Az 1% története

#egyszazalek
#kampany
Kulifai Máté | 2020. 05. 18.
Interjú Hack Péterrel
Ajánld fel az adód 1%-át a Hit Gyülekezete számára!

Sokan még mindig nem tudják, hogy mi is az egyszázalékos törvény, és mikor kezdődött?

Az egyszázalékos törvény azt foglalja magába, hogy mindenki maga dönthet arról, hogy a személyi jövedelem adójának az 1+1 százalékát kinek adja oda. Nyilatkozik arról, hogy az első 1%-ot valamelyik egyház, a második 1%-ot pedig egy alapítvány, egyesület, vagy civil szervezet kapja meg.

Miért van az, hogy arról még sokan nem tudnak, hogy egyházak javára is fel lehet ajánlani?

Eredetileg az volt az elképzelés, hogy a felajánlásokkal kiváltsák előbb vagy utóbb az egyházak állam által való finanszírozását. Ez egyezik a mi elképzeléseinkkel is, az állam és az egyház viszonyáról, hogy alapvetően az egyház saját magát tartsa el a hívők adományaiból. Ez nem vonatkozik az egyház által működtetett iskolák, óvodák, bölcsődék, kórházak, műemlék épületek fenntartására, mert arra az államtól kapnak normatívát, mintha az állam tartaná fenn. De az egyház hitéletét a hívők adományaiból kell fenntartani. Azelőtt úgy zajlott, hogy az állam döntött arról, melyik egyház kaphat támogatást, és amelyik szimpatikusabb volt, az többet kapott, amelyik nem annyira, az kevesebbet. Végül is az eredeti szándéktól eltérően, nem az állami támogatás helyett kapják az egy százalékot az egyházak, hanem mellé. Ezáltal nem élet-halál kérdése, mert nem az egyszázaléktól függ az egyházak fennmaradása, így nem is hajtják magukat annyira, hogy kampányoljanak, különösen a tradicionális egyházak, mert őket jóval nagyobb mértékben támogatja az állam. A civil szervezeteknél más a helyzet, az ő bevételeiknél sokkal nagyobb arányban jelenik meg az egyszázalékos felajánlás, számukra ez létkérdés.

Sokkal több civil szervezet van, mint egyház, sokkal aktívabban kampányolnak, így több emberhez érnek el.

A Hit Gyülekezete szempontjából az egyszázalékos bevétel mennyire lényeges?

A felajánlás kicsit bonyolultabb, mert az összeg nem csak annyi, amennyit az egyszázalékos bevétel jelent, mert kiderült, hogy sokan nem ajánlják fel az egyházaknak az egyszázalékukat. Ezért a tradicionális egyházak kiharcolták, hogy a nem felajánlók egyszázalékát is osszák szét az egyházak javára. Tehát minden felajánlott forinthoz még jó néhányat hozzátesznek.

Akkor mondhatjuk, hogy a felajánlók aránya befolyásolja a nem felajánlók arányát is?

Volt arról vita, hogy a felajánlott összeg arányában osszák újra vagy a felajánlók arányában. Nyilván, akiknek többen ajánlottak fel, de kevesebb összeget, azok jobban járnak azzal, ha a felajánlók arányában pótolnának, akiknek viszont kevesebben ajánlottak fel, de nagyobb összeget, azoknak a felajánlott összeg arányában való kipótlás a megfelelőbb. De az összeg, amit megkap egy-egy felekezet, kinek több százmilliót, kinek több tízmilliót jelent. A Hit Gyülekezete tekintetében is mindenképpen hasznos ez az összeg, amit megkap, de akkor is működne, ha nem lenne ez a törvény. A Gyülekezet ezt a pénzt nagyrészt karitatív tevékenységekre használja fel évek óta. Például a  HISZ-hez (a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata) és az iskolái fenntartásához járul hozzá. Számunkra nagyon nagy jelentőségű a felajánlások száma. Ha valaki aláírja a nyilatkozatot, az nem jelent számára plusz anyagi áldozatot, de tesz ezzel egy gesztust a gyülekezet felé.

Ezzel azt jelzi, hogyan ítéli meg a Hit Gyülekezete szolgálatát: hasznosnak, értékesnek tartja, ezért aztán támogatja. Ezért mondjuk el minden évben, hogy a felajánlások száma nagyon hasznos a gyülekezet számára.

Egyfajta népszavazásnak tekintjük az egyes közösségek társadalmi hasznosságáról. Minél többen fejezik ki azt, hogy a gyülekezet munkáját hasznosnak tartja, annál erősebb pozíciója van, társadalmilag. Ez nem szellemi-erkölcsi állapotot határoz meg. A gyülekezet egy szellemi, spirituális valóság, Krisztus testének a része, de a gyülekezethez mint szervezethez, kapcsolódik jogi, gazdasági és társadalmi valóság is, és a társadalom megítélése tükröződik a felajánlások számában.

