A szeretet befogad és


meggyógyít!

#otthon
Morvay Bátor;Morvay-Tóth Petra | 2022. 01. 11.
Megalakult a Hit Gyülekezete Nevelőszülői hálózata.
Mit tennél akkor, ha csörögne a telefon és néhány órád lenne eldönteni, hogy otthont biztosítasz-e egy gyermeknek, aki éppen egy gyámhivatali autó hátsó ülésén utazik az ismeretlen felé? Egyesek szerint csak a „szent őrültek” mondanak igent, a Hit Gyülekezete Nevelőszülő Hálózatának munkatársai szerint viszont sokan, hívő, nem hívő emberek egyaránt készek arra, hogy megmentsék azokat, akik mindennél jobban vágynak a szeretetre és biztonságra. Szabó Tiborral, a Csemete hálózat koordinátorával és Szabó T. Mária, szakmai vezetővel beszélgettünk arról, hogy miként mentenek sorsot és életet a nevelőszülők ma Magyarországon.

Jelenleg Magyarországon 23 ezer gyermek van, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak a vér szerinti szüleikkel élni, és a KSH adatai alapján közülük több, mint nyolcezer fő vár arra, hogy nevelőszülőkhöz kerüljön. Mennyiben lenne más a sorsuk, ha többen vállalnák, hogy befogadják őket az otthonukba?

 

SZ.T. 12 év alatt minden gyámhatósághoz került gyermeket kötelezően nevelőszülőnél kellene elhelyezni, mert ebben az adott jogi helyzetben leginkább ők tudják megadni nekik azt a támogatást, biztonságos otthont, gondoskodást, ételt, ruhát, nevelést, amit sajnos a szülők különböző okoknál fogva nem tudtak, vagy nem akartak nyújtani a gyermekeiknek. Viszont mivel nincs elég nevelőszülő, illetve idősebb korban már nehéz elhelyezni a kiemelt gyermekeket, ezért mégis több ezren - a törvény szándéka ellenére - befogadó otthonokban, lakásotthonokban ragadnak.

 

Hogyan kell egy ilyen intézményi otthont elképzelni?

SZ.M. Egy gyermek társas igényeihez túl személytelen, ahol jobb esetben is 10 főre jut egy gondnok. Ezek inkább csak arra alkalmasak, hogy az alapvető fizikai szükségeik be legyenek töltve, viszont lelki, érzelmi nevelést, gondoskodást már nem tudnak megfelelően nyújtani. Jellemző, hogy idővel klikkek jönnek létre, gyakori, hogy az erősebbek elszedik a többiektől a pénzt. Ebben a közegben könnyebben kezd terjedni a drog, az erőszak és a szexuális élet is idő előtt a középpontba kerül. Az ilyen otthonokba került gyermekeknek, amennyiben nem kapnak speciális segítséget, többnyire nincs pozitív jövőképük, a nyolc általánosnál ritkán jutnak tovább és sajnos sokszor ők termelik majd ki az otthonlakók következő generációját. Éppen ezért a gyámhatóság célja is az, hogy ha a családból való kiemelésre sor kerül, akkor rögtön nevelőszülőkhöz kerüljön a gyermek és még rövid időre se kerüljön ilyen csoportos otthonokba.

 

 

Mennyire új gondolat, hogy az állami gondozásba nevelőszülőket vonnak be? Mik az eddigi tapasztalatok?

 

SZ.M. Próbálom úgy megfogalmazni, hogy mindenki számára érthető legyen, ezért kerülöm a szakkifejezések halmozását. A koncepció, hogy „központi állami neveldék” helyett, szerető családi otthonokba kerüljenek a gyermekek, több évtizedre nyúlik vissza, sőt, ha belegondolunk, az egész emberi történelemben jelen volt ez az intézmény. (Szerk.: Korai keresztények körében például széles körben elterjedt volt, hogy a szemétdombra kitett, nem kívánt gyermekeket, csecsemőket magukhoz fogadták és felnevelték.) A hazai tapasztalatok többnyire pozitívak, természetesen nagyon sok függ attól, hogy milyen családi környezetből lett kiemelve a gyermek, és mennyire sikerül időben megtalálni számára a megfelelő otthont.

Vannak sikeresebb és kevésbé sikeres történetek, de összességében nézve így is összehasonlíthatatlanul jobb eredményeket nyújtanak, mint az intézményi nevelés.

 

Vannak, akik felteszik a kérdés, hogy ha valaki ennyire akar segíteni, akkor miért nem fogadja örökbe a gyermeket, miért akar „pótanyu” vagy „pótapu” lenni?

