Az őrállás szolgálata

#intes
#narcizmus
Megyesi Anna | 2020. 01. 30.
Németh Sándor 2020. január 25-i prédikációjának összefoglalója
A Bibliában kulcsfontosságú szolgálat az őrállás szolgálata, melynek feladata az Úr intő üzenetét hirdetni az egyéneknek és a közösségeknek. Ha az intésre engedelmesség a válasz, jön a helyreállás. Ha viszont az intésre harag a válasz, és ez többször megismétlődik, abból megkeményedés és ítélet következik.

Ézsaiás 6:1-13

Ez az igeszakasz nem csak Ézsaiás elhívását és küldetését tartalmazza, hanem azt az eseményt is, amikor Isten természetfeletti módon alkalmassá tette őt a szolgálatra és az üzenet közvetítésére. Amikor Isten prófétát hív el, akkor a centrumban mindig az üzenet szerepel. Ennek az üzenetnek az első versszaka is fontos információkat tartalmaz. Abban az évben keletkezett, amikor meghalt Uzziás király, aki nagyon ígéretes királyként kezdett - több nagy háborút megnyert, nagy zsákmányt tudott szerezni és istenfélő volt -, de amikor megerősödött, a Krónikák könyvének beszámolója szerint felfuvalkodott. Úgy gondolta, hogy joga van a papi tisztségbe is belépni, ezért bement a templomba, füstölőt vett a kezébe és áldozatot mutatott be a szent helyen a füstölő oltáron. Ekkor berohantak a papok, és követelték, hogy azonnal távozzon, mert nincs joga bemutatni áldozatot Istennek. Az intésre a király ekkor haraggal reagált, és azonnal megverte őt Isten leprával.

Az első nagy tanulsága ennek a történetnek az, hogy amikor jól megy a dolgod, akkor se gondold, hogy mindent megtehetsz! A legnagyobb veszély akkor tudja érni az embereket, amikor sikeresek. Egy világi, Istent nem ismerő ember felé még könnyebben elnézi az Úr a visszaéléseket, de egy keresztény, Istent ismerő ember esetében ugyanazt már nem nézi el. Bármilyen nagy áldásba is vezetett bele a Szent Szellem, végig meg kell maradnunk a vezetése alatt, Jézus Krisztus követésében. Ennek része, hogy az intést is be kell tudnunk fogadni. Ha Uzziás király azonnal alázattal fogadta volna a papokon keresztül érkező intést, akkor ugyan vétkezett volna, de nem lett volna leprás. Dávid azonnal befogadta a próféta intését, és így nem halt meg, habár két halálos bűnt is elkövetett. Korábban már esett szó Mózes elhívásáról, amikor Isten jeleket mutatott neki. Mózes mellkasára tett kezének leprássá válása és megtisztulása azt szimbolizálja, hogy Istent csak tiszta szívből lehet szolgálni. Amikor a papok kizavarták Uzziást a templomból, maga a király is észbe kapott, de már késő volt, visszafordíthatatlanul ki lett rekesztve, nemcsak Isten házából, de a szentek közösségéből is. A szentek közössége tudja figyelmeztetni az embert, ha az éppen felfuvalkodott és elszállni készül, hogy ezt nem teheti meg. Ez az intés szolgálata.

Pál azt írja Timóteusnak, hogy az utolsó időkben veszedelmes idők állnak elő, mert az emberek szíve eltorzul, és a legnagyobb bálvány az én, az önérzet, az egó lesz. Pál szavaival élve: "lesznek az emberek magukat szeretők". Az ilyen emberek megvetik a Szent Szellem erejét és a hitet, így nem lehet őket integrálni Isten királyságába.

A Bibliában van olyan, hogy őrállás szolgálata, de az intéssel bizonyos emberek visszaélnek, szeretnek kritizálni és az embertársaik fölött akarnak uralkodni.

Aki az intés szolgálatában benne van, az viszont nem uralkodni akar az embertársán, nem romlást és bomlást akar hozni a gyülekezetbe, hanem helyre akarja állítani a közösséget.

 

Ezékiel könyvének 3. fejezete beszél arról, hogy van őrálló szolgálat. Amikor nem volt őrálló, rengeteg probléma ütötte fel a fejét az ószövetségben és az egyház idején is. Felelünk egymás szellemi és testi jólétéért, ezt fel kell építenünk és meg is kell védenünk.

