HIT GYÜLEKEZETE
Munkatársunktól
2019. 10. 30.
Interjú Pajor Tamással
Az Artisjus Év szövegírója díját vehette át

A napoknan tüntettek ki az Artisjus-díjjal. Mi volt a díj apropója?

Az Artisjus főigazgatója felhívott és azt mondta: az elmúlt éves munkámnak szól az elismerés. De sokan tartják ezt inkább az életpálya díjazásnak is, még ha nem is életműdíj. Picit Leonardo DiCaprio Oscar-díjához tudnám hasonlítani: az ő esetében is tudni lehet, hogy nem kizárólag a Visszatérőben nyújtott alakítását értékelték, hanem az eddigi pályafutásának is szól az elismerés. Persze nyilván nem jelentőségében hasonlítom az ő díjához. 

Sok pozitív visszajelzés jutott vissza hozzám, szavaikból az érződött, mintha azt mondanák: ez már kijárt. Miközben én magam őszintén szólva nem is nagyon gondoltam erre... Néha nagyon ritkán eszembe jutott, főleg az elmúlt időben - pont a múlt héten említettem a feleségemnek, hogy egy ilyen szövegírói díjat el tudnék képzelni. Magyar nyelven alkotok, és Magyarországon más szakmai díj számomra nem igazán volt elképzelhető.

A díj kapcsán ezek szerint pozitív visszajelzések jutottak el hozzád...

Igen, ilyenek és ehhez hasonlók. Olyan az egész, mintha egy égi karmester vezényelné az eseményeket. Már a koncert előtti hónapokban megindult egy hatalmas médiaérdeklődés  és mai napig rengeteg megkeresés érkezik.

 

Ezek az Ámen lemeznek szólnak, vagy szerinted túlmutatnak ezen?

Szerintem messze túlmutatnak. Az, hogy a médiában ekkora érdeklődés van, az nem csak a személyemnek, a munkásságomnak hanem a zsidó keresztény gondolatkörnek is szól. Az emberek újra és újra hallani akarják Az élettörténetemet, a megtérésem eseményeit, holott rengetegszer elmondtam már az elmúlt 30 évben. Ez egyszerűen megdöbbentő. Volt olyan interjúm, ahol maga a riporter kérdezett rá: szerintem miért van az, hogy az emberek ezt újra és újra hallani akarják. És nem mellesleg: ő maga is ugyanúgy újra akarta hallani akarta. Az Artisjus gálán pedig megint csak nagyszerű élményben volt részem, komoly szakmai körökben is óriási fogadtatást tapasztaltam. Ezen egyébként én csodálkozom a legjobban, mert szerintem ekkora teljesítményt én nem tettem le az asztalra.

Ha szerinted nem csak a teljesítménynek, akkor minek szól még ez az ünneplés?

Aminek szólhat, az egyrészről mondjuk a tehetség, ami nem teljesítmény, hanem inkább egy Isteni ajándék, Istentől kapott adottság, amiért az ember nem dolgozott meg, ezért nem is dicsekedhet vele. Ezzel persze nem azt mondom, hogy semmit nem tettem ezért, mert sokat dolgoztam. Másrészről az ügynek, amit képviselek, ami megint csak nem én vagyok, hanem engem is magával ragadott.

Többször eszembe jutott, fel is idéztem magamban, és megvallottam az imáimban, amit Jézus mondott: aki a házát, szántóföldjét elhagyja százannyit kap vissza ezen a világon, üldözésekkel együtt, és az eljövendő világban örök életet. Nekem nem mezőgazdasági földem volt, hanem a kulturális életben voltak szántóföldjeim, és Jézus szavait látom megvalósulni már most is. Jóval többet kaptam, mint százszor annyit.

Mi lett azzal amit hátra hagytál?

Érdekes paradoxon, hogy amit ott hagytam, az is életre kelt valamiképpen, túllépett rajtam és az is százszor sikeresebb lett. Azonban ettől folyamatosan elkülönítem magam. Nem régiben volt egy komoly megkeresés – ki szerették volna adni a korai, megtérésem előtti munkásságomat. Mivel máskor is volt már hasonló, most is azt mondtam amit ilyenkor mondani szoktam: csináljanak vele amit akarnak, én nem kellek hozzá, az már nem én vagyok.

