Dokumentumok

Az oldalon találhatók a Hit Gyülekezete által kiadott nyilatkozatok, közlemények, pályázati és egyéb dokumentumok.


Nyílt levélváltás

Németh Sándor |
2012. 03. 03.

Közismert liberális értelmiségiek nyílt levelére válaszolt a Hit Gyülekezete

Az egykori magyar Demokratikus Ellenzék több tagja az új egyházi törvény kapcsán a Népszabadság c. napilapban 2012. február 29-én nyílt levelet intézett az elismert egyházak vezetőihez. Ebben kifogásolták azt, hogy a bevett egyházak részéről a pártállami időkben tapasztaltakhoz hasonló hallgatás övezi az „önkényes, nyíltan politikai diszkriminációt”. A levélírók feltették a kérdést: az új törvény által is elismert egyházak vezetői „nem érzik-e szükségét, hogy kiálljanak azok mellett, akiket e törvény hitbeli földönfutókká tesz?” 

A nyílt levélre a Hit Gyülekezete nevében Németh Sándor vezető lelkész, Mészáros István László országos vezetőségi tag és Hack Péter diakónus 2012. március 3-án válaszoltak. A válaszlevelet azonban a Népszabadság csak két hetes késedelemmel, 2012. március 18-án közölte, elhagyva belőle az előzményekre utaló linket, valamint a keltezést.

Az alábbiakban ismertetjük az eredeti válaszlevelet: 

Válasz az egyházügyi törvény kapcsán a törvény által elismert egyházakat érő kritikákra

Örömmel láttuk, hogy azok a barátaink, akik már a kommunista rendszer alatt is bátran kiálltak a vallásszabadságért és az egyházak egyenjogúságáért, most is készek ezt megtenni. (Nyílt levél az elismert egyházak vezetőihez). Fellépésük akkor is üdvözlendő, ha a két helyzet aligha állítható párhuzamba egymással. Egyebek mellett a Kádár-rezsim idején lelkiismereti meggyőződésük miatt atrocitásokat elszenvedőkkel szemben sem méltányos az összehasonlítás.

A levélírók fellépése indokolt, írásuk mégis célt téveszt, amikor sértően általánosít és a törvény által elismert egyházakat igaztalanul vádolja. Megszólalásuk sajnos az egyházak közötti szolidaritás létrejöttét sem szolgálja, sőt éppen ellenkezőleg: alkalmas a köztük meglévő megosztottság és feszültségek további mélyítésére. A céltévesztéshez hozzájárul az egyházak és szolgálatuk valódi tartalmával kapcsolatos félreértés, a levélírók iránti tisztelet mellett ennek tisztázását tekintjük fő célunknak.

A nyílt levél cinkos hallgatással vádolja mindazokat az egyházakat, amelyek törvényi elismerést nyertek. Ez a vád nyilvánvalóan igaztalan a Hit Gyülekezetével, és azokkal az egyházakkal szemben, amelyek a törvényalkotás folyamatában következetes elvi álláspontot képviseltek, és azt a javaslat előkészítése és parlamenti vitája során, majd a törvény első változatának elfogadását követően, és az új törvény megalkotásának folyamatában is nyilvánosan és egyértelműen képviselték.

• a Hit Gyülekezete 2010. decemberében eljuttatta álláspontját a kormányzatnak. 2011. február 8-án közzétette észrevételeit az alkotmányozás kapcsán.

• 2011. április 20-án elkészítette és közzétette véleményét az egyházügyi törvény koncepciójáról.

