Hanna

Szombati Gábor és felesége, Krisztina nagy örömére 2000 augusztusában kiderült, hogy útban van harmadik gyermekük. A terhesség 16. hetéig minden rendben zajlott, akkor azonban az AFP-vizsgálat rossz értékeket eredményezett. A vér vizsgálatából nyert érték 2,8 volt, holott a normális eredmény a 6 és 9 közötti tartományban mozoghat. A 2,8-es érték egy közvetlen vetélés elõtt álló vagy egy halott magzat eredménye, de ezt a lesújtó következtetést akkor nem közölték a házaspárral. A kezelőorvosuk mindenesetre beutalta Krisztinát a budapesti Baross utcai klinikára kivizsgálásra. 

Szeptember 26-án a klinikán az első ultrahangvizsgálat után a genetikus közölte velük: a baba méretei a 18. hét helyett csak a 15. heti fejlettségnek felelnek meg. A méh mellső fala és a méhlepény erősen megvastagodott, számos érátmetszet látható benne, a magzatvíz mennyisége pedig lényegesen kevesebb az átlagosnál. Ezek alapján megállapították, hogy egy méhen belül lezajlott bevérzéssel állnak szemben.

A doktor úr elmondta, hogy a gyermeknek esélye sincs az egészséges életre. Mivel valószínűleg nem kap elég tápanyagot, nem fog tovább fejlődni. Ha mégis növekedne, annak üteme nagyon lassú lenne, és különböző fejlődési rendellenességekkel kellene számolni. Valószínűleg eltorzulna a feje, az arca, végtagjai pedig csökevényesen fejlõdnének ki. Ha a bevérzést sikerülne is megszüntetnie, a gyermek akkor is életveszélybe kerülne, mert a tüdeje a magzatvízből való nyelés hiánya miatt nem tud kifejlődni, ezért nem lesz képes egyedül lélegezni.

Mindezek alapján kétszer is azt tanácsolták, hogy ne folytassák tovább a terhességet, hanem szakítsák meg. Gáborék számára természetes volt, hogy ezt a lehetőséget még csak számba se vegyék, így a terheskönyvbe a következő mondat került bejegyzésre: „Beteg magzat esetén is kiviselnék a terhességet.”

Gábor: – Először nagyon megijedtünk, lelkileg megviseltek ezek az eredmények, még sírtunk is otthon, de mégsem tudtuk elhinni, hogy beteg lenne a gyermekünk. Mi is egészségesek vagyunk, két szép és egészséges gyermekünk van, nem létezik, hogy ez a harmadik baba ne volna az.

Miután a Szombati házaspár évek óta újjászületett keresztényként éli életét, egyértelmű volt számukra, hogy problémájukra „Jézus Krisztus és az Ő gyógyító ereje az egyetlen megoldás”. A lesújtó orvosi előrejelzést követő vasárnap „rendesen” elmentek a helyi gyülekezet istentiszteletére, ahol is többek között a gyógyulásról szólt a prédikáció. Az összejövetel végén megkérték a pásztorukat, hogy kérje az Úr áldását a terhességre, és arra, hogy a baba egészségben szülessen meg. Mindeközben a felmerült gondokról senki sem tudott rajtuk kívül, sem a barátok, sem családtagjaik.

Gábor: – Egyrészt nem akartunk ezzel másokat terhelni, másrészt pedig nem akartuk kimondani azt, hogy „beteg a gyermekünk”, mert abban hittünk, hogy amit beszélünk, az adatik meg nekünk.

Október 9-én a következő ultrahangos vizsgálat kimutatta: a méh és a méhlepény teljesen egészséges, a baba pedig az eltelt idő alatt a két hétnek megfelelően nőtt!

A magzatvíz azonban még mindig túl kevés volt, a baba mellkasa pedig túl szűk. Ezért szívultrahangot is készítettek, melyen a pici szíve teljesen normális volt.

Újabb két hét elteltével a magzatvíz mennyisége még mindig kevesebb volt az átlagosnál, de már megfelelő mennyiségű, a kicsi koponyáján és testén pedig nem találtak kóros eltérést. Hat hét múlva a magzatvíz mennyisége több lett az átlagosnál, ezért újból megvizsgálták a baba szívét. Az eredmény: egészséges.

2001. február 8-án az utolsó klinikai kontrollvizsgálat alapján a gyermeket fizikailag teljesen egészségesnek nyilvánították, a kezdeti háromhetes lemaradás pedig két hétre csökkent.

Krisztina: - 2001. március 28-án 23 óra 28 perckor, az Úr kegyelméből húsz perc alatt, szinte fájdalom nélkül megszületett Hanna. 48 centi és 2450 gramm volt, és teljesen egészséges, gyönyörű kisbaba. Ma már 8 hónapos, és nap mint nap rengeteg örömöt szerez nekünk.

Forrás: Új Exodus