Dokumentumok

Az oldalon találhatók a Hit Gyülekezete által kiadott nyilatkozatok, közlemények, pályázati és egyéb dokumentumok.


A Hit Gyülekezete és a vallásügyi törvényalkotás

dr. Mészáros István |
2011. 07. 22.

A napokban fogadta el az Országgyűlés az új egyházügyi törvényt, amely továbbra is garantálja a Hit Gyülekezete egyházi státuszát. Az alábbiakban – a korábbi alkotmányozás vallásügyi részeire is kiterjedően – közreadjuk egyházunknak a törvényalkotás során az illetékes állami szervekhez megküldött észrevételeit.

Egyházügyi törvény

Feljegyzés az egyházalapítás törvényi feltételeinek módosítása tárgyában (2010-12-05)

(megjegyzés: egyházunk véleménye olyan időszakban született, amikor már rendszeresen visszatérő téma volt a vallásügyi törvény újraszabályozása, ezért fontosnak tartottuk álláspontunkat még a szabályozást megelőzően kifejteni)

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (továbbiakban: Ltv.) a rendszerváltás legmeghatározóbb normái közé tartozik. A vallás- és egyházellenes politikai kurzus után ez a törvény fektette le a vallásszabadság garanciáit. Az állam és az egyház elválasztásával tág teret nyitott az egyházi autonómiának, korlátot emelt az illetéktelen állami beavatkozás elé. Az egyházalapítás szabaddá tételével elismerte a polgárok önkéntes társulási szabadságát a vallási területen is. Az egyházak egyenjogúságának deklarálásával a diszkrimináció tilalmát a hívők viszonylataira is kiterjesztette. Az intézményalapítási és működtetési szabadsággal elősegítette az egyházak társadalmi szerepvállalását, az adomány-gyűjtési és gazdálkodási szabadságuk rögzítésével pedig megalapozta pénzügyi lábra állásukat.

Húsz év távlatából is elmondhatjuk, a törvény által garantált szabadság nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy elháruljanak az akadályok az igazságkeresés, az emberi élet mélyebb értelmének megismerése elől. Az elől, hogy az emberek minden kényszertől és befolyástól mentesen kereshessék boldogságuk transzcendens, szellemi és lelki forrásait is, és ezek transzcendens dimenziójával gazdagodva teljes életet élhessenek.

Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy a közösségi vallásgyakorlás útjában álló akadályokat lebontva a törvény szélesre tárta a vallási közösségek megalapításának jogi lehetőségét, minimalizálta az ehhez szükséges feltételeket. Ez helyénvaló volt a teljes blokkolás időszaka után. Ma viszont már nincsen akadálya annak, hogy az elmúlt két évtized tapasztalatainak tükrében ezek a feltételek pontosításra kerüljenek, csökkentve a joggal való visszaélés lehetőségét.

Tagadhatatlan ugyanis, hogy az egyházi státuszhoz kötődő pénzügyi és adókedvezmények, mentességek (amelyek az egyházak önfenntartó képességét és híveik ebben való aktivizálódását hivatottak előmozdítani), és az egyházi intézményeket megillető költségvetési források többeket is arra csábítottak, hogy visszaéljenek az egyházalapítás nagyvonalú szabályaival és anyagi haszonszerzés végett álegyházakat hozzanak létre.1

A Hit Gyülekezete, amely jogilag az egyházi státuszát még a korábbi, jóval szigorúbb követelményeket tartalmazó 1895. évi XLIII. törvénycikk alapján nyerte el, feltétlen híve a lelkiismereti és vallásszabadságnak. Mint a pártállam idején illegalitásban működő egyház sokat tett azért, hogy megszülessen a jelenleg hatályos szabadelvű szabályozás. Egyházunk azonban elutasítja a joggal, a szabadsággal való visszaélést. Amennyiben a rendelkezésre álló törvényes eszközök nem elegendőek a visszaélésekkel szemben, nem ellenezzük, hogy a törvényalkotó elvégezze a feltétlenül szükséges és arányos törvényi módosításokat a visszaélések kiküszöbölése érdekében.2

A módosítás politikai feltételei

Az a cél, hogy a vita a valódi problémák orvoslásáról folyjon, ne pedig egyfajta vallásháború, vagy kultúrharc gerjedjen. Ennek érdekében:

  • A módosítás az egyházak bevonásával, velük való egyeztetés alapján történjen, a lehető legszélesebb konszenzus kialakításával.

  • A kormányzat és a kormányzó pártok biztosítsák, hogy a maguk részéről a törvénymódosítás ügye mentes legyen a politikai, ideológiai felhangoktól.

  • Biztosítani kell az Alkotmány és a kétharmados törvény koherenciáját. Tekintettel arra, hogy párhuzamosan az új alkotmány előkészítése is napirenden van, a vallásügyi törvény módosítását össze kell kötni az új alkotmány lelkiismereti és vallásszabadságra és a vele kapcsolatos alapjogokra vonatkozó szabályainak megállapításával, tehát az érintett egyházakat az alkotmány előkészítés vonatkozó szakaszába is be kell vonni.