• 2011. december 7-én a Gyülekezet szolidaritási nyilatkozatot tett közzé

• 2011. december 23-án Németh Sándor vezető lelkész az egyház nevében nyilatkozatot tett közzé az új egyházügyi törvény megalkotásáról „Szabad egyházat szabad államban” címmel

Le kell szögeznünk, hogy álláspontunk szerint az új egyházügyi törvény úgy old meg problémákat, hogy közben sokkal nagyobbakat hoz létre. Nyilvánvaló, hogy a jogszabályba foglalt megoldási kísérlet hibás. Az egyházak elismerésének parlamenti hatáskörbe helyezése aláássa a jogbiztonságba és a jogállamiságba vetett hitet. A vallási meggyőződés, és az egyházi működés kérdéseit nem lehet a többségi akaratnak, a tömegindulatnak alávetni, mivel ez többségi diktatúrát teremt, amellyel szemben nem működnek megfelelő fékek és ellensúlyok. A vallásgyakorlás intézményi feltételeit biztosítani kell a törvényi előírásoknak megfelelő, de a többség által gyanakodva figyelt, vagy esetleg elutasított közösségek számára is. Erre pedig a szavazók támogatásáért küzdő képviselők nem biztos, hogy hajlandók lesznek.

Bár a törvény elfogadása után már láthatók voltak a veszélyek – és ezekre fel is hívtuk a figyelmet –, a törvény alkalmazása, a 2012. februári törvénymódosítás módja egyértelművé tette, hogy az aggodalmak megalapozottak voltak. Egyértelművé vált, hogy olyan egyházak is elvesztették egyházi státuszukat, amelyek kétség kívül minden törvényi feltételnek megfeleltek. Ráadásul mindez úgy történt, hogy az országgyűlés a törvényben szereplő kötelezettségét elmulasztva, még csak támpontokat sem nyújtott ahhoz, hogy döntéseit milyen törvényes elvek és okok indokolják. Ezáltal a törvényhozó az érintett egyházakat teljes bizonytalanságba taszította abban a tekintetben is, hogy mit kell annak érdekében tenniük, hogy egy évvel később az elfogadás esélyével nyújtsák be kérelmüket. A parlament legutóbbi döntése sajnos világosan mutatta a törvény abszurditását. A Hit Gyülekezete továbbra is szolidáris az egyházi státuszuktól jogtalanul megfosztott közösségekkel, és támogat minden olyan megoldást, amely ezen közösségek helyzetének rendezését szolgálja.

A hibás törvényről folytatott vita előrébb vinne, ha azok, akik alapvetően egyetértenek a jogállam és az emberi jogok kérdéseiben, nem azon fáradoznának, hogy hogyan bélyegezzék meg az új törvény által elismert felekezeteket. Az érdemi vita alapját jelentheti, ha tisztázzuk mit is értünk vallás, vallásszabadság és egyház alatt. A különböző vallásoknak ugyan nincs közös definíciója, de a hazai értelmezésben a vallás teisztikus, különféle istenhiteken alapul, mely révén közösségek, csoportok az ember evilági és túlvilági sorsát meghatározó természetfelettivel kapcsolatot létesítenek és ápolnak. A vallások szabad gyakorlásának joga a fenti mellett magában foglalja a Btk-ba nem ütköző szakrális gyakorlatok, szertartások, rituálék folytatását, a hitrendszerek, hagyományok, vallási világnézet tanítását, hirdetését és ezek alapján történő nevelést, valamint az ezek kifejezését szolgáló vallásos életformákat is. 

Demokratikus országokban alkotmányos jog a vallásszabadság, érvényesülésének feltételei között valóban szerepel a felekezeti jogegyenlőség, az állam és egyház szétválasztása, az egyházalapítás, valamint a vallási, világnézeti meggyőződés megváltoztatásának szabadsága, továbbá a közhivatalok vallási meggyőződéstől független betölthetősége. Az egyházak végezhetnek közfeladatokat, de ezek nem tartoznak a vallásszabadság közvetlen körébe. Az államhatalom az egyházak ilyen tevékenységét demokratikus normák és érdekek alapján szabályozhatja és meghatározhatja, ebben a körben indokolt az állam és az egyház együttműködése is, hiszen az egyházak közoktatási, szociális, egészségügyi tevékenységüket döntően az adófizetők pénzén végzik. Az ilyen jellegű egyházi tevékenység szabályozása megítélésünk szerint nem tartozik közvetlenül a vallásszabadság körébe.