 

SZ.T. Sajnos ma is sok félreértés van, pedig a nevelőszülőség és az örökbefogadás két teljesen különböző dolog és mind a kettőre nagyon nagy szükség van. A nevelőszülő egy átmeneti otthont ad, ami lehet pár nap, vagy hónap, de akár több év is. Ebben a kritikus időszakban nyújtanak kiskorúaknak szerető családot, amíg vagy visszakerülhetnek a vér szerinti szüleikhez - ez a legkívánatosabb forgatókönyv -, vagy alkalmassá válnak az örökbefogadásra. A fő különbség tehát, hogy az örökbefogadó egy vagy néhány gyermeknek tud teljes értékű szülőjévé válni, míg a nevelőszülők több gyermeknek nyújtanak, általában rövidebb ideig, de kritikusan fontos segítséget azzal, hogy a legnehezebb élethelyzetükben otthont biztosítanak nekik. Mind a kettő életet ment.

 

Többször említetted a „kiemelést”, amikor a gyámhatóság elveszi valakiktől gyermeket. Az ilyen jellegű intézkedések heves reakciót váltanak ki az emberekből, sok a kérdés és a félreértés a téma kapcsán. Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba: milyen jellegű krízishelyzet vezet odáig, hogy ma Magyarországon elvegyék egy szülőtől a gyermekét?

SZ.M. A médiában és a közösségi oldalakon rendre végigfutnak rémtörténetek, hogy a gyámhatóság elrabolta valakinek a gyermekét, pedig a valóság az, hogy az esetek nagyon nagy százalékában ez a legjobb döntés, mert a legalapvetőbb testi, lelki szükségek nincsek biztosítva a szülők részéről, vagy épp közvetlen életveszélyben vannak a gyermekek. A gyermekvédelem jelenlegi álláspontja szerint a gyermek számára a legjobb, ha családjában marad, ezért a problémás esetekben hónapokig, vagy még tovább látogatják őket a családsegítő szolgálat munkatársai. Ezek előre megbeszélt időpontok, a spontán ellenőrzések és vizsgálatok már nagyon a végét jelzik a folyamatnak.

Igazságtalanul hangzik a kiemelés, de amikor mondjuk a védőnő a hidegben a pici gyermeket egy pelenkában találja az udvaron, a szülők pedig sehol, akkor kötelessége hívni a rendőrséget.

 

A szegénység a leggyakoribb oka, hogy nem tudják a vér szerinti szülők felnevelni a gyermeküket?

 

SZ.M. A szegénység relatív, és ezt különösen fontos hangsúlyozni a gyermekvédelem tekintetében, hiszen sokszor például a szülők függőségek miatt nem képesek nevelni a gyermeküket. Van, hogy súlyos alkoholizmussal, kábítószer függőséggel küzdenek, és amikor már nem bírják tovább, eladnak minden holmit, azt is, amit gyerekek támogatására kaptak, annak érdekében, hogy italhoz vagy szerhez jussanak. A törvény kimondja, hogy pusztán anyagi okokra hivatkozva nem lehet kiemelni gyermeket, csak akkor, ha a legalapvetőbb kritériumok sem teljesülnek. Például katasztrofálisak a higiéniás körülmények, nincs fűtés, elmaradnak a kötelező orvosi vizsgálatok, vagy a gyerek csontsovány, nem járatják óvodába, iskolába, vagy súlyos bántalmazások történnek a családban, ilyenkor lépnek közbe.

 

" "

 

Növekszik a kiemelések száma Magyarországon?

 

SZ.T. Sajnos igen, öt-hat éve még csak kb. 18 ezren voltak a rendszerben, ma 5 ezerrel többen.

 

Hogyan jutnak el ezek a gyermekek a nevelőszülőkhöz?

 

SZ.M. Mikor egyértelművé válik, hogy kiemelésre lesz szükség, akkor a Területi Gyermekvédelmi Szolgálat értesíti a megyében lévő nevelőszülői hálózatokat, hogy kik tudnának számukra otthont biztosítani? A visszajelzések alapján meghatározzák, hogy hol lenne legjobb helyen a gyermek és ekkor a gyámhivatal elhozza őt, és közvetlenül a nevelőszülőkhöz viszik, így rögtön egy családba kerül, nem pedig egy intézménybe. A cél ilyenkor továbbra is az, hogy ha a vérszerinti szülők helyzete, vagy magatartása ismét alkalmassá válik a szülői feladatok betöltésére, akkor visszakaphassák a gyermeküket.

Örökbefogadás akkor történik, ha tevőlegesen lemondanak róluk, például hosszú ideig nem látogatják őket.