A módosítás jogelvi feltételei

A hatályos törvényi szabályozás alapvetően helyes, ezért

  • nem kell új törvényt alkotni, hanem a jelenlegit kell módosítani a szükséges pontokon.

  • A módosítások maradjanak meg a hatályos törvény alapelveinek keretei között (társulási szabadság, állam és egyház elválasztása, egyházi jogegyenlőség, állami pártatlanság, intézményalapítási és működtetési szabadság).

  • Mivel az egyház-alapítási „konjunktúrát” alapvetően a pénzügyi tárgyú kedvezmények generálják, ezért elsősorban e kedvezmények igénybevételi feltételei körében kell a szűrést megvalósítani.

Az egyházi státusz elnyeréséhez szükséges feltételek módosításánál szükséges figyelemmel lenni az alábbiakra:

  • a közösségi vallásgyakorlás joga továbbra is reálisan teljesíthető feltételekkel elérhető legyen minden, ténylegesen vallásgyakorlásra szerveződő közösség számára,

  • a legmagasabb szintű törvényi garanciákat biztosító egyházi státuszt mindazok a vallási közösségek elnyerhessék, amelyek bizonyságot adtak vallási, hitéleti tevékenységük és az irántuk megnyilvánuló közösségi igény stabilitásáról,

  • az állam és az egyház elválasztásának alkotmányos elve miatt tartalmi kérdésekben az államnak továbbra is alapvetően a vallások és az egyházak önértelmezésére kell hagyatkoznia (4/1993. (II.12.) AB határozat indokolásának A/I/1/c. pontja, 8/1993. (II.27.) AB határozat indokolása II/3/c. pontjának utolsó bekezdése) a Legfelsőbb Bíróság által már az ítélkezési gyakorlatban kimunkált korlátokkal (pl. KGD 1999/211. szám és KGD 2000/332. szám alatt közzétett döntvények).

  • a kirekesztés elkerülése érdekében az állami jog által „egyházként” meghatározott kategória továbbra is jogi kategória maradjon, ami a legkisebb közös többszörös elve alapján tekintettel van ugyan az egyházak közös sajátosságaira, de nem követi közülük egyik vallás, illetve irányzat egyházfelfogását sem, azaz nem töltődik meg speciális teológiai tartalommal.3

A módosítás lehetséges irányai

  1. Az egyházi státusz elnyerési feltételeinek kisebb módosítása:

    • A megalakulni kívánó egyház a hitvallását is köteles lenne benyújtani a bejegyző bíróságnak. Jelenleg csak a szervezeti, működési rendet rögzítő alapszabály benyújtását írja elő a törvény az egyházként való bejegyzéshez. Tekintettel arra, hogy az Ltv. 8.§ (1) bekezdése értelmében vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat az „azonos hitelveket követők” hozhatnak létre, ilyen hitelvekkel minden vallási közösségnek rendelkeznie kell. Nem jelent tehát extra terhet a hitvallás benyújtásának előírása, azonban jelenthet egyfajta féket a joggal való visszaéléssel szemben. A bíróság ezeket a hitelveket – az elválasztás alkotmányos elve miatt – csak az Ltv. jelenlegi 8.§ által tartalmazott szűk (alkotmányvédelmi) körben bírálhatná felül tartalmilag.4

    • Az egyházak nyilvántartását az egységes joggyakorlat biztosítása érdekében a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe kellene vonni.

  2. A nagyobb volumenű, érdemi módosítás a financiális, gazdálkodási kedvezmények, mentességek, illetve támogatások igénybevételére való jogosultság feltételeit érintené.

Az egyházi tárgyú pénzügyi forrásokra, adó- és egyéb financiális, illetve gazdasági kedvezményekre, illetve mentességekre csak azok az egyházak (illetve intézményeik) lennének jogosultak, amelyek

  • létszáma egy a jelenlegi alapítási létszámnál magasabb, olyan ésszerű létszám, ami stabilizálódott működést és egyfajta ténylegesen létező, stabil közösségi igényt valószínűsít, de nem olyan magas, ami eleve kizárja, vagy irreálisan elnehezíti, hogy az ezt most még el nem érő egyházak tényleges vallási tevékenységgel belenőhessenek ebbe,5 és (együttes feltétel)

  • legalább 20 (húsz) éve bírósági nyilvántartásba vannak véve egyházként.6

Ezt a minősített státuszt is az egyházak nyilvántartását végző bíróság regisztrálná kérelemre.

Elképzelhető az is, hogy ezeket a minősítési követelményeket az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény fektesse le. Ebben az esetben az 1990. évi IV. törvényben utalni kellene arra, hogy a törvényalkotó az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeit illetően a kedvezmények, mentességek illetve források igénybevételét további normatív feltételekhez kötheti. Azonban nagyobb garanciát nyújt erre maga a 2/3-os törvény.

