Családok harca

#karrier
#csalad
Nagy Szantina | 2020. 02. 21.
Rövidtávú profit vs. időtálló értékek
Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fiatal ne házastársi hűségben és szülői szerepben gondolkozzon, annak minden előnyével és nehézségével együtt. A média, az aktuális trendek azonban mind a tradicionális családmodell ellen dolgoznak – nyilvánvalóan szép summáért.

Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amihez jogunk van, az minden esetben a javunkat szolgálja: elmehetünk szavazni, hogy beleszólhassunk országunk irányításába, éles konfliktushelyzet esetén jogunk van bírósághoz fordulni, hogy igazságot szolgáltassanak számunkra. Vannak azonban olyan esetek, amikor leginkább valaki más – vagy inkább mások – javát szolgálja egy korábban tiltott vagy erősen szabályozott terület legalizálása, egy teljesen új iparágat létrehozva ezzel. Ilyenkor a hétköznapi ember – a fogyasztó – számára közelebbről, alaposabban megvizsgálva nagyon is destruktív, káros dolgot igyekeznek elfogadottnak, sőt, kívánatosnak, vagy éppen egészségesnek, szükségesnek feltüntetni.

Elmúlt a szinglilét varázsa

Az elmúlt pár évtizedben láthattuk, milyen számokat produkál például a szexuális liberalizáció elburjánzásának köszönhetően kialakult szexipar, vagy akár a kannabisz széles körben való engedélyezése. Elsőre azt hihetnénk, hogy az erkölcs fellazítása az emberek javát, boldogságát és kiteljesedését szolgálja, így számos – természetesen teljesen „objektív” – kutatás, írás és kulturális termék bizonygatta boldog vagy épp boldogtalan, már házas, esetleg a gondolkozásmódjukat, világnézetüket éppen kialakító fiatalok számára, hogy a szingli életforma és a szexuális szabadosság a helyes út az impulzusokban gazdag, felhőtlen élethez. Ennek népszerűsítésében mérföldkövet jelentett a Szex és New York című sorozat, amit Candace Bushnell nagy sikerű regénye alapján vittek filmvászonra. A kozmopolita, egyedülálló életérzést közvetítő alkotás nők tömegének jelentette az újdonsült amerikai álmot 1998-ban.

Csaknem két évtizeddel később, Bushnell a The Sunday Timesnak adott nyilatkozata alapján bánja korábbi döntéseit, a nagyvárosi karrierista idill hatvanévesen már egészen máshogy néz ki: „Amikor a harmincas és a negyvenes éveimben jártam, nem gondoltam erre. Aztán amikor elváltam, és beléptem az ötödik ikszbe, ráébredtem annak hatására, hogy nincsenek gyerekeim, és hogy egyedül vagyok. Most már látom, hogy azok az emberek, akiknek gyerekük született, olyan biztos alapon állnak, amilyennel a gyermektelen emberek nem rendelkeznek” – mondta. Idén augusztusban megjelent könyvét a középkorúak szomorúságáról írta Még mindig van Szex és New York? címmel: „Mindnyájan gyermektelen szingli nők vagyunk. Egyszer csak eszedbe jut: mit fogsz csinálni, ha megöregszel? Ha nincs gyereked, és felteszed a kérdést: ki fog gondoskodni rólam, az a válasz, hogy a barátnőid” – fejtette ki.

Sajnálatos módon az erre a délibábszerű imázsra mint ingoványos talajra felépített éveket, lehetőségeket és életeket semmi sem tudja visszaadni.

Ennek ellenére jó hír, hogy az amerikai válások aránya 1975-ben volt utoljára olyan alacsony, mint 2016-ban – 1976-ban óriási kiugrást eredményezett a válás engedélyezése mindkét fél vétlensége esetén is –, bár tény, hogy a biztató statisztikák azt is mutatják, hogy mindemellett a házasságkötések aránya is folyamatosan csökken 1990 óta. Az elmúlt évtizedekben zajló társadalmi klímaváltozás, és a fent említett, média által propagált életvezetési stílus azonban mégsem kedvezett a házasság intézményének és a családalapításnak. Ezt támasztják alá a gyermekvállalási statisztikák is, 1976-ban a 40 és 44 év közötti amerikai nők csaknem 10 százaléka volt gyermektelen, ez 2014-re majdhogynem megduplázódott, de a generáció, amelyik szinte teljesen ebben a közegben szocializálódott, még mindig nem érte el azt a kort, amikor erről reálisabb képet tudnánk alkotni.

