A hit harca,


mely letépi a bilincseket

#harc
#gyozelem
Ferenczi Deborah | 2020. 09. 30.
Németh Sándor 2020. szeptember 26-i online prédikációjának összefoglalója
Alapvetően a keresztény élet egyfajta igazi tüzes, harcos magatartásformát igényel, mely abszolút lojális Isten akarata irányába, melynek teljes mértékben alárendeli magát, és a teljes életét e nemes cél szolgálatának rendeli alá. Az egyháznak az a feladata, hogy Isten harcába beálljon az evangélium hirdetése által. Amikor erről a nemes küzdelemről gondolkodunk, fontos tisztáznunk magunkban, hogy bizony nem testtel és vérrel van tusakodásunk, hanem a hatalmasságokkal, melyek az égben vannak. Amennyiben megértjük a világ szellemi struktúrájának a felépítését, és azt, hogy e világkorszak a szellemvilágnak lett alárendelve és nem az embereknek, akkor tisztábban tudjuk értelmezni mind a múlt, mind a jelen eseményeit, valamint hatékonyabban tudunk a Isten mellett harcolni.

Alapvető igazság, hogy a szellemi lények elképesztően nagy hatással vannak az emberek életére, ugyanis az emberiség semmit nem tud létrehozni a világon, ami független lenne a szellemi lények befolyásától. Az egekben levő fejedelemségek irányítják a világot kultúrákon, ideológiákon, politikán és hamis vallásokon keresztül, ugyanis ettől a valóságtól elvonatkoztatva valójában nem is lehet létrehozni a jelen körülmények között semmiféle rendszert.

Pál apostol Filippiben való tartózkodásának tanulmányozásán keresztül betekintést nyerhetünk abba a folyamatba, mely során megmutatkozik, milyen mértékű felbolydulást tud okozni mind a földön, mind az atmoszférában az, ha Istennek az embere erővel hirdeti az evangéliumot. Ugyanis az adott esetben tisztán látható, hogy az apostol jelentős veszélyt jelentett az Európát uraló hatalmasságokra, mivel Isten erejével űzte a démonokat szerte a városban. Fontos megértenünk, hogy a szellemi lényeknek nem csak a hatalma, de az intelligenciája is messze magasan felülmúlja az emberek színvonalát, és ebben a világkorszakban az ő hatalmuk alatt van a világ.

Viszont reménységünk is van az elkövetkezendő világkorszak felől, amikor is már nem az angyaloké lesz a hatalom, hanem a megváltott emberek uralma alá rendeli Isten a földet, akik a Messiással együtt fogják kormányozni az ő királyságát.

 Ahhoz, hogy megértsük a szellemvilág működését, érdemes megvizsgálni Pál apostol Filippiben történő szolgálatát, ugyanis kitűnő példa arra, hogy a kritikus időkben mindig felszínre tör a szellemvilág emberekre való rendkívül nagy mértékű befolyásolásának a ténye. Erre a jelenségre egyértelműen Filippi a leginkább szembetűnő példa, ugyanis itt tisztán láthatjuk, hogy Pál apostol megérkezése folytán mennyire felborult a város élete. Amennyiben nem értelmezzük a természetfelettit, úgy látjuk, hogy szimplán a városban támadt káosz, de amint képesek vagyunk értelmezni a fölöttünk levő hatalmasságok világát, megértjük, hogy valójában nem az emberek okozták a felbolydulást, hanem a szellemvilág az, ami kihatott az emberekre és váltotta ki belőlük az konkrét reakciót. Az adott példából is abszolút látható, hogy a Sátán célja Isten felkent embereinek a kiiktatása, és erre a feladatra gyakran használ fel embereket.

 A Filippiben való szolgálat tökéletes előképe és egyben példája is a diabolikus társadalomnak. Diabolikus társadalom alatt egészen pontosan azt értjük, hogy az adott társadalom kollektíve ellenáll az evangéliumnak, méghozzá agresszív fellépéssel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az igaz evangélium ne tudjon behatolni az adott társadalomba. Egészen konkrétan a sátáni társadalom konfrontációt indít Istennel szemben. Ez egyfajta ősminta, mely harcol az igaz kereszténységgel szemben, melyben Isten ereje lakozik.

