Ahonnan a győzelem elindul

#gyozelem
#siker
Tóth Petra | 2020. 02. 19.
Németh Sándor 2020. február 15-i prédikációjának összefoglalója
Napjainkban ismét egyre több ember szíve nyílik meg a Teremtő felé, amivel párhuzamosan a keresztény emberek felelőssége is nő, ugyanis kötelességük van azon embertársaink felé, akik Istenhez fordulnak. A megtérés csak az első lépés, amit az ember Isten felé közeledve megtehet, ezt viszont egy teljes életpályának, életműnek is követnie kell. Ahhoz, hogy ebben sikeresek legyenek, szükségük van az érettebb hívő emberek segítségére, hogy szívükön viseljék a sorsukat, harcoljanak értük és szolgáljanak feléjük.

A Józsué könyvében szereplő történet, melyben Izrael a gibeoniták védelmére kel az öt kánaáni királlyal szemben, kiváló inspirációt nyújthat a harci kedvünk megújításához.

„Lőn pedig, hogy amikor meghallá Adonisédek, Jeruzsálemnek királya, (…) hogy békességre léptek Gibeon lakói Izraellel, és közöttük vannak: Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közül, sőt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának. Külde azért Adonisédek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához és Pireámhoz Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván: Jöjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izrael fiaival!” (Józs 10:5-27)

Az öt király

Az öt király a Jásár könyve szerint (amelyre Józsué könyve is utal) nem Kánaán jogos örökösei voltak, hanem ellenséges trónbitorlók. Jásár könyve ugyanis arról is beszámol, hogy korábban történt egy földosztás, amelyben minden nemzetség számára egyértelműen ki volt jelölve, hogy mely földrészeken kell civilizációt alapítania. Ezek a kámita törzsek viszont nem az egyezségnek megfelelően telepedtek le, hanem Sém - és utódja, Ábrahám - számára kijelölt területeket foglalták el maguknak.

Koalíciójuk azt a sátáni összefogást jelképezi, amely rendszerint akkor jön létre, mikor a Sátán meggyengülni érzi a hatalmát.

Márpedig az ő uralma minden megtérő emberrel gyengébb lesz, különösen, amikor tömegek, vagy olyan kulcsfontosságú, nagy kaliberű emberek térnek meg, mint például Pál apostol.

Az összefogást vezető király, Adonisédek neve azt jelenti, „az én Uram igazságos”. Ő Jeruzsálem királya volt, bár valójában semmilyen joga nem volt az Úr városához, ezzel előképe lett az Antikrisztusnak, valamint az álságos vallásosságnak, a képmutató, ál-keresztény összefogásnak, ami megfosztja a szellemi dolgokat valódi jelentéstartamától.

Amikor a gibeoniták szövetségre léptek Izraellel és az ő Istenükkel, akkor az öt király is veszélyeztetve érezte a hatalmát, mert Gibeon nagy város volt Kánaánban. Az ilyen folyamatokat a Sátán sosem hagyja ellenreakció nélkül, nem engedi el könnyen az embereket, ezért fontos, hogy az Egyházban legyenek olyan emberek, mint Józsué, akik nem passzívan nézik az emberek újjászületését, hanem imával, közbenjárással támogatják őket és ha kell, harcolnak értük.

Ahonnan a győzelem elindul

Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk szolgálni Istennek és áldás jelenthessünk az emberek számára, Gilgálban kell lennünk, ahol a fordulat történik. Ezen a helyen hagyta végleg maga mögött Izrael Egyiptomot, és itt léptek szövetségre Istennel és körülmetélkedtek. A mi életünkben ez az esemény akkor történt meg, amikor megtértünk, majd víztől és Szent Szellemtől újjászülettünk.

A honfoglalásban csak új emberként lehet győzelmet aratni, ezért az ótermészetnek meg kell halnia. Csak ebben az állapotban tudunk megmaradni Isten kegyelmének az uralma alatt, ezért ha harcba indulunk, mindig innen kell kiindulnunk, mert Gilgál az a hely, ahonnan a győzelem elindul.

„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új [embert]…” (Kol 3:5-10)

Gilgál tehát az első szeretetnek és Jézus Krisztus engesztelő áldozatának a helye. Az első szeretetnek pedig nem csak az Istennel való kapcsolatunkban, hanem az emberekkel való viszonyban is meg kell jelennie. Sok keresztény megengedi magának, hogy nehezteljen, vagy haragudjon embertársaira, de egy igazi keresztény ezt nem engedheti meg magának, mert elveszíti a győzelemre való képességet. A győzelemre vonatkozó ígéret csak szellemi embereknek szól.

Amikor támadás alá kerülünk, a legjobb, ha úgy szólítjuk meg Istent, ahogy a gibeoniták is tették: emlékeztették a szövetségkötésre. Hozzájuk hasonlóan, Jézus vére által mi is be lettünk fogadva az Istennel való szövetségbe, Isten szolgái és gyermekei lettünk, ezért bizalommal segítségül hívhatjuk őt. Melyik az az apa, akit ne indítana meg, ha a gyermeke segítséget kér tőle?

