kívánunk és szeretünk imádkozni, és nem kötelességként nehezedik ránk, hanem örömforrás számunkra.

A 7. versben azt is mondja az Úr, hogy az ő háza imádság házának fog neveztetni minden nép számára. Isten háza most a gyülekezet, az egyház. Isten tehát azt akarja, hogy az egyház az ima helye legyen minden nép számára. Ha gyakorlati módon meg tudjuk mutatni az embereknek, hogy az imáinkra hogyan válaszol Isten, akkor nagy érdeklődést fogunk kiváltani azokból is, akik azt mondják, hogy nem vallásosak vagy nem hisznek Istenben. Sőt, többet is akarnak majd hallani erről a dologról.

Hogyan és miért imádkozzunk?

Isten akarata az, hogy ne csak azokért imádkozzunk, akiket szeretünk, vagy akik “jó emberek”, hanem azokért is, akiket nem szeretünk, vagy rossz emberek, tehát azt akarja, hogy mindenkiért imádkozzunk.

János 16:23-24

A történet alapján úgy tűnik, hogy a tanítványok Jézus e szavai előtt soha nem imádkoztak közvetlenül Istenhez, mint Atyához. Jézus azt mondta nekik, hogy az ő nevében imádkozhatnak közvetlenül az Atyához, és bármit kérnek tőle, ő megadja nekik.

“Kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.” (24. vers)

Mikor az imáinkra választ kapunk, az teljessé teszi az örömünket. Egészen különleges öröm az, mikor megtapasztaljuk, hogy a Mindenható Isten, aki az egész világ Ura, meghallgatja az imáinkat, és megcselekszi amiket kérünk!

Filippi 4:6-7

Ezek a versek a bibliai imának egy másik hatásáról beszélnek. Pál apostol azt ígéri, hogy az ima által békességünk lesz. Jézus tehát az örömöt, Pál a békességet hangsúlyozza. A 6. versszak úgy is fordítható, hogy “mindent ima által”.

Isten egyik nagy embere, John Wesley ehhez azt a kommentárt fűzte, hogy “meg vagyok győződve arról, hogy Isten mindent ima által tesz, és semmit nem tesz ima nélkül”.

Ha szeretnénk valódi, tartós értékeket hordozó eredményeket elérni az életünkben, akkor azoknak imádkozás által kell jönniük. A keresztény életben minden győzelemnek és sikernek az ima a forrása, ez tehát a generátor, az „áramfejlesztő”.

 

Most nézzünk meg egy másik részt az Újszövetségben!

1 Thessz. 5:16-19

Ez a szakasz rövidsége ellenére nagyon sokat mond.

„Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. A Lelket meg ne oltsátok” - mondja a szerző. Hogyha tehát az első három dolgot nem csináljuk - az örvendezést, a szüntelen való imádkozást, és mindenben való hálaadást -, akkor megoltjuk a Szent Szellemet! A dolgunk ezért mindenkor, minden helyzetben imádkozni.

Imádkozás közben kicsit naivnak kell lenni, ez pedig tulajdonképpen választás. El kell döntenünk, hogy naivok akarunk-e lenni és elnyerni Isten áldását, vagy nagyon „csiszoltak” lenni és elveszteni Isten áldását?

Például, az egyik legveszélyesebb hely, ahol az ember találhatja magát, az egy autó, ezért ostoba dolog, ha az ember nem imádkozik, amikor beül az autójába. Néhányan viszont talán bolondnak is fogják tartani az embert, ha ezt teszi. Vagy, bizonyos keresztények úgy érzik, hogy nincsenek Isten akaratában, pedig látszólag a megfelelő helyen vannak: a megfelelő gyülekezetben és munkahelyen vannak, nincsenek betöltetlen szükségeik, mégis úgy érzik, hogy nincsenek Isten akaratában - de csak egy okból. Nem adnak hálát Istennek mindenben. Mivel ez az Isten akarata, ezért ha ezt nem tesszük, automatikusan kikerülünk Isten akaratából.

„Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért…” (1 Tim 2:1)

A Timótheushoz írt első levél 2. fejezetének az elején Pál azt a kifejezést használja, hogy “legelőször is, mindenekelőtt”, ezután kezd el beszélni gyülekezetben zajló imádkozásokról.

Tehát, hogyha a hívők együtt vannak, az első, közös kötelességük az, hogy imádkozzanak.

Emellett ez a szakasz is kiemeli, hogy mindenkiért, mindenhol imádkozzunk.

Az ima fajtái: Hálaadás, dicséret, imádás

Az első három forma, amiről beszélni kell, a hálaadás, a dicséret és az imádás.

A 100. Zsoltár 4. verse alapján megállapíthatjuk, hogy Isten kapuin hálaadással léphetünk be, a tornácaiba pedig dicséretekkel. Ha már átmentünk a kapun és a tornácon, akkor bejutunk Isten jelenlétébe, viszont, hogyha nem hálaadással és dicsérettel megyünk, akkor nem jutunk be. Fontos, hogy hálaadással, és ne a bevásárló listánkkal menjünk Istenhez, mert Jézus azt mondja, hogy az Atyánk már ismeri a szükségeinket, mielőtt kérnénk tőle.

