Felállt a tolószékből

1995. októberének egyik hétvégéjén Olga férjével és több rokonával együtt meglátogatta a közeli Hatvan városban a Hit Gyülekezete istentiszteletét, melynek végén előrejött tolószékével, és elmondta a megtérés imáját, befogadta Jézust a szívébe. Ruff Tibor, a hatvani Hit Gyülekezete pásztora kézrátétellel imádkozott megtérése megpecsételéséért és gyógyulásáért, azonban ekkor semmi tapasztalható változás nem történt.

Néhány nappal később Olga és férje ellátogattak a hatvani Hit Gyülekezet haladó bibliaiskolájába is, ahol a pásztor a Szent Szellem kenetéről, erőmegnyilvánulásairól tanított. Többek között azt is mondta, hogy a Szent Szellem kenete a prédikátortól függetlenül is működik, ezért előfordulhat, hogy valaki úgy gyógyul meg spontán módon az istentiszteleten, hogy az igehirdető nem is tud róla.

Az igehirdetés közben a tolószékben ülő Kadét Olga, elmondása szerint, egyszer csak Jézus Krisztust látta maga mellett állni. Ekkor úgy érezte, hogy fejétől a talpáig, majd vissza a fejéig egész testét átjárja egy erőteljes, izzó hőhullám. Ezután nagyon erős benső késztetést érzett arra, hogy álljon föl, és kezdjen el járkálni, így ezt meg is tette. Az istentisztelet alatt elkezdett föl-alá járkálni a teremben a jelenlévő mintegy száz fős tömeg szeme láttára. Erre korábban egyáltalán nem volt képes. 

Az igehirdetés a vége felé közeledett, a pásztor azonban nem vette észre, hogy mi történt (azt hitte, csak a szokásos istentisztelet végi jövés-menés, mivel nem ismerte föl Olgát), ezért imával lezárta az istentiszteletet. Ekkor megkérdezték, hogy nem kíván-e szót adni a meggyógyultnak, hogy az elmondhassa, mi történt, de ő akkor sem értette, miről van szó, ezért befejezte az összejövetelt. Csak utána tudták részletesen tájékoztatni az eseményről, de ő kételkedve fogadta az elmondottakat, és kérte, hogy hozzák el az összes eddigi zárójelentést, hogy orvosokkal átnézethesse, valamint hogy addig is kiderülhessen, maradandó-e a gyógyulás; addig nem foglal állást a dologban. 

A pásztor felkérte dr. Molnár Attila orvost és dr. Galántai Orsolya belgyógyász szakorvost, hogy az összes zárójelentés áttanulmányozása után foglaljanak állást a gyógyulás jellegét illetően. Az gyógyulás előtt egy hónappal született utolsó zárójelentés szerint az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet álláspontja a következő volt: „Jelenleg is csak kerekesszékkel tud közlekedni, segítséggel és járókerettel egy-két lépés megtételére képes. Mindene fáj, elsősorban a dereka. Achilles-reflexek kiestek, vizelet, széklet tartását tudja szabályozni. Mindkét lábon durva érzéscsökkenés, teljes érzészavar észlelhető. Mindkét oldalon a lábfej felfelé és oldalra hajlítása nem vihető ki. Hangulata levert, állandóan sír. A rehabilitációtól, amíg a beteg depressziója dominál, eredmény nem várható.” 

A fenti istentiszteleten történt, tartósnak bizonyuló gyógyulás után két hónappal Olga egy mindenre kiterjedő kontrollvizsgálaton vett részt, amit a kezelőorvosok végeztek. Ekkor az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben a következőket írták róla: „Segítség és segédeszköz nélkül, önállóan járva jelenik meg az ambuláns vizsgálaton. Mindkét alsó végtagban 5-ös (azaz maximális) izomerő, mind a csípő, mind a térd, mind a bokamozgásokat illetően. A reflexek kiválthatóak, kóros reflex nem tapasztalható. Lábujjhegyen állás, sarkon állás hosszan és jól megy. Semmilyen érzészavar a végtagokban nem észlelhető. Teljesen önellátó, hangulata jó, vidám, személyisége kiegyensúlyozott.” 

Mindezek után dr. Molnár Attila és dr. Galántai Orsolya a pásztornak írt szakvéleményükben a következőt közölték: „A beteg teljes kórtörténetét és betegségének jellegét, valamint következményeit (depressio, neurosis) figyelembe véve a vizsgálatunkon megállapított teljes tünet- és panaszmentessé válás a betegség természetes lefolyásaként nem értelmezhető.”

Kadét Józsefné Olga azóta is egészséges.