HIT GYÜLEKEZETE
2020. 02. 10.
Add nekem az idődet
Interjú Oláh Gergővel

A közéletben is nyíltan felvállalod a hitedet. Hogyan kezdődött ez a te életedben?

Gyerekkoromban édesapámat is megváltoztatta az Úr, sok olyan dologból kihozta, mellyel addig nem igazán tette kellemessé a családunk életét. Mikor Isten mellett elkötelezte magát, követte őt az egész család. Én ekkor nyolc éves voltam. Egy gyerek még nyilván nem feltétlenül fogja fel ezt igazi mélységében. Tinédzser koromban, tizennégy évesen átkerültem Salgótarjánból a Nyíregyházi Táncművészeti Szakközépiskola kollégiumába. Nagyon családcentrikus voltam, szép harmonikus családdá lettünk édesapám megváltozása után. Korán elkezdtem próbálgatni a szárnyaimat, nagyon sok tehetségkutatón elindultam. A Megasztár 3-ban bejutottam a legjobb ötvenbe, ami folytán egy tévéadásba is bekerültem.

Hány éves voltál ekkor?

Tizenhat. Mindezek után elhittem magamról, hogy most már világsztár vagyok. Megismertek az emberek az utcán, és teljesen elszálltam magamtól. Ki is estem egyből a műsorból, hála Istennek. Már kezdett nagyon rossz irányba elvinni engem, teljesen bulifüggő lettem. Hétfőtől egészen vasárnapig buliztam. Túl fiatalon kerültem be a tévés világba.

Hogyan volt meg erre az anyagi háttér?

Tulajdonképpen sehogy, de egy rokoni társaságnál aludtam, ott ettem és tőlük kértem pénzt a bulikra. Száz forint volt a belépő, amit valahogy össze tudtam kunyerálni. Elkezdtem az igazi lázadó korszakomat élni.

A zene szeretete vonzott be téged a bulikra?

Igazából inkább a tánc. Elsősorban nem is énekes szerettem volna lenni, hanem táncos. Teljesen elpazarolt idő volt ez. Később nyitottam egy tánciskolát Karancslapujtőn. Amikor az iskolaigazgatóval megbeszéltem, hogy tánciskolát szeretnék nyitni, ő azt kérte, cserébe tanítsam meg az elsősöket néptáncolni. Emellett elkezdtem a hiphop tánciskolámat is, ahova csak lányok jelentkeztek. Az egyik lányt ki is szúrtam magamnak, direkt őt választottam páromul a páros táncnál, neki adtam a szóló részeket stb. Ahogy telt az idő, elkezdett beszélni nekem Istenről. Azt is elmesélte, hogy apukájuk rosszul bánt velük. Nekem megdöbbentő volt hallani, hogy élnek így családok, mert én harmonikus környezetben nőttem fel.

Nagyon élveztem az Istenről való beszélgetéseinket. Elmondta, hogy csak úgy bírja ki a nehéz időket, hogy Jézus az Ő barátja, akihez bármikor menekülhet, és hisz abban, hogy az édesapját is meg fogja változtatni az Úr.

Egyik ilyen beszélgetésünknél szerelmet vallott nekem ez a kedves lány. Én szokás szerint indultam volna el busszal Budapestre bulizni, már megvettem a jegyet, de ő szólt nekem, hogy ne menjek el, hanem maradjak. Végül maradtam.

Interjú Oláh Gergővel

Ez egy útelágazódás volt az életedben?

Igen, ez fordulatot jelentett az életemben. Hoztam egy döntést a lány mellett. Egyre csökkent bennem a vágy, hogy bulizzak. Három hónappal később ellátogattam a Hit Gyülekezetébe.

Salgótarjánban?

Így van. Ott kaptam érintést az Úrtól, és hoztam egy döntést felé. A szüleim sokat imádkoztak értem, illetve azt a lányt is arra használta Isten, hogy Őhozzá vezessen, aki ma már tizenegy éve a feleségem. Amikor jegyesek lettünk, eldöntöttük, hogy Isten akarata szerint akarunk élni. Roma családoknál gyakori, hogy a friss házasok beköltöznek a szülőkhöz, de mi elhatároztuk, hogy különköltözünk tőlük. Ami még fontos szerintem, hogy tisztán mentünk bele a házasságba.

Történetedből ismert, hogy nehéz körülmények közül jöttél, hogyan teltek akkor a mindennapok?