Az új egyházügyi törvény elfogadása előtti jogi állapot többek között emiatt sem volt aggályoktól mentes, sőt súlyosan diszkriminatív elemeket is tartalmazott. A korábbi szabályozás arra ösztönzött vallási tevékenységet egyáltalán nem, vagy csak közvetve végző szervezeteket, hogy vallási tevékenység látszatát keltve szerezzenek a nem egyházi státuszban lévő szervezeteknél kedvezőbb feltételeket oktatási-, szociális-, és karitatív tevékenységük végzéséhez. A korábbi szabályozás következménye továbbá, hogy egyes vallási tevékenységek céljából létrejött intézmények esetén az oktatási, szociális, vagy karitatív tevékenység jóval túlhaladta alapvető egyházi-, vallási tevékenységüket, ennek következtében az ilyen szervezetekhez képest hátrányba kerültek az egyenes utat választó civil szervezetek.

Ennek az igazságtalan állapotnak a létrehozásában és fenntartásában az előző kormányokat és a mögöttük álló politikai szervezeteket is súlyos felelősség terheli. A törvény elleni tiltakozás hitelességét a társadalom szemében kétségtelenül növelné, ha a tiltakozók arról is egyértelműen állást foglalnának, hogy támogatják a civil szférát (egyesületeket és alapítványokat) a korábbi törvényi rendelkezések alapján érő súlyos diszkrimináció felszámolását. 

Az a meggyőződésünk, hogy mind a vallásszabadság, mind a demokrácia ügyét jobban szolgálná, ha nem folyna lejárató kampány a törvény által elismert egyházak ellen, hiszen a törvényalkotó által elfogadott megoldást nem ők választották, sőt a parlamenti többség több egyház kritikája ellenére fogadta el a törvényt. 

A Hit Gyülekezete - ahogy arra a levélírók is emlékezhetnek - a Kádár-korszak 80-as éveiben a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapvető hitigazságait az Állami és Egyházügyi Hivatal általi betiltás ellenére is hirdette, tanította, és vallotta. Szervezett közösségi formában is Istent tisztelte és dicsőítette, döntően így hallatta hangját a vallásszabadságot korlátozó pártállami rendszerrel szemben. A jövőben is ez fogja képezni magatartása lényegét.

A Hit Gyülekezetét a törvényjavaslatról folyó vitákban mind tavasszal, mind télen súlyos politikai támadások érték a parlament egyik pártja részéről. A vitában felszólaló szélsőjobboldali politikusok közül többen rágalmaktól hemzsegő nyílt uszítást folytattak a Gyülekezettel szemben, és két alkalommal is név szerinti szavazást kértek az országgyűléstől közösségünk működésének ellehetetlenítése érdekében. Érdekes módon az egyházunk jó hírnevét sértő, és a gyülekezeti tagok becsületébe gázoló mocskolódás nem váltott ki semmilyen tiltakozást sem a most megszólaló egyházak, sem a tiltakozó közszereplők részéről. Igaz, a Hit Gyülekezete jogi eszközökkel történő megsemmisítését célzó 1998-2000-es időszak akciói sem késztették őket szolidaritásuk kifejezésére. A Gyülekezet így saját tapasztalatából is tudja, hogy milyen veszélyekkel jár az egyházi státuszról való döntés politikai síkra terelése. Ezért is foglaltunk állást ellene.

Budapest, 2012. március 3.

Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze

Mészáros István László, a Hit Gyülekezete Országos Vezetőségének tagja

Hack Péter, a Hit Gyülekezete diakónusa

 

A témához kapcsolódik még:

hvg.hu: Élesen bírálja az egyházügyi törvényt a Hit Gyülekezete

HETEK: Kívánjuk a censura eltörlését - A Népszabadságot nem érdeklik a hites válaszok

HETEK: Nem való a parlament kezébe az egyházak regisztrációja

Megjegyzés:

Eddig 32 vallási közösség nyert egyházi besorolást az új törvény szerint. Nincsen tudomásunk arról, hogy eddig a Hit Gyülekezetén kívül más egyház válaszolt-e a nyílt levélre, bár a válaszlevelünk közzétételével kapcsolatos hercehurcát tapasztalva ez nem is zárható ki teljesen.