Jézus Krisztus visszajövetelei

A reménység minden ellenkező híresztelés ellenére nem hal meg utoljára sem.

A tanítványoknak nagyon különleges negyven napban volt része miután Jézus Krisztus a feltámadása után meglátogatta őket. Nem mondhatja el magáról rajtuk kívül senki más, hogy egy olyan emberrel tölthettek el ennyi időt, aki megjárta a Poklot, majd feltámadt a halálból. Jézus Krisztus elragadtatása után pedig két angyal jelent meg a tanítványoknak, akik azt mondták nekik, hogy amiképpen most elment azonképpen jön majd vissza az Úr. Ez egy nagyon fontos kijelentés és ígéret egyben, aminek a keresztény élet és hit a szerves részét kell, hogy képezze.

A Biblia az utolsó idők kapcsán Jézus két eljöveteléről beszél, ezek közül csak a második az, amikor minden szem meg fogja látni őt, az elsőről viszont azt mondja az Ige, hogy “tolvajként” jön vissza az Úr, hogy a “ház urának”, azaz evilág fejedelmének az ellenállását meg tudja előzi. Erre azért van szükség, mert el fogja ragadni a földről azokat, akiket korábban már elpecsételt magának. Ezt nevezzük “elragadtatásnak”, vagy ahogy Pál a Thesszalonikai levélben hivatkozik rá, “összegyűjtésnek”. 

Az ellenség azt nem tudja megakadályozni, hogy az elragadtatás megtörténjen, de azt igen, hogy az egyének részt tudjanak benne venni. Ennek érdekében el akarja terelni a keresztények figyelmét a lényegről, Isten visszajöveteléről, és az erre vonatkozó ígéreteiről.

A hitünk betejesedése a romolhatatlanság

“Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” - I. Korintus 15:50-53

A fiúság lényege, hogy “újjá születik” az ember, ez Krisztus által valósulhat meg, az ő természetéből való részesedés által. A keresztény élet során az ember fokozatosan formálódik egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá, ennek a tetőpontja, hogy a test is követi ezt a belső változást. A Szent Szellem a pecsétje annak, hogy ez a változás elkezdődött az emberben, hogy Isten elválasztotta őt arra a napra, amikor visszajön.

Az Úr is kifizette a váltságdíjunkat és a sajátjának tekint minket, a visszajövetelekor pedig teljesen átveszi az uralmat az életünk fölött, romolhatatlanná válunk. Addig is, amíg ez megtörténik, az ember nem használhatja a testét amire csak akarja, hanem Isten céljait kell végrehajtania a földi életében.

Ha ilyen hatalmas elhívásunk van Istentől, akkor mennyei perspektívából kell néznünk magunkat.

A Róma 8-ban írja Pál, hogy Isten a rothandóság igája alól is megszabadítja a földet, így megszűnik majd minden válsághelyzet, ember, állat és a természet között is, a megváltás mindent megbékített Istennel, és minden egy lesz őbenne Krisztus Királyságában. Sok fontos dolog van a földön, de a legfontosabb, hogy az elhívásunkról ne feledkezzünk meg.

A teljes váltság napjáig egy folyamaton megy keresztül az ember, a megtérés ugyan szentséget jelent, de sokszor a cselekedetek még nem igazodnak az ember új állapotához, idő, amíg a “sarat letisztítja magáról” a keresztény ember, ez a megtisztulás folyamata. Akiket Isten elhívott, azok Pál szerint meg is tisztítják magukat. Feladat minden egyes keresztény számára az életmódjuk, cselekedeteik, gondolkodásmódjuk megváltoztatása, meg kell feszíteni az óembert, a testi cselekedetektől meg kell szabadulni, ugyanis akik ezt nem teszi meg, a Róma 8 alapján nem fognak részt venni a megváltás következő aktuális szakaszában, a feltámadásban.

Test és a vér nem örökli Isten országát.

A testből és a vérből álló emberi természet nem rendelkezik istenismerettel. A szellem uralma alá kell, hogy kerüljön a test. Fontos, hogy a testi keresztényekből spirituális keresztények legyenek, mert az üdvösség elveszíthető.

Elragadtatás

Az egyházzal kapcsolatban hajlamosak az emberek csak a földi állapotokra nézni, ahol természetesen vannak még hiányosságok, hibák, bűnök. Azonban a mennyei egyház nem ilyen, hanem szent és tiszta. Amikor a mennyben leszünk, mi is teljesen tiszták leszünk.

“Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.” - 1. Thesszalonika 4:14-18

Sokan nevetnek azon a szó, hogy “elragadtatás”, pedig egy csodálatos dologról van szó. Ilyenkor Isten szelleme töményebb formában érkezik a földre és megragadja a szellemet, vagy a fizikai testet, vagy egyszerre mindkettőt és egy másik helyre visz el időszakosan, vagy tartósan. Illés is volt, hogy így közlekedett, de Fülöp is a komornyik megkeresztelése után hirtelen új helyen találta magát, de ugyanígy Jézust is hasonló technikával vitte magával a Sátán a templom tetejére. 

“Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.” - Lukács 12:35-40

A “legyenek a derekaitok felövezve” két helyen jelenik meg a Bibliában, az exoduskor és itt, mert mindkét esetben vándor életmódról van szó. Az exoduskor fel kellett az övüket tenni, mert a hosszú ruha akadályozta volna őket a pusztai vándorlás során. Az újszövetégben a kijövetel az elragadtatásra vonatkozik, a hívőknek ezért mondja Pál, hogy övezzék fel a derekukat, mert ez a jele annak, hogy indulásra készen állnak. Az újjászületés és a megtérés útraindulás fel a Mennybe. A keresztény élet nem csak bírkózás az ellenerőkkel, hanem haladás is a Szent Szellem vezetése alapján a Menny fele a személyes életben és a szolgálatban is.

A keresztény életben akkor tudsz győztes lenni, ha előre mész, nem hátra.

Az ember szelleme az Úr szövétneke, Isten tudja meggyújtani benne újra és újra az Isten szeretetének a lángját. Ez tudja megújítani, megerősíteni a szellemünkben az életet, a szeretetet. Különösen napjainkban, amikor hektikus világban élünk, fontos, hogy ne hidegüljön el a szívünk Istentől. Isten szeretete és a Szent Szellem által tudjuk a szívünket és a lelkünket fent tartani az Úr jelenlétében ahogy a zsoltárok is tanácsolják. Ahhoz pedig, hogy az ember meg tudjon maradni Isten jelenlétében erőfeszítéseket kell tennie. 

| 2023. 05. 11.