A természetes életben van egy érdekessége a juhoknak: hogy ha kecskéket is visznek a nyájba, akkor a juhok szívesebben követik a kecskéket, mint a pásztort. Sokszor ugyanez igaz a gyülekezetre, az egyházra is. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy az intés szolgálata jó szívből, jó motívumból történjen. Nem mindenkinek a szelleme érzékeny arra, hogy megelőzőleg kapjon figyelmeztetést, hogy ne járjon az adott úton, mert veszélyes. Bálámnál is keresztbe kellett feküdnie a szamárnak az úton, de még ez sem tudta megakadályozni a próféta esztelenségét, amit a pénz váltott ki belőle. Az sem jó megoldás, hogy azt mondjuk, hogy mivel nem akarunk felfuvalkodni, ezért nem kell nekünk Isten áldása, hanem ha Istentől áldást kapunk, meg kell tanulni azt Isten dicsőségére felhasználni. Az újjászületett hívők, akiknek az ótermészete már a halálba lett adva, képesek felfuvalkodás nélkül megélni és jóra felhasználni az áldásokat.

"Embernek fia! Őrállóul adtalak én téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg." (Ezékiel 3:16-21)

Az intés elmulasztásából is származhat súlyos bűn. Figyelni kell arra, ha a Szellem valakit a szívedre helyez, például, ha őt valami baj éri, akkor te magad is bűntudatot érzel, mert azért van ott a szíveden, hogy gondoskodj róla, közbenjárj érte, és az őrállója legyél. A rossz emberek, a Kainok nem akarnak őrállók lenni. Felelősségünk van a testvéreinkért, a keresztényekért, a nemzetünkért. A közösségért való felelősségvállalás tudja csak létrehozni az igazán erős személyiségeket.

Ha Uzziás befogadta volna a papok intését, akkor olyan dicsőségesen fejezhette volna be a pályafutását, mint Dávid. Leprásan viszont nem lehet az Urat szolgálni.

Ha van olyan személy, olyan szó, aki szól neked mielőtt beleesnél egy leprás helyzetbe, akkor azt becsüld meg, és ne reagálj rá haraggal. 

Visszatérve Ezékielre, az ige azt mondja, hogy ha a kapott üzenetet átadjuk az embertársunknak, akkor minket már nem fog többet a felelősség terhelni, már nem száll ránk a vér. A testvéreink életével kapcsolatban felelősség terhel minket, az életük megmentése a saját létünk szempontjából is kulcsfontosságú.

Dávid is csak azért maradhatott életben, mert Nátán próféta megintette az igaz királyt, aki istentelen lett. Dávid azonnal megalázkodott, elismerte a házasságtörést, a gyilkosságot, és hogy méltó a halálra. Isten pedig a megalázkodására kegyelemmel válaszolt, s ezért nem kellett Dávidnak leprásként, a szentek közösségéből kizárva élnie. Ez óriási tanulság.

"Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak." (Zsidókhoz írt levél 12:5-10)

Ha egy gyermek életében nincs meg az atya-fiú közösség, akkor az utód fattyú lesz, azaz törvénytelen, a törvény tanítása nélkül nő fel. Ennek az elve alapján kell a gyerekeket nevelni, inteni, fegyelmezni, nem pedig a mai pszichológusok divatos elvei alapján. A gyerekeket a szülőknek bele kell helyeznie a tekintélyrendbe. Ha ezt a nevelést nem kapják meg az emberek, akkor semmilyen tekintélyrendnek és felelősségnek nem fogják magukat alárendelni. Ma ilyen társadalmak vannak a nyugati világban.

Ahol nincs rend, hanem anarchia, ott nincs szeretet, csak indulatok. Isten törvénytisztelő keresztényeket szeretne, nem törvényteleneket.

Az intés nem elutasítás, vagy a szeretetlenség megnyilvánulása, hanem pont Isten közeledésének a jele, hogy még mélyebb közösségbe vonjon magához, ahol élvezhetjük a szentségét, a szeretetét.

Az isteni rend lényege a szeretet. Nagyon nehéz kifejezni a szeretetet olyan emberek felé, akik törvénytelenül viselkednek velünk szemben.

Isten a fiúság szellemét adta nekünk, és a Szent Szellem által ítél meg minket. Az intés korrigálást jelent, viszont korrigálás nélkül nem lesz az ember önfegyelmezett. Ha az önfegyelmezés érettségére eljut az ember, akkor már tud az egyenes úton járni. Ha az intésre úgy reagálnak, mint Uzziás, aki nem tudta a korrigálást bevenni, akkor két lehetőség van: vagy a papok – akiknek az intés és a korrekció a feladatuk – lesznek kidobva a templomból, és akkor leprásokkal lesz tele Isten háza, vagy azt mondják: „ne szólj szám és nem fáj fejem”. Mert ha az emberek bűnben élnek, akkor már ott van mögöttük a sátáni ellenálló erő. A szellemben levő emberek tudják, hogy ez nagyon veszélyes állapot, mert olyan helyzetet eredményez, amit a hátuk közepére sem kívánnának. 

