Benne van


a mi gazdagságunk

#vagyon
#gazdagsag
Ferenczi Deborah | 2020. 06. 24.
Németh Sándor június 20-i online prédikációjának összefoglalója
Minden ember vágyik a jólétre, az anyagi biztonságra, a gazdagságra és a bővölködésre. Ezért tanulunk, ezért dolgozunk, tulajdonképpen minden fáradtságos munkát ezért végzünk a Földön. Mégis az emberiség jelentős többsége soha nem jut el arra az állapotra, hogy megelégedjen, hogy végre hátradőljön és elégedett legyen mindazzal, amiért addig küzdött. Ahhoz, hogy a szegénység állapotából eljussunk a gazdagság stádiumáig, nem elégséges szorgalmasan dolgozni, hanem meg is kell reformálnunk a gondolkodásmódunkat, ugyanis ha megértjük a kereszt áldozatnak ezt a vonatkozását, akkor rá fogunk döbbenni arra, hogy Őbenne van a mi gazdagságunk!

Ahhoz, hogy igazán megértsük a gazdagság bibliai alapjait, feltétlen fontos ennek az ellentétéről, mégpedig a szegénységről is értekezni. A szegénység ellen a Biblia ugyanis harcot indít, hiszen az ebből való kitörés szerves részét képezi a megváltás művének.

A szegénység tulajdonképpen kényszerűségből fakadó csökkentett életminőség. Fontos tudni, hogy bár sokan a szegénység állapota mellett való érvelésként az evangéliumi szegénységet hozzák fel példaként, ez abszolút nem állja meg a helyét, ugyanis az evangéliumi szegénységnek nem az volt a lényege, hogy nincstelen volt az illető, hanem az, hogy önkéntes módon az életét Isten gondviselésére bízta. Ezt pedig nem kényszerűség váltotta ki, hanem egyfajta mindent átadó bizalom és hit a Mindenható irányába, aki erre a hitbeli cselekedetre válaszul egész élete során isteni gondviselésben részesítette azt a személyt, aki ezt a létformát választotta, így az nem szenvedett soha többé hiányt.

Mikor lépett be a világba a szegénység?

Az első és legfontosabb kérdés ahhoz, hogy fel tudjuk venni a harcot a szegénység ellen az az, hogy mikor és minek a következményeképpen jött be ez az állapot a világba. A válasz erre egészen pontosan behatárolható, ugyanis a szegénység akkor nyert teret, amikor elvesztette az emberiség az idillikus, édeni állapotát - tehát a bűnbeeséskor. A szegénység, a hiány, a nélkülözés ősoka a bűnbeesés, melyre átokként jött a fáradtságos munkavégzés szükségessége, illetve a föld termőerejének csökkenése, mely jelentősen megnehezíti az emberiség anyagi boldogulását e Földön. Emellett számos más jellegű - ennél, sokkal materiálisabb - okai is vannak a szegénységnek, mint például a lusta, passzív hozzááláás a munkához, valamint az igazságtalan hatalmi rendszerek létrejötte, melyek a vagyon nagy részét egy bizonyos rétegen belül osztja szét, ezáltal pedig hatalmas társadalmi rés nyílik ember és ember között életszínvonal tekintetében. Továbbá befolyásolhatja ezt a munkaadók felől történő kizsákmányolás, egy esetleges gazdasági válság, az egyén bűnös életvitele, bizonyos csoportokra népekre irányuló üldözés, az egyén iskolázatlansága, az egyén rossz döntéseinek a sorozata, illetve természetesen az átkok is komoly kihatással lehetnek arra, hogy jelenleg milyen anyagi helyzetben vagyunk.

Mindemellett felettébb fontosnak tartom még egyszer kihangsúlyozni, hogy a szegénység ősoka a bűnbeesés, és az ezen felül való győzelemre csakis kizárólag Krisztus engesztelő áldozatára nézve tudunk eljutni.

A szegénység általában egy olyan állapot, melyből a saját erőnk által képtelenek vagyunk kitörni, ezért helyez rendkívül nagy hangsúlyt a Biblia a szegények támogatására.

