A Bárány vére

#barany
#husvet
Náray Gabriella | 2020. 04. 11.
Németh Sándor 1992. március 14-i prédikációjának összefoglalója
Az emberek évezredek óta igyekeznek az elmúlást és a nyomorúságot civilizálni és „leönteni” arannyal, csak azért, hogy ne kelljen szembenézni vele. Egyiptom vezetője, a fáraó is elhitte, hogy az élet napos oldalán van, és hogy az elismerés, a hatalom jár neki. Ezzel szemben az igazság az elnyomott népnél, Izrael fiainál volt, akik megtartották az Ábrahámnak adott szövetséget, és az ajtófélfájukra felkenték a bárány vérét. Ez lett az Ő megmenekülésük.

Nekünk az Újszövetségben Jézus Krisztus az a bárány, akinek a vére képes megmenteni a haláltól, így mi is, ahogy Izrael fiai, szabadlábon távozhatunk a szolgaság házából.

A világtörténelemre a legnagyobb hatással a Zsidó levél 11. fejezetében felsorolt személyek voltak. Olyan emberek ők, akiknek az emlékezete haláluk után sem romlik meg. Az érték, amin keresztül maradandó áldást tudnak közvetíteni, a hit – ezen keresztül változtak meg, és tudott belépni az életükbe Isten dicsősége és jelenléte.

„Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek.” (Zsidó 11:28-29.)

Mózes az ószövetség egyik legkarizmatikusabb személye volt, az Istennel való találkozása az égő csipkebokornál radikális fordulatot hozott el az életében. Már ezelőtt is volt elhívástudata, hitét már a szülei hite is meghatározta, mivel olyan időben vállalták, amikor a törvény szerint meg kellett volna őt ölni.

Amikor Isten hatalmas dolgokat akar cselekedni, mindig embereket keres magának.

Isten együtt akar munkálkodni az emberekkel, ehhez pedig létrehozza bennük azokat a képességeket, amelyen keresztül együtt tud működni a Szent Szellemmel, és ez által Isten hatalma be tud vonulni a természetes világba, ahogyan ezt Mózesnél is láthatjuk.

A Biblia már ezelőtt két-háromezer éve beszélt arról, hogy mielőtt a Messiás bíróként visszajön a földre, előtte a környezetben és a világban egy hatalmas szennyeződés és romlási folyamat fog lejátszódni, mert a rothandóság igája minden területen nyilvánvalóvá lesz, mind a hívők, mind a nem hívők számára. Isten már örök időktől fogva elhatározta, hogy ezt a romlást vissza fogja fordítani. Ezt a tervét nevezzük üdvtervnek, amiben különböző szövetségeket ajánlott fel az embereknek, hogy a szövetségen belül valóságos közösségbe kerüljenek vele.

Az első húsvét

Izrael fiai több mint négyszáz évig voltak kemény katonai elnyomás alatt. Ez idő alatt megnehezedett a szívük, keménynyakúvá váltak, a természetfölötti világ pedig nehezen érthetővé vált számukra. Ahhoz, hogy Izrael fiai megértsék, hogy Isten mit akar tenni velük, szükség volt arra, hogy Isten természetfölötti hatalma beavatkozzon, és megszólítsa, illetve megdöbbentse őket.

A hit sohasem az ember szuverén akaratából származik, hanem az Isten Igéjére adott válasz.

A hit az, ami felruházza a szenvedő embert azzal a szellemi-lelki erővel és hatalommal, amire szüksége van ahhoz, hogy a negatív körülmények fölé tudja magát emelni.

Izrael fiai folyamatosan visszasüllyedtek mások hibáztatásába - mert amikor nyomás alatt vannak az emberek, akkor hajlamosak a probléma okának feltárása helyett más embereket hibáztatni, különösen azokat, akik hasonló nyomások alatt vannak. A zsidók közül azok lettek a robotmunka vezetői, a hajcsárok, akik nem hittek az Ábrahámnak adott ígéretben. Ugyanis az emberek ösztönösen nem szeretnek az elnyomottak, üldözöttek, megalázottak közé tartozni, ezért ha erről van szó, sokszor menekülnek, és inkább feladják a felekezeti, nemzeti identitásukat.