Különböző elég fajsúlyos statisztikák és válogatások alapján elmondható, hogy ezek a számok hatást gyakoroltak a nálam fiatalabb generáció tagjaira, akik közül sokan a médiában, újságokban, sőt, üzleti életben ma már véleményformáló helyzetben vannak. Ezzel én is csak az évek alatt szembesültem. Nagyon érdekes, hogy Isten a megtérésem után úgy gondolta, hogy ennek a kulturális hatását is felhasználja.

Mi lesz a következő lépés? Az Amen feltámad, és számíthatunk új dalokra, kiadványokra, koncertekre?

Igen, abszolút! Még az idei évben koncertsorozatot tervezük vidéki városokban, középtávon a cél az Aréna megtöltése. A most tapasztalt érdeklődésből kiindulva ez már reális lehet.

És munícióban sincs hiány. Ha most egy fél évig semmi mással nem kellene foglalkoznunk, akkor már az év második felében a „Fénykor”-hoz hasonló lemezzel tudnánk jelentkezni Isten segítségével. Ez csak azért nem reális, mivel sok más egyéb teendőm is van.

De véleményem szerint a kiadványainknak jót tesz ez: életszerűek, és nincs „ipari termelés” hangulatuk. Így ezek keletkezése is a kelet-európai sors velejárója.

Mivel foglalkozol még az Amen együttesen kívül?

Elsősorban nem rockzenészként funkcionálok, inkább úgy mondanám: „multifunkcionális” pályám van. Ez részben köszönhető a prédikátori tevékenységemnek is, vagy a pásztori szolgálatnak amit Kalocsán töltök be. Budapesten részt veszek a gyülekezet dicséretszolgálatában, dalokat írok, és ezek emellett egyéb ad hoc és rendszeres kreatív feladataim is vannak, spontán kialakuló teendők, amikor ki kell találni valami kreatív ötletet, például egy társadalmi megmozduláshoz. Vannak saját start-up üzleti kezdeményezéseim is, amivel szintén valamennyit foglalkozni kell, pedig jobbára csak a kreatív részt vállalom el bennük.

A zenei projektek terén is egy kisebb palettával dolgozok: a legnagyobb az AMEN, de ott van például az Összközmű, ami kisebb, kávéház-jellegű dolog, egy olyan forma, amelyben a„stand up comedy” típusú szövegelés is jobban megél. Van rá igény, ennek a rétegnek nagyon tetszik az én humorom, és a sanzon ízű alapra mondott szózene. Hogy mindez eljusson az emberekhez, klipeket is kell készíteni. Március 15-ére is készülünk egy talpra magyar átirattal.

Habár rengeteg dologgal foglalkozom, amit nagyon élvezek, de azért azt is érzem folyamatosan, hogy nyugisabb és szellemibb életet kell élni. Mert ez az egész akkor működik,ha szellemi gyökérből tudja felszívni az életet, amihez az Úrral való kapcsolat az első, mert különben nem működik semmi.

Igaz a hír, hogy angol nyelven is tervezel lemezt kiadni?

Igen, ráadásul ez határidős munka, amivel május végéig végezni kell...

Akkor május végével számíthatunk egy angol nyelvű lemezre?

A megjelenésre inkább nyarat mondanék. Mert ki kell találni az egésznek a marketingjét, hogy hogyan fogom én ezt az egész világhoz eljuttatni (nevet). Persze a magyar közönséget sem zárjuk el a lemeztől.

Viccesen hangzik, mert tőlem a magyar szöveget szokták meg – ezt felcserélni angolra, az valóban formabontó. Egy kísérletet teszek arra, hogy az  általam kreált magyar költészetet, költőiséget átültessük az angolba. Ez már csak amiatt is nehéz, mivel más a történelem, más a kultúra, más a filozófia, a gondolkozásmód, és ez mind a nyelvben manifesztálódik, teljesen két világ.

Igen, még a nyelvek hangulata is egészen más.

Teljesen más, teljesen más. Kísérletet teszek rá, aztán az idő eldönti majd.

Drukkolunk!

Aktuális híreink