Azok az egyházak, amelyek ezt a minősített státuszt nem tudják (vagy nem is akarják) elérni, pénzügyi és gazdasági tekintetben az egyesületekkel esnének egy kategóriába. Így nem vonatkoznának rájuk az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény rendelkezései (kivéve az egyházfenntartói járulék szedésére és az adománygyűjtési jogosultságra vonatkozó rendelkezést), és más olyan jogszabályi rendelkezések sem, amelyek jelenleg az egyházak, illetve az egyházi intézmények egyház-specifikus pénz- és adóügyeiről szólnak. Ebből eredően például az szja. 1%-os felajánlásért az egyesületekkel egy kategóriában versenyeznének, és nem lennének jogosultak az idevágó egyházi kiegészítő támogatásra sem. Az oktatási, illetve más ágazati területeken sem tarthatnának igényt az ún. egyházi kiegészítő fejkvótára. Minden más vonatkozásban viszont élveznék az egyházi jogosultságokat. Ilyenek például:

  • a belső autonómia (szervezeti rendjük szabad kialakítása). Ez azért fontos, mert az egyesületeknél például az egyesülési jogról szóló törvény előír egy demokratikus minimumot (pl. a vezető tisztségviselőiket demokratikus választás útján kell kiválasztani).

  • az állami kényszer alkalmazásának kizárása a belső normáik végrehajtásából, nevezetesen belső döntéseik peresíthetetlensége (Ltv.15.§ (2) bekezdés),

  • tevékenységüket felügyelő speciális felügyeleti, illetve irányító szerv létrehozásának tilalma (Ltv.16.§ (1) bekezdés),

  • önértelmezési jog vallásuk tartalmi kérdéseiben (4/1993. (II.12.) és 8/1993. (II.27.) AB határozatokra utalást ld. korábban).

A felvázolt megoldás előnye, hogy nem veti fel a jelenlegi alkotmányos szabályok érdemi módosítását, nem valósít meg visszamenőleges hatályú jogalkotást, hiszen még fogalmilag sem merül fel a már elnyert egyházi státuszból történő visszaminősítés kérdése. A közösségi vallásgyakorlás jogát maximálisan biztosítja és továbbra is egyházi keretek között teszi lehetővé. Mindössze az egyház és állam pénzügyi kapcsolatának a területén eredményez számottevő változást, ez azonban nem sértheti a ténylegesen hit- illetve vallásgyakorlásra szerveződött közösségeket, hiszen az ilyen irányú szerveződés motivációjában nem anyagi szempontok dominálnak. Azzal viszont, hogy az ún. „egyház-finanszírozás” hatálya alá a továbbiakban csak a minősített feltételek alá eső egyházak tartoznának, vélhetően megszűnne az egyház-alapítási konjunktúrát gerjesztő fő ok.

Lábjegyzetek:

  1. Elgondolkodtató az is, hogy a 2009. évi szja 1%-ának a 2010. évi adófizetői rendelkezések alapján a kedvezményezettként megjelölt 185 „egyház” közül 68-ra 100 rendelkezés sem jutott (34-re 50 rendelkezés sem). Az előző, 2008. évi szja 1%-a esetén 169 „egyház” közül 71-re nem jutott 100 rendelkezés sem. Az arányok korábban is hasonlóak voltak.
  2. A problémák túldimenzionálását kerülendő, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a joggal való visszaélés nem szűkül kizárólag az egyházi területre. Sokkal inkább felkavarják a köznyugalmat és veszélyeztetik a társadalmi békét például azok a politikai csoportosulások, amelyek az egyesülési- és gyülekezési jog ugyancsak nagyvonalú szabályaival, valamint a véleménynyilvánítás szabadságával visszaélve szélsőséges politikai, társadalmi szervezetekbe tömörülnek, gyűlölet-propagandát folytatnak. A Fővárosi Bíróság továbbá az elmúlt évtizedben már kifejlesztett az egyházak bejegyzése területén olyan joggyakorlatot, amely alapján többször is eredményesen szűrt ki nem vallási célra irányuló próbálkozásokat.
  3. „Az egyház az adott vallás és az állami jog számára nem ugyanaz. A semleges állam nem követheti a különböző vallások egyház-felfogásait. Tekintettel lehet viszont mindarra, amiben a vallási közösségek és az egyházak általában, történelmüket, társadalmi szerepüket illetően különböznek a társadalmi szervezetektől, egyesületektől, érdekképviseletektől. Az Alkotmány azt biztosítja, hogy a vallási közösségek – az egyesülési jog alapján létrehozható szervezeti formák mellett – szabad elhatározásuk alapján igénybe vehetik az állami jog által „egyházként” meghatározott jogi formát is. Az állam e jogintézménnyel van tekintettel az egyházak sajátosságaira, és teszi lehetővé, hogy a jogrendbe sajátos minőségükben illeszkedjenek.” (4/1993. (II.12.) AB határozat indokolásának A/I/1/c. pontja).
  4. Ez a követelmény ténylegesen már egyre inkább bírósági gyakorlattá válik. A KGD 1998/136. sz. alatt közzétett legfelsőbb bírósági döntés szerint például az egyház nyilvántartásba vételekor a bíróságnak vizsgálnia kell a „hitvallás lényegét, szertartásrendjét,” valamint szervezeti rendjét.
  5. Véleményünk szerint államháztartási, költségvetési felelősségéből eredően az állam az egyházaknak nyújtott adó- és pénzügyi kedvezményeknél, támogatásoknál gazdaságossági okokból elvárhatja, hogy a címzettek elérjenek egy olyan szintet, ami valószínűsíti, hogy a források egy szélesebb közösség érdekében hasznosulnak.
  6. Azon vallási közösségek esetén, amelyek még a régi, 1895. évi XLIII. tc. alapján, vagy az 1990. évi IV. törvény hatályba lépése utáni közvetlen időszakban kerültek bejegyzésre, még teljességgel kizárható bármiféle „nyereségvágy” fennállása. Részben azért, mert a pártállam idején nem „haszonnal”, hanem jogfosztással és a legkülönfélébb atrocitásokkal kellett számolnia minden érdemi hitéletet élő vallási közösségnek, különösen azoknak, akik a hivatalos vallási „tervgazdálkodás” keretein kívül estek. Másrészt azért, mert az 1990-es évek elején még nem léteztek a jelenlegi egyház-alapítási konjunktúrát generáló pénzügyi szabályozók.