Család

A felelősségteljes szexualitás, a várakozás és a házasságkötés mellett szólnak a tudományos kutatások is: 2008-ban megjelent, Hooked: New Science on How Casual Sex is Affecting Our Children című könyvben Joe S. McIlhaney Jr. és Freda McKissic Bush az alkalmi szexről készített vizsgálataikat publikálják. Ebből többek között az is kiderül, hogy a legtöbb fiatalnak, aki 16 éves kora előtt kezd el szexuális életet élni, több szexuális partnere van, mint azoknak, akik 20 éves korukig vártak vele. Kutatásaik emellett azt is alátámasztják, hogy a szexuális kicsapongás és az alkalmi kapcsolatok súlyos torzulásokat hoznak létre az ember érzelmi világában – akár tudatosítja ezt magában, akár nem. „A szeretkezés közben az agyban termelődő oxitocin által előidézett kötődés veszélyes. Aki elégszer együtt hál valakivel, nem tud nem kötődni hozzá. Ezért tiltja oly sok normarendszer a házasságtörést – mert a barátnőből később feleség lehet, ami az első család szétesését jelenti” – állapítja meg Paul J. Zak, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója. Az alkalmi kapcsolatok veszélye pedig a kötődésre való képesség romlását eredményezi hosszú távon: „Aki egymás után több hosszabb-rövidebb ideig tartó szexuális kapcsolatot létesít, a kötődés-elszakadás állandó körforgásában él. Közben folyamatosan gyengül a kötődési képesség. Több szexuális kapcsolat után az illető képtelenné válik arra, hogy valakihez igazán mélyen kötődjön. Olyan ez, mint amikor egy ragasztószalagot többször feltépünk és újra használunk: egy idő után nem tapad többé” – olvasható a könyvben. Hasonló a helyzet a pornográfiával is: „valahányszor szexuális tartalmú képekkel, képsorokkal, helyzetekkel találkozunk, elemi erővel kezdenek működni az agyunkban ezek a vegyületek.”

Megvásárolt életek

A túlszexualizált társadalom azonban – annak ellenére, hogy a pillanatnyi boldogságért szétszakított családokban, a depressziós fiatalokban és a nemi betegségek terjedésében már látszanak az erkölcsi romlásba vetett magok gyümölcsei – óriási fogyasztói réteget érint, átlagosan 40 millió amerikai fogyaszt rendszeresen pornográf tartalmat, így másodpercenként nagyjából 3 ezer dollár, azaz körülbelül 900 ezer forint ömlik a pornóoldalakat üzemeltető cégek zsebébe, csak Amerikában. Világszinten 2030-ra pedig 340 billió dollárra becsülik a pornóoldalak iparágát. Emellett a befektetők óriási üzleti potenciált látnak a szexrobotok megjelenésében is, ami egy teljesen új, egyelőre beláthatatlan következményekkel járó ipart szül, szakemberek szerint 2050-re Hollandia piroslámpás negyedének java részét robotokkal fogják ellátni.

Hasonlóan családellenes, profithajhász motivációk is állnak az abortusz széles körben való elterjesztése mögött.

Annak ellenére, hogy erről a kérdéskörről általában az emberi jogok – pontosabban a női jogok – oldaláról megközelítve hallunk, a vállalatok nem rejtik véka alá, hogy komoly összegektől esnének el az abortuszra vonatkozó törvények szigorítása esetén. Idén nyáron 180 cégvezető kérte a The New York Times hasábjain nyílt levélben az amerikai törvényhozókat, hogy az abortuszt érintő jogszabályok módosításakor vegyék figyelembe, hogy annak korlátozása súlyosan árt a biznisznek. Az ominózus listán olyan nemzetközi hálózattal rendelkező cégek is találhatóak, mint például a fast fashion divatcég, a H&M, a népszerű társkereső oldal, a Tinder és az egyik legtöbb felhasználót számláló közösségi médiaplatform, a Twitter. A levél megalkotásában közreműködött az ACLU – American Civil Liberties Union –, a Planned Parenthood mint reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó klinikahálózat és a pro-choice (választáspárti – a szerk.) szervezet, a NARAL is. „Arra bátorítjuk a teljes üzleti közösséget, hogy csatlakozzanak hozzánk a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés védelme érdekében ezekben a kritikus hónapokban és években”– nyilatkozta utóbbi szervezet elnöke, Ilyse Hogue. A cégek a „Ne bántsátok az egyenlőséget” nevű kampányukban nők gazdasági döntéseire hivatkozva próbálják leplezni, valójában mekkora erőforrást – ezzel együtt pedig nyilvánvalóan kitermelt profitot is – veszítenének az egy-egy gyermek megszületésével együtt járó szabadsággal.

Karrier

Kár tehát azt gondolni, hogy az elmúlt néhány évtizedben a mainstream ideológiái és az azt ideiglenesen jótékonynak feltüntetett áltudományos kutatások és az egyéni életutak általánosításai felülírják több évezred tapasztalatát – még ha az nem minden esetben is számít feltétlenül pozitív példának.

A házasság és a család harmóniáján dolgozni kell ma is, és dolgozni kellett évszázadokkal ezelőtt is – az igazán sikeres élethez pedig elengedhetetlen a boldog házasság és a jó szülő-gyermek kapcsolat.

Azt pedig egyenesen naivitás lenne gondolni, hogy csak és kizárólag a mi boldogságunkat és érdekünket szolgálják a modern, instant, impulzushajhász fogyasztói szokások – és életstílus – ránk erőltetése, ami mások zsebét tömi dollármilliókkal, hosszú távon a hétköznapi ember életének és a társadalom állapotának kárán.

Forrás: Hetek

Nagy Szantina | 2020. 02. 21.