Mit jelent az, hogy Jézus úr az életünkben?

A Márk 5:22-43-ban olvashatjuk a vérfolyásos asszony és Jairus lányának híres történetét, melyben többféle emberi viszonyulás is megjelenik Jézus Krisztus szolgálatára reflektálóan, de mindegyik másmilyen, ezáltal mindegyik más tanulságot tartogat. Fontos, hogy mi is tisztázzuk magunkban a látásunkat a szellemi dolgokkal kapcsolatban, annak érdekében, hogy működni tudjanak ezek az életünkben, hogy a gyógyulásról, a szabadulásról, az áldásokról ne csak tudomásunk legyen, hanem át is tudjuk venni őket.

Isten beszéde határozza meg a Jézusról alkotott képedet!

A Zsidók 11:1 szerint Jézus lábai alá lett vetve a világmindenség, tehát nincs semmi, amire ne lenne Krisztusnak hatalma, viszont ez nem látható mindenki számára jelenleg, csak azoknak az életében, akik valóságosan hisznek és hittel kérnek Istentől. 

A mai üdvtörténeti rendben tehát hit által vehetők át azok az áldások, amiket Krisztus megszerzett számunkra. Ahhoz viszont, hogy működjenek Isten ígéretei az életünkben, bibliai hitre van szükségünk, tudatosítanunk kell magunkban, hogy ki Jézus Krisztus, alá kell rendelnünk az életünket az Úrnak, hinnünk kell abban, hogy az életünkre vonatkozóan jó terve van. Ha sikerül erre vonatkozóan valóságos hitet kialakítanunk és ha valóságosan áthelyezzük az irányítást Isten kezébe, akkor biztosan gondoskodni fog arról, hogy helyreállítás legyen az életünkben.

Élvezthetjük Isten teljes ellátását, ha nem szuverén problémaként kezeljük a tényezőket, amik gyötörnek minket, és nem is nagy bajként nézünk rájuk, melyeket sose fogunk tudni megoldani. Valóságos hittel és ima által realizálhatjuk a Krisztus által megszerzett áldásokat a saját életünkben

A fő kérdés: kinek látod Jézus Krisztust? Ha úrnak, aki tejhatalommal rendelkezik, akit Isten felemelt a világmindenség uralkodói fölé, mindenki fölé, akiket rossznak mondunk, akkor hinni tudsz abban, hogy meg tudja és meg is akarja oldani a problémádat. Isten elkötelezte magát felénk, szeret minket, így ha hittel megyünk hozzá, ránk önti a Mennyet.
 

Nincs az emberi életnek olyan nyomorúsága, melyre a názáreti Jézus Krisztus ne szerezte volna meg a megoldást!

A reménykedő hit realizálja a reménység tárgyát

Jézus értünk szerezte meg a győzelmet a nyomorúságok fölött, nem saját maga miatt, hiszen nekünk van szükségünk a gyógyulásra, szabadulásra, áldásokra. Ahogy annak a leprásnak, aki kételkedett abban, hogy Jézus meg akarja -e adni neki a gyógyulást, Jézus akarta, hogy meggyógyuljon és meg is gyógyította, úgy számunkra is meg akarja adni a segítséget, legyen szó bármilyen problémáról.

Csodálatos kaland a hit harca, de a csodák megtörténéséhez optimizmusra van szükség, mert ezáltal tud létrejönni a szívben a hit. Fontos tudatosítani, hogy a gondolkodás és ennek a terméke, a meggyőződés nem hit. A hit a szívben van, a szellemben jelenik meg a láthatatlan dolgokkal kapcsolatos bizonyíték. Filozofálgatások által nem hozható létre a szellemben a láthatatlan dologgal kapcsolatos bizonyosság. 

A reménykedő hit azért fontos, mert ahhoz hogy a reménység valósággá váljon, meg kell vallanunk a hitünk tárgyát. Cselekedetek által lehet megszerezni Isten áldását az  V. Mózes 28 alapján, az újszövetségben viszont van egy fontos változás ezzel kapcsolatban. A hit igazságát Pál fogalmazza meg a Róma 10:5-8-ban, azt mondja, hogy először nem cselekedni kell, hanem a hit beszédét kimondani, erre jön Isten áldása.

“Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy aki azokat cselekeszi, él azok által. A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.” - Róma 10:5-8

Bizonyosság, azaz szívbéli hit kell először, majd ennek a hitnek a megvallása az áldás átvételéhez. Ezért mondja Pál, hogy nincs messze tőlünk Isten, a szívünkben és a szánkban van.

Hogyan viszonyultak Jézus kortársai Krisztus erejéhez?

Jairus: a zsinagóga egyik elöljárója volt, aki leborult Jézus lába előtt és úgy kérte tőle, hogy gyógyítsa meg a lányát. Tudni kell, hogy ez nem volt jellemző a zsidókra, nem borultak le akárki előtt, ő mégis megtette. Ennek az egyetlen logikus magyarázata, hogy volt látása Jézus valóságos természetéről.

Különösen nekünk magyaroknak, szokásunk, hogy jajveszékeljünk. Ha valakit nagy csapás ér, teljesen érthető, hogy így reagál. Ez az apa viszont nem ezt csinálta: megfogalmazta ugyan reálisan a problémát, de azt is hozzátette, hogyha Jézus elmegy és megérinti a lányát, akkor az élni fog. Ez a hit beszéde. A megtérés után nekünk is meg kell tanulnunk a hit beszédét szólni.

“A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” - Zsidók 11:1

A hit lényege, hogy bizonyságot ad az embernek egy nem látott dologról, nem akkor kell elkezdeni hinni, amikor már megáldott minket Isten, vagy amikor már meggyógyultunk, hanem akkor, amikor ebből még semmi sem látható, hiszen amit látunk, abban már nem kell hinni. 

Vérfolyásos asszony: útban Jaurus háza felé nagy tömeg vette körbe Jézust és lokdösődtek, meg akarták érinteni az Urat, az eredeti kifejezés szerint “préselték” őt. Ez amiatt volt, mert a Messiás a csodák miatt népszerű személy volt, az emberek rajongtak érte, látható azonban, hogy a sztárolás, a rajongás nem elegendő a csodák átvételéhez, az egyetlen ember ugyanis, aki meggyógyult aznap a tömegben, az a vérfolyásos asszony volt, aki az emberi törvények ellenére hittel odament Jézushoz azzal a szívéli hittel, meggyőződéssel, hogy ha megérinti, akkor meggyógyul.