Először úgy gondoltam, csak akkor házasodok meg, ha már minden egzisztenciális feltétel megvan hozzá. Azonban, mikor végiggondoltam, úgy éreztem, hogy ebben az esetben harminc évet is várhatnék, ezért végül nem ehhez szabtam az életem, mert egy munkahely sem olyan biztos, mint Isten Igéje. Így vállaltunk gyermekeket is, nem a körülményekhez szabtuk magunkat, hanem Isten beszédéhez. Házasságunk első évében munkakereső voltam, de nem tudtam elhelyezkedni. Csak alkalmi munkáim voltak…

Idős nénikhez kopogtattál be?

Jaj, igen, és segítettem felvágni két köbméter fát. Tényleg mindent próbáltam.

Majd jött a közmunka?

Igen, nagyon hálás voltam érte, mert lett egy fix jövedelmünk, amely annyira volt elég, hogy kifizettük az albérletet, és bevásároltunk egy hétre. Volt két olyan hét a hónapból, amely teljesen az isteni gondviselésen alapult. Nulla forintra kerültünk két hét után.

Mit jelent az isteni gondviselés ebben a helyzetben?

Hát a kegyelem. Mikor nem tudod, mit tegyél. A közmunkával elment az egész nap, és csak délután értem haza. Apaként, férjként nagyon nagy teher volt az, amikor fogalmam sem volt, mit csináljak. Kölcsönhöz mindig csak az utolsó lehetőségként folyamodtam, mert azt utáltam. Az első cselekedetünk mindig az ima volt. Olykor nagyon nehéz volt, mert a kilátástalanság lenyomja az ember lelkét. Hála Istennek, a feleségem soha nem ordibált velem, hogy „hát te vagy a férfi, a pénzkereső, menj és csinálj valamit!” Sok férfira ez olyan nyomást tud helyezni, hogy inkább elmegy drogot árulni, csak legyen otthon pénz. Ezt nem nagyon meséltem még sehol, de engem is megkerestek, hogy foglalkozzak sötét üzletekkel. Az ördög mindig akkor jön, amikor az ember meggyengül. Csettintésre tudtam volna nagyon sok pénzt keresni.

Interjú Oláh Gergővel

Mi tartott vissza?

A legnehezebb pillanatokban az ember csak az Istentől kapott ígéreteibe tud kapaszkodni, és a társam ebben óriási segítség volt. Ő sem arra bátorított, hogy fogadjam el az ajánlatot, mert akkor végre gyorsan lesz sok pénz, hanem hogy ne is foglalkozzak ezzel.

Sokszor sírva vallottuk meg az Igéket az Úrnak, és mindig jött valamilyen válasz. Volt olyan, hogy bekopogtak hozzánk egy doboz élelmiszerrel, mikor nem volt semmink. Egy alkalommal mondta is egy hölgy, hogy nem tudja miért, de úgy érezte, ezt ide kell hoznia. Máskor a bátyám hívott dolgozni, és előre odaadta a pénzt. Ezek az azonnali válaszok mind az imáink után jöttek Istentől. Kulcskérdés, hogy a nehéz időszakokban Isten ellen fordul-e az ember, vagy kitart. Meg van írva a Bibliában, hogy egy elűz ezret, kettő tízezret; mi így álltunk a bajainkhoz. Harciasan, ezt csak így lehetett kibírni. Ezért nem roncsolt minket szét a szegénység. Ezekben az időkben nagyon sokat kerestem Istent.

A Biblia azt írja: „adjatok és nektek is adatik.” Sokszor mondtam az Úrnak, hogy én mit adjak, meg hát miből? A semmiből nem tudok adni! Erre pedig az volt a válasza, hogy adjam neki az időmet.

Akkoriban sokat stoppoltunk, hogy a salgótarjáni gyülekezetbe eljussunk, mert nem volt pénzünk a buszjegyre. Annyira fantasztikus, hogy szól az Úr az emberhez! Nagyon sokat imádkoztam, virrasztottam, böjtöltem. Egy cigánytelepen laktunk, ami ennek ellenére gyönyörű volt, voltak hegyek, szép táj. Vicces volt, amikor olvastam a Bibliában, hogy menj fel a hegyre. Mosolyogtam, hogy oké, én felmegyek. Órák teltek el így az Úr jelenlétében, fantasztikus volt. Az egyik ilyen napon szólt a szívemhez Isten, hogy öt éven belül meg fog változni az életünk, és mindenünk meglesz, ami jó és szükséges.

Gondolom ez nagyon felvillanyozott.