A történet idejében Egyiptom a világ közepe volt, tele kincsekkel, így a fáraó könnyen fel tudta öltöztetni mindazt a nyomorúságot, ami minden ember életében megvan az Ádámtól való származása miatt. Az alapvető létkérdésekkel soha nem nézett szembe, azt hitte, hogy az élet napos oldalán áll, ahol a hatalom, az igazság, az elismerés, a luxus magától jön, és neki egyszerűen jár.

Mózes és a fáraó között kilenc csapáson keresztül nem dőlt el, hogy ki áll a győztes oldalon. A történet legmegdöbbentőbb része az, hogy a nyilvánvaló csodák, természetfeletti jelek láttán a fáraó újra és újra megkeményítette a szívét, és nem volt hajlandó engedelmeskedni azoknak az igéknek, amiket Isten adott neki Mózesen keresztül. Ezért nem érdemes kozmetikázni az igazságot, hanem le kell vonni azokat a következtetéseket, aminek az eredménye mindig az Istenhez való megtérés lesz. Amíg hazudunk magunknak, addig nem térünk meg, amíg csaljuk magunkat, addig lázadunk Isten ellen, sőt azokat gyűlöljük meg, akik már szembe néztek az igazsággal.

Ez történt a fáraóval is. Mózesnek ezért azt mondta az Úr, hogy vegyen egy egyéves ép bárányt, öljék meg, és az általa meghatározott módon készítsék el az első pészachi vacsorát.

A húsvéti vacsora jelképei

1. A páskabárány

A levágott bárány vérét az izsóppal fel kellett kenni a szemöldökfára és a két ajtófélre, a húst pedig meg kellett sütni és még azon az éjszakán megenni. Miért? Ez azt jelenti, hogy miután a bárány vére elválasztott minket a bűntől és a haláltól, utána már az új életből kell meríteni az életet és az erőt.

2. Kovásztalan kenyér

A kovásztalan kenyér újszövetségi értelme a gonoszság és a bűn nélküli élet, ami az igazságban és tisztaságban van. A bárányt csak így lehet ünnepelni, és csak ilyen módon lehet az áldozatot bemutatni. Azokat a zsidókat, akik nem kovásztalan kenyeret fogyasztottak, ki kellett irtani Izrael községéből. Ott lehetett ugyan a lakásuk ajtaján a vér, de mégis kiestek az Istennel való közösségből, mert a kovásztalan kenyér volt a közösségteremtésnek az eszköze. A közösségünk Istennel és a szentekkel nem marad meg, ha a názáreti Jézus Krisztust nem egy tiszta szent élettel élik.

3. Keserű fű

A „keserű fű” ószövetségi jelentéstartalma az, hogy Izrael fiainak vissza kellett emlékezni az egyiptomi nyomorúságra. Isten később sem engedte, hogy a jólétben elfelejtsék, hogy honnan hozta ki őket. Ugyanis tisztában volt azzal, hogy hatalmas nagy áldást készített Izrael fiainak, ezért mondta nekik, hogy amikor bemennek az új házukba, a szőlőjükbe, az áldásba, fel ne fuvalkodjon a szívük, és el ne felejtkezzenek róla. A bárány mellé rendelt keserű fűvel és a tormával Izrael fiainak az egyiptomi nyomoróságról kellett megemlékezni, nekünk pedig arról, hogy minket honnan szabadított meg az Úr.

4. Öv és Saru

Már az esti vacsora elfogyasztásához fel kellett venni az övet és a sarut, ez pedig a felkészültséget, az indulásra, Istennek való szolgálatra való készséget és átadottságot jelenti.

5. Pálca

A pálca annak a jelképe, hogy a földön jövevényként élünk, és csak utána jön az igazi élet. Jákób úgy áldotta meg a fiait, hogy a botjának a végére támaszkodott. Jákob ekkor a „jövevénységének” és földi idejének utolsó óráit töltötte, de ezekben az órákban sem sajnáltatta magát, és nem is magát ünnepeltette, hanem adott és áldott. Maga előtt látta és építette a jövőt. Ez a mi dolgunk is itt a földön, a bot, a pálca pedig a kezünkben van.

Isten azt is mondta Izrael fiainak, hogy ez az éjszaka fogja nekik jelenteni az évnek az első hónapját, ugyanis ezzel egy teljesen új élet kezdődött el számukra.