Budapest, 2010-12-05.

Dr. Mészáros István
országos vezetőségi tag

Dr. Németh Tibor
jogi főigazgató

Hit Gyülekezete
Jogi Főigazgatósága

VÉLEMÉNY
 
az új egyházi törvény szabályozási koncepciójának alapelveiről
 
2011-04-20.

(megjegyzés: a koncepciót a Kormány egyházi kapcsolatokért felelős államtitkársága 2011.március 16.-án hirdette meg, amiről később egy 1 oldalas összefoglaló került egyházunknak megküldésre)

Továbbra is fönntartjuk 2010-12-05-én kelt véleményünket („Feljegyzés az egyházalapítás törvényi feltételeinek módosítása tárgyában”), amelyet korábban eljuttattunk Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes úrhoz és az egyházi ügyekben illetékes államtitkársághoz is. Ennek lényege, hogy az egyházi területen létező anomáliákat elsősorban nem az egyházi jogállás kritériumainak megváltoztatásával, hanem a pénzügyi tárgyú kedvezmények és támogatások igénybevételére való jogosultság föltételeinek a szigorításával kellene kezelni. Az egyház-alapítási „konjunktúrát” ugyanis az utóbbi követelmények hiánya okozza.

Az államtitkárság szabályozási koncepciója a visszaélésekkel szembeni szűrőt máshova tenné: az egyházi jogállás föltételeinek szigorításával kívánja beiktatni. Az alapelvekkel kapcsolatos véleményünket – a dokumentum pontjai szerint haladva – az alábbiakban foglaljuk össze:

1.) ponthoz

Egyetértünk azzal, hogy az új egyházi törvény továbbra is sarkalatos törvény legyen, az állam és az egyház elválasztására épüljön. Tudomásul vesszük, hogy az elválasztást árnyalva deklarálja a közösségi célok érdekében való együttműködés lehetőségét is, mert ez nem újdonság, az egyes egyházakkal az 1990-es évek második felében kötött kormányzati megállapodások óta már amúgy is érvényesül.

2.) ponthoz (egyházak, felekezetek, vallási közösségek háromszintű csoportosítása):

Érthető, hogy a koncepció ki kívánja szűrni azon közösségeket, amelyek primer vallási tevékenysége kérdéses, és ezért szigorúbb föltételekhez köti az egyházi státuszt. Egészen a közelmúltig az ilyen szervezetek elszaporodására hivatkozott a kormányzat a módosítások okaként.

A koncepció azonban a fönnmaradó, primer vallási tevékenységet végző egyházakat is további két csoportba sorolná. Ugyanakkor adós marad ennek társadalom- és jogpolitikai indokaival, annak magyarázatával, hogy miféle alkotmányos ok, vagy sürgető igény indokol egy ilyen további változtatást. Az egyházak további csoportosítása több kérdést is fölvet:

2.1. Jogi kategóriák sosem rekednek a szimbólumok szintjén, előbb-utóbb eltérő jogokat és kötelezettségeket társítanak hozzájuk. A koncepció is érdemi eltérésre utal, amikor a két kategóriára vonatkozóan nem azonos, hanem „hasonló” szabályokról szól. Mivel egyelőre nem ismert az eltérések mibenléte, a kategóriák e nélküli bevezetése biankó fölhatalmazás a jelenlegi jogosítványok későbbi tetszőleges átcsoportosítására, sőt bár mikori újracsoportosítására is, az éppen aktuális politikai szándék szerint. Ennek korlátot szabhatna és ezért kívánatos, hogy a jelenlegi törvény jogegyenlőségi elve („az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik”) garanciális okokból főszabályként fönnmaradjon! Ez nem gátolná a közfeladat ellátás területén felmerülő indokolt distinkciókat, mivel az Alkotmánybíróság is rámutatott, hogy ezen a területen „az egyházak egyenlőkként való kezelése nem zárja ki az egyes egyházak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét.” (4/1993. (II.12.) AB határozat indokolása A/I/1/c. pont utolsó mondat.)