Fontos tehát úgy menni az Úrhoz, hogy már akkor tudjuk, hogy megkapjuk Tőle amit kérünk, amikor mondjuk. Ennek a legjobb módja az, hogy a hálaadással kezdjük, megköszönjük mindazokat a dolgokat, amiket Ő már megtett értünk. Minél inkább hálát adunk neki, annál könnyebb lesz hinnünk abban, hogy azokat is megkapjuk, amikre még szükségünk van.

A 95. Zsoltár első hét verse azt írja, hogy a hangos, örömteli dicséret és hálaadás után az imádás következik. Minden egyes szó, amit a Biblia az imádásra használ, egy-egy testhelyzetet ír le. Ez lehet a kéz kinyújtása, felemelése, a fej meghajtása, a felsőtest meghajlása, vagy arcra borulás is, Isten előtt.

Az imádás tehát nem egy szóbeli kifejezésmód, vagy cselekedet, mint a dicséret és a hálaadás, hanem egy magatartás.

Jézus azt mondja, hogy az Atya olyanokat keres, akik imádják Őt, tehát az imádás önmagában is cél.

Könyörgés, esedezés, közbenjárás

A közbenjárás szó szerint azt jelenti, hogy Isten és azok közé az emberek közé állunk, akik az ő ítéletét érdemelnék meg. Tehát, a közbenjáró odaáll Isten és az ő haragjának a tárgya közé és így szól: “minden jogod megvan, hogy lesújts ezekre az emberekre, de emlékezzél meg arról, hogyha velük ezt megteszed, akkor engem is sújtanod kell.” Mózes pontosan ezt tette, mikor Izrael népéért könyörgött. Ő azt kérte, hogy Isten könyörüljön a népen, és inkább őt magát törölje ki az Élet Könyvéből!

Ezékiel próféta könyvének 22. fejezetében látszik, hogy a nép szörnyű bűnei ellenére Isten azt mondja, hogy ha csak egy embert is talált volna, aki képes és hajlandó a közbenjárásra, megkímélte volna az egész népet.

Ézsaiás 59. fejezetében pedig a Szentírás azt állítja, hogy Isten látta és álmélkodott azon, hogy nincsen, aki a bűnös népért közbenjárna.

Az odaszánás, vagy átadás imája

Ha van olyan helyzet, amiről nem tudjuk, hogyan oldjuk meg, vagy olyan probléma, amelyre nem tudjuk a választ, akkor a legjobb dolog az, hogy egyszerűen csak átadjuk Istennek. A 37. Zsoltár 5. verse azt mondja: “Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Itt különböző szakaszokat különböztethetünk meg.

Először “hagyjuk” az Úrra, vagy “adjuk át, ajánljuk föl” az utunkat az Úrnak. Például amikor valaki beteszi a pénzét a bankba, kap egy számlát, és utána nem aggódik, hogy jól bánik-e az intézmény a pénzzel, hanem bízik a bankban.

A második dolog pedig az, hogy bíznunk kell. A Biblia azt ígéri, hogyha ezt tesszük - először odaadjuk a dolgot Istennek, azután bízunk benne -, akkor majd ő „teljesíti” azt. Az eredeti héber szöveg szó szerint azt mondja, hogy “gördítsük” oda az Úrnak az utunkat, a terheket, a gondokat!

 

Az elgondolás vagy célkitűzés.

„Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.” (Jób 22:26-28)

E részlet tanulmányozása során láthatjuk, hogy a 27. versben a Szentírás az imáról beszél, a 28. vers pedig azt mondja, hogy mihelyst valamit elgondolsz (az angol fordításban ʼdecreeʼ, azaz elhatározás van - a szerk.), sikerül az neked. Ez az uralkodással, kormányzással áll összefüggésben. Ilyen fajta imával nemzetek sorsát is meg lehet határozni.

Józsué könyvének 10. fejezetében (12-14. vers) Józsué is tett egy ilyen kijelentést.

„Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon… ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!” (12. vers)

Józsué ezt nem csak magától mondta, hanem „szólt az Úrnak”. Más szavakkal úgy fogalmazhatjuk meg, hogy Isten tekintélye működött rajta keresztül.

 

Az áldás és az átok

Mind a kettő lehet imaforma.

4Móz 6:22-26.

Ezekben a versekben találhatjuk az ároni áldásként ismert imát, melyet ha megvizsgálunk láthatjuk, hogy hat részből áll: elsőként azt mondja a pap, hogy “áldjon meg téged az Úr”, másodszor azt, hogy “őrizzen meg téged”. Harmadszor, hogy “világosítsa meg az Úr az ő arcát rajtad”, majd, hogy “könyörüljön rajtad”. Ötödször, hogy “fordítsa az Úr az Ő arcát terád”, hatodszor pedig, hogy “adjon békességet neked.” Ha megnézzük a következő verset, megtalálhatjuk a hetedik dolgot is, amely így szól: “Így tegyék az én nevemet Izrael fiaira, hogy én megáldjam őket.”

