Az Egyház és az angyalok háborúja


a Sátán királyságával szemben

#angyalok
#latomas
Nagy Boglárka | 2020. 02. 23.
Németh Sándor 2020. február 22-i prédikációjának összefoglalója
Ma a protestáns kultúrkörben tévesen él az a felfogás, miszerint Jézus Krisztus halála és feltámadása megfosztotta hatalmi pozíciójuktól a Sátán befolyása alatt álló fejedelemségeket és hatalmasságokat. Az nem vitás, hogy Jézus Krisztus az első eljövetelekor lefegyverezte ezeket a szellemi lényeket, de csak a második eljövetelekor fogja őket teljesen megfosztani a hatalmuktól. A köztes időszak alatt az egyház feladata, hogy demonstrálja Jézus Krisztus győzelmét a Földön, amiről az Efézusbeliekhez írt levél 3:10-ben is olvashatunk.

„Azért, hogy megismertessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége.”

Ma - ha körül nézünk a világban - nem azt látjuk, hogy Isten királysága már eljött volna, hanem kőkemény küzdelem zajlik a családokban, a társadalomban és az egyházban is a Sátán uralmának a kiszorítására. A keresztények számára ezért létszükséglet, hogy megtanulják a szellemi hadviselés lépéseit, amiről Józsué könyvében részletes leírásokat olvashatunk.  Ezek közül is kiemelkedő az Úr angyalának és Józsuénak a beszélgetése az 5. fejezetben, ahol a Messiás úgy jelentette ki magát, mint az Úr seregeinek fejedelme. Erre azért volt szükség, mert Izrael fiai a honfoglalás előtt álltak és Isten meg akarta erősíteni a Gilgálban kötött szövetségüket, még mielőtt bármilyen csatára is sor került volna.

Isten biztosította Józsuét arról, hogy számíthatnak az Úr angyalainak seregére az anákok, emoreusok és más kánaánita népek elleni harcokban, míg az Ígéret Földjét teljesen birtokba nem veszik.

Vannak angyalok, akik Isten népét segítik a Sátán elleni háborúban.

Nem véletlen, hogy a Józsuéhoz intézett felszólítás is ahhoz a földterülethez kapcsolódik, amiről más igehelyekből tudhatjuk, hogy Isten a lakhelyéül választott ki, hogy ott lakjon az Ő dicsősége. Ezért nem tűrte meg az ott élő népek bálványimádását és adta parancsba Izrael fiainak, hogy arassanak totális győzelmet a kánaánita nemzetek felett.

Ehhez a győzelemhez azonban arra is szükség volt, hogy Józsué és a nép a földi színtéren is megkezdje a harcokat, mert az angyali seregek csak így tudtak bekapcsolódni Isten tökéletes akaratának a megvalósításába.

Ezt a mintát követi a Bírák könyvében feljegyzett „Debóra éneke” is. Ő és Bárák is tisztában volt azzal, hogy Isten angyalainak a támogatásával tudták legyőzni Sisera seregeit.

„ Az égből harcoltak: a csillagok az ő helyükből vívtak Siserával! A Kison patakja seprette el őket; Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem!” (Bírák könyve 5:20-21)

A csillagok itt nem másra utalnak, mint az angyalok seregeire, akik még a folyót is kimozdították a medréből, hogy az ellenség vasszekerei a sárba ragadjanak és Izrael teljes győzelmet tudjon aratni felettük.

Soha nem felejthetjük el, hogy ha az Úr nem harcolna értünk, nem lennénk sikeresek! Ez a kulcsa annak, hogy az Isten népe sokszor kilátástalan helyzetben is győztes tud lenni.

A Zsidóhoz írt levél 1. fejezetének a 13. és 14. versszakában Pál apostol az angyalok funkcióját a szolgálatban határozza meg, akik arra lettek teremtve, hogy szolgálják az Istent és segítsék az Ő népét. Az eredeti görög szövegben itt a szolgálat helyén a ’liturgia’ szó szerepel, ami az Isten szerinti közjó szolgálatát jelenti, vagyis az angyalok csak akkor szövetségeseink, ha nem a saját céljainkra akarjuk őket felhasználni, hanem az Isten akaratát végezzük itt a földön.

Az Apostolok cselekedetében több helyen is arról olvashatunk, hogy angyalok segítették Péter, János, Jakab és később Pál útjait is, akik mind az Isten szolgálatában álltak. Bár tele voltak Szent Szellemmel, mégis szükségük volt az angyali seregek támogatására és nekünk is erre van szükségünk, mert nem tudjuk a saját erőnkből megharcolni az Isten harcait.

Az Isten angyalai hűségesek azokhoz, akik az Isten szerinti közjón munkálkodnak! Ezt támasztja alá a Zsidókhoz írt levél 12:22 is, ahol Isten népéről írja az Ige, hogy odajárult a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez (az eredetiben angyalok tízezrei szerepnek). Ez egyenes arányosságban azt is jelenti, hogy angyalok tízezrei állnak készenlétben az Isten gyermekeinek a szolgálatára. A célnak azonban közösnek kell lennie, úgy ahogy azt Józsué esetében is láttuk, aki megvalósította Isten akaratát a Szentföldre vonatkozóan.