Amennyiben a Kormány – a szándékaink ellenére – mégis a fönnmaradó egyházak két alcsoportba sorolása mellett döntene, fontos, hogy

  • mindkét kategória „egyházi” státuszra jogosítson (a Koncepció ezt irányozza elő és az új alkotmány is az egységes egyházi kategória talaján áll),

  • főszabályként mindkettőre vonatkozzon a törvény előtti egyenlőség elve.

2.2. A „történelmi egyház” elnevezés nem jogi kategória, indokolatlan lenne és problémákat gerjesztene a jogi kategóriaként történő bevezetése, mivel:

  • Példa nélküli a demokratikus országok hatályos közjogi rendszerében, de még a magyar közjogi hagyományokban is (az egykori „bevett” elnevezés nem a múltra, hanem a társadalmi beágyazottságra utalt elsősorban).

  • A jogi normativitás ellen hat.

  • Múltközpontú, így nem illeszthető a jelenlegi társadalmi viszonyokra. Ez a koncepcióban alternatívaként szereplő „hagyományos” egyház elnevezésre is vonatkozik. Az Alkotmánybíróság szerint csak a tényleges (tehát a jelenlegi, itt és most reálisan mérhető) társadalmi szerep vezethet bizonyos distinkciókra, mint arra már utaltunk. Ha már mindenképpen külön kellene nevesíteni a tényleges társadalmi szerepből adódó helyzetet, akkor célszerűbb „intézményesült”, vagy más hasonló (pl. „intézményfenntartó”) elnevezéssel illetni azokat az egyházakat, amelyek a vallásgyakorlatukat illetően országosan kiépült szervezetrendszerrel bírnak és a közfeladat ellátás területén is jelen vannak.

  • Egyoldalú és félrevezető, mert a történelmi múlthoz kizárólag a pozitívumokat társítja, de elfedi az árnyoldalakat.

2.3 Csoportosítás esetén a diszkrimináció mentesség és a társadalmi igazságosság azt követeli, hogy a besorolási kritériumok objektívek, normatívak és átjárhatók legyenek. Ne zárják ki, illetve ne tegyék aránytalanul nehézzé a szereplők átlépését egyik csoportból a másikba (beleértve az egyházi státusz elnyerését is). A kasztosodás elkerülése érdekében reálisan elérhető, kiszámítható fejlődési fokozatokat jelentsenek inkább (hasonlóan a civil szféra közhasznúsági besorolásaihoz), mintsem felekezeti kategóriákat.

A vallásszabadság megköveteli, hogy az esetleges eltérések ne érintsék a vallásszabadság törvényi definíció által lefedett részjogosítványainak territóriumát, tehát maximum a vallási és az oktatási tevékenységen túlmutató közfeladat ellátási kör bizonyos szegmenseibe (pl. egészségügybe) való belépésnél merülhessenek föl.

2.4 A közösségi vallásgyakorlás jogát a vallási egyesületeknél is teljes mértékben biztosítani kell (amint erre a „specifikus eltérések” révén utal is a koncepció). Ez rájuk nézve a vallási jelleget elősegítő, a vallásszabadság közösségi aspektusait biztosító, jelentős eltéréseket tesz szükségessé az egyesülési jog szabályaihoz képest (pl. szervezeti fölépítésüket, a közösségi életüket alakító normákat, tagsági kritériumaikat, működési rendjüket hitelveik szerint határozhassák meg, az állami felügyelet ne terjedjen ki hitéleti kérdéseikre, stb.).

2.5 A koncepció említette kritériumokat illetően:

  • A működés időtartamánál a tényleges működés legyen irányadó, ne a formális legalitás elnyerésének időpontja.

  • A régiségi föltétel és a létszámküszöb vagylagos föltételekként szerepeljenek, amint azt a koncepció is írja.

  • A létszámküszöb igazolására több egyenértékű alternatíva is rendelkezésre álljon (pl. aláírási ív, vagy az 1 %-os szja fölajánlók száma bizonyos szorzószámmal fölfelé korrigálva, stb.) és megfelelő adatvédelmi garanciák érvényesüljenek (pl. az aláírási ív megsemmisítése a jogorvoslati idő lejáratát követően).

  • Az egyház járulékos közfeladat ellátási tevékenységének mérésébe ne csak az erre formalizált hivatalos egyházi intézmények számítsanak bele, hanem az egyház bizonyítható támogatásával, közreműködésével működő ilyen célú társadalmi szervezetek is.