A bűnbeesésnek - mint ahogyan már a fentiekben is említettem - az egyik leglátványosabb átka a földre vonatkozott. Ennek az átoknak a következménye a fáradtságos munka, a tövis és a bogáncskóró termése, mely jelen esetben a fájdalmat és a hiábavalóságot szimbolizálja. Élete végén Salamon is rádöbben arra, hogy e földön minden hiábavaló, ami a nap alatt van, ugyanis az ember előbb utóbb felismeri, hogy bizony az ő munkája is hiábavaló, mivel önmagában a munkával nem képes mindazt megteremteni, amire szüksége van ezen a világon. Pontosan ebből az okból kifolyólag elengedhetetlenül fontos, hogy ezt a területet is Isten uralma alá rendeljük, ugyanis önmagában a munka nem feltétlen fogja garantálni az anyagi jólétet, ez pedig hosszútávon megkeseredést okoz az emberi lélekben. A bűnbeesést követő átok egyik velejárója, hogy ,,orcád verítékével edd a te kenyeredet”, ebből kifolyólag a munkára gyakran rámegy az ember egészsége, fizikai és lelki állapota. Mivel a jelenlegi anyagi világ hiábavalóság állapotában van, nincsen benne mennyei perspektíva, hanem kizárólag a látható világ horizontja, így abszolút hiábavaló és gyötrelmes. Pontosan ezért várjuk annyira a Messiás visszajövetelét és e világnak a megváltását, hogy végre az anyagi világ is megszabaduljon a romlandóság alól és végleg megszűnjön a szegénység e földön.

A szegénységből való megváltás

 Érdemes azzal tisztában lenni, hogy az Istennel való szövetségek megkötésének, minden esetben része volt az anyagi áldás. Ugyanis Isten ezzel a cselekedettel is kijelenti a mindenhatóságát, hogy az ő szövetségeseit, bizony képes anyagi módon is felettébb megáldani. Ennek a feltétele pedig az, hogy Istent ezen a területen is első helyre helyezzük.

 Amikor megvizsgáljuk az Egyiptomból való kivonulás körülményeit, egyértelműen látható, hogy Istennek az volt a tökéletes akarata, hogy egy ember se legyen szegény Izrael gyermekei között. Mindehhez pedig egy követelményt támasztott, mégpedig hogy engedelmeskedjenek az ő parancsolatainak, és ha ezt megcselekszik, akkor garantált az anyagi áldás mind kollektíve a nép, mind az egyének életében.

Ahhoz, hogy ténylegesen megértsük Istennek az anyagi javakhoz való viszonyát, feltétlenül fontos tudnunk azt, hogy az Ószövetségben számos parancsolatot hozott létre, amely nem csak az anyagi javak megszerzését támogatja, hanem emellett megadja az újrakezdéshez is a lehetőséget.

Ugyanis létrehozott egy olyan struktúrát, ahol ha valaki az addigi életében rossz döntéseket hozott és minden vagyonát elvesztette, akkor sem determinálja a folytonos egyre mélyebbre zuhanással generációkon keresztül, hanem bizonyos ídőközönként, bizonyos rendelésekkel lehetőséget ad az újrakezdésre.

 Az első ilyen intézmény az elengedés éve, amely minden hetedik évben biztosította az izraeli társadalmon belül lévő adóságok eltörlését illetve a zsidó adósrabszolgák felszabadítását. A második még ennél is fantasztikusabb rendelet, mely a tényleges tiszta lapos újrakezdést biztosította minden izraelita számára. Ez a jubileumi év rendszere. Isten ezzel a parancsolattal 50 évente az egész gazdaságot visszaállította az eredeti, igazságos állapotára, ugyanis minden izraeli visszakapta a földjét, hogy ezáltal ő és az ő gyermekei kapjanak egy új kezdetre való lehetőséget, hogy ne évezredeken keresztű legyenek a családok szegénységre determinálva, hanem minden generáció a maga tehetségéhez mérten jusson anyagi javakhoz.

Miután az Örökkévalónak különösen nagy gondja van a rászorulókra, így külön törvényt hozott létre a szegények támogatására, melyek a mindennapokban segítették a boldogulásukat. Ilyen volt példának okáért az aratási törvény, amelynek az volt a lényege, hogy a lehullott kalászokat minden esetben meg kellett hagyni a szegényeknek, hogy az ő asztalukra is mindig jusson élelem.

Ezenfelül pedig még egy parancsolat foglalkozott ezzel a kérdéskörrel mégpedig a birtok visszaváltásának törvénye. Ez arra az esetre vonatkozott, ha az eladósodott egyénnek volt egy gazdag rokona, aki ki tudta váltani a földjét az adósság alól. Mint láthatjuk, Istennek különösen nagy gondviselése van a szegényekre, ezért is adta oda számunkra az Ő fiát, hogy vérbosszuló rokonként fellépve kiváltson minket az adósságból, és gazdag királyi gyermekekké tegyen minket, akik öröklik az ő gazdagságát.

Fontos tudatosítani magunkban, hogy a megváltás bizony a szegénység felett való győzelemre is vonatkozik, hiszen Krisztus azért lett nincstelenné, hogy mi általa meggazdagodhassunk.

Vagyis Jézus az emberiség nincstelenségét, kiszolgáltatottságát átélte, és ráhelyezte a keresztfára, hogy nekünk ezekből már legyen váltságunk. Éppen ezért van hatalmas jelentősége a helyettesítő áldozatnak, hiszen azáltal, hogy Krisztus a mi helyünkbe lépett, mi is az ő helybe léphetünk, és az ő végtelen gazdagságát vehetjük birtokba. Ehhez a pozíciócseréhez hitbeli lépésre van szükség, mégpedig hogy bűnösként elfoglaljuk az ártatlan helyettesítő áldozat állapotát, ami a gazdagság. Hit által kell elfoglalnunk ezt az örökösi pozíciót, és ehhez méltán megreformálnunk a gondolkodásmódunkat.