Tehát, ha az Úr Nevét az ő népére helyezik, akkor ő megáldja azt. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk ezt a formáját az imának, hogy az Úr Jézus Krisztus nevét rá tudjuk tenni az Ő népére, mert ez megvédi és megőrzi őket.

Például a szülők a gyermekeikre helyezhetik Jézus nevét, mindennap, mikor iskolába mennek, hogy megőrizze az elméjüket és a testüket, és megáldja őket.

A Biblia sokat mond nekünk az átokról is, amit nagyon fontos ismernünk, mert sok ember problémája áll kapcsolatban az átokkal.

Derek Prince egy rövid történettel szemléltette ezt: egy Istentiszteleten, ahol szabadító szolgálat zajlott, egyszer azt mondta neki az Úr, hogy az egyik résztvevő család átok alatt van. A prédikátor odalépett az apához és azt mondta, “úgy hiszem, az Úr megmutatta nekem, hogy átok van a családodon. Akarod-e, hogy feloldjam ezt az átkot a Jézus nevében?”. A férfi igennel felelt. Derek ekkor imádkozott és megtörte az átkot. Mikor ezt megtette Jézus nevében, a család minden tagján látható fizikai reakciót tapasztaltak. Csak ezek után imádkozott a család lányának törött lábáért, ami, mint kiderült 18 hónap alatt háromszor törött el, és az orvosok azt mondták, hogy nem fog meggyógyulni, hanem amputálni kell. Később az édesapa küldött neki egy levelet, amiből kiderült, hogy a lány lába teljesen meggyógyult. A terjedelmes levélben sok más információt is elmondott, amelyekből nyilvánvaló volt, hogy átok volt a családban.

Az egyik jellegzetes jele az átkozottságnak a balesetekre való hajlam. Derek Prince elmondta, hogy a lecke, amit megtanult az esetből az, hogyha először nem törte volna meg az átkot, soha nem gyógyult volna meg a lány lába.

Nézzünk meg néhány Igét a témáról!

Márk 11:20-25

Mikor Jézus elment egy fügefa mellett, amelyen levelek voltak, de gyümölcs nem, akkor szólt a fának. Ez egy kicsit talán nevetségesen hangzik, nem igaz? Márpedig Jézus a fának mondta amit mondott, és így szólt: soha többé ne egyen rólad gyümölcsöt senki. Másnapra a fa gyökerestől elszáradt.

Jézus ez után az imádkozásról beszélt, és a Máté evangélium 21. részében azt is hozzáfűzi a tanítványoknak, hogy ha hisznek, és nem kételkednek, ők is megtehetik ugyanazt, amit ő tett a fügefával. Mit tett ő a fügefával? Megátkozta.

Először talán azt gondolhatjuk, hogy ez nem Isten akarata, de vannak olyan „fák”, amelyeken sok a levél és nincsen rajtuk gyümölcs, és ezek megcsalnak embereket. Ilyen „fák” például az alvilági helyek, ahol az emberek halálos bűnöket követnek el, mint például egy drogtanya.

Oldás és kötés

A következő két imaforma, a kötés és az oldás, nagyon szorosan összetartozik. Erről a Máté evangélium 18. fejezetének 18-19. versszakában olvashatunk, Jézus elsősorban az imáról beszél. Közben két dolgot is kiemel: imában különböző dolgokat megköthetünk és megoldhatunk. Figyelemre méltó, hogy ebben az esetben a kezdeményezés nem a mennyben van, hanem a földön. Tehát, amit mi teszünk a földön, az dönti el, hogy mi történik a Mennyben. Az eredeti görög szövegben azt mondja Jézus, hogy “amit megköttök a földön, az olyan lesz, mintha már megkötötték volna a Mennyben.” Tehát ha megkötünk valamit a földön és felnézünk a mennybe, mire már fel tudnánk nézni, a dolog már ott is megvan! Az oldással kapcsolatban is ugyanez a helyzet.

Nehéz olyan dologra gondolni, amit ne fedne le az oldás és kötés hatalma, azonban ha mégis van olyan dolog, ami ebbe nem tartozik bele, akkor nézzük meg a 19. verset is, ami azt mondja, hogyha ketten megegyeznek, bármiről is legyen szó, amit kérnek, az meglesz nekik. Ha ezt a hármat egymás mellé helyezzük, a következő állítás jön ki: amit megköttök, meg lesz kötve, amit megoldotok, meg lesz oldva, és hogyha bármit kértek, meglesz.

A konklúzió tehát az, hogy a világban azok uralkodnak, és azok a legbefolyásosabb személyek, akik tudják, hogy hogyan kell imádkozni.

A teljes prédikáció meghallgatható a Hit Gyülekezete Alkalmazásában, amely IDE kattintva érhető el.

Galgóczi Levente | 2020. 04. 09.