Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés a Csemetének – mondhatnánk kissé emelkedetten a Csemete Nevelőszülői Hálózat fejlődésének következő állomásáról. Szeptember végén ugyanis felavatták az intézmény első vidéki irodáját Miskolcon.
A történet két évre nyúlik vissza, amikor is Miskolc Megyei Jogú Városának képviselőtestülete egyöntetű szavazással adta át a város egyik frekventált helyen lévő, főutcai ingatlanát a Hit Gyülekezetének azzal a céllal, hogy ezen a helyen gyermekvédelmi feladatokat láthasson el a gyülekezet fenntartásában működő Nevelőszülői Hálózat. A felújítási, átalakítási, berendezési munkálatokat követően érkezett el az ünnepélyes avatás, amelyet megtisztelt jelenlétével Tóth-Szántai József, Miskolc MJV polgármestere, Matiscsák Éva alpolgármester asszony és Kovács Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője is.
A fenntartó részéről dr. Mészáros István, a Hit Gyülekezete Országos Vezetőségének ügyvezetője, dr. Németh Tibor a Hit Gyülekezete jogi főigazgatója és Surjányi Csaba, a miskolci Hit Gyülekezete vezetője volt jelen az eseményen. A szakma részéről pedig Földessy Judit, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat intézményvezetője, Gúr Péter Attila, a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény igazgatója és dr. Radoszáv Miklós, a Csányi Alapítvány operatív igazgatója mellett számos osztályvezető, szakmai vezető és gyermekvédelmi szakember, gyermekpszichológus is tiszteletét tette az avatáson. A meghívottak között természetesen jelen voltak még a felújításban részt vevő szakemberek és önkéntesek, illetve az ország számos pontjáról érkeztek a hálózat aktív és leendő nevelőszülői közül is.
Otthon az otthont teremtőknek
Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere kifejtette, hogy ezzel a gyermekvédelmi szakellátási intézménnyel is gazdagodott a város. Az iroda létrehozásának szükségességét a következőkkel indokolta: „Optimális esetben egy gyermek két ember, egy férfi és egy nő szeretetteljes kapcsolatából, szerelméből születik biztonságos érzelmi és anyagi körülmények közé. Az élet viszont nem mindig ajándékozza meg ilyen ideális helyzettel a gyermekeket. A nevelőszülők azok, akik odaadással nevelik, gondozzák azokat a kicsiket, akiknek nem adatott meg ez a biztonságos családi háttér.”
Kifejezte abbéli reményét, hogy az iroda „méltó otthona lesz az otthont teremtőknek”. Egyúttal Miskolc nevében üdvözölte a Hit Gyülekezete kezdeményezését, egyszersmind biztosította hallgatóságát afelől, hogy a város minden segítséget megad ahhoz, hogy méltó körülmények között működhessen az intézmény.
A polgármester szavaira reflektálva dr. Mészáros István elsőként háláját fejezte ki a város vezetői felé, amiért térítésmentesen adták használatba az irodát, majd Földessy Juditnak és munkatársainak köszönte meg az évek óta tartó együttműködést, amelynek eredménye a színvonalas szakellátás biztosítása.
„Felemelő dolog egy gyermekvédelemmel kapcsolatos objektum átadásán részt venni. A legvédtelenebbek védelme gyakorlatilag életmentő tevékenység. És ki védtelenebb, mint egy családjából kikerült, kitett vagy kiemelt gyermek? Jézus Krisztus nagy parancsolata így szól: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, és a te felebarátodat, mint magadat!« A szeretet nem szavakban áll, hanem cselekszik, tettekben nyilvánul meg, a keresztény természet szerves része. Nem külső előírásból vagy valamiféle önös célból fakad, hanem a szívbe van ültetve, ami belülről ösztönöz a jó cselekedetekre, segítségnyújtásra. Ez tükröződik a Hit Gyülekezete közcélú, társadalmi szerepvállalásában is.”
Majd azzal folytatta, hogy a Szentírás Istent az árvák atyjaként is nevesíti, ami azt is jelenti, hogy a Teremtő különös figyelmet fordít az elhagyott vagy elárvult gyermekekre, illetve ilyen figyelmet követel meg az emberektől. „Mindezek alapján nem túlzás azokat, akik a gyermekvédelemben szorgoskodnak, az Úr munkatársainak tekinteni. Ráadásul a hitüktől és világnézetüktől függetlenül is, hiszen isteni gondviselői feladatot teljesítenek ezen a területen… Egyházunk sosem fogyasztója, hanem gazdagítója akart és akar lenni a környezetének. Jézus Krisztus az egyházat többek között a föld sójának is nevezi. Társadalmi szinten ez városaink ízesítését, élhetővé tételét, a közjó védelmét, szolgálatát jelenti. Erre törekszünk erőnkhöz és lehetőségeinkhez képest Miskolcon és az egész vármegyében is” – zárta beszédét dr. Mészáros István.
