A húsvét szellemi jelentősége

#husvet
#engeszteles
| 2023. 04. 13.
Az április 8-ai istentisztelet jegyzete
Fontos megújítani a gondolkodásmódunkat a húsvétról azáltal, hogy egységben nézzük az ószövetségi pészah-ot és az újszövetségi húsvétot. A két esemény szellemi hátterében ugyanis ugyanaz a személy, Jézus Krisztus, ugyanazon cselekedete áll, ez pedig a megváltás. A keresztáldozat lényege, hogy Krisztus a vérét adta az emberekért, mely ártatlan és tiszta, valamint védelmet, kegyelmet, bűnbocsánatot közvetít mindazok számára, akik alárendelik magukat a megváltás szellemi igazságának.

Az ószövetségben bár a bárány volt az, akinek a vére a váltságot adta, viszont nem önmagában a bárány fizikai vére volt az, ami megóvta a zsidókat a pusztító angyaltól. A vér azért “működött”, mert fent a Mennyben Krisztus megelőlegezett módon felruházta azt ugyanazzal a szellemi erővel, amit az ő vére közvetít. Igazából a bárány csak szimbóluma volt a megváltásnak, Jézus vére az, ami megtisztítja, megvédi, elválasztja és szövetségi viszonyba helyezi a hívő embereket Istennel. A kérdés ma is ugyanaz, mint az ószövetségben: hogyan lehet elkerülni Isten haragját, hogyan nyerjük el Isten védelmét a magunk és a családunk számára? A válasz ezekre Jézus vérének az igazsága, ami az egyetlen közösségteremtő erő a Mennyben Isten és ember között. Ha egy hívő kialakítja a vérbe vetett hitet, akkor biztosan a védelem alá kerül a szövetségi viszony miatt. Utána pedig úgy kell járnia a hívőknek, hogy sose kerüljön ki a vér védelme alól.

A húsvét többet jelent, mint egy vallásos ünnep, ez egy világtörténelmi esemény!

Amikor a Biblia azt mondja, hogy “az írás fel nem bontható”, akkor a korszakokról is szó van, nem lehet azokat elszeparálni egymástól, spirituális azonosság van közöttük. Krisztus mindig is élt, a Bibliai történetek főszereplője volt a teremtéstől elkezdve.

Hogyan kerüljük el Isten ítéletét?

Isten a próféciák alapján ítélettel fogja lezárni a nemzetek idejét, azt mondja, hogy a királyi székeket és a népeket is megrázza majd. A Zsidókhoz írt levél 12-ben leírja Pál, hogy ennek a megrázásnak az a célja, hogy a romlandó dolgok leomoljanak és romolhatatlan királyságot lehessen létrehozni a helyükön. Ebben az időszakban már benne vagyunk. A kozmoszban, a földön és a társadalmi, politikai viszonyokban is megfigyelhető ez a folyamat.

Sajnos sok keresztény nem érti, hogy milyen korban élünk, ami baj, mert a Szent Szellemmel és Jézus Krisztussal akkor tud stabil lenni a kapcsolat, ha értjük az idők jeleit.

Mit kell tudnunk a világkorszak végéről, hogy sikeresen megfussuk a hit pályáját és ne essünk ki az Úrral való közösségből? Nagyon sok prófécia szól az utolsó időkről. Mivel rendkívül nehéz időszak jön, ezért a Biblia számos életvezetési tanácsot ad vele kapcsolatban, mert Isten segíteni akar nekünk, hogy be tudjunk lépni az örökkévalóságba, emg tudjunk maradni Isten mellett. Ezért is nagyon fontos az alapos igeismeret. Bármilyen megrázó dolgok is történnek, azok a hívők, akik befogadják az Igéket, a kinyilatkoztatásokat, nem meglepetésként élik majd meg az eseményeket, hanem a Szent Szellem eszükbe fogja juttatni azt a kinyilatkoztatást, ami megadja a megoldást az újabb és újabb problémákra. 

Ahhoz, hogy megértsük a próféciákat, nem szabad elszakítani őket a názáreti Jézus Krisztustól, hiszen ezek őtőle származnak.

Jelen korszaknak van egy pozitívuma, a nemzetek felé való evanglizálás. Isten már a világ teremtése előtt eldöntötte, hogy kiket fog elhívni, és amikor a nemzetekből elhívott emberek mind megtérésre jutnak, eljön a korszakváltás, erről ír Pál a Róma 11-ben. Hamarosan be fog ez teljesedni és az egyház szolgálatának vége lesz, meg fog történni az elragadtatás és Krisztus visszajövetele.

Valószínű, hogy a zsidók közül is kevesen fogták fel, amikor felkenték a vért az izsóppal, hogy mi is történik pontosan, hogy milyen nagyjelentőségű dolgot tesznek épp. Ugyanígy a keresztények sem biztos, hogy felfogják a jelentőségét a szellemi cselekedeteiknek. Az, hogy elhiszik sokan, hogy Jézus meghalt értük és megváltotta őket, az ebbe vetett hit azonban csak Isten birodalmának a küszöbét jelenti, ha ezen átlép a hívő még végéremehetetlen csoda várja.

Mindig legyen nagyobb a hited, mint az eszed, mert a szív többet tud befogadni, mint az ész.