  • Egyetértünk a hitelvek lerögzítésének követelményével. Azt viszont nem lenne kívánatos előírni, hogy ezek egymáshoz képest eltérőek, vagy újak legyenek, mert ez társulási kényszert vezetne be a szabadság helyébe és az államot teológiai kérdések eldöntésébe vonná be.

3.) ponthoz (regisztráció)

3.1. A törvény mellékletét képező egyházi jegyzékben való fölsorolás hasznos a fölösleges ügyszaporítás elkerülése érdekében, de csak akkor fogadható el, ha a melléklet megjelenítette kategóriába utóbb bírósági regisztráció útján is azonos jogállással be lehet kerülni. Máskülönben ez csak törvénymódosítással (ráadásul 2/3-ossal) történhetne, ami bebetonozná, illetve politikafüggővé tenné a kategóriákba lépést és elvonná a bírósági hatáskört.

3.2. A Fővárosi Bíróság (amely szakértői segítség nélkül már a mostani laza kritériumok ellenére is régebb óta figyelemre méltó szűrést végez) alkalmas önálló döntések meghozatalára, különösen az új szabályok által létesítendő kritérium-többlet alapján. A bíróság mellett létesítendő – teológusokból, egyház- és vallástörténészekből álló – szakértői „testület” több kérdést is fölvet:

  • Miként biztosítható a vallási, felekezeti elfogulatlansága, véleménye fölülvizsgálata?

  • Mivel nem orvosi, vagy műszaki kérdésről van szó, a szakértői asszisztencia kötelezővé tétele a bíróság mérlegelési jogának korlátozásával, a bíróság egyfajta gyámság alá helyezésével járna.

Amennyiben mégis szükségesnek vélik a szakértői közreműködést, akkor azt a polgári eljárás normális rendjébe kellene beleilleszteni, nevezetesen:

  • Ne legyen kötelező, a bíróság csak akkor vegye igénybe, ha úgy ítéli meg, hogy a fölmerült kérdés elbírálásához olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel saját maga nem rendelkezik.

  • Létesüljön erre az ágazatra is objektív kritériumok alapján fölállított, nyitott szakértői névjegyzék azzal a kiegészítéssel, hogy arra a teológiai képzést végző akkreditált felsőfokú oktatási intézmények alanyi jogon delegálhatnak szakértőt.

4.) ponthoz (átmeneti szabályok)

A szociális törvény módosításával fölmerülő problémák megoldására javasoljuk, hogy a tényleges vallási tevékenységet kifejtő egyházakkal – így a Hit Gyülekezetével is – a Kormány 2011. június 30-ig a szociális tevékenységre is kiterjedően a megállapodást kösse meg. Ennek érdekében a tervezetet már korábban elküldtük Önöknek, mellyel kapcsolatos egyeztetésekre bármikor készek vagyunk.

Az Szja 1%-os fölajánlására és kiegészítésére vonatkozó koncepciót nem ismerjük, így azt kérjük a részünkre is megküldeni szíveskedjenek és azt követően áll módunkban a véleményünket kifejteni.

5.) ponthoz (ügyészségi eljárás)

Ennek a lehetőségét a jelenleg hatályos 1990. évi IV. törvény is tartalmazza (16.§. /2/ és 20.§ /2/ bekezdés), csak az ügyészségen múlt, hogy mennyire élt vele. A megfelelő garanciák mellett ez továbbra is elfogadható egyházunk számára.

Köszönjük véleményünk kikérését. Kérjük, hogy a törvény tervezetét is szíveskedjenek részünkre véleményezésre megküldeni, mielőtt az még a Kormány napirendjére kerülne.

Budapest, 2011-04-20.

Dr. Mészáros István
ov. ügyvezető igazgató

Dr. Németh Tibor
jogi főigazgató

Hit Gyülekezete
Jogi Főigazgatósága

Megjegyzés

A lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamit az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló T/3507 számú törvényjavaslatot végül 2011.06.14.-én terjesztették az Országgyűlés elé önálló képviselői indítványként. A konkrét törvényjavaslat szövegének kimunkálása során egyházunk véleménye nem került bekérésre, így magát a törvényjavaslatot egyházunk is csak ekkor ismerte meg.

Alkotmányozás

A HIT GYÜLEKEZETE ÉSZREVÉTELEI
MAGYARORSZÁG ALKOTMÁNYÁNAK SZABÁLYOZÁSI ELVEIRŐL

A hatályos Alkotmányt, mint az 1989-90-es rendszerváltás alkotmányát értéknek tekintjük a hozzá fűződő alkotmánybírósági értelmezésekkel együtt. Olyan értéknek, amelyből nem szabad elvenni, de természetesen hozzáadni, tovább gazdagítani lehetséges.

Üdvözöljük, hogy a Koncepció

  • az alapvető jogokról és kötelességekről szóló rendelkezéseket az új alkotmány elejére javasolja venni, ezzel is nyomatékosítva, hogy az állam elsőrendű kötelessége, mondhatni létének igazolása a szabadság, az alapvető jogok védelme.

