Apának lenni minden értelemben kihívás, ugyanis nem csupán a reálszférában szükséges egy férfi helytállása, hanem a családi életben is kulcsfontosságú a jelenléte. Emellett a gyermeknevelés is megpróbáltatásokkal jár, ugyanis különböző korszakokban más és más témákra kell tenni a hangsúlyt, továbbá a szülő példamutatása és hitelessége képes megalapozni a gyermekben az Istennel való bizalmi kapcsolatot. Többek között ezeket a témákat körülövező kérdésekről beszélgetett a Hit Rádió műsorában Petrőcz Katalin műsorvezető Szobota Zoltánnal és Petrőcz Lászlóval.

Manapság sajnos egyre inkább elhomályosodnak a szülői szerepek, pedig pontosan a szülők feladata lenne kialakítani a gyermekekben a megfelelő apa- és anyaképet. Zoli, mi a véleményed, miben mások a fiúk és a lányok igényei, amelyeket a nevelésnél figyelembe kell venni a szülőknek?

Zoli: Nagyon mások a fiúk és a lányok, mások az igényeik is és ezek is korszakonként változnak. Nekünk két lány után született fiunk, és természetesen szembeötlő a nemek közötti különbség. Ami minden esetben közös, az a szülőkre, valamint a folyamatos kommunikációra való igény. Ha ezekben nem látnak hiányt, nem lesznek magányosak a gyermekek, így nem a mobiltelefonjuk lesz a legjobb barátjuk.

Nemrégiben megjelent egy felmérés, ahol felmérték a magyar nők igényeit arra vonatkozóan, hogy azt akarnák inkább, hogy az apák dolgozzanak és tartsák el a családot, ezzel együtt viszont kevésbé vegyenek részt a családi életben, vagy inkább jobban vegyenek részt a családban, ezáltal némileg feláldozva a karriert, továbbá az anyagiak egy részét. Az eredmény szerint a magyar nők nagyrészt mindkettőt szeretnék.

Zoli: A családfőre mind a két minőségben szükség van. Sajnos a “rabszolgatartó társadalom” amiben élünk, okozza azt, hogy nem tud mind a két elvárásnak ugyanolyan minőségben megfelelni az apuka. Ha abban a korszakban születik a gyermek, amikor a szülők már nyugalmi időszakban vannak - vagyis már megteremtették az alapokat a családi élethez -, akkor több figyelem jut rá, míg az egzisztencia megteremtésének folyamata alatt született gyerekek sajnos sokkal jobban megsínylik ezt az időszakot. Természetesen a szülők ezt később megpróbálják pótolni, de ez családon kívüli okokból alakul így. 

Úgy tudom, hogy a gyerekeknek sikerül ezt is kiheverni, ha a szülők megfelelően állnak hozzá.  

Zoli: Így van, de a személyiségükben érzékelhető lesz, megjelenik a karakterükben.

Gondolom előbb-utóbb a gyerek saját feladata lesz ezt kiküszöbölni. 

Zoli: Így van. Felnőtt emberré válik és látja, hogy mi az, ahol már neki saját magára kell reflektálnia.

Laci: Az ember azt látja, hogy ezt csípőből nem lehet csinálni, és nem is tudja tenni, sőt kénytelen szembesülni a veszélyekkel. Már a nemzésnél fontos arra törekedni, hogy az Úrban járva szülessenek a gyermekek, ugyanis mások lesznek az Úrban nevelt Istentől való magok, mintha ez az aspektus kimarad az életükből. Ádám esetében például a szövetségtörés után születtek a gyermekek, aztán amikor felnőtt Kain és Ábel, meg is történt a testvérgyilkosság. Ádám később azonban Séth személyében kapott az Úrtól magot, ekkor elkezdték újra keresni Istent, ami azt mutatja, hogy Ádám is tanulhatott ebből a helyzetből.

Az embernek fel kell ismerni, hogy csak az Úrtól való segítséggel tudja a gyámolító szerepet betölteni apaként.  

Talán valóban a gyámolító kifejezés felel meg leginkább a valóságnak.  

Zoli: Igen, és reagálva a Laci által elmondottakra még az jutott eszembe, hogy Ábrahám kiválasztásában, hogy Isten népének az ősatyja legyen, az volt az egyik szempont, hogy az Úr tudta, hogy Ábrahám olyan apa lesz, aki megtanítja a gyerekeinek az istenfélelmet. Isten generációkra előre látta, hogy Ábrahám olyan apa, akitől a leszármazási vonallal együtt elindul az istenfélelem tradíciója is.