Miért mondja Jézus gonosz szolgának azt a hívő embert, aki nem bocsát meg az embertársának? Az átlag bűnös embert még nem teszi ez gonosszá, de egy hívő embert már igen, mert a Sátán kis bűnökkel is meg tudja kötözni a hívőket - mondjuk a megbocsátatlansággal - és ellenállást tud kiépíteni Isten munkájával szemben.

A korrekció elutasításának egyik súlyos következménye a megkeményedés. Az intésre az ember először a saját szívét keményíti meg, de ha ezt többször is megcsinálja, akkor Isten is meg fogja keményíteni a szívét. Ez a megkeményedés Izrael életében is tragédiát eredményezett.

2 Krónika 36:15-17

Ézsaiás próféta fő üzenete volt, hogy Isten meg fogja keményíteni Izrael szívét, mert a hozzájuk küldött prófétai szót kigúnyolták, megvetették és gúnyt űztek belőle. Ezt pedig többször is megcsinálták. Minden közösségnek felelőssége van Isten üzenetével kapcsolatban, hogy engednek-e vagy ellenállnak neki. Az első megkeményedés még nem feltétlenül hoz végső ítéletet. Izraelnek is többször küldött Isten üzenetet. Az ő beszédének kigúnyolása és megvetése viszont a legsúlyosabb lázadás. Isten Igéje messze magasabb rendű, mint a világ bármely más beszéde, vagy szövege. Az Isten beszéde felé való folyamatos ellenállás és annak megvetése egyszer eljut egy olyan pontra, ahol megszűnik Isten segítsége az emberek életében. Ez a megpróbáltatásokkor, kísértésekkor, krízishelyzetekkor jön ki, s ilyenkor az elesés az Úr beszédének megvetése miatt történik meg. Ezekből a helyzetekből csak az Isten igéjéhez hűséges emberek tudnak győztesen kijönni. Az Úr azt mondta, hogy a visszáshoz visszás, az egyeneshez egyenes. Aki hűséges Isten Igéjéhez, nincs olyan helyzet, amiben Isten hátat fordítana neki. Ezért, ha kilencszer elesik az igaz, tízszer is feláll.

Pál szerint nem mások ítélkezésének vagy a saját önkritikánknak, önmarcangolásunknak kell magunkat alárendelnünk, hanem az Úr ítéletének, ami a Szent Szellemtől jön. Ha ezt az utóbbit elfogadjuk, akkor létrejön a korrekció az életünkben.

Nem mindenfajta emberi ítélkezésnek kell magunkat alávetni és nem állandó önkritikával kell marcangolni a lelkünket, mert ezek egészségtelen lelki magatartások.

Ebben a korszakban a Szent Szellem gyakorol ítéletet az emberekben: Először bűn tekintetében ítéli meg őket, mert nem hisznek Istennek (hit nélkül pedig nincs bűnbocsánat); másodszor igazság tekintetében, hogy Jézus Krisztus az Atyához ment és most nem látjuk őt (a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés); harmadszor pedig ítélet tekintetében (a megoldatlan dolgokat, problémás helyzeteket, szellemi, lelki, fizikai terheket nem nekünk kell megoldani, megmenteni, hordozni).

Ézsaiás prófétának azt az üzenetet adta az Úr, hogy hirdesse: eljött az érzéketlenítés kora. Ezt az érzéketlen időszakot három tragikus dátum hozta el Izrael életébe: Kr.e. 721 – ekkor hurcolták el Izrael tíz és fél törzsét Asszíriába, mert kigúnyolták, megvetették és nevetség tárgyává tették Isten Igéjét. Aztán Kr. e 605-ben Júda törzsét is fogságra vitték Babilonba, mert az Igét megvetették, kigúnyolták és nevetség tárgyává tették. Végül amikor eljött Jézus, Izrael őt is kigúnyolta, kicsúfolta, megvetette a beszédét. Kr. u. 70-ben aztán jött Titus a római légióival, és felgyújtotta a Templomot és egész Jeruzsálemet is lerombolta - mert Isten igéjét kigúnyolták, megvetették és gúnyt űztek belőle. És még nincs vége. Időközben a nemzetek megkeményítése is elkezdődött.