 

A Hit Gyülekezete nevelőszülői hálózata nem előzmények nélküli, ugyanis már több éve, sok hívő aktívan részt vesz ebben a munkában. Ti személyesen hogyan kapcsolódtatok be?

 

SZ.T. 2015-ben merült fel a lehetőség, hogy az érdeklődő gyülekezeti tagok számára nevelőszülői képzés induljon. Ez a Baptista Szeretetszolgálattal való együttműködésében valósult meg, amiért nagyon hálásak vagyunk. A Hit Gyülekezetének ugyanis ekkor még csak oktatási területen volt szerződése a Magyar Állammal, a saját hálózat alapításával meg kellett várni, hogy 2020-ban megszülessen az átfogó megállapodás.

A Budapestről körbeküldött felhívás nagyon inspirált minket, így Karcagon nagy szervezőmunkába fogtunk, hogy megalapítsuk a helyi hálózat alapjait. Harminc fővel el is tudtunk indulni, azóta pedig közel százan végezték el nálunk a tanfolyamot.

Ebben Marikának hatalmas érdeme van. A Baptista Szeretetszolgálat intézményi háttere szintén nagy segítséget jelentett az elindulásban, amelynek a vezetőivel továbbra is jó kapcsolatban vagyunk.

 

A Kormány Befogadlak néven indított kampányának nagy sikerű dala, amiben Oláh Gergő a Hit Gyülekezete tagja is közreműködött.

 

Mi inspirált téged arra, hogy ennyire felkarold ezt az ügyet?

 

Sz.M. Mindig is vonzott a szociális területen való segítségnyújtás és egyszer egy amerikai sorozatban mutattak be egy családsegítő szakembert, aki figyelte a hátrányos sorsú gyermekek fejlődését. Ahogy néztem ezt a szereplőt, az jött fel bennem, hogy ezt én is szívesen csinálnám és segíteni akarok ezen a területen. Amikor ez konkretizálódott bennem, pont akkor jött ez a felhívás és rögtön beleálltunk a munkába.

 

2020-ban megszületett a kormánnyal a megállapodás, így út nyílt a saját hálózat létrehozása felé, ami az ősszel létre is jött Csemete Nevelőszülői Hálózat néven. Melyek azok a területek, amikben a gyülekezeti hálózat pluszt tud nyújtani a nevelőszülőknek és a gyermekeknek?

 

SZ.M. A Hit Gyülekezete nevelőszülői hálózatában azt szeretnénk elérni, hogy folyamatos segítséget és támogatást nyújtsunk a nevelőszülő családok számára, mert nem könnyű munka a gyermekek gondozása, nevelése. Ebben folyamatos szakmai tanácsadást fogunk biztosítani, hogy a befogadó család ne kimerüljön, kiégjen ebben a nemes feladatban, hanem egyre nagyobb örömmel gondozza a gyermekeket. Az átélt traumák miatt előfordulhat, hogy olyat tapasztal a befogadott gyermeknél, amivel a saját gyermekeinél még nem találkozott, ilyenkor szeretnénk segíteni, hogy ne érezze úgy a nevelőszülő, hogy összedőlt a világ körülötte.

 

Ezek szerint a nevelőszülőkre éppúgy vigyázni kell, hogy benne maradjanak a szolgálatban, mint a gyermekekre?

 

SZ.M. Igen, nem lehet például automatikusan kihelyezni gyermekeket hozzájuk, hanem közösen meg kell vizsgálnunk, hogy milyen a terhelhetősége a családnak, amiben nemcsak a nevelőszülő, hanem a családtagok, férj, gyerekek szava is számít. Ez alapján tudjuk meghatározni, hogy milyen nemű, korú gyermekek tudnak náluk otthonra találni. Célunk az is, hogy minél több információt begyűjtsünk a hozzánk került gyermekekről, így jobban tudjunk dönteni és segítséget nyújtani.

 

SZ.T. Nagyon nagy értéknek tartom azt a Hit Gyülekezetében, hogy a dinamikus infrastrukturális fejlődése mellett egyedülálló közösségi háttérrel rendelkezik, amelyeknek köszönhetően az oktatási intézményeink is nagyon jó eredményeket tudnak felmutatni, - mind szakmailag, mind gazdaságilag - és természetesen az ott tanuló gyermekek életében is kimutatható ez. Ha csak itt helyben nézem, az elmúlt bő hat évben a nevelőszülői munkában elért eredményeink is nagymértékben összefüggnek azzal, hogy a Karcagi Gyülekezet közössége az ügy mögé állt és támogatta azt. Az épületrészt is, amit a nevelőszülői programban használunk, a hívők adományaiból újítottuk fel. Emellett az országban több helyi gyülekezet is otthont adott nevelőszülői tanfolyamoknak.