Igen, mentem haza és boldogan meséltem a feleségemnek, aki csak annyit kérdezett, hogy "miért pont öt év? Nem lehetne előbb?" Nagyon vicces szituáció volt, de természetesen ő is érezte, hogy ez egy mélyebb kijelentés volt. Később el is felejtettük ezt a mondatot. Megszületett a kislányom, majd a kisfiam, egyre nőtt a felelősség súlya rajtunk. Olykor, nehezebb pillanatokban úgy éreztem, már nincs több erőm, ezerszer imádkoztam ezzel kapcsolatban, ezerszer vallottam meg az Igét, megfáradtam, de valahogy mindig újra adott erőt az Úr.

Hogyan került képbe az X-Faktor?

Nagyon sok tehetségkutatón indultam, körülbelül két-háromszázon. Volt egy Nógrád megyei tehetségkutató, amit megnyertem, de a főnyereményt - amely egy 3 éves menedzseri szerződést, dalokat és videóklipeket foglalt magában, végül nem kaptam meg. Nagyon sok tehetségkutatóban indultam, de a Megasztár harmadik évadján kívül egyiken se hívtak vissza.

Ebből is az látszik, hogy nem szabad feladni.

Volt olyan, amikor fel akartam adni. A Megasztár 5 után már nem akartam többet indulni. A feleségem unszolására a 6-on indultam még el, de annak sem volt eredménye. A zenét, persze, ezután sem hagytam abba, szállodákban, bárokban zenéltünk egy zenekarral.

Interjú Oláh Gergővel

Visszatérve a Nógrád megyei tehetségkutatóhoz: mi lett a nyereményeddel?

Hát a menedzserek eltűntek, nem kerestek. Majd egyszer csak, kaptam egy sms-t tőlük, hogy beneveztek az X-Faktorba, mert ez egy kihagyhatatlan lehetőség. Sokat gondolkodtunk a feleségemmel, mert tisztába voltunk azokkal az előítéletekkel és buktatókkal, amik a tehetségkutató versenyeket körbeveszik, hogy aki megnyeri, annak sok esetben rámegy erre a családja, a házassága. Sajnos ez tényleg nagyon veszélyes terep, így eszem ágában sem volt ezzel az sms-sel foglalkozni. De belül érlelődött bennem, gondolkodtam, hogy mi van akkor, ha ez az a lehetőség, amelyet Isten adott nekünk, hogy a családunk élete is megváltozzon. Nikivel sokat beszélgettünk erről, mivel fontos volt nekem az ő véleménye, és a szüleim véleménye is. A Gyülekezetben ekkor nem kértem tanácsot, mert tudtam, hogy féltettek volna engem, jogosan, hisz ez tényleg egy nagyon veszélyes világ. Beletelt egy időbe, míg a keresztények előtt bebizonyosodott, hogy a siker sem tudott elszakítani Istentől, sem a családomtól, és ahogy egyre többen megismertek személyesen, elkezdtek eltűnni a velem kapcsolatos előítéletek. Visszatérve a versenyre, azt a döntést hoztam, hogy ha ez az Úrtól van, akkor tegyen benne sikeressé, mert ha ez nem az Ő akarata, akkor én sem akarom ezt.

Úgy mentünk bele, hogy elhatároztam, hogy engem semmi és senki nem választhat el Isten szeretetétől és a családomtól.

Ahogy telt az idő a verseny alatt, sorra jutottál tovább.