 Pál apostol felhívja arra a figyelmünket, hogy az utolsó időkben jellemző lesz az emberek törvénytelensége, illetve erkölcstelen hozzáállása a világhoz, valamint számos olyan jellegű aposztata keresztény fog feltűnni, akik teológiában jártasak, ismerik a Bibliát, mégis szembeállnak Isten munkájával.

 Alapvetően az apostolok a tökéletes példák az elkötelezett kereszténységre, hiszen láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy többször megfenyegetik majd bebörtönözik őket, mégis inkább Istennek engedelmeskednek, mint az embereknek. Inkább vállalják a halált, mint a Messiás megtagadását, ezzel méltán tükrözve az igazi keresztény mentalitást, mely győzedelmeskedik a világ felett. Ez a küzdelem, mely az apostolok korában elkezdődött, egészen a napjainkig tart, ugyanis az evangéliummal való szembenállás jelenleg is folyamatos jelleggel fennálló probléma, mellyel szüntelen ütközik a kereszténység.

Ellenben ha valóságos ismeretünk van Istenről, mely kinyilatkoztatás a szívünkbe bele van pecsételve, akkor bármilyen jellegű ellenállásba is ütközik az egyház, harcolni fog a gonosz ellen, ugyanis az igazság letépi a bilincseket és megrázza az ideológiák börtöneit.

A diabolikus társadalomnak alapvetően több abszolút sajátos jellemzője is akad. Az első jellemzője az igazság hirdetőinek a bebörtönzése.

A második cselekedet a ruhák letépése, mely a megtérés és az evangélium tagadását szimbolizálja. Az evangélium lényege az, hogy az ember Krisztus engesztelő áldozatát elfogadja és azonosul vele. Aki elfogadja Krisztus engesztelő áldozatát, az megmenekül és örök élete lesz.

 Annak, aki Istennek a szolgája, az elsődleges feladata az, hogy minden körülmények között hirdesse, hogy az embereknek van lehetőségük megbékélni Istennel. Fontos érteni, hogy ez a nemes küldetés abszolút nem csak azokra az időkre vonatkozik, amikor az emberek nyitottak az evangélium irányába, hanem azokra is, amikor bizony szenvedni kell az Ő nevéért.

Tulajdonképpen a modern kereszténységnek az az egyik legnagyobb problémája, hogy a hitet racionális alapokon próbálja értelmezni, és ezáltal kiöli belőle a csodákat, miközben Isten igéje csodákban gazdag, és abszolút nem értelmezhető reális és materiális alapokon. Éppen ezért az igazi bibliai hit kizárólag csak a Szent Szellemtől való személyes kijelentés által jön létre. 

 A harmadik cselekedet a botozás, mely nem feltétlen csak a fizikai, hanem a nyelvi verésre is érthető, vagyis egyfajta rágalmazó hadjáratnak is tekinthető. Ez a rágalmazó hadjárat Isten népe és munkája ellen irányul. Gyakorlatilag az egyik leghatékonyabb megbotránkoztatási forma is az egyházon belül a bizalmi válság okozása a "juh és a pásztor" viszonyában.

Fontos tudni, hogy ebben az esetben is azonosul Isten az övéivel, és a népére hullott gyalázat az Ő gyalázata is, így a botozás időszakán is átsegít a Mindenható kegyelme.

A negyedik szimbólum a kaloda, mely a szabad mozgástér megszűnésére utal, mely abszolút kulcsfontosságú tényező az evangélium hirdetésének a vonatkoztatásában. Ennél a pontnál fontos megérteni, hogy más jellegű korlátozásra képes egy társadalom és egy hatalmi rendszer is. Ha a társadalom merev, akkor folyamatosan ütközik a növekvő egyházzal, ha pedig rugalmas, akkor nem fogja megakadályozni az egyház folyamatos növekedését, ugyanis látni fogja azt a szisztémát, hogy az áldást közvetít az egész nép számára. Abszolút alapérvényű igazság, hogy ha a társadalom nem fogadja el a kereszténységet, akkor azt még nehezen, de át tudja vészelni az egyház, viszont ha a hatalom kriminalizálja a kereszténységet, akkor annak elképesztően pusztító következményei lesznek, éppen ezért szükséges támogatni a kereszténybarát politikusokat, hiszen a Sátánnak az egyik legfőbb stratégiája, hogy az államhatalmat használja fel a kereszténység ellen.