Várfalak és kapuk

Az ember személyes életében az öt király szövetsége egy másik igazságot is jelképez. Az öt érzékszerv, amellyel alapvetően minden ember rendelkezik (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás), öt olyan kapu a személyiségen, melyeken keresztül a Sátán nagyon gyakran támad. Ha Gilgál igazságai nem valósulnak meg az életünkben, nem számoljuk fel a régi életünket, nem adjuk halálba a romlott, testi természetünket, akkor az érzékszerveink kapui nyitva állnak a Sátán előtt és nincs bennük ellenállás, amikor bűnre csábít.

Ellenben, ha az újjászületés szellemiségében, új emberként járunk, az érzékszerveink is védelem alatt állnak és kapui be vannak zárva a kísértés előtt.

Salamon is úgy beszél az emberről, mint aki morális és szellemi szempontból kapuval és várfallal rendelkezik, azonban uralkodni csak a Szent Szellem által képes a szíve és a lelke fölött. Akik bírnak ezzel a képességgel, azok a legerősebb emberek, a győztes emberek.

Ezért kulcsfontosságú hely az életünkben Gilgál. Ha innen indulunk harca, az Úr is velünk jön és harcol értünk.

Kezedbe adtam őket

Az ígéret, miszerint az Úr a kezünkbe adja az ellenséget, nem jelenti azt, hogy nekünk már nem is kell tennünk semmit a győzelem érdekében. Isten ugyan már legyőzte az ellenséget, de a győzelmet nekünk kell realizálni az életünkben, ahogy Józsué és csapata is útra kelt, egész éjszaka menetelt, és harcba szállt a kánaánitákkal.

A keresztény élet jelentős része harc, böjt, virrasztás, ima, közbenjárás, de ha megtesszük, amit az Úr mond, akkor ő is beteljesíti, amit ígért nekünk.

A harcban végül több ember halt meg a leszakadó kövektől és a jégesőtől, amit Isten küldött, mint az izraeli harcosok fegyverétől. Isten azokat fordította az ellenség ellen, amiben hittek és bíztak: a napot, a holdat, a köveket.

A nap és a hold megáll

A mondat lényege, amit Józsué kiáltott, nem abban áll, hogy geo-, vagy heliocentrikus világképpel rendelkezett-e (hiszen a köznyelv ma is használja a kifejeztést, hogy „felkelt”, vagy „lement” a nap, miközben egyikünk sem gondolja komolyan, hogy a valóban a nap kering a föld körül). Ebben a rövid imában Józsué az kérte Istentől, hogy legyen nagyobb világosság és kevesebb sötétség, hogy befejezhessék a munkát, amit Isten rájuk bízott. Spirituális értelemben erről szól a hit beszéde.

A mi szolgálatunk nem az, hogy megállítsuk a napot, hanem az, hogy hirdessük az evangéliumot, és a kijelentés világosságot támasszon az embere szívében. Ez az, amitől kisebb lesz a sötétség a világban. Az életünkben tapasztalt dolgokat és Isten cselekedeteit nem titkolhatjuk el, mert ez hozza el a nappalt az emberek életébe és így lesz nagyobb világosság az országban.

Kietlen, puszta csatamező

Isten kegyelmére nem csak a küzdelemben van szükségünk, hanem gyakran a leginkább éppen akkor, amikor véget ér a csata. Az emberek gyakran nehezen dolgozzák fel a győzelmet, ezért nagyon fontos, hogy ne maradjunk a lapos, szürke, száraz, élettelen világban, ahol győzelmet arattunk.

Az élet Jézus Krisztus, nem pedig a siker vagy a győzelem, ezért vissza kell menni, hogy megújuljunk Isten erejében és Jézus vérében.

Józsué sem engedte, hogy a katonái fáradtan ott maradjanak a győztes csata helyszínén, hanem visszaterelte őket Gilgálba.

Akármilyen győzelem áll is mögöttünk, vissza kell térnünk Jézus Krisztus engesztelő áldozatához és az újjászületéshez, mert onnan jön ránk a kegyelem. Gilgál ezért az alázat helye is, ahol elismerjük, hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, akik vagyunk. A győzelem, az áldások és a siker a testi embereket gőgössé, büszkévé teszik, azt pedig nagyon hamar romlás követi. Viszont, ha a harc után is gondolkodunk arról, hogy új emberként járjunk, és vissza-vissza térünk az engesztelés igazságaihoz, az Úr minden alkalommal egyre többet fog megmutatni nekünk az ő kegyelméből.

A teljes győzelem

Amikor Izrael fiai visszaértek Gilgálba, kiderült, hogy a győzelem még nem teljes, mert az öt király életben maradt és egy barlangba menekült. Az utolsó időkről is azt írja a Biblia, hogy az emberek, akik nem tértek meg, barlangokba fognak menekülni az Úr haragja elől, de a barlangok sem tudják elrejteni őket Isten szemeitől.

Isten azonban nem szeretné, hogy mi az ellenségei legyünk és elrejtőzzünk tőle, hanem azt, hogy Gilgálban legyünk, ahol az ő népe van. A menekülés érzését mindig a bűn hozza be az ember életébe, Isten viszont nem mondott le rólunk, hanem keres és hív minket, mint Ádámot és Évát az Édenben. Ha engedelmeskedünk az ő hívásának és visszatérünk hozzá, a megváltás igazságaihoz, akkor tiszta szívvel élhetünk, és mikor visszajön az Úr, már nem a barlangokban bujkáló istentelen emberek között találjuk magunkat, hanem a Messiás oldalán.

Tóth Petra | 2020. 02. 19.