Igen, rengeteg casting-on mentem át és bejutottam az élő show-ba. Ekkor úgy kellett otthagynom, hogy a közmunkából származó kis jövedelem is megszűnt. Nagyon nehéz időszak volt, konkrétan mindent feltettünk egy lapra. Akkoriban örültem, ha a turkálóból pár száz forintért találtam valami ruhát, és innen kerültem be egy luxusszállodába. A többi versenyző, akik ott voltak velem, nem ilyen kemény háttérből jött. Megvolt mindenük, a szüleikkel laktak, akik kifizették nekik a dolgokat. Sokszor kellemetlen érzésem volt közöttük, nem is igazán tudtam, hogy kell viselkedni velük. Kínosnak éreztem a helyzetet. Azt se tudtam hogyan kell bekapcsolni az óriási tévét, nem is láttam előtte ekkorát. A luxus zuhanykabint sem tudtam hogyan működik, segítséget kellett kérnem a többiektől, hogy mutassák meg hogyan kell használni. Nagyon sűrűek voltak ezek a napok, egy nagyon kemény mókuskerékbe kerültem hirtelen: reggel hét órától éjfélig folyamatosan jöttek a próbák, interjúk. Ezeken mindig ott voltam fejben. Amikor a szállásra értem és megéheztem, a srácokat kérdeztem, hol van itt a kaja (boltba nem tudtam volna elmenni, mert nem volt pénzem). Mondták, hogy minden ott van a hűtőben. Én vissza kérdeztem: Tényleg? Amikor kinyitottam a hűtőt, másodpercekig tátott szájjal néztem, mert én olyan tele hűtőt soha életemben nem láttam. Olyan ételek voltak ott, amikről - a zuhanykabinhoz hasonlóan - azt se tudtam, mik azok. Persze megkóstoltam mindent. Volt, hogy megálltam az evéssel, mert eszembe jutott, hogy otthon viszont üres a hűtő. Nagyon nehéz pillanatok voltak, többször is volt velem ilyen az élő adások során. Nagyon hálás vagyok a stábnak, mert nagyon hamar megtanulták tisztelni és elfogadni a hitemet, családcentrikus felfogásomat. Nagyon segítőkészek voltak. Többször megpakoltak egy kisbuszt tele élelmiszerrel, és levitték a feleségemnek. Nagyon ritkán tudtam hazamenni, ezért szinte kiváltságos módon megengedték, hogy időnként a családom is velem lehessen. Nagyon nehéz időszak volt ez a tizenkét hét nekem. A hatodik adásnál teljesen kifakadtam, mert úgy éreztem, nem tudom tovább csinálni, "lebetegedtem, nincs hangom, elegem van...” Ekkor Geszti Péter odajött hozzám, jól megrángatott engem: “Fogd fel, hogy ez itt életed lehetősége! Ha beteg vagy, ha nem, ezt meg kell csinálnod ma! Nem engedlek haza!” Még a főszerkesztő is lejött hozzám, hogy mi a baj, nyugodjak meg, otthon minden rendben van, küldenek haza még amit kell, csak nyugodjak meg. Nagyon kemény volt. A kedvenc helyem a LED-fal volt, direkt megkértem, hogy ilyenkor már ne zavarjanak a sminkesek; egyedül lehettem ott, tudtam egy rövidet imádkozni, hogy legyen meg az Úr akarata. Tudtam, hogy amikor kinyílik a LED-fal, több mint kétmillió ember lát majd meg.

Végül elérkezett a döntő.

Az is egy nagyon izgalmas pillanat volt. Antal Timivel álltunk a Nóri oldalán, vártuk azt, hogy kinek a nevét fogja kimondani. Nagy volt a nyeremény, pénz, autó, luxusutazás stb. Akármikor visszagondolok rá, érzem azt a feszültséget, ami ott volt. Nekem ez nem csak annyit jelentett, hogy ha megnyerem, akkor lesznek dalaim, klippeim, fellépeseim és majd felismernek az emberek, hanem az járt a fejemben, hogy ez egy sorsfordító pont lehet az életemben. Ahogy ott álltunk, - mondják, az ördög nem alszik, és hát most sem aludt - átjárt egy mély gondolat, hogy elvesztettem, mehetek vissza közmunkára stb. Abban a pillanatban, ahogy ez belémnyilallt, Nóri kiabálta is a nevemet: Oláh Gergő! Emiatt is eshettem ekkora extázisba, mert egyik pillanatban az járt át, hogy vesztettem, a másik pillanatban pedig már nyertem.

Ekkor nyert új értelmet a Törj ki a csendből dal?

Ezt a dalt akkor írták, amikor még hárman voltunk bent a versenyben. A győztesnek megírták a dalt előre, és amikor fel kellett énekelnünk, megérintett, hogy ez akár rólam is szólhatna. Miután megnyertem a versenyt, másnap hallottam magam a rádióban, és annyira szíven ütött, hogy elsírtam magamat. Ahogy visszahallgattam a dalt, a szöveget, felismertem, hogy rólam szól. Már ebben is benne volt az Isten keze. Ez a dal látatlanban is rólam íródott. Akármikor eléneklem ezt a dalt, mindig újra átélem ezt az egész történetet.

sten betartotta az ígéretét.

Igen. Nyertünk egy luxusutazást is Dominikára, de a győzelem után egy évvel tudtunk csak elmenni. Elállt a lélegzetünk. Soha nem láttam még tengert, csak képeslapon vagy tévében.