Az ötödik cselekedet a kötözés, ennél a pontnál feltétlenül fontos tisztázni azt, hogy az egyház szabadítószolgálatra lett elhívva, nem pedig kötözésre. Ehhez viszont alapvetően fontos, hogy ne legyünk megalkuvóak a világgal szemben, hanem vegyük fel a harcot, és bizony győzni fogunk e világ felett.

 Alapvetően mind az öt akadályoztatás előfordul egy diabolikus társadalomban abban az esetben, ha Isten elkezdi a munkáját az adott területen. Az ilyen jellegű harcokban elengedhetetlen az, hogy lássuk azt, milyen lépcsői vannak ennek a folyamatnak, és ugyanakkor lássuk azt is, hogy ezzel hogyan tudjuk felvenni a harcot, és milyen stratégiával tudunk győzelmet aratni az ellenség erői felett. A harc és a nehézségek közben is egy dolgot feltétlen fontos megjegyeznünk, hogy Isten meg fogja találni a módját annak, hogy az ő felkentjét behelyezze abba a pozícióba, amibe eltervezte, így abszolút nem érdemes Isten ellen harcolni. 

 Ahhoz, hogy a nehezebb és kilátástalanabb időben is megtaláljuk Isten vezetését és tökéletes akaratát, szükségszerű, hogy nyugodalmat keressünk, ugyanis, ha folyamatos impulzusok érnek minket, nem tudunk lenyugodni Isten jelenlétében és az Ő akaratára koncentrálni. A mai impulzusokra épülő kultúrának pedig pontosan ez a célja, hogy a folyamatos befolyások, benyomások érte emberiség képtelen legyen a megpihenésre, a lenyugvásra, és ezáltal elfeledtessék az emberiséggel Isten létezését.

Ahhoz, hogy megismerjük Istent, szükségünk van a megnyugvásra, hogy felébredjen bennünk a szellem éhsége és szomjúsága a Mindenható jelenléte után.

Ellenben az élmény- és eseménycentrikus megoldás pontosan ezt a lenyugvási képességünket öli ki, mely által meg tudnánk találni Istent, így a folyamatos benyomások által és a képzelt szabadságunk folytán egy saját börtönbe kerülünk, ahol ugyan a testünk szabad, de a szellemünk immár abszolút el van zárva a természetfeletti elől, és ideológiai börtönbe került a bűn rabsága folytán.

 Rendkívül fontos, hogy a kereszténység összefogjon a nehéz időkben, és megmaradjon a hívők között a harmónia. Ennek alappillére a folyamatos imádkozás és közbenjárás, illetve a hálaadás.

 Sajnálatos módon az ember gyarló természete hajlamos arra, hogy csak akkor fordul Isten felé, amikor már úgy hiszi, hogy minden veszve van. Az ilyen jellegű esetekben a kulcsfontosságú cselekedet a hálaadás, melyre talán az egyik legszebb példa Jónás esete, aki a cethal gyomrában, amikor már úgy érezte, hogy minden veszve van, rájött arra, hogy bizony hibázott, amikor ellenszegült Isten akaratának, ezért a legreménytelenebb helyzetben az Örökkévalóhoz kiáltott, és hálát adott neki teljesen önzetlenül. Istennek a válasza erre a szabadítás volt, ugyanis Ő képes még a cethal gyomrából is kiszabadítani minket.

 A másik alapvető fontosságú cseledet az ima, a közbenjárás és a hálaadás mellett a dicséret, ugyanis a dicséret által felemeljük a szívünket Istenhez, a legnehezebb időszakokban pedig az a feladatunk, hogy megtaláljuk a sötétségben Isten jelenlétét dicséret által.

A dicséret által megtisztul az atmoszféra és a légkör, hiszen ahogyan mondja a zsoltáros is, Izrael Istene a dicséretek között lakozik. Ezáltal felszabadul az Örökkévaló jelenléte, és lemennek rólunk a terhek, a gondok, és a szívünk felemelkedik a Mindenható jelenlétbe, lehull rólunk a lepel, és megismerjük Őt, aki még a halál árnyékának völgyéből is megszabadít!

Ferenczi Deborah | 2020. 09. 30.