Hogyan tudunk együttműködni Isten angyalaival a Dániel 10:1-21 elemzése alapján?

A keresztények számára kardinális jelentőségű, hogy megtanulják a mikéntjét az angyalokkal való együttműködésnek, ahogy azt Dániel próféta is tette Círus király idején, amikor Isten angyalán keresztül kapott kijelentést a jövőre vonatkozóan.

„… és figyelt az Igére”

A kijelentés van, hogy látomásként jön az Isten embereihez, amire nagyon oda kell figyelniük, hogy megértsék. Dániel esetében is felmerül a kérdés, hogy vajon mindent megértett-e azokból, amiket látott. Olyan precíz és pontos kijelentéseket kapott a 11. fejezetben az északi és a déli királyról, amik nagyon nehezen értelmezhetőek lehettek, hiszen jóval azelőtt látta őket mielőtt azok megjelentek volna a történelem színpadán.

„… bánkódtam három egész hétig”

A 2. és a 3. versszak az előzményekkel foglalkozik, különös hangsúlyt helyezve arra, mi volt a Dániel része a kijelentés vételében, aki 21 napig nem evett kívánatos ételt. Ez egy részleges böjt volt, amikor a próféta nem evett húst, nem ivott bort és nem kente meg magát illatos olajokkal, ami az ókorban nagyon népszerű bőrápolásnak számított a Közel-Keleten.

„… az első hónapnak huszonnegyedik napján”

A három hétig tartó böjt után még 3 napot kellett várnia Dánielnek, amíg megérkezett hozzá Isten angyala a kijelentéssel.

„… íme: egy férfiú gyolcsba öltözve”

Érdekes módon az 5. és 6. versszakban olvasható férfi leírása egy az egyben megegyezik a Messiás leírásával, ami a Jelenések könyvének az első fejezetében szerepel, akinek a beszédei olyanok, mint sok vizek zúgása.

„… és egyedül én, Dániel láttam e látomást”

Isten Igéje még azt is részletesen leírja, hogy Dániel nem  egyedül volt a Tigris folyó partján, amikor a kijelentés érkezett, hanem több férfi is volt ott, akik viszont elfutottak a látomás természetfölötti erejének a hatására.

Ez az erő Dánielt is úgy megérintette, hogy ájultan a földre esett, majd a Messiás felsegítette a térdeire és végül sikerült felállnia - de még akkor is reszketve. Isten ereje képes az ember szellemét úgy kimozdítani a testéből, hogy az extatikus megtapasztalással jár a fizikai test számára.

„… én a te beszédeid miatt jöttem”

 A Szent Pál Akadémia fordításában a 12. versszak utolsó része még hangsúlyosabbá teszi, hogy Dániel imája mozdította elő az angyal érkezését: jöttem, amikor szóltál! Ebből világosan látszik, hogy az angyalok harca és támogatás akkor kezdődött el Dániel életében, amikor Ő az Úrhoz szólt.

Az Isten céljával megegyező imára megmozdul a menny!

Ezért fontos, hogy a keresztények imádkozó életet éljenek, de ez még önmagában nem elegendő, hanem a szívünket is oda kell adni Isten Igéjének a megértésre, aminek egy nagyon hatékony formája a böjt. A szellemvilággal való együttműködést ezért tanulni kell!

„… Perzsia (királyságának) fejedelme ellenem állott”

A látomásban a 13. versszak leírása szerint egy új szereplő is megjelenik, akiről sokan azt állítják, hogy Gábriel angyal, de mivel nincs megnevezve az Igében, jobb nem találgatni.

Az angyal elmondja Dánielnek, hogy harcba keveredett a Perzsia fölött uralkodó fejedelemséggel - akiről teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy nem feleltethető meg Círus királynak, aki támogatója volt Dánielnek és a zsidóságnak is, hanem – ez egy, a Sátán uralma alatt álló angyali fejedelemre utal, aki az egész Perzsa Birodalom mögött áll. A 13. versszakból az is látszik, hogy az Ige megkülönbözteti Perzsia fejedelmét a perzsa királyoktól, de utóbbiak is szellemi lényekre vonatkoznak, akik a különböző Perzsa tartományok fölött álltak.

Ezen a történeten keresztül azt is megérthetjük, hogy a bukott angyalok legfőbb célja az, hogy megakadályozzák a kijelentés célba jutását, amiket Isten az ő szolgáihoz küld.

Ha a hívők szívből imádkoznak, akkor az Úr angyalai harcolnak a Sátán szolgái ellen, akik a levegőégben vannak. Az Isten angyali sem tudnak áttörést elérni a szellemvilágban, ha a hívők nem imádkoznak! Dániel egyedül nem tudott volna mit kezdeni a gonosz angyalokkal, de Isten angyala sem indult el addig, amíg Dániel nem kezdett el imádkozni.