 

" "
A cél, hogy a gyermekek újra felszabaduljanak és szárnyaljanak.

 

Az egyházak társadalmi szerepvállalása esetén meg szokták fogalmazni, hogy biztos csak azért csinálják, hogy pénzt vegyenek ki a programból a maguk számára, a Csemete Nevelőszülői Hálózat koordinátoraként ki tudod jelenteni azt, hogy a források mind a programon belül lesznek felhasználva?

 

Sz.T. Természetesen, ahogy a gyülekezet összes közfeladatot ellátó intézménye, így a nevelőszülői hálózat is maximálisan a program céljaira fordítja a kapott támogatásokat. Németh Sándor, a gyülekezet vezető lelkésze az alapításkor, mint elvárást fogalmazta meg ezt a programmal szemben.

A tapasztalat egyébként az, hogy a Hit Gyülekezete közösségei inkább pluszt támogatást nyújtanak - anyagi értelemben is -, az intézményeink fenntartásához.

 

Mivel segíti az állam a nevelőszülők munkáját?

 

SZ.M Van egyszer egy alapbér, ami akkor is jár, ha éppen nincs náluk gyermek kihelyezve. A gyermekek után a családi adókedvezmény szintén igénybe vehető. A nevelt gyermekekre éppúgy jár a családi pótlék, mint a sajátra, kétéves kor alatt pedig a GYED-et is igénybe lehet venni. Ezen felül pedig az ellátásra, ételre, ruhára külön összeget biztosít az állam. Az a tapasztalat, hogy Budapesten és a nagyvárosokban, ahol a megélhetési költség magasabb, ott csak szűkösen elég ez az összeg, viszont vidéken, különösen, ha van még egy stabil kereső a családban, akkor nagyon korrektül tudnak gazdálkodni ennek a plusz összegnek a segítségével.

 

Egyedül álló személy is lehet nevelőszülő?

 

SZ.M. Igen lehet, ha rendelkezik olyan otthonnal, lakással, ami alkalmas a gyermekek befogadására. A nevelőszülő ezenkívül munkát is vállalhat, amíg a nevelt gyermekek óvodában, iskolában vannak.

 

Két történet a hazai nevelőszülői programból:

 

Hogyan oszlik meg a gyám és a nevelőszülő felelőssége és döntési köre a gyermek fölött?

 

SZ.M. A kirendelt gyám egy olyan tisztviselő, aki a gyermek hivatalos ügyeiben eljár és döntési joga van. Ez elég sok mindent érinthet (pl. egy orvosi műtét, iskolai kérdések, a vér szerinti szülő látogatásai, stb.), viszont két év után lehetőség van arra, hogy a nevelőszülő osztott gyámságot kérjen. Ezt, ha jó a nevelőszülői munka minősége, valamint az együttműködés jellemzi a munkát, akkor engedélyezni szokták, mivel a gyámok eléggé le vannak terhelve, több tucat gyermekért is felelhetnek, s így mindenki jól jár ezzel a megoldással. A hálózatunk ezekben a hivatali ügyekben is fog szakmai támogatást nyújtani.

 

Hogyan látjátok, mi az, amiből egy hívő keresztény nevelőszülő erőt meríthet? Nemrég olvastam egy lemondó hangvételű cikket, hogy csak a „szent őrültek” vállalják el azt, hogy befogadják ezeket a nehéz sorsú gyermekeket.

 

SZ.T Pontosan azért vagyok meggyőződve arról, hogy sikeres tud lenni a gyülekezet hálózata, mert nem pusztán azért hozzuk létre, hogy elmondhassuk, hogy „nekünk is van egy”, hanem azért mert azt látjuk, hogy a hívőkben van egy nagyon erős, belülről fakadó motiváció, hogy segítsenek másokon. Az intézményeink erre, a bibliai értékekből és hitből fakadó, emberbaráti szeretetre építkeznek. A nevelt gyermekek pedig igenis fogékonyak a szeretetre, hiszen erre vágynak a legjobban az életben. Ezért ha szakmailag is jó keretet tudunk biztosítani a nevelőszülők számára, akkor ez a gondoskodó szeretet elvégzi a munkát és esélyt kapnak a jó folytatásra.

A legfontosabb cél mindannyiunk számára, hogy a gyermekek úgy emlékezzenek majd vissza, hogy hálásak minden percért, amit a befogadó család otthonában töltöttek!

 

Morvay Bátor;Morvay-Tóth Petra | 2022. 01. 11.