  • az egy férfi és egy nő életközösségén alapuló házasság és az ezen alapuló család kiemelt alkotmányos védelmét irányozza elő.

  • az ember életét már a fogantatásától kezdve védeni kívánja, ezzel az élethez való jogot a magzatra is kiterjeszti.

  • a vallásszabadság tartalmi elemei között a vallás megváltoztatásának jogát is szó szerint nevesíti bár ezt tartalmilag eddig is magában foglalta a vallás szabad megválasztása).

  • megerősíti a vallási diszkrimináció tilalmát is.

Az alapvető jogokról szóló részt illetően

  1. Hiányoljuk az állam és az egyház elválasztásának deklarálását. E nélkül ugyanis a vallásszabadság legfontosabb garanciája veszne el. Az elválasztás biztosítja egyfelől az egyházak önállóságát, másfelől az állam világnézeti, vallási pártatlanságát is. Az állam ilyen irányú pártatlanságát az Alkotmánybíróság is az elválasztásból vezette le (4/1993./II.12./ AB határozat). Elválasztás nélkül az egyházak önállósága névlegessé válhat egy barátságtalan, ideológiailag elfogult kormányzás esetén.

    Márpedig majdnem az egész XX. századi történelmünk ilyen kormányzásra szolgáltatott példát. Az elválasztást tehát nem lehet pusztán az egyházak önállóságának deklarálásával helyettesíteni: az önállóság alapja ugyanis éppen az elválasztás. Ez természetesen nem zárja ki a közjó érdekében való együtt munkálkodást ott, ahol arra szükség mutatkozik.

    Üdvözöljük, hogy a Kormány illetékes államtitkára éppen a napokban jelentette ki, hogy az új alkotmány a tervek szerint mégis kimondaná az állam és egyház szétválasztását.

  2. A mögöttes tartalom ismeretének hiányában fenntartással vagyunk azzal kapcsolatban, hogy

    • a koncepció „egyházakról és vallási közösségekről” szól, előre jelezve, hogy jogilag differenciálni kívánja a jelenlegi egységes egyházi státuszt. Önmagában ez nem föltétlenül jelent jogkorlátozást, de mivel nem ismertek azok az ismérvek, amelyek a két kategóriát megkülönböztetik, ez a formula jelenleg egy biankó csekk, ami a történelmi előzmények ismeretében könnyen indokolatlan jogkorlátozásokra vezethet.

      Egyelőre a rosszemlékű 1895. évi XLIII. tc. kategorizálása jut eszünkbe, ami jogilag kettő, gyakorlatilag azonban három kategóriába sorolta a vallási közösségeket. Ennek segítségével olyan mértékben korlátozta a közösségi vallásgyakorlást, hogy ezen a megoldáson sem a Horthy- sem a kommunista rendszerben nem tartották szükségesnek változtatni, hiszen egyaránt jól kiszolgálta a jogfosztó kurzusokat.

      Ilyen rossz emlékű hagyományok és az elmúlt húsz év során időnként gerjesztett „szektakampányok” után attól tartunk, hogy egy ilyen alkotmányos fölhatalmazás trójai falóként szolgálhat azoknak a köröknek a javára, amelyek előtt a vallási térkép kizárólag az ún. „történelmi” egyházakra szűkül.

      Célszerű lenne, először a lelkiismereti- és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény módosításával kapcsolatos egyeztetéseket megtartani és csak utána dönteni ebben a kérdésben. E nélkül az Alkotmány a még meg sem kezdett, ágazati egyeztetések elébe vágna, kész helyzetet állítana elő, és ez nem lenne demokratikus eljárás.

  3. A Koncepció csak az egyházak működésének, állami elismerésének és nyilvántartásának a kérdését sorolja sarkalatos törvény tárgykörébe, holott a lelkiismereti- és vallásszabadság területe ennél szélesebb, mint az kitűnik a vonatkozó 1990. évi IV. törvényből is.

  4. A hatályos Alkotmány még rendkívüli állapot idején sem engedi meg a vallásszabadság és több más alapvető jog korlátozását. Ehhez képest a Koncepció nem tesz ilyen kivételt, ami visszalépésnek tűnik a hatályos rendhez képest.

  5. Hiányoljuk az alapvető jogok közvetlen peresíthetőségének deklarálását is (mint azt a hatályos Alkotmány 70/K. §-a teszi), ami azért is lényeges lenne, mert több ilyen jogosítványról ma sincs és a jövőben sem igen képzelhető el külön tételes szabályozás.


Ami a Koncepció alapvető jogokon kívüli részeit illeti (a teljesség igénye nélkül):

  1. Az egykamarás parlamentet támogatjuk. A korporatív második kamara a népképviseleti elvet gyöngítené, visszafordíthatatlan lépés lenne a paktumpolitizálás irányába.