Nehéz kezdetek
Földessy Judit többek közt azt hangsúlyozta köszöntőjében, hogy a Csemeténél olyan szakemberek dolgoznak, akik korábban közvetlen kollégái, beosztottai voltak, így ő tapasztalatból tudja, hogy ennél az intézménynél biztosított a magas minőségű szakmai színvonal. Emellett azt is kifejtette, hogy Borsod vármegye a legterheltebb a gyermekvédelmi szakellátás területén, mivel az országosan huszonnégyezer kiskorúból és utógondozottból háromezret ebben a vármegyében nevelnek, kiknek nyolcvan százalékáról nevelőszülők gondoskodnak, mely feladatot egymás segítése nélkül nem lehetne sikeresen végezni.
Dr. Szabó-Polai Bernadett, a Csemete intézményvezetője pedig a csemetefa fejlődéséhez hasonlította a Nevelőszülői Hálózat előrelépését. „Nem volt egyszerű az indulás, és nem csak azért, mert teljesen nulláról indultunk, és nem kaptunk sikeresen működő nevelőszülői családokat az államtól. Amikor meghirdettük a nevelőszülői képzésünket, Ukrajnában kitört a háború, amikor pedig végre engedélyeztetni tudtuk volna a kiképzett nevelőszülőinket, akkor a gyermekvédelemben dolgozók kifogástalan életvitel vizsgálata és a központi pszichológiai vizsgálat lassították le a folyamatot. Sokat küzdöttünk és kitartottunk, mert végig hittünk abban, hogy meglátjuk majd a munkánk gyümölcsét.
Nagyon sokszor gondoltam arra ebben az elmúlt négy évben – ha már Csemete Nevelőszülői Hálózat a nevünk –, hogy egy csemetefa életében is az első négy év azzal telik, hogy gyökeret ereszt, megerősödik. A jelen éghajlati körülmények között pedig sok esetben már az óriási eredmény, ha a csemetefa megered, életben marad. Négy év után látszik, hogy a mi Csemeténk is életben maradt, növekedésnek indult, s vannak rajta gyümölcsök is. Az igazi gyümölcse a munkánknak a harmonikusan működő nevelőszülői családok, ahol a nehéz sorsú, traumatizált gyermekek élete hosszabb-rövidebb ideig révbe érhet egy jobb jövő reményében.”
Segítő kezek
Lapunk megkérdezett néhány jelen lévő nevelőszülőt, hogy ők miért választották ezt a segítő hivatást. A Sátoraljaújhelyen három gyermeket nevelő Gulyás Erika a következő gondolatokat osztotta meg velünk: „Az egyikük, egy nyolcéves kisfiú hozzám történő elhelyezése előtt alig járt óvodába, így az iskolakezdés különösen nagy kihívást jelentett számára – és számomra is. Természetesen a nehézségek is részei ennek a hivatásnak. Sokat küzdöttünk együtt: szakértői vizsgálatra vittem, hogy feltárjuk a lemaradást, és közösen igyekeztünk minden segítséget megadni, hogy behozza a hiányosságokat. Sokszor kihívást jelent a gyerekek múltjából fakadó sebekkel, bizonytalanságokkal együtt haladni, de hiszek abban, hogy a szeretet és a türelem hosszú távon gyógyító erejű. Számomra a nevelőszülőség legnagyobb öröme, amikor látom, ahogy a gyerekek apró lépésekben bontakoznak ki: amikor először mosolyognak felszabadultan, amikor magabiztosan indulnak iskolába, vagy amikor egy-egy ölelésben érzem, hogy biztonságban érzik magukat mellettem. Ezek a pillanatok minden fáradságot felülírnak.”
Következő – anonim – interjúalanyunk, aki pár héten belül fogja gondozásba venni az első gyermeket, így fogalmazott: „50 éves lettem, két nagy gyerekünk egyetemen tanul, a kisebb most fog érettségizni. Hirtelen üres lett a ház. A gyerekekkel való együttlét számomra soha nem volt teher, sokkal inkább örömforrás. A nevelőszülőséggel nem is a megélhetésem szeretném biztosítani, hiszen a férjemnek és nekem is olyan munkánk van, amit szeretünk. Tulajdonképpen az ifjúkorunkat hosszabbítjuk meg. Helyet, biztonságot és családot szeretnénk adni valakinek, akinek ez átmenetileg nem adatik meg.”
S legvégül hallgassuk meg a Budapesten gyermeket nevelő Katona Mónikát: „Miért vagyok nevelőszülő? Hatalmas megtiszteltetés számomra egy gyermek életében segítséget, támaszt nyújtani. Amikor életének legkiszolgáltatottabb, számára érthetetlen időszakában van, akkor ott lenni, védelmet és biztonságot adni, irányt mutatni nagyon szép feladat. Jézus a Máté evangéliuma 25. fejezetében azt mondta, hogy ha a legkisebb atyjafiai közül csak egyet is befogadunk, felruházunk és megetetünk, akkor Vele cselekedjük meg ezt. Számára ennyire fontos minden ember! Én pedig boldogan vagyok partnere ebben a munkában, és látom, miként változik folyamatosan egy élet a befektetett munka eredményeképpen!”