Isten az irányítása alatt tarta a világtörténelem alakulását

A Zakariás 1:18-21-ben négy birodalomról, hatalomról van szó, amik megszünetették a nemzetek idejét és elnyomták Jeruzsálemet - ezek a “szarvak”, itt hatalmat és erőt jelent ez a kifejezés. Emleget itt a próféta “négy mesterembert” is, amiknek a felhasználásával a világ épp aktuális ideológiáját, törvényszerűségét szét fogja zúzni Isten, ezt a négy eszközt részletezi az Ezékiel is a 14:21-ben: 

"Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel inkább, ha e négy nehéz ítéletemet: a fegyvert, éhséget, vadállatot és döghalált bocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és barmot!" - Ezékiel 14:21

 

  1. Háború 
  2. Szegénység, gazdasági válságok 
  3. Járványok 
  4. “Vadállatot”, azaz politikai vezetők, akik felszámolják a korábbi rendszereket


Ez a négy eszköz arra szolgál, hogy Isten a világot megrázza a katasztrófák révén és kibukjon a bűn, az igazságtalanság. Ez egy megtisztulást szolgáló folyamat. Isten nem fogadja el a földi rendszereket, állapotokat, mert nem felelnek meg az isteni törvényeknek. 

Az ítélet korszakát a legtöbb esetben az előzi meg, hogy “hitetők” támadnak, azaz elkezdenek az emberek hazugságokat mondani, majd el is hiszik azokat. Ezt követően jön olyan romlás, amire Isten válasza az ítélet. Ennek a kaotikus világnak, amit Isten ráz, van egy olyan hatása, ami bűnbe akarja vonni a keresztényeket is, morális értelemben rombolni próbálják a keresztények megítélését.


A keresztények elleni háború a hívők bűnbeesését célozza

A kegyelem nem arról szól, hogy szabadon követhetünk el bűnöket. Ahhoz, hogy a kereszténység hiteles tudjon maradni szükség van arra, hogy megőrizzék a hívők a feddhetetlenségüket, a jó erkölcsöt. A világ ugyanis háborút folytat a kereszténység ellen, különféle törvénytelenségekbe, bűnökbe akarja csábítani őket. Csak azok a keresztények tudnak megállni ezzel szemben, akik nagyon erősek az Úrban.

Jó erkölcs nélkül nincs üdvösség

MEGBOTRÁNKOZTATÁS: Biblia kijelenti a Lukács 17:1-3-ban, hogy lehetetlen, hogy botrányos bűnbeesések ne essenek, de keresztényként törekedni kell arra, hogy ha történnek is bűnök, azok rendezve legyenek. A súlyos bűnöknek hatalmas ártó hatása van, pláne, ha fiatal keresztényeket botránkoztatnak meg a hívők, melynek következtében a hívők megrendülnek, hajótörést szenvednek a hitben. Felelsősségteljesen kell forgolódni az egyházban.

Sajnos manapság az embereknek az árulás semmit sem mond. Kevesen tudják, hogy az árulást Isten átokkal szankcionálja.

ÁRULÁS: Ma az árulás korában élünk, nagy probléma az egyházban is az árulás, sokan nem is fogják fel ennek a bűnnek a súlyát, ahogy azt sem, hogy lényegében mit jelent ez. Az V. Mózes 27-ben az szerepel, hogy “átkozott az, aki az ő felebarátjának a határát elmozdítja” - azaz átlépi a másik ember határterületét. Nem teheti tehát meg egy ember a másikkal, hogy elveszi a szuverenitását, az önállósságát, hogy miután beférkőzött a bizalmába kiteregeti a nyilvánosság elé a titkait. Az elárult ember sebezhető lesz, a becsületét el tudják venni.

Még az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.” -  Zsoltárok 41:10

A Bibliában két nagy árulót láthatunk, Ahitófelt, aki Dávid tanácsadója volt, majd elárulta, amikor Absolom hatalomra tört. A másik pedig Júdás volt, aki végig Jézussal volt, majd alkalomadtán elárulta. A fő probléma ezekkel az emberekkel az volt, hogy éveken át tanulmányozták az áldozatukat, így az árulás során eredményesen tudták véghezvinni a másik fel lerombolását. Különösen az egyházon belül aggályos az árulás, mert testvérként vagyunk egymás mellett Krisztus testében, a testvérrel pedig testvérként kell bánni.

Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.” - Zsoltárok 55:13-15

A közösség, az egy egyházhoz tartozás, különösen a közös úrvacsora vétele azt jelenti, hogy kötelességünk van egymás felé és az Úr felé is. A világban levő gyűlölet be tud szivárogni a keresztény közösségekbe is. Nem azok a keresztények a hibásak, akik rámutatnak a világ istentelen voltára, hanem azok, akik bármilyen formában alkalmazkodni próbálnak a világ elvárásaihoz, legyen szó az erkölcstelenségről, vagy egymás gyűlöletéről, a testvérek elárulásáról. János első levelében leírja, hogy a keresztényeknek miképp kell viszonyulni a világhoz és a testvérekhez.

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreéi pedig igazak. Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.” - 1. János 3:12-16

Nem igaz, hogy nem lehet megtérni, vagy Isten törvénye szerint élni. Még ha harccal és küzdelemmel is jár a keresztény pályán való megmaradás, akkor is lehetséges, hogy valaki bűntelen életet éljen, mert az Úr támogatja azokat, akik felé közelednek. 

Nincs értelme annak, hogy valaki keresztény legyen, ha nem rendeli alá az életét az Úr törvényének.

Erősítsük meg magunkat az Úrban! Így meg fogjuk találni azt az ösvényt, ami az örök életbe vezet. 

| 2023. 04. 13.