A mennyben és a földön élő szenteknek kölcsönösen szükségük van egymás támogatására! Ez a szellemi harc legmagasabb szintje.

Az Efézusbeliekhez írt levél 2. és 6. fejezetében Pál apostol több részletre is rámutat a Sátán királyságának struktúrájával kapcsolatban. A 6. fejezetben felsorolja a hatalmi szinteket, míg a 2. fejezetben a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az egész jelenvaló világ a „levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint jár”. Ezért nem elegendő sokszor a hívők alulról érkező támadása (ima), hanem szükség van egy felülről érkező offenzívára is, hogy a kettő együttes erővel roppantsa meg a Sátán erejét és hozza el az áttörést.

A Korintusbeliekhez írt második levél 4. fejezetében Pál apostol ezt kiegészítve arról ír, hogy a Sátán elhomályosította az emberek szívének a felfogóképességét, hogy ne értsék Isten evangéliumát. Ez még hívőknél is nagyon gyakran előfordul, ezért kell Isten Igéjét minél többet hallgatni, hogy a szív szemeiről lehulljanak a pikkelyek.

„… visszatérek, hogy küzdjek… és íme, Görögország (Jáván) fejedelme jő elő!”

A 20. versszakban szereplő Jávánt sok helyen a Bibliában Görögországgal azonosítják, ebben az esetben még sem szerencsés csak Görögországhoz kapcsolni, amit akkor értünk meg, ha a 11. fejezetet is elolvassuk. Jávánnak ugyanis két fia volt: Kittim és Társis. Míg előbbit általában a Római Birodalomra vonatkoztatják, addig utóbbit főleg Spanyolország nyugati területeire és az Ibér szigetvilágra.

A 11. fejezet első felében olyan történelmi eseményekről prófétál Dániel, amelyek mára már beteljesedtek, ilyen például a makedón Nagy Sándor győzelme a perzsa Xerxész felett, majd Nagy Sándor hirtelen halála és birodalmának a négy részre oszlása, a Ptolemaidák és Szeleukidák harca, mint az északi és déli király vetekedése, IV. Antiokhosz Epiphanész kísérlete Egyiptom elfoglalására és a Római Birodalom megjelenése. 

A 36. versszaktól kezdve azonban olyan jövőbeni eseményekről ír Dániel, amelyek még nem teljesedtek be. Ezért nem helyes a Jáván fejedelmét kizárólagosan Görögországra vonatkoztatni. Mivel a jövőben megjelenő sátáni birodalom mögött is ez a személy fog állni, ezért helyesebb, ha Jáván fejedelmét az Európa mögött álló szellemi fejedelemséggel azonosítjuk.

„… mikor lesz végük e csodadolgoknak?”

A látomás tovább folytatódik a 12. fejezetben is, ahol az 5. és 6. versszakból azt is megtudhatjuk, hogy a Tigris folyó két partján egy-egy angyal állt, míg a Messiás (a gyolcsba öltözött férfiú) a folyó felett volt és Dániel kérdésére újabb kijelentéseket adott a jövőre vonatkozóan. A válasz Izrael diaszpórai szétszóratásával áll összefüggésben, amire a „szent nép erejének a rontása” megfogalmazás is vonatkozik.

Érdekes tény napjainkban, hogy az európai fiatalok nem tudják megérteni a zsidók ragaszkodását a Szentföldhöz - amiről egy érdekes interjú is készült két fiatal német újságíróval Hebronban.   Általánosságban az európaiak számára a Biblia halott, sőt egy olyan könyv, amiből degradálónak számít még idézni is. Ezért nem meglepő az a tény sem, hogy az európai gyülekezetek tagjai főleg nem európai származásúak vagy kelet-európaiak.

Nem lehet véletlen egybeesés magának az „Európa” szónak az etimológiája sem, amit Europé föníciai királylányhoz kapcsolnak, aki a bika képében megjelenő Zeusszal játszadozott a tengeren, aki magával ragadta és Kréta szigetén magáévá tette. Így született meg Mínosz király, akiről pedig köztudott tény, hogy fontos szerepet játszott az európai kultúra megalapozásában.

A királylány neve egészen a felvilágosodás koráig nem utalt az egész kontinensre, de Voltaire, Rousseau és Montesquieu idejében azzal a céllal kezdték el használni, hogy elszakítsák Európát a keresztény gyökereitől.

Nem lehet kizárni azt a felvetést sem, hogy Europé egy valós szellemi lény, aki végül az Antikrisztus karjaiba fogja vinni az egész kontinenst.

A keresztények számára ezért fontos, hogy kiragadják az országukat, a családjukat ebből a rendszerből, mert a történelmet már akkor sem és most sem elsősorban a politikai vezetők irányították, hanem gonosz szellemi lények, akiket lehetetlen legyőzni az Isten angyalainak a támogatása nélkül.

Nagy Boglárka | 2020. 02. 23.