  2. A Szent Koronára történő utalást maximum a történelmi hagyományokra utaló preambulumban tartanánk szerencsésnek. Azzal, hogy a rendelkező részbe is bekerülne, misztikus elem keveredne a tételes rendelkezések közé, lehetőséget adva azok fölülírására a jogalkalmazás során, indokolatlanul szélesre tárva az ajtót egyfajta „láthatatlan alkotmány” kifejlesztése előtt.

  3. Mi egyházként a társadalmi összefogást igyekszünk munkálni. Ezért állami lobogónak a jelenlegi, címer nélküli nemzeti zászló megtartását javasoljuk. A zászlónak szerintünk nemzetegyesítő jellegűnek kell lennie, márpedig nálunk bármely címer, így a szent koronás is, megosztja a nemzetet. Nem is szólva arról, hogy köztársasági államformánkkal is jobban harmonizál a jelenlegi zászló.

Egyházunk köszönettel veszi véleményének kikérését. A jövőben is lehetőséget kérünk arra, hogy a működésünket érintő, illetve az alapvető jogokat és kötelességeket érintő rendelkezések megalkotása során is megtehessük észrevételeinket a kompetens parlamenti fórumok előtt.

Budapest, 2011-02-08.
Dr. Mészáros István László
Hit Gyülekezete Országos Vezetősége tagja

Elérhető az Országgyűlés honlapján: http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/2011/hit.pdf

RÉSZLET SEMJÉN ZSOLT MINISZTERELNÖK HELYETTESNEK ÍRT LEVÉLBŐL

Dr. Semjén Zsolt
Miniszterelnök-helyettes úrnak

Budapest, 2011.03.04

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!

Örülünk annak, hogy az új Alkotmány elfogadásának előkészítéséről szóló H/2057. sz. országgyűlési határozati javaslat zárószavazásra bocsátandó (az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának honlapján olvasható) verziójában továbbra is szerepel a férfi és a nő életközösségén alapuló házasság és a család kiemelt védelme, továbbá a magzati élet védelme is.

Probléma viszont, hogy változatlanul nem szerepel az állam és az egyház elválasztása a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló alapjogi elvek között. Annak ellenére sem, hogy Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára február elején a Kormány képviseletében úgy nyilatkozott, hogy ezt a fontos garanciát az új alkotmány továbbra is tartalmazná.

Még idejében szeretnénk fölhívni a figyelmet arra, hogy az elválasztás alapelve nem helyettesíthető az „egyházi önállóság” deklarálásával. Az egyházi önállóság alapját ugyanis éppen az elválasztás adja. Az elválasztás védőfalat emel egy esetleges ideológiailag elfogult kormányzás elé. Elválasztás nélkül az egyházi önállóság formálissá válhat, mivel nélküle alig akadályozza alkotmányos korlát a politikát abban, hogy ideológiai, illetve a bibliai értékrendet pária létre kárhoztató államot építsen ki. Egy az egyházakkal, a bibliai értékrenddel szemben ellenszenvet tanúsító kurzus olyan közállapotokat, közjogi viszonyokat generálhat így, amelyek egyház-, illetve keresztényég sorvasztó hatásának kiküszöböléséhez nem elégséges a puszta egyházi autonómia. Érdemi egyházi önállóság nem tud sokáig fönnmaradni az állam pártatlan (ideológiailag semleges) működésének garantálása nélkül. A pártatlan működést pedig éppen az elválasztás hivatott garantálni: az elválasztás az állam pártatlanságra szorítása révén garantálja az egyházi önállóságot. Az elválasztás adja továbbá a bíráskodásnak (beleértve az alkotmánybíráskodást is) azt az alkotmányos fogódzót, amelynek talaján megsemmisíthetőek az esetleges egyházsorvasztó intézkedések, normák. Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság az állam világnézeti semlegességének követelményét éppen az elválasztás elvéből vezette le (4/1993. /II.12./ AB határozat).

Mivel az Alkotmánynak hosszú távú – az egymást törvényszerűen váltó különböző kormányzatokon átívelő – garanciákat kell nyújtania a szabadság megőrzésére, szerintünk nagy veszélynek tenné ki a vallásszabadságot az elválasztás elvének mellőzése. Ezért arra kérjük a T. Miniszterelnök-helyettes Urat, úgy is, mint a Kereszténydemokrata Néppárt elnökét, hogy szíveskedjék érveinket megfontolni, és minden befolyását latba vetni annak érdekében, hogy az állam és az egyház elválasztásának elve, mint a vallásszabadság és az egyházak önállóságának hosszú távú garanciája a készülő Alkotmányban is deklarálásra kerüljön.

Egyebekben az Alkotmány ügyében továbbra is fönntartjuk a legutóbbi, 2011. február 11-ei levelünk mellékleteként elküldött észrevételeinket.

..........

Tisztelettel és üdvözlettel:

dr. Mészáros István
Hit Gyülekezete
Országos Vezetősége tagja

Megjegyzés

Végül az állam és az egyház elválasztása bekerült az Alaptörvénybe és az Alaptörvény nem differenciálta, hanem megőrizte az egységes egyházi kategóriát is.