Érdemes látni, hogy a meggazdagodás egy folyamat, mely több korszakban történik. Láthatjuk Ábrahám esetében is, hogy bár az ígéretet megkapta - vagyis, hogy annyian fognak tőle származni mint az égnek a csillagai - és az ígéret földjét, a tejjel és mézzel folyó Kánaánt kapta örökségül, mégis az ígéretekből mindössze egy egészen piciny részt tapasztalt meg saját élete során. Az ígéret természetesen beteljesedett csak nem az ő, hanem a leszármazottainak az életében. Ezért szükséges ezt a folyamatot egy eszkatológiai perspektívából nézni, és bízni abban, hogy eljön az a korszak, amikor mindezek az ígéretek maximálisan beteljesednek, nem csak a mi életünkben, hanem még a fiainkéban is.

 Az adakozó Isten

Amikor anyagi javakról beszélünk, akkor nélkülözhetetlen azt is megvizsgálnunk, hogy Isten természete milyen tulajdonságokkal bír ezen a területen. Miután Isten maga a szeretet, és a szeretetnek esszenciája az adás, így láthatjuk, hogy Isten egy szuverén, ajándékozó Isten, aki jó kedvéből ajándékozza meg az embereket. Mindezt nem érdem szerint, hanem pusztán kegyelemből.

Isten természetének esszenciális része az adás, hiszen ő egy adakozó Isten.

Ezt abból lett nyilvánvalóvá, hogy még az egyszülött Fiát is képes volt odaadni az emberiségért, aki megváltotta az egész világot azzal, hogy önmagát adta oda mindenkiért. Miután ő feltámadt, elküldte maga helyett az egyik legnagyobb ajándékot, a Szent Szellemet. Ha Isten odaadta a Fiát miértünk, akkor hogyne adott volna oda mindent vele együtt?

Fontos látni, hogy a kegyelem, a szeretet és az adakozás abszolút elválaszthatatlanok egymástól. Ha ezt megértjük és képesek vagyunk ennek a bölcsességét megragadni, akkor helyes viszonyulásunk lesz az anyagi területekhez. Kegyelem nélkül nem működik az adakozás. Ahol nagy a kegyelem ott nagyon nagy áldás van anyagi szinten is. Mivel maga Jézus a mintája az adakozásnak, így akiben az ő természete van, az egyszerűen képtelen arra, hogy adakozás nélkül éljen, mivel mi magunk is megajándékozott emberek vagyunk.

Az Istennek való adásnak is több dimenziója van, először önmagunkat kell oda áldoznunk Istennek, hogy az ő akarata legyen teljessé az életünkben és ezáltal tudjon minket úgy használni, ahogyan ő akar. Ha önmagunkat átadtuk Istennek, akkor fontos, hogy a munkánk, a fáradtságunk, a tehetségünk, az időnk gyümölcséből is áldozzunk az Örökkévalónak, hiszen ezzel fejezzük ki azt, hogy minden amink van, azt tőle kaptuk és az ő kezében van az életünk minden egyes perce.

Rendkívül fontos az anyagi életünket is átadni Istennek, és szövetséget kötni vele ezen a területen is. Láthatjuk, hogy amikor Izrael fiai elkezdték ilyen módon is tisztelni az Örökkévalót, hatalmas anyagi felemelkedés jött a nép életébe. Már az Ószövetségben is számos példát látunk az adakozásra, illetve a közösség anyagi támogatására. Önkéntes alapon mutattak be áldozati ajándékokat, felemelt adományokat, melyekkel mind az Isten munkáját és az akörüli folyamtok működését támogatták. Továbbá látunk olyan példákat is, mikor egy konkrét célért rendeztek gyűjtéseket, mint például a Mózesi sátor vagy később a templom felépítése.

Ezek az adományok mind önkéntesen, jókedvből és örömmel gyültek össze, kinek-kinek a saját anyagi helyzetének megfelelően. Így tudták virágzóan fenntartani Istennek a tiszteletét.

Kimondatatlanul fontos megújítani a gondolkozásmódunkat az anyagiak viszonylatában is, hiszen ha megértjük Krisztus keresztáldozatának kifejezetten erre a területre vonatkozó igazságait, és hitben belépünk ebbe a fantasztikus örökségbe, akkor materiális földi szinten is megtapasztalhatjuk Isten hatalmas anyagi áldását, hiszen csakis őbenne van a mi gazdagságunk!

Ferenczi Deborah | 2020. 06. 24.