Egyik nap ültünk a fehér homokos tengerparton, koktélozgattunk és mondtam Nikinek, hogy emlékszik-e mit mondtam a házasságunk elején, hogy öt éven belül meg fog változni az életünk. Elsőre nem jutott eszébe, de utána igen. Épp aznap volt az ötödik házassági évfordulónk.

Ez annyira szíven ütött bennünket, hogy elkezdtünk mindketten sírni és hálát adni Istennek, hogy mennyire csodálatos is Ő. Azóta tizenegy éve vagyunk házasok, született még két gyermekünk, és egyre áldottabbak vagyunk. Az utóbbi két-három évben megadatott nekem, hogy egyre nyíltabban szolgálhatom az Urat. Illés Kornél (a salgótarjáni Hit Gyülekezete lelkésze) azt tanácsolta nagyon bölcsen, hogy az elején még ne nagyon hangoztassam Istent a koncertjeimen, és ebben a környezetben. Mostanában jött el az a korszak, amikor már nyíltan vállalni tudom, és a koncerteken is evangelizálok.

Van már evangelizációs dalod is.

Igen, a Ma van a legszebb nap. Ha az ember feltétel nélkül rá tudja magát bízni Istenre, akkor olyan dolgokra lesz képes, amire önmagától nem, és rácsodálkozik, hogy mennyire csodálatos Istenünk van.

Szokták mondani, hogy a hirtelen jött siker nagyon veszélyes. Mit tanácsolnál a fiataloknak, azoknak, akik ilyen pályán gondolkodnak? Mik az úgynevezett sztárélet nehézségei?

Amikor megnyertem a versenyt, huszonhárom éves voltam, apa és férj, illetve több száz színpadi fellépésen voltam már túl. Amikor megnyertem a versenyt, azonnal egyedül maradtam. Nem volt menedzserem, senki nem volt, aki segített volna, hogy abban a világban mit hogyan kell csinálni, hogyan kell viselkedni, kivel kell a kapcsolatot felvenni. Nagyon zöldfülű voltam ehhez az élethez. Már az első évben is megvolt az Istenbe vetett hitem, de mégis berántott ez a mókuskerék. Depresszióba estem, hirtelen rám szakadt egy mérhetetlenül nagy teher. Amint kimentem az utcára, mindenki tudta, hogy hívnak. Akármelyik városban voltam, akár Szerbiában, Ukrajnában, mindenhol tudták, ki vagyok. A pénz, amit kerestem akkora teher volt, hogy nem is tudtam kezelni az első évben. Előtte egész addigi életemben nem volt a kezemben annyi pénz összesen. Hiába kerestem harmincháromszorosát a verseny előtti jövedelmemnek, a hónap végén mégsem maradt belőle semmi. Depressziós lettem. Volt olyan, hogy a kocsival neki akartam rontani a falnak a parkolóban. Az ördög el akart pusztítani. Azt akarta, hogy az legyen velünk, mint ami a legtöbb emberrel, akit ekkora siker ér, hogy menjen rá az életünk. Hálás vagyok, hogy kimentett ebből is az Úr, és a második évtől összeszedett engem. Megváltoztatta a pénzhez, a médiához való hozzáállásomat, megerősített, a gyülekezetben is mellém álltak, nagyon jó tanácsokat kaptam. A mostani versenyt egy tizenöt éves fiú nyerte, mondták is nekem, hogy segítsek neki. Én csak a saját példámból tudok mondani neki egy-két dolgot. Azt tudom, hogy huszonhárom éves voltam, apa voltam, férj voltam, de konkrétan majdnem belehaltam. Ha kérdezi tőlem valaki, hogy ajánlom-e a fiataloknak, hogy induljanak-e ilyen tehetségkutató versenyen, mindig azt mondom, hogy nem. Szerintem csak akkor engedje el egy szülő a tizenhét éves gyermekét, ha biztos abban, hogy a gyereket semmi nem szakíthatja el az Úrtól és a hitétől. Én nem ajánlom, mert nagyon kemény világ ez. Én egyre jobban próbálom magam kizárni ebből. Kornél mondta nekem egyszer, hogy a keresztény élet az egyetlen működőképes élet. Ez tényleg így van, minden más élet bukás, lehet egy hét múlva, egy év múlva, vagy öt-tíz év múlva, de nem vezet máshova, csak a bukás felé. Mi nagyon hálásak vagyunk azért, hogy Istennel élhetünk.

 

 

 

Aktuális híreink