Hogyan látod, mint egykori politikus, hogy mennyire figyelik a politikai vezetők ezeket a számokat?

Abszolút figyelik. Látnunk kell, hogy a különböző közösségek a tagságuk létszámát különböző módon tartják nyilván. A tradicionális egyházaknál, ahol a csecsemő keresztség működik, mindenki egyháztagnak számít élete végéig, akit csecsemőként megkereszteltek. Még akkor is, ha soha be nem tette a lábát, és nem vett igénybe semmilyen szolgálatot sem a keresztelkedésen kívül. Nem is tud kilépni, csak ha az egyház kizárja. Németországban például az a gyakorlat, hogy az egyházadót az állam gyűjti be, de ha kilép az egyházból, le lehet iratkozni, hogy ne vonják tőle az egyházadót. Más közösségeknél más a nyilvántartás módja. A Hit Gyülekezeténél mi azt tartjuk egyháztagnak, ha valaki aktívan részt vesz a gyülekezet életében. Ha valaki elmondja a megtérő imát, és a vízkeresztségen is részt vesz, az pozitív lépés, mert Krisztus testének részévé válik. De lehet, hogy átmegy másik közösségbe, vagy csak évente egyszer, kétszer jelenik meg az istentiszteleten, az nem számít gyülekezeti tagnak. Ez ki szokott derülni, ha nyilvánosan beszél róla vagy tesz valamit. Nálunk nincs külön tagnyilvántartás, sem tagdíj, nincsenek anyakönyvezve, csak a házasságokat anyakönyvezzük, a vízkeresztséget nem.

Jótevő
Bár erre idén nem volt lehetőség, de évről évre számos gyülekezeti aktivista vonul ki az utcákra egyszázalékokat gyűjteni.

Az, hogy hányan ajánlják fel az 1%-ot, reálisabb szám, mint az, hogy hányan jönnek el egy évben. Amikor megtérnek az emberek, azt könyveljük kapcsolattartás végett, de azt már nem követjük, hányan maradnak meg. Ha valaki az adója egy százalékát felajánlja, annak van jelentősége. A személyi jövedelemadót a tízmilliós Magyarországban kb. 3 millióan fizetik. Azt lehet ebből tudni, hogy minden adófizető mögött van legalább két és fél ember. Tehát a felajánlók számát két és félszer megszorozva lehet tudni az aktív támogatók számát.

A gyülekezet aktív tagjainak számát mennyinek gondolod? Az aktív támogatók száma emelkedik?

A felajánlások számából látni, hogy folyamatosan emelkedik a támogatók száma, a társadalmi elismertség és a befolyása. Ez nem csak a felajánlásokból látszik, hanem a Vidám Vasárnap nézettsége, a Hit Rádió hallgatóinak száma, az internetes megjelenésének nézettsége is mutatja a társadalmi befolyást. Hogy mennyi a gyülekezet tagságának létszáma, arról nem tudok pontos adatot, de a gyülekezet honlapján látszik, hogy 50 ezer körül vannak azok, akik kifejezetten aktívan vesznek részt a gyülekezet életében, és 100 ezer fölött vannak, akik kisebb-nagyobb gyakorisággal vesznek részt a gyülekezet szolgálatában, rendezvényein.

Hova tennéd a Hit Gyülekezetét az egyházak rangsorában, ha a látogatottságot nézzük?

A rangsorban való elhelyezés Isten feladata. A látogatottságot nehéz mérni, mert nincsenek nyilvános adatok más egyházak látogatottságáról. A Hit Gyülekezetének az a specialitása, hogy akik aktív tagok, azok nagyon aktívan vesznek részt a szolgálatokban, lényegesen több időt szánnak rá, mint a tradicionális egyházakban. Ott sokan csak évente egyszer, kétszer mennek el, húsvétkor vagy karácsonykor.

A Hit Gyülekezetében hetente kétszer részt vesznek az istentiszteleteken, imádkoznak, társadalmi munkában vesznek részt a testvérek. Ezek alapján az ország negyedik legerősebb közössége.

Hogyan kezdődött ez az 1+1%, illetve a gyülekezetnek volt szerepe a kialakításában?

A ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején a Hit Gyülekezete sok tekintetben másként állt a politikai folyamatokhoz, mint most. Most is van társadalmi szerepvállalása, és nem fogadjuk el, hogy a gyülekezet nem foglalkozhat a politikával, de azt sem, hogy más felekezetek sem foglalkozhatnak vele. Az emberek jönnek tanácsot kérni a lelkészeiktől életük fontos kérdéseivel kapcsolatban, mint például kivel házasodjanak, milyen pályát válasszanak, vegyenek-e fel hitelt, vállaljanak-e gyereket, vagy fogadjanak-e örökbe gyereket, kimenjenek-e külföldre dolgozni... Ha ezekben van jogunk véleményt nyilvánítani, akkor a politikai életben is, ami mindenkit érint, van joguk véleményt nyilvánítani az egyházi vezetőknek. A Hit Gyülekezetében sohasem volt kötelező szavazás, minden híreszteléssel ellentétben. Nem volt kötelező politikai szerepvállalás. Nem is lehetett, hiszen titkos a szavazás, és soha nem kértük, hogy adjanak bizonyítékot arról, kire szavaztak. De az elmúlt 30 évben a gyülekezet a választások kapcsán véleményt nyilvánított arról, hogy mit tart fontosnak és mit nem. A ’80-as évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista rendszerben a gyülekezet a bibliai küldetését nem tudja betölteni. Hiába próbáltunk meg mindent, hogy legalizálják a gyülekezet helyzetét, ezt mindig megtagadták.

Olyan feltételeket szabtak, hogy adjuk át a gyülekezeti tagnyilvántartást, és a teljes vagyont az Állami Egyházügyi Hivatalnak, illetve a Szabadegyházak Tanácsának, akiknek a vezetőiről később kiderült, hogy a 3/3-as ügyosztály hivatásos tisztjei voltak. Ezek a feltételek elfogadhatatlanok voltak ahhoz, hogy legális státuszt kapjunk. E nélkül pedig nem lehetett istentiszteleti célra ingatlant vásárolni, még bérelni sem. Amikor magánházaknál jöttünk össze, meg tudtuk oldani. Ha ellenőrzés jött, gyorsan kiraktunk ágyakat, képeket, hogy lássák, hogy ez egy magánház. De ahhoz, hogy gyarapodjon a gyülekezet: iskolákat, főiskolát alapítsunk, saját csarnokot építsünk, ahhoz a kommunista rendszernek el kellett tűnni az útból. A gyülekezet mindent megtett, 1987-88-89-ben sok szerepet vállalt ennek érdekében. Nem csak azért, mert nem felelt meg a kommunista rendszer, hanem főleg azért, hogy Isten munkáját ne akadályozza. Támogattuk azokat a politikai törekvéseket, melyek segítettek lebontani azt a rendszert. Sok hites aktívan részt vett az akkori ellenzéki politikai mozgalmakban, amelyek a vallásszabadságot fontosnak tartották. Akkor rajtunk kívül nem sokaknak volt fontos. Akkoriban a liberálisok, az akkori Fidesz, az akkori SZDSZ jelentős hányada, a zöld mozgalmak, a szakszervezetek egyáltalán nem törődtek a vallásszabadsággal. A történelmi Kereszténydemokrata Néppárt, a Kisgazdapárt, azt gondolták, hogy visszaállítják a kommunizmus előtti állapotot, de az egyáltalán nem biztosított szabadságot, ugyanolyan elnyomó volt, mint a kommunista rendszer. Ezért ’90-ben és ’94-ben sok hites aktívan részt vett a választási kampányokban, többen indultak képviselőjelöltként önkormányzati és országgyűlési szinten is. Többen be is jutottunk. Én három ciklusban is bejutottam, ’90-ben, ’94-ben és ’98-ban is. Mészáros István két ciklusban is bent volt. A ’94-es év speciális volt, mert ’90-től az SZDSZ ellenzéki oldalon állt, de ’94-ben a második legtöbb szavazatot kapta, a nyertes MSZP koalíciót ajánlott fel, amit az SZDSZ el is fogadott. ’94-től ’98-ig MSZP-SZDSZ koalíció működött, több mint kétharmados többségben.

Ez idő alatt született meg az 1+1 %-os törvény, aminek az előkészítésében részt vett Bauer Tamás, aki ateistaként is támogatta és sokat tett a megvalósításáért, Donáth László evangélikus lelkész, az MSZP tagja, és Mészáros István testvérünk. Ők vitték végig ezt a törvényt.

Akkor a történelmi felekezetek ellenezték, de rájöttek, hogy ez nekik is kedvez. A legtöbb felajánlást a katolikus egyház kapta, azután a református egyház, utána az evangélikus egyház, és negyedikként a Hit Gyülekezete. Egyik évben a negyedik helyünket fenyegette a krisnások által begyűjtött nagyon sok felajánlás. Ők nagyon aktívan kampányoltak, látványos karitatív munkákat végeztek, ezáltal sokakat meggyőztek. Nagy kérdés, hogy lehet-e a krisnásokra azt mondani, hogy valóban olyan nagy a társadalmi támogatottságuk.

Ajánld fel az egyszázalékod a Hit Gyülekezete számára ITT

Mosoly

 

Kulifai Máté | 2020. 05. 18.