2 Thesszalonika 2:9-13

A megkeményedés azért van, mert az evangelizálás utolsó szakasza zajlik, amire különböző módon reagálnak az emberek. Látva Izrael eddigi történelmét, és abban a lázadásból, és az Isten Igéjének megvetéséből származó töréseket, veszedelmeket, nem szívesen akarja az ember a megkeményedés üzenetét hirdetni. A nemzetek ítéletét a Sátán uralma fogja jelenteni. Izrael büntetése „csak” a mély álom szelleme volt, ami így is elég rossz, de még mindig nem a Sátán uralmával egyenlő. A mély álom szelleme azért van Izraelen, hogy ítélet alatt tartsa, ne lássanak, ne halljanak, ne értsenek, amíg a nemzetek evangelizálása tart. A nemzetek megkeményedése most párhuzamosan zajlik az evangelizációval. Már lehet látni, hogy vannak olyan nemzetek, amelyeknek a megkeményedése már eldőlt. Mi azért dolgozunk, hogy a magyar nemzet ne keményítse meg végleg a szívét Isten Igéjével szemben. Sajnos, sok helyen az emberek bolondságnak tekintik Isten beszédét, kigúnyolják és megvetik, nem tudják milyen jelentősége van. Ez a hozzáállás "jajt" fog hozni a nemzet számára.

A jó hír az, hogy akik az egyházban nem keményítik meg a szívüket a Szent Szellem üzenetére, azok méltókká válnak, hogy elvehessék Jézus Krisztus dicsőségét. Az Ézsaiás 6. fejezetében megjelenő szeráf is ezt támasztja alá.

A szeráfok tűzlények hat szárnnyal, amelyből két szárny a fejüket fedezi be – ez az Isten felé való imádást jelenti -, két szárny a lábukat fedezi be – ez az alázat -, és két szárnyukkal lebegnek – ami a szolgálatkészséget jelenti. A szeráfok a kerubokkal szemben az Úr királyi trónja fölött állnak. Ezékiel és Ézsaiás mindketten csak részleteket láttak a mennyei jelenetből, míg János apostol kapta a legteljesebb képet. Ézsaiás felülről, Ezékiel alulról látta az Úr trónját. Ezékiel először a kerubokat, utána a kerekeket, majd az átlátszó kristálytiszta boltozatot látta, ami fölött helyezkedett el a trón. Ezt az egész "konstrukciót" a kerubok tartották fönt. A szeráfok Isten szentségének őrzői, feladatuk pedig az imádás, alázat és szolgálatra való elkötelezettség. A szeráfok jelentették ki, hogy tele van a föld Isten dicsőségével. Ez még nem most van, de így lesz. Ennek központjában pedig Izrael fog állni.

Az oltár a názáreti Jézus Krisztus engesztelő áldozatát jelzi. Az égő áldozati oltárnál mindig az illat került fel Istenhez, s az illatban benne volt a bűnbocsánatot közvetítő erő. Ezt mindig tűz vitte fel az Úrhoz. Amikor Isten ezt az illatot megérezte, akkor kiáradt a kegyelme.

Habakuk arról beszél, hogy az Úr olyan, mint az ötvös tüze, mint a ruhamosó lúg. Ez a vér dicsőségére vonatkozik. Jézus vére Isten dicsőségében van benne. Nincs olyan szenny, vagy mocsok, amit ez a mennyei tisztítószer le ne tudna mosni, mintha sohasem lettek volna. Az oltár tehát Jézus Krisztus engesztelő áldozatát jelképezi, mert a mennyben is megvan a rézoltár, amin a tűz ott van. Mózes annak idején a mennyei minta alapján készítette el.

Emberileg elképzelhetetlen a mennyei templom, nagyon keveset tudunk róla, s még Isten legszentebb emberei is csak néhány pillanatképet tudtak elkapni belőle, csak részleteket láttak a teljességből. Ezékiel kamerája alulról a kerubokon keresztül nézett be. Ézsaiás kamerája felülről nézett, és az örökkévaló királyt látta. A Messiás már azelőtt is uralkodó volt, mielőtt a földre leérkezett volna, most pedig az egész világmindenség felett királlyá lett koronázva a váltságműért. A Fenséges Király soha nem fogja a hatalmát elveszteni, az Ő királysága örökké megáll. A Szent Szellem a királyok Királyától hozza mindig az üzeneteket. Ha ezeket befogadjuk, akkor nem fog megkeményedni és érzéketlenné válni a szívünk. Ezért ne vessük meg Isten Igéjét, ne tegyük nevetség tárgyává és ne gúnyoljuk, hanem fogadjuk be, és rendeljük alá magunkat neki, mert ezek keresztül Isten hív és vonz magához, hogy az ő jelenlétében, szentségében és dicsőségében élhessünk.

 

Megyesi Anna | 2020. 01. 30.