 A húsvét szellemi-erkölcsi tartalma

A bárányt négy napig kellett elkülönítve tartani Izrael fiainak. Ez a négy nap – mivel egy nap Istennél ezer esztendő – azt a négyezer éves ciklust jelenti, ami Ádámmal kezdődött el, és aminek a végén Jézus Krisztus megjelent a világban, hogy mint Isten Báránya áldozatot mutasson be a világ bűneiért.

Az ószövetségi áldozat Jézus Krisztus áldozatának volt az előképe. A főpapnak évente egyszer kellett bemennie a Szentek Szentjébe, és miután bevitte a vért, engesztelésül rá kellett helyeznie a frigyláda tetejére, a kerubok látószögébe. Ennek a szimbolikus cselekedetnek kegyelemközvetítő ereje volt, arra az évre elfedezte Izrael bűneit, és kegyelmet biztosított nekik.

A feltámadás után Jézusról azt mondja a Zsidókhoz írt levél, hogy ő már nem az igazi Templom másolatába ment be főpapként, hanem az eredeti mennyeibe. Hogyan? A tulajdon vérének a megáldozása által, mert a vér az Atya elé került.

 

Ezt a vért az Atya látja. Amikor elfogadjuk Jézus áldozatát, akkor Isten áldása ránk árad, mert látja az életünk fölött a vérszerződést. Ennek eredményeképpen már nem engedi meg a halálnak és a pokol erőinek, hogy a szívünket, lelkünket rabszolgaságban tartsa.

A Bárány vére az ember számára a legnagyobb védelem, mivel ez egy számunkra láthatatlan dolog, ezért ez a valóság a hitünk tárgya és célja is egyben. Véráldozat nélkül nincs szövetség Istennel, ez a keresztény hit alapja. Isten azt mondta Mózesnek, hogy éjszaka végigvonul Egyiptomon, és ha egy ház ajtaján meglátja a vért, oda nem engedi be az öldöklőt. Izrael fiai bent tartózkodtak a házban, ahonnan nem lehetett látni a vért, így bentről nem látták annak jelentőségét sem, mert a vért maga Isten akarta látni.

Jézus Krisztus az engesztelés minden követelményét betöltötte. Halála előtt az utolsó szava is az volt, hogy „elvégeztetett”, vagyis a megváltás tökéletes. Az Atya pedig Jézus föltámasztásával igazolta, hogy a földi bíróságok igazságtalanul ítélték el, mert nem méltó a halálra, ezáltal Jézus Krisztus rehabilitálva lett.

Hogyan válik a húsvét személyes valósággá?

Amikor Mária Magdolna üres sírt talált, Jézus kérte, hogy ne illesse őt, mert még nem ment fel az Atyához, majd egy rövid időn belül megjelent a tanítványainak is, amikor viszont már megengedte, hogy hozzá érjenek, megtapogassák. Miért? Mert a vér addigra már felkerült a mennybe és elkezdődött a kegyelem időszaka.

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1 Péter 1:18)

„És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben. (1 Korinthus 10:2)

A Korinthus levélben említett keresztségek az újszövetségi keresztségek előképe. Amikor a hívő ember elfogadja a húsvéti bárányt és megkeresztelkedik, hatalmat kap arra, hogy Isten fiává váljon. Azért kellett Izrael fiainak átmenni a felhőn, mert ez azt jelenti, hogy a régi életnek vége, és új élet kezdődik. Isten egyszer s mindenkorra véget akart vetni az egyiptomi fogságnak, ez volt tehát a „felhőkeresztség”.

A „tengerkeresztség” pedig a Szent Szellemmel való betöltekezés újszövetségi eseményének felel meg, amikor az ember befogadja a Szent Lélek hatalmát és erejét. Amikor Izrael fiai átértek a túlsó partra, Mózes akkor szerezte a leggyönyörűbb énekét, amiben magasztalta Istent és a mindenhatóságát hirdette.

Mi is azért vagyunk ma azok, akik, mert megtapasztaltuk Isten szabadítását, és felszabadultunk a Sátán elnyomása alól, és megkeresztelkedtünk vízzel és Szent Szellemmel. Aki pedig ezt egyszer megtapasztalja, azok Mózessel együtt éneklik a hálaadás énekét.

Náray Gabriella | 2020. 04. 11.