Óriási felelősség, de hihetetlen megbízatás is Isten részéről, hogy úgy néz egy férfira, hogy hogyan fogja majd nevelni a még meg nem született gyermekeit. Egy kicsit gyakorlatiasabb témára evezve, egy idő után a lányok is elkezdik keresni azt a párt, akivel majd harmóniában nevelhetik a gyermekeiket.

Zoli: Egy kislány egész kicsi korától királylány és menyasszony tartományban készül egy nagy eseményre. Apaként ezt egyébként nagyon kedves dolog látni. Ahogy nyílik az értelmük, ezeket el is játsszák, hiszen egy kislányba kódolva is van, hogy majd társa lesz egy férfinak. Abban kell őket segíteni a különböző korszakaikban, hogy a személyiségükben halmozzanak fel egy olyan értékmennyiséget, ami nemcsak róluk szól és nem a saját boldogulásukat segíti elő, hanem majd a férjüknek és a családjuknak, a közös jövőjüknek a boldogulását szolgálja. Nem csak az a része van ennek, hogy dekoratívak legyenek, hanem lényegesek azok a belső tartalmak és értékek, amelyek nem automatikus velejárói a felnőtt korba lépésnek, hanem meg kell értük küzdeni.

Az is egy szlogen, hogy az apáknak csak akkor kell részt venni a gyerekek életében, amikor már van miről beszélgetni vele, a kisgyermekkor azonban az anyáké. Mit gondoltok, mikortól kell a növekedéssel járó jellemfejlődést menedzselni a gyerekekben? 

Zoli: Én azt gondolom, hogy az a természetes,  hogy a legelejétől fogva, amikor még nincs is verbális kifejeződés, egyszerűen az ölelésben, megpuszilásban ott van az apa és a gyerek nap mint nap hallja a háttérben dörmögni a hangját. Vagy a kezében tartja, és büfiztetésnél együtt lélegzik vele, végig ott van. Igazából ő az összekötő kapocs, és úgy alakul ki a gyermek idegrendszere és a tudata, hogy "van itt egy olyan személy, aki körülveszi az életemet és garantálja a stabilitásomat".

Az istenkép is ebből fakadóan alakul ki a gyerekekben, hogy ilyen metafizikai élményeik vannak az apjukkal. Amikor nem csak verbálisan hallja, hogy “szeretlek”, hanem amikor még nem is tudja felfogni a jelentését, akkor is érzi ennek a közlésnek a valódi tartalmát, és ez is alakítja a személyiségét.

Az, hogy például el tudja fogadni a szeretetet vagy az igényei azonnal be vannak töltve: ezek mind hozzájárulnak egy későbbi felnőtt személy kiegyensúlyozottságához. 

Egy kislányhoz való hozzáállás másképp alakul? Másként viszonyulnak az apák a kislányhoz? Azt szokták mondani, hogy a férfiaknak nehezebb kifejezni az érzelmeiket puszilgatással és ölelgetéssel.

Zoli: Ezt nem hagyják annyiban a lányok! Ha nem kapják meg, akkor kikényszerítik, ne aggódjanak az apukák! Odamásznak apa ölébe, a nyakába ugranak, és olyan intenzív késztetést fog apuka tapasztalni, hogy szükségképpen meg fog történni és rájönnek, hogy milyen jó ezt az árnyékukat is átlépni és hogy őket is alakítja a saját gyerekük. Ez csodálatos!

Laci, miben változik a helyzet, ha a gyermek is fiú? Szerinted a kisfiúknak is szükségük van ezekre az impulzusokra, vagy elégséges, ha azt mondják nekik, hogy “tudod, hogy szeretlek”?  

Laci: Egy gyereknek folyamatosan kell segíteni abban, hogy ne alkudjon meg azzal amije van, hanem folyamatosan akarjon többet és többet nyerni. Ugyanúgy szülőként is fontos, hogy ha már felelősséget vállaltunk, beleléptünk egy házasságba, ráléptünk Isten útjára, akkor egyre inkább keressük azt, hogy apaként hogyan tudunk fejlődni, hogy az Isten jelenléte bennünk lakjon, hiszen, ahogy Zoli is mondta, az atya kép, az istenkép sokszor az apától származik. Ez is egy nyomat a gyermekeinkre.

Tehát nem kész apaként születnek a férfiak? 

Laci: Nem, erre mindenképpen fel kell nőni, sokat kell érte tenni. Már csak amiatt is, hogy egyre kevésbé - mondanám - számítson az ember a szabad idejére, mert belekerült egy olyan életfázisba, amelyben nagyon fontos, hogy a gyerekeibe vessen. Az sem mindegy, hogy mit vet.

Ha nem az istenképűséget vetjük, hanem csak önmagunkat, akkor valószínűleg fogjuk látni még azt, amivel mi is szenvedtünk. Talán az a legtragikusabb dolog amivel az embernek szembe kell nézni, hogy amivel magának küzdelmei voltak, és nem tudta legyőzni, azokat látja meg a gyermekeiben.

Tehát fontos fejlődni, apává kell válni, fejlődni. Kapjanak olyan dolgokat a gyerekeink, amikből a mennyei atyával való kapcsolatuk is sokkal könnyebb. A keresztény családokban nagyon jó lehetőség, hogy természetessé is válik az istenkép, az Isten ismerete. Az Úr ismerete nem lesz idegen dolog, hanem apáról fiúra úgy száll, hogy hordozzuk magunkban. Természetesen a mamák is hordozzák magukban. Ahogy Timótheusnak mondja Pál apostol, hogy a képmutatás nélküli hit benne volt a mamádban és a nagyanyádban is. Szerintem reális az, hogy generációról generációra el tudunk jutni oda, hogy ezek a nyomatok hatni tudnak a gyermekeinkre.

És ehhez a nyomathoz fontos egy kisfiúnak is, hogy felkapják, megölelgessék az apja részéről is?

Laci: Már csak amiatt is, mert gondoljunk arra, hogy amikor megismertük az Urat, állandóan impulzusokra volt szükségünk ahhoz, hogy megújuljon, megerősödjön a szeretettség érzésünk. Újra és újra szükségünk van Isten élményekre és Istennel való tapasztalatokra. A gyermekeink ugyanígy hiány lények és ugyanúgy szükségük van a szeretetre. Egy apának erre kell gondolnia, “nekem ezt a szeretetet át kell vennem és tovább kell adnom, nem lehetek ebben közönyös.” Én ismertem olyan apákat, akik azt mondták, hogy ezzel a területtel nem is foglalkoztak. Volt olyan aki azt mondta, hogy olyan, mintha a gyermek nem is az övé lenne. Sajnos ennek a gyümölcsei láthatóak is voltak. 

Zoli: Ilyenkor jön az, hogy megkapja mindenből a legújabbat, mert lóvé van, csak love nincs. Több apánál láttam én is, hogy a szeretet hiányát pénzzel akarják kompenzálni, sajnos.

Miből fakad az, hogy csak erre korlátozódik?

Zoli: Szerintem ez már egy eredmény. Tehát belátja, hogy elrontotta, és a maga eszközeivel próbálja a hiányt pótolni és ennek a fájdalmát tompítani. De ez a magasabb szintű ellátás, amit ilyenkor nyújt, az nem megy be mélyre, ez csak a felszín.  

Hogyhogy nincs affinitása arra, vagy nem tette meg a fejlődésben azt a lépést egy apa, hogy időben felismerje, hogy ezt a gyámolító, támogató viszonyulást, amelyről Laci is beszélt, a gyakorlatba ültesse a gyermekei felé?

Zoli: Az egyik amire gondolok, az az, hogy az ő családjában is valami hasonlót tapasztalhatott, ezért nem alakult ki nála sem. Pont úgy, ahogy Sámuelnél látjuk, hogy milyen típusú nevelésben részesült Éli családjában. A bírák kora igazából így is ért véget. Élihez hasonlóan Sámuel sem tudta a gyermekeit úgy szocializálni az Úr munkájába, hogy folytatódhatott volna ez az időszak, ezért királyt kért a nép. Feltételezés, de lehet, hogy tovább tarthatott volna a bírák kora, ha olyan családban nő fel, ahol normális, egészséges apa neveli a fiúkat. Sok mindent megtanulhat a leendő apa a családjában a saját szülei viszonyulásából. Vannak rossz tradíciók, amiket felül kell bírálni az Igével, és szerintem vannak jó tradíciók is. Vannak szent szokások, amiket ki lehet alakítani. Ezek azért nem válnak fullasztó kényszerekké, mert a genezisük, az eredetük is szent, tehát azért csináljuk, hogy fenntartsuk például az Istennel való kapcsolatot. Ilyenek például az étel megáldása, vagy az, hogy eljárunk gyülekezetbe, nem megszokásból, hanem azért, mert találkozni akarunk a Messiással. Egy idő után a nagyobb gyerekek már akkor is mennek, ha a szüleik valamiért nem tudnak ott lenni egy összejövetelen. 

Átugorva a kisgyermekkort, mi van a kamaszkorral, mikor a két nem elkezd egymás felé érdeklődni? Mi az, amit ilyenkor egy lányos és egy fiús apa tehet, hogy ne adjuk át magunkat a szlogennek, hogy “jönnek a hormonok”, és ez van?

Zoli: Amit én próbáltam megértetni velük az az, hogy vannak, amik adományok az élettől és semmit nem tettek érte, hanem adottságok. Ezeket karban kell tartani, de nem ezek adják a személyiség értékét.

Ugyanakkor vannak olyan dolgok, amikért nekik kell megküzdeniük, amelyek gazdagítják a személyiségüket. Ezeknek az árát időben, törődésben, figyelemben, nekik kell megfizetni, amik viszont a valódi értéküket fogja adni.

A derék asszony dicséretében a Példabeszédek végén az van megírva, hogy “kicsoda találhat olyat, annak az ára meghaladja az igazgyöngyökét?”. A fejezetből egyértelmű, hogy ez az érték, nem a hölgy külsejében van, hanem a jelleméből, a teljesítményéből bomlik ki. Ez a szülők és a lányok részéről is munkát igényel.

Nagy türelmet kíván ez a lányok részéről is, mert nagyon hamar lesznek szépek, és ezt a fiúk is érzékelik. Mégis azt kell mondani nekik, hogy várjanak. Hogyan?

Zoli: Egy családon belül zajlik a kommunikáció. Úgyis folyamatosan szóba kerül ez a dolog és akkor kell résen lenni. Ekkor kell a figyelmükbe ajánlani ezeket a szempontokat és ekkor lehet kicsit terelgetni őket ebben. Ott kell lenniük, mert akkor van baj, ha nincs kommunikáció, és magukra maradnak ezekkel a kérdésekkel. Nem a saját családomról beszélek, de tinédzser lányoknál előfordul, hogy feszültség alakul ki az anyjukkal, ezért ezt az apukáknak kell oldani. Vagy az apukának, vagy az anyukának el kell mondania egy lánynak azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatják. Ha az apa hiteles keresztény, akkor elhiszik, hogy nem azért mondják a szüleik amit mondanak, hogy tőrbe csalják őket, és nem meg akarják fosztani őket olyan dolgoktól, amiket a kortársaik megtesznek. A hitelesség miatt, még ha nem is értik a dolgot, csak azért is elfogadják, mert “apa mondta”.

Laci, egy apa mit tehet a fiaiért, ha ebben a korszakban vannak? 

Laci: Ha az embernek nincs szolgálata, a gyerekei miatt akkor is egy különleges szolgálatra kell készülnie, mégpedig a pásztori szolgálatra. Nekünk mindenképpen úgy kell élni és haladni, hogy mi vagyunk az első számú nyomatok. Van, aki olyan dolgokat tanácsol, hogy majd a gyereknek kell eldönteni, milyen utat választ, mert fontos a szabadság. Ez veszélyes  dolog, hiszen egy gyermeket terelni kell. Még nekünk, felnőtteknek is szükségünk van mentorokra, olyan emberekre akik terelnek, ha esetleg rossz irányba tévednénk. A gyerekek is így vannak. Az első legfontosabb a nyomat. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy aki ismer engem, az megismerte az Atyát is. Amivel a legszembetűnőbb hatást tudjuk kiváltani, az biztos, hogy ez a fajta Isten-tudat. Ha így élünk együtt a gyermekeinkkel, akkor bármilyen konfliktusba, hatás alá vagy csínytevésbe is kerülnek, akkor rajtunk keresztül ráéreznek arra, hogy abból van krisztusi kiút. Nem a gőg, a büszkeség, a lázadás, a tanároknak való ellenszegülés. A szülők részéről nagyon fontos a tisztaságban járás és a folyamatos fejlődés szellemi, érzelmi intelligencia területén, mert a nevelés átadásának a módja sem mindegy.

Az sem mindegy, hogy mi mit hordozunk, hiszen amink van, azt tudjuk csak átadni. A bibliai értékeket úgy adjuk át, hogy az a gyermekeink számára hozzáférhető legyen és célba találjon.

Tehát a saját istenfélelmünkön keresztül hitelesítve meg tudjuk tanítani, hogy miért tartsa tiszteletben, hogy mindennek rendelt ideje van. Mit tehet hozzá egy apa ahhoz, hogy a két nem közötti viszonyulás megfelelő legyen?  

Laci: Mindenképpen nagyon fontos a gyerekekért való ima, de emellett én is sokszor adtam jelzéseket arról beszélgetésekben, hogy ez nem egy sietős téma. Általában nagyon kevés esetben sikerül jól, ha valaki igen fiatalon próbálja megtalálni a társát. A mai világban először ismereteket szereznek, szakmát tanulnak a fiatalok és ebben a fejlődési időszakban teljesen más közegben mozognak, mint mondjuk általános iskolában vagy gimnáziumban. Amikor majd eljön az ideje és párválasztás előtt állnak, akkor már egész más lesz a gondolkodásmódjuk, az értékrendszerük és más miliőben lesznek, mint 17 évesen.  

Zoli: Mindig szembejön a valóság. A gyerekek - maradjunk a lányoknál - látnak példákat, hogy mások hogyan csinálják. Segíteni kell nekik ezek értelmezésében. Ami nagyon vonzónak és izgalmasnak tűnik, az lehet, hogy egy fiatal számára pont a negatív példa. Ehhez ő érzelmileg viszonyul és ezt segíteni kell átfordítani benne. Ez nem manipuláció, hanem valóságértelmezés. Például, ha látnak egy párt, akikről úgy tűnik, hogy nagyon boldogok, de jobban megvizsgálva látszik, hogy nincs a kapcsolatban tartalom, hanem mondjuk csak két szép ember egymásra csodálkozik. Nincs a viszony mögött egy stabil háttér, vagy éppen a felek személyiségében olyan jellembeli fogyatékosságok vannak, amik eleve kudarcra ítélik a történetet, de ez elsőre nem látszik. Vagy másik példák is rendelkezésünkre állnak. Mikor együtt néz a  család egy filmet, és látnak egy mintát vagy típust, akkor mondhatja a szülő, hogy “látjátok, így lehet elrontani.” Ezzel rögtön átkeretezi és értelmezi azt a jelenetet a bibliai világnézet szempontjából. Ha ez az értékítélet tartós, akkor gyermekben is kialakul egy immunválasz, és nem eszi meg azt a koncepciót, amit a rendező kitalált és két színész végrehajtott kabrióban a tengerparton, naplementében.

Ez azt feltételezi, hogy napi szinten szükség van a kommunikációra, egy apának nagyon jelen kell lenni.

Zoli: Igen, meg az is jó, ha a gyerekek úgy le vannak terhelve, hogy nincs azért annyi idejük ezen filozofálni. Ez nem könnyű egyébként, de szerintem ez egy általános tapasztalat. Sőt világi közegben is ez a tapasztalat. Akik tele vannak feladatokkal, sportolnak, zenélnek és a szabadidejüket is meg kell tervezniük, azok kevésbé filozofálnak ilyen kérdésekről. Ők egyszerűen teljesítik a feladataikat és ez sokkal összeszedettebb személyiséggé teszi őket, mintha állandóan valamilyen álomvilágban csónakáznának.  

Laci: Szerepe van az otthoni beszélgetéseknek is, de még az autóban iskolába menet is lehet. A szülőknek figyelni kell arra, hogy mindig legyen miről beszélgetni. Ezek lehetek akár a napi dolgok, hogy mi történt vele. Ahogy elmeséli ezeket, a mondataiban már benne vannak a gondolatai és ezekhez lehet kapcsolódni.

A kérdésem, hogy mit tehetünk annak érdekében hogy a fiatal fiúk és lányok úgy viszonyuljanak egymáshoz, mint ember, és ne álomvilágot idézve, úgy mint egy jövendőbeli? 

Laci: Már a testvérek egymáshoz való viszonyulása is nagyon fontos, mert ez befolyásolja a későbbi társas kapcsolatukat is. Több időt kell egymásra fordítani, tanulni kell a megbocsátást, az egymásra figyelést, a szülőkhöz való viszonyulást. Ez az időszak már a felkészülés a következő fázisra. Az otthoni tanítás mellett jók erre például az albérletek is. A nemek közti viszonyban pedig a fiúk legyenek udvariasak a lányokkal. Sokkal jobb úriemberekként látni a fiainkat, mintha érzéketlenek lennének.

Olyan világban élünk, ahol már nincs a nemek között megkülönböztetés, ezért fontos példamutatással segíteni nekik ebben.

Fontos, hogy úgy nézzenek a lányokra, hogy ők törékenyebbek, még ha néha nem is úgy tűnik. Mert olykor nagy szájuk van a lányoknak is! De akkor is meg kell tudni tenni, mert mindent összevetve, e mögött is ott lehet a törékenység. Tudni kell egy fiúnak, hogy így kezelje a hölgyeket.

Zoli: Több korszaka van a gyerekeknek. Van olyan, hogy “Fúj, fiúk! Fúj, lányok!” Aztán hogy “Jé, fiúk! Jé, lányok!” Utána meg “Helló, fiúk! Helló, lányok!” De ami közös, a másiknak a tisztelete, amit Laci is mond. Hogy értsék meg azt, hogy a másik ugyanolyan értékes emberi lény, nem alsóbbrendű, nincsen másik kasztban! A világ rendjének a része, civilizációs örökség is, hogy a gyengébb nemnek van egy megkülönböztetett figyelem, tisztelet. Például kinyitom a hölgy előtt az ajtót, segítek, ha látom, hogy nehezet cipel, stb... Ráadásul a kereszténység nem idegen a polgári kultúrától. Úgy gondolom, hogy a Hit Gyülekezete egy alternatív kultúrát is teremt. Egyházi világ van ugyan Magyarországon, de keresztény kultúra már kevésbé. Azzal is kultúrát teremtünk, hogy hogyan szervezünk meg és hogyan bonyolítunk le egy esküvőt, de azzal is, hogy a fiainkat, lányainkat Krisztusban, de polgári módon neveljük a másik nemhez való viszonyulásban.

Mit tegyünk, hogy megelőzzük a nemek közötti tiszteletlenséget? 

Zoli: Fontos, hogy ne riválist lássanak a másik nem képviselőjében, hanem Isten teremtményét, akinek ugyanolyan jogai és lehetőségei vannak, mint neki. A tiszteletlenség gyökere, hogy az illető különbnek tartja magát a másiknál, ezért úgy gondolja, hogy nem jár a másiknak is ugyanaz. A szülők dolga megtanítani a gyereknek, hogy alanyi jogon jár mindenkinek az emberi méltóságból és istenképűségből fakadó tisztelet, megbecsülés, méltánylás, elismerés, előzékenység. Ha ezek részei egy fiú vagy egy lány karakterének, az fel fog ám tűnni a másik nem képviselőjének. Manapság egyre ritkábbak az úriemberek. Ha egy családban figyelnek arra, hogy egy polgári kultúrát adjanak át a gyerekeiknek, azzal megmentik ezt a kihalófélben levő emberfajt, aki egy konzervatív, keresztény polgári miliőt áraszt magából.  

Laci: Ha ezt megtanulják és gyakorolják egymással a fiatalok, akkor a lányok nem fognak felfigyelni azokra a világból jövő, sármos fiúkra, akiket csak a csábításra használt külső máz jellemez, hanem az imént említett szokáskultúra és az egymás irányába tanúsított elfogadás hosszú távon ad számukra egy bizonyos szintű védelmet. Szülőként 20-30-40 év alatt látni, hogy a harmonikus családi életben mik az értékek, és mik a bökkenők.  A jó dolgokat állandóan csepegtetni kell a fiatalokba, hogy legyen képességük arra, hogy jó családot tudjanak létrehozni. Az ilyen fiatalok értéke, hogy tudnak önuralmat gyakorolni, nem engedik ki az indulataikat, meg tudnak egyezni, meg tudnak bocsátani, tudják, hogy nem csak a saját igazuk a fontos, sőt a szeretet inkább a másikért